Recept sorozatunk 7. része - vega hullám

Ígértem a fasírtot. Most megint a vegásoknak kedvezek mert brokkolis, krumplis, és nincs benne hús. Vasárnap reggelire tojás puffancsot csináltam, az is csúszott.

Ma pedig ebédre kelkáposztás lepcsánkát ütöttem össze, Mózinak darált almával köretként. Rakom szépen fel a recepteket képpel. A képet csak azért mellékelem, mert nekem személy szerint sokkal jobban bejönnek így a menük. Vizuális típus vagyok :)

Hát most ennyire futotta, Mózi már ébren is. Folyt.köv - ha lesz időm.

Brokkolis gombóckák tejfölös retekkel - 1 éves kortól

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához
- 30 dkg brokkoli
- 2 ek zabpehely
- 1 db cirka 20 dkg héjában főtt burgonya
- 1 tojás (én még mindig csak a sárgáját teszem bele a Mózi adagjába
- 1 kis fej hagyma
- késhegynyi szerecsendió
- 1 csokor petrezselyem
- só, 1 ek sörélesztőpehely (én a pelyhet kihagytam)
- 6-7 szem retek
- 1,5 dl 12%-os tejföl (én kefírrel dolgozom)
- 1 ek olívaolaj
- 1 kiskanál mustár

Párold meg a brokkolit, főzd meg a krumplit, és villával törd össze. Hagyd kihűlni.

Vágj össze egy csokor petrezselymet és a hagymát.

Keverd össze a brokkolit, a krumplit, hagymát, petrezselymet, zabpelyhet és a tojást, majd sózd meg picit, illetve reszelj bele szerecsendiót (ha egészben van :)). Formázz belőle golyókat, és sütőpapíros tepsiben 200 fokon előmelegített sütőbe süsd meg. 

Addig a retkeket aprítsd, keverd össze a tejföllel, olajjal, mustárral. KÉSZ is!

Tojás puffancsok reggelire

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához

- 2 tojás

- 2 ek liszt (én többet tettem picit bele, és a fele 7 gabonás pép volt ,nem liszt)

- 4 ek reszelt sajt (én ezt sem sajnáltam belőle)

- 1 gerezd fokhagyma (ebből elég egy pici gerezd is, bár én szeretem jóóó fokhagymásan, Attila nem)

- só, vaj a muffin forma kikenéséhez. Én papírba öntöttem, és nem is válik el a papírtól szépen, így jobb csak a formába önteni közvetlenül)

Sütőt melegítsük elő 200 fokra. A tojásokat verjük fel jó habosra, majd kanalazzuk hozzá a hozzávalókat, kevergessük meg, és mehet a formába (csak félig kell megtölteni a recept szerint), majd a sütőbe. Ja, én tettem bele egy kis borkő sütőport is.

Kelkáposztás lepénykék (szerintem kb lepcsánka)

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához

Mózi ezt kompletten magáévá is tette
pikk-pakk

- 50 dkg kelkáposzta

- 50 dkg burgonya (mellékesen szerintem ez a recept elvan írva, mert ez hatalmas mennyiség, én nem is foglalkoztam vele, csak a hozzávalókkal)

-  4 ek finomliszt (teljeskiörlésű bio búzaliszt)

- só, őrölt kömény, fokhagyma, olaj a sütéshez

A hozzávalókat aprítsuk géppel jó pépesre, reszelhetjük is, úgy több leve lesz, és akkor nem kell víz bele.

Keverjük bele a lisztet, fűszereket, nyomjuk bele a fokhagymát. Ha nagyon szétesős, akkor kell bele pici víz. A lényeg, hogy olyan lepcsánka állagú legyen. Pici olajjal kikent nagy teflon serpenyőbe kanalazzunk kis halmokat, majd lapogassuk el, és süssük ki mind a 2 oldalát.

Ezek mellett sikerült tegnap felbontanom egy nyulat!!! Szerencsére a nagyon piszkos munka nem az enyém volt, de így sem volt szép látvány... Egyre jobban belejövök, vigyáztam a vesepecsenye részére is, remélem, nem vágtam bele. Majd ha ebből is sikerült ehetőt sütni, akkor megosztom.

50/50 Sanyikámmal

Valamikor rendszeres(ebb)en jártunk hétfőnként az Apolló Moziba Eszterrel. Ezt a hagyományt élesztjük újjá, remélem, sikeresen. Mózi addig a szomszédban van a nagyszülőknél, Attila megy érte munka után, film végeztél haza röppenünk Eszterrel karöltve, én etetek minden irányból, fektetek, majd meglépünk megint beücsörögni forraltborozni, forró csokizni, csacsorászni, esküvői előkészületeket megvitatni, Eszternek meghozni a kedvét és bátorságát a gyerekhez :), megbeszélni, hogy k***va sok a kutyaszőr mind2nknél, de akkor sem adnánk az okos négylábút senkinek (valószínűleg, én nem is adhatnám, max a saját testemen keresztül :)). Megemlékezünk mindig a közös együtt lakásunkról, arról, hogy röpül az idő, de mi akkor is f@szán álljuk a sarat, még ha fel is üti a fejét néha némi nyavalygás. Jó ez nagyon. Kitartunk addig, amíg a pincér kisasszony 2* meg nem kérdezi nyomatékosan, hogy kérünk-e még valamit, és el nem kezdi behordani a teraszról a szákpárnákat és a takarókat, és látványosan el nem kezdik zárni a kasszát. Hiába van késő, hiába lenne ratyi a mozi, akkor sem adnám és adom ezt a randit semmiért. Folyt. köv. márciusban!!!

