A megérkezésen már túl vagyunk, az a pár nap meg úgy elröppent, hogy nocsak. Ha lesz közvetlen Debrecen-Brüsszel járat biztos, hogy kint fogunk tobzódni állandóan Poszika nagy örömére ;-). De addig is beterveztük a májust, immár négyesben a szokásos Oostendei sárkányos fesztivál idejére. Valószínűleg az éjszakáink nem lesznek ennyire zökkenőmentesek egy 4 hónapos deddel, de lehet tök mindegy, mert Edina így is füldugóval aludt, nincs szokva a reggel 6-os gyerek szöszmötöléshez, viháncoláshoz.
Minden napot nem fogok feltárni, de a nagy meglepetést, amivel Attila hajnal 6-kor próbálta a lelket belém verni, és egy párizsi kiruccanást rejtett, már elmesélem. Annyira nagyon nem értettem, hogy minek csörög pénteken reggel 6-kor a telefon Mózit is megelőzve, és ő miért pattant ki olyan pikk-pakk. Előttem már bontakozott a kép, hogy ő majd visszakuckózik, én meg itt maradok kómásan egy hajnali gyerekkel... Aztán mondja, hogy keljek, csinálja a kávét, mert 7-kor indulunk Párizsba. Ahhhaaa.. - mondtam. Jó, ok... De látta rajtam, hogy nem nagyon veszem be, és hogy nem tértem még észhez. Aztán csak erősködött, hogy tényleg. 300 km körül van, és 3 óra kocsival. Továbbra is néztem bambán, mert fogalmam sem volt, hogy kb hány kilométerre lehet, és hogy igazat beszél el vagy reggeli szivatás tárgya lettem :). Kászálódik le Poszika is. Aztán közösen meggyőztek, hogy bár nem akarták elárulni, csak annyira se kép-se hang voltam, hogy muszáj volt lelőni a poént. Este még tengerpartot emlegettek. Előre kifundálta Attila, és leszervezték, hogy kiruccanunk 1 napra, mivel még sosem jártam, és már úúúúúgy szerettem volna bóklászni a Csampsz Eliszeszen (Champs-Élysées) :D, alánézni a kejfel toronynak, rugdosni a leveleket a Szajna parton. Az az egy rossz hírem van, hogy vissza kell még ide menni. Egy hét legalább kéne, hogy ne csak rohanjon az ember, hanem élvezze croissant-nal, kávéval, bámészkodjon, kultúrkodjon, élvezkődjön :).
Ami hatalmas csalódás volt: az a közlekedés. Az autós közlekedés. Pesti dugó ehhez képest smafu. Néha tényleg úgy éreztem, hogy megfulladok a kocsiban, és kiugrok, és csak szaladok, ahogy bírok (azt most leginkább sehogy...). Egy pl háromsávos úton ötnek-hatnak látszó kocsisorral, hatalmas káoszba torkollva cigányok és néger kéregetők, ablakmosók között fél centiket haladva 20 percenkét borzasztó és ijesztő.
De aztán megérkeztünk. Láttam élőben a tornyot, kávéztunk, sétafikáltunk, Mózit sétáltattunk, amikor nem a babakocsiban ült, fényképezkedtünk, és kipróbálhattam magam franciából, hogy megkérdezzem, HOL TALÁLHATÓ az XY hely? :). A Diadalív alatt katonazenekar fújta a tiszteletemre ;-) Attila szerint és a Nap is kisütött. Este nyolc körül szálltunk kocsiba, de még megnéztük a Sacré-Coeur-t is. Azt már csak édes kettesben, Mózi szunyált az autóban, Poszika meg őrizte az álmát. A fényképeket nagyon át kell majd válogatnom, mert egy bálna vagyok a hatodik hónapban már - durván... :). Max teszek fel táj-jellegű piktúrát :D.
Megint megszakítani kényszerülök az írást, mert tanulnom is kell még. Meg 100 egyéb dolgot csinálni, amit szeretnék mindig, de nincs soha nyugodalmas idő rá.
Ide még felsorakoztatok három szöszmötölésemet, hogy egyben legyenek az idei kreálmányok is, utána szusszanok, és olvasok, mert sok ígéretes könyvet kaptam karácsonyra, illetve el kell kezdenem hangolódnom a szülésre. Amitől így szilveszter tájékán már két évvel ezelőtt is tartottam. Nem magától az eseménytől, hanem, hogy minden flottul meglegyen addigra. Vizsgadrukkom van :). Jó lenne tudni biztosra, hogy még van 2 vagy három hetem hátra. Két évvel ezelőtt Hután szilveszterkor már javában "szültem", folyamatosan erről álmodtam és olvastam. Lehet, most sem lesz ez másként. Addig viszont mutatom a kekszes üvegre hímzett rénszarvas sorozatot, illetve Attilának a kávés dobozára varrtam egy téli hangulatú filc hóembert. A harmadik munka még nincsen lefényképezve azt majd utólag pótolom.
- 1/3 tk borkősav (egy kis lexikális tudás: Az élelmiszeriparban használják savként, sav-szabályozóként, antioxidánsként,
ízesítőként, a pektin szélesítését elősegítő, szekvesztráló adalékként borokban,
kakaóban, csokoládétermékekben, lekvárban, üdítőkben, konzerv gyümölcsökben, -
zöldségekben és - levesekben. Én a CBA-ban vettem. Képet pedig azért mellékeltem, mert nekem halvány lilám sem volt, hogy ez cseppfolyós, por, tasakos vagy mit keressek a polcokon.
Közben ezzel is elkészültem, csak nem volt kapacitásom ide is felpakolni. Most megosztom végre a zsebes emberkét, akinek a zsebeiben különféle sütiformák vannak. Továbbra sem vagyok oda az édesség ötletéért, viszont gyurmát fog hozni a Jézuska, azt tudom. Ehhez rejtettünk el benne szaggatót, meg egy pici deszkát. Nem volt kapacitásom 24 zsebre, vagy 2 manóra, majd 2 naponta jut egy-egy, vagy menet közben újra töltöm :). Ezt egy 2006-os Praktika magazin adventi különszámából csináltam, de jelezném, hogy a leírás hagy némi kívánnivalót maga után. Tényleg nem bonyolult, csak hát..., na. A fő, hogy elkészült.
Holnap advent, átlapozhatjuk a novembert is. Ez pedig bónusz alkotás, nem feltétlenül karácsonyi témájú, de simán lehet belőle az is, ha olyan színvilágban készül. Tavaly varrtam az ünnepi asztalra három kis piros csíkos madarat, most pedig gyártottam madáretetőt nekik. Le kellett vásárolnom a hobby boltban a ratyi ollók árát, mert visszavittem, hogy én már pedig ezért egy fillért nem fizetek, és vettem helyette papírokat. Na ez sem volt nagy cucc, csak minden apróság idő, idő. Most viszont fekszem hamar, mert húz az ágy, a képeket majd holnap becsatolom. Természetesen 4 házikó készült, de az egyikben nem lakozik még madár... Majd ha meghozta a gólya. Az arányok direkt ilyen fordítottak, így diktálta a design számomra. Egyik madár sem fér bele a valóságban az etetőbe. A képen csak a házacskák látszanak, bár ez gondolom, fel is tűnik :). Az ötlet innen származik. Hajrá!
Végre helyére kerültek a makk kupakok is, amelyeket többek között Mózival gyűjtögettünk a Klinika telepen a gesztenyékkel együtt. Szépen ragasztópisztollyal felragasztottam egy hungarocellgömbre egy kockás és egy pöttyös barna szalag kíséretében. Azt reméltem, elég lesz egy rétegben ragasztani, de nem így történt. Végül úgy döntöttem, addig sorjázom, amíg alszik Mózi. Még legalább 50 kupaknyit szunyálhatott volna :). Kicsit ügyetlenkedtem a ragasztópisztollyal, pedig évek, sőt... óta van fegyvertartási engedélyem erre a fajtára, és mégis. Egy jó tanács, ha nekikezdtek hasonlónak. Mielőtt azt hinnétek, hogy elég kupakot gyűjtöttetek, akkor jusson eszetekbe, hogy az még a harmadára sem lesz elég :). 
