Advent 1. vasárnapja.

forrás

Annyi csuda szép és ötletes adventi kalendárium van a neten (hogy ha jót akartok, fel sem mentek megnézni...), illetve lementve hogy ha életem végéig nem frissítem a készletet, akkor is kitartana 3 gyerekre minden évben. Egyszer említettem, hogy ágyrácsra fogom csinálni, ami van is, viszont még két fogasnyit sem akarok a falba ütni, így marad az alternatív megoldás, hogy a szánkót állítom be a szobájukba, és arra aggatom a kis tasakokat. Ne felejtsétek, itt nyomtathattok számokat, én is ezt teszem. 

Tegnap nekifogtunk a fiúkkal a régi járókából készített kisházat feltuningolni, mert a Kossuth utcán helyhiány miatt már az utolsó években lapjára szerelt állapotban várta a kikeletet. Úgy döntöttünk, ÉN ;-), hogy a korábbi években textillel bevont házikóról lenyúzzuk a bőrét, le is csiszoljuk, át is festjük. Olyan jó, hogy végre a sok "rumlimmal" külön szobába költözhettem, sőt a legnagyobb szoba lett az alkotó tér, így a kisház is valszeg ott kap majd helyet, hogy ha a gyerekek feljönnek, legyen nekik is játszótér. Mózi olyan rettentő boldog és büszke volt, hogy megengedtem neki, hogy ő is csiszoljon, így amíg én festettem a tetőt, ő egy nyers lécen  szaladgált a géppel. Mondanom sem kell, ezzel aludt a délutáni alvás után, sőt az autóban is utazik velünk, mint egy kiskutya a lábánál :). Egyébként megint rájöttem, hogy engem kikapcsol ez a szerelő, szöszmötölő elfoglaltság. Sőt bátran előveszem a fűrészt, kalapácsot. Annak idején apával jártam az egykori Széchenyi utcán lévő pince-műhelybe, és amíg ő esztergálta, faragta az emeletes ágyat, könyvespolcot, galériát, addig én szögeltem, ráspolyoztam valami tönköt. Mostanában is lejárok a Blahánéra átköltözött műhelybe fúrni. születésnapomra pedig egy satut kaptam apától :). Lehet én fogom kihasználni Mózival a garázsban lévő kis ficakot, ahol betelepíthetem a szerszámokat is. Lócika inkább nézi, ő nem érez késztetést, hogy részt vegyen egy-egy ilyen munkálatban. Csiszoló papírral azért ő is simogatta a léceket :).

Megint és túlzás nélkül minden nap megállapítom, hogy annyira imádom ezt a lakást/házat, hogy egyszer nem éreztem még cüccögtető szájhúzogatást a kocsikázás és távoli belváros miatt. 

El ne felejtsétek meggyújtani az első gyertyát.

forrás