Mindenki racionalizál

Hát én is. 32 éves fejjel jutok oda, hogy igazat adjak édes jó apámnak abban, hogy az étkezés nem feltétlenül az éhségérzet csökkentésére való, hanem a nap strukturálására :). Már ami a főétkezéseket illeti. Legalább. Sajnos, nem sajnos, nálam az evés téma mindig terítéken van/volt valamilyen szinten. Vagy azért mert attól féltem, hogy meghízok, vagy azért mert már - saját megítélésem szerint - meg is vagyok. Hiába tudtam épp ésszel, hogy a max 44,5 kg (és itt most nem a Mózival konszolidált súlyomról van szó) nem éppen egy nehézsúlyú kategória. Én mindig magamhoz szerettem viszonyítani magamat, a saját komfort érzetemhez. Mióta itthon vagyok, a helyzet eléggé eldurvult. Az egy dolog, hogy más ritmusban kelünk és fekszünk, mint a  jó munkásember, de az hogy reggelire egy tábla csokit egyek meg a kv mellé tudom, hogy nem annyira kóser. Előfordul az is, hogy kora délutánig még csak tejeskv-t, cappuccinot és csokit ettem kefírrel, de utána este bepótoltam zacskó kölesgolyóval és vajkrémes Abonettel. A reggeltől estig csipegetés ismeretes fogalom a számomra, de a normális hús-krumplival/rizzsel/salátával idegenül cseng. Úúútálom a multivitamin készítményeket a terhesvitaminnal együtt. Azt vallom, hogy ha valaki normálisan eszik (még akkor is, ha tudom, hogy a mostanság levadászott zöldség és gyümölcs csak kinézetében hasonlít a nevére), akkor nincsen szükség ilyen mesterségesen összetákolt pótlásra. Mondom ezt úgy, és nem szedem úgy, hogy olyan mértékben eszem nem normálisan, hogy már nekem is fájdalmas. A sikeres szoptatáshoz elengedhetetlen mennyiségű napi folyadékot én jóindulattal 3-4 nap alatt teljesítem. Az, hogy még ma is van mit adnom a gyereknek, számomra is a csoda kategória. Az meg végképp, hogy ennyi nassolás után miért nem vagyok egy kucu. Így már csak azért is vagyok kénytelen jobb belátásra térni, mert mintát kell mutatnom. Nem majszolgathatok majd a kamrában, csak azért, hogy Mózi ne lássa :D. Tegnap aztán megvásároltam egy doboz, 30 napra elegendő szoptatás mellett is bekapkodható bogyót. Vasat iszogattam, eszegettem, mert az muszáj voltam, de az egyéb tartalékaim végére értem. A körmöm soha nem volt ilyen miniatűr, mivel képtelen megnőni, rétegekben hullik és törik, ha valamihez hozzáérek. Jó, soha nem takarítottam, mostam, áztattam és pancsoltam annyit, mint most.

Így várom a kikeletet nagyon. Hatalmasabb kihívás ez, mint a 42 km volt. Ezt komolyan így is gondolom. Arra volt 5 hónapom, hogy felkészüljek, teljesítettem (elpuhultam). Itt meg több éves rosszul berögzült szokást és parát kell félre dobnom. Na szép szombati témát kerekítettem, amíg a gyermek alszik. Ráadásul ez kíméli a kezemet/körmömet is ;-)

Okos-ügyes ugrifüles

Tudom, hogy már elmúlt 1, és hogy ilyenkor már eszeveszett tempóban nyílik az értelmük, mégis meglepődök, amikor kérdezek valami újat, vagy kérem, hogy ezt és ezt hozza ide, és látom, érti. Tovább biztatom, de nem kell mutogatnom, és elindul érte. Azt is mutatja, hogy hol a kuki, hol a kaka, sőt jelzi, ha betojt. Kezd tisztában lenni a testrészeivel. A nyelvét jó ideje mutogatja, de tudja a fülét, sőt az én fülemet is. Aktuális kedvenc a szoba sarkában villogó riasztó. Mindenhol elkezdi keresgélni. A lámpákat imádja kapcsolgatni. Azt még nem tudja mondani, hogy katt, csak annyit belőle, hogy KA. Ilyenkor pár percre ölbe kéredzkedik, és kapcsolgatja a lámpát :). 

Tegnap pelenkázás közben addig hadonászott, mutogatott jelbeszéddel, míg rá nem jöttem, hogy a nedves törlőkendőt kéri. Odaadtam hát neki, és elkezdte törölgetni vele az altáját. Azt hittem, megeszem.

Lekopogom, de az éjszakáink is kezdenek kisimulni. Este 8 vagy fél 9-től húzza a lóbőrt kb 6-ig, fél 7-ig. Akkor cicizik egyet, és alszik majd' 9-ig velem az élen. Én aludnék tovább is, ha hagyna :). 

Ádáz ellensége viszont a laptop. Amint közelítek felé, és fel akarom ütni, már jön is nyüszítve, és kérné fel magát ölbe. Elég TV ellenesek vagyunk. Főként, ami a gyereket illeti. Egyedül a Magyar népeséket nézi pár hetente, amikor a körmét vágom :). Abból is a trillázó madár érdekli az elején. Annyira fel tud ragyogni az arca, ha eldalolom neki vagy elfurulyázom.

Mózi tegnap óta kanyarodni is tud

Tegnap estére olyan jól belejött a gyaloglásba, hogy már a szőnyeg "magassága" sem akadály, sőt a szétszórt játék is egyre kevésbé zavar be. Olyan kitartóan gyakorol, hogy le a kalappal. Hova tűnik sokszor ez a kitartás? Vagy ki töri le? Minden esetre most már nem csak egyenesen halad, hanem menet közben irányt is változtat. Az éles jobbos és balos még nem tökéletes, de az élvédőt az akvárium sarkáról pont most szedte le.... (ez sem akadály többet). A karjