Plusz egy a ráadás...

Valaki fekszik az ágyacskámban

Mindig azt hiszem, hogy nem történik semmi, és azért nem írok, pedig ennél nagyobb események korábban sem történtek gyermek fronton, mint hogy cseperednek.

Lócika már mondja egy ideje, hogy olyan ágyat szeretne, mint Mózi (mert eddig még a kis rácsosban nyomta), így szombaton Attila megvette, össze is rakta, én meg szétszedtem a kicsit. 

Ezek azok a mementók, amik minden kétséget kizárnak, hogy a fiúk nőnek... Olyan aranyosak egyébként ahogy vetkőznek a fürdés előtt, ahogy Lócika öltözik (cipőt húz, nadrágot, harisnyát tol) a bölcsiben. És úgy egyébként is :).

Itt az első lövés az első éjszakáról az új ágyban. Holnap pedig teszek fel Móziról egyet a nagy biciklijével, amit névnapjára kapott.

Ecet :D

Tegnap Mózi odahozta a vacsora asztalhoz, és elkezdte bizgerélni az Attila headset-ét (?). Nézegette a tokját, nyitogatta, kiszedte. Kérdezi, hogy ezt hogy hívják. Attila egyből visszakérdezett: - Na, hogy?

Mózi bizonytalanul:

 - Ecet...(?)

:))))

Majdnem. headset = ecet

Mózi szerint a világ

Mózi mondásait gyűjtögetem, ide is, mert olyan kedvesek.

Valamelyik délután a postára mentünk, de a téren egy kicsit leálltunk kismotorral, biciklivel. A Kossuth szobor mellett egy fiatal pár ölelgette, csókolgatta egymást nem is reagálva a külvilágra, mikor Mózi csillogó szemmel odafutott hozzánk, és pici kaján vigyorral büszkén újságolta (hogy felismerte a helyzetet... :)):

- Anyaaa, kisfiút szeretnének szülni!

Az előzményeket itt bepótolhatjátok :D. Úgy imádom, hogy ilyen egyértelműen gondolkoznak még.

Aranysakál

Attila a FEHOVÁ-ról hozott egy aranysakál hangot utánzó sípot, illetve egy egér cincogtatót. Ezzel szokta bolondítani a gyerekeket :). Néztek aranysakálról szóló videót, téma itthon sokszor. Mózi bizonytalanul kérdezte tőlem, hogy az aranysakál gonosz? Mert a videón nem derült ki, de benne volt a lehetőség, és ezt érezte ő is... Mondtam, hogy nem gonosz, de ragadozó. 

- Anya, az aranysakál a sakállával bánt? :)))

Írom őket füzetbe is. 

Erzsike, husit nem kérek...!

Nagyon szeretek bölcsődébe járni. Tudom, hogy alap, hogy mindenki gyerekét megdicsérik, és jól is teszik. Ezt akarjuk hallani. Hogy még egy ilyen cuki, ügyes, okos, imádnivaló gyerek nincs másik az épületben. Hogy milyen csuda jókat mond, hogy milyen jól fogalmaz, hogy el vannak olvadva az ikercsoport bölcsis nénijei is. Álom etetni, mert 4* kér :D, és hozzáteszi: De Erzsike, husit nem kérek.

Ehhez persze látni kell Lócit, és ismerni. Megzabálom. Jó hír, hogy az intézményben nem harap, nem csíp. Itthon is sokat javult a helyzet. Pl harapni szerintem azóta nem is harapott bele Móziba. Szeretek úgy érkezni, hogy bekukucskálhatok, és nem vesz észre. Elmélyülten játszik, beszélget. Majd észrevesz.... Nagy kerek szeme majd kipukkan úgy felvillan, elhajít mindent a kezéből, csetlik-botlik ha kell, de rohan. Most kezdem azt érezni, hogy már szívesen megy, nem csak azért, mert tudja, hogy ez a menet. Sokat emlegetjük Erzsike nénit és Karolinát. Elhagytuk kb végleg a babakocsit, bár szívom is a fogam miatta néha, mert borzasztó a tempó ahogy haladunk. Végtére ráérünk. Hazafelé meg végképp. Motorral járunk. Néha ölbe kapja, és erőlködve újságolja mindenkinek az úton, hogy Erős vagyok! Megállunk minden gyufaszálat és pókhálóba ragadt porszemet megnézni, lakatot, deszkát, botot, homokot. Néha úgy érzem, nehezebb a helyzet mintha egy részeget akarnék megtanítani gerendán egyensúlyozni. Az első fiú már jól vizsgázott, ő is kitűnő lesz belőle ;-).

Ezt a bölcsis szösszenetet ide akartam még karcolni, hogy mindenki nyugodt legyen, a kicsi (is) jó kezekben van. Olyan sokszor csodálkozom rájuk mostanában mikor itthon vannak, és sertepertélnek, játszanak (vagy éppen visítanak), hogy annyira jó nekem. Fényképként csattannak bennem bizonyos pillanatok. Mint a most vasárnap déli is. Elmentem futni, és mire hazaértem, Mózi nyitotta az ajtót, pontosabban csak kikulcsolta. Kikukucskált a függönyt félrelibbentve, majd visszaszaladt, és egy kis szünet után Attila nyitotta az ajtót. Addigra a lépcső tetején ott kapaszkodott a két kis fiú egy nagy cserepes három-hagymás lila jácintba, közösen visszhangozva, hogy Boldog nőnapot!