Kinőttük a lakást, búcsúzunk Kossuth utca...

Jujj, nem is tudom, miért ezt a címet adtam, valójában a hétvégi bécsi vásár és vasárnapi Gyereksziget megemlékezése lett volna a cél. Aztán azt szerettem volna kezdésnek ide örömködni, hogy Jupppííí, már csak 12-t kell aludni, plusz a délutáni szunyák, már akinek jut belőle vagy aki szeretne. Viszont mire idetelepedtem a gép elé, felcsaptam, hogy emésztés közben írok, ez lett belőle. 

Mi az? Feldobjuk 'Hétvégi beszámoló', leesik 'Kossuth utca siratás'? Kb ;-)

Nem is fogom elsiratni, nem vagyok én afféle, aki minden lezárásba picit belehal. Áááá, dehogy.... Szerintem ezt Mózi tőlem örökölte. Már amennyire örökíthető. Amint elhagyjuk a DEBRECEN táblát, tök mindegy, hova és miért megyünk, elkezd sírni. Majd mikor jövünk haza, és elhagyjuk azt a helyszínt, ahol voltunk, akkor meg azért kezd el, és emlegeti, hogy milyen jó volt ott és mi tetszett a legjobban. Totálisan mindegy, mit csinálunk, ha valaminek érzi a végét, sír... Számoljuk a napokat nagyon régen, beszéljük nagyon régen, hogy innen egyszer elköltözünk, mert nem férünk. Hiába várja, várjuk a kertes házat, hiába volt hosszú szokatási idő fejben és rákészülésben, mikor élesbe megy, csak feltornyosulnak az emlékek, felerősödnek a kossuth utcai lakás tipikus hangjai, fényei, nem-fényei. Hónapok óta, sőt bő éve biztosan, kérdezgeti Mózi, még azt sem tudtuk, hova fogunk mozdulni, hogy mi az amit elviszünk. Mondtam hogy kb mindent. Azért ő biztosra akar menni. És kérdezi egyesével, hogy a takaróját elvisszük, a lámpát elvisszük, a képet elvisszük, a fogkefét elvisszük, a rollert... és a többi, és a többi... Ha hosszan időzünk a témán akkor biztosan pityereg a végén egy kicsit helyettem is, hogy Lola nem fog emlékezni hogy ide született, meg nem ide kell hazajönni, nem innen megyünk oviba, messze lesznek Nagyanyáék, honnan kell megközelítenünk mamáékat és hasonlóak. Nem is nagyon beszélek róla, nem fogom ide se szaporítani a szavakat, visszük magunkkal, és kicsomagoljuk, kibővítjük, folytatjuk magunkat, a családot, a BLOGot egy kényelmesebb háttér alatt, felett. Pakoljatok picit Ti is, mert a Tűkkelütöttel költöztök velünk. Nincs pityergés, de egy poharat hozzatok magatokkal, mert olyan böszme nagy limonádés üveg csapolót rég szeretnék, öblögetünk majd belőle közösen.