Borarti - ... mert szeretjük

Bocs, pestiek megint előnyben...

Vannak kedvenc oldalaim, blogok, amik annyira közel állnak az én világomhoz, hogy akár én is csinálhatnám, ha csinálnám... :) Kicsit olyannak érzem ezeket, mintha az én gondolatomban olvasnának vagy saját határaim kiterjesztései lennének. Látatlanban is ismerősnek érzem a megvalósítójukat. Egyébként ezt a fajta szelektáló-képességemet már megfigyeltem. Vannak emberek, akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzanak. Vagy én őket. Nem tudom az okát, előzményét, csak hogy szívesen töltök velük időt, szívesen olvasom, követem, és nem okoznak csalódást. Úgy egyből mindent megállapítok, leszűrök az első benyomás alapján. Nem nagyon nyúltam még mellé. Ez pl humán fronton a Rák jegyűekre hatványozottan érvényes. Na, de ez most munka. Alkotó tér. Akarom mondani ALKOTÓ TÉR. Pár éve bukkantam egy blog kapcsán Borartira. (Fűűű, folytatom később a pötyögést, éppen most csaptam az ujjamra a kocsiajtót, és béna vagyok a gépelésben. Egy kézzel meg nem szeretem szurkálni a billentyűzetet.)

Ott tartottunk, hogy tetszik a természetessége, a 'gyermekisége' az egész programnak, illetve, hogy nem akar olyannak tűnni, mintha... Hanem az is. Tetszik benne, hogy simán azonosulok velük, és befejezném fejben, írásban vagy akár egy közös riportban a koncepciójukat, ha megkérdeznének, kik ők és mit csinálnak, mert érzem az értékrendjüket, missziójukat, átüt minden képen, facebook poszton, és stimmel az enyémmel. Az összes pacsmagoló program és nyári tábor és szülőknek szervezett borozós alkotás kalákában, ami valahol a fonó 21. századi szitázása. 

pont ezt a karácsonyfát néztem ki pinteresten...

„A kisóvodás gyermek legjellemzőbb érzelme az ún. funkcióöröm. Örül, hogy cselekedhet és tevékenysége révén környezetében változást tud létrehozni.„ Nap, mint nap szembesülök ezzel itthon 2 óvodás kapcsán. Hogy egy szimpla pókjárás mekkora öröm, ha sikerül, vagy egylábas gólyalábon állás csípőre tett kézzel. Az pedig nekem öröm a köbön, hogy apránként bontakozik az emberábrázolás. Hogy valóban működik unszolás és másoltatás, tanítás nélkül. Csak inspiráló tér (fejben sok belső kép) és minőségi eszköz kell. Otthonról is ezt hozom. Tanulja meg használni a normális ollót, kalapácsot, tűzőgépet, ecsetet, minthogy lebutított, olcsó hobbi változatra cseréljük, és egy életre elmenjen a kedve, mert nem (úgy) funkcionál. Mondanom sem kell, hogy tetszik az újrahasznosítás, a meglévő tárgyak, termések házasítása. Hogy maga az akció az élmény és az érték, nem feltétlenül a végeredmény. Nincs az a kényszer, hogy Vigyázzzz rá!, Ne törd el!, Tedd le!, Ne használd, csak messziről nézd!, Dísz!. Ha tönkremegy, szakad, akkor lehet újat alkotni vagy átalakítani. Mert nem biztos, hogy csak egy a sorsa, másként is továbbélhet. 

Nem, nem fizetett hirdetés :). Csak szeretem, ha a jó még jobb, a játék még több még szabadabb. Akár ajándék-élménynek vagy adventi szusszanásnak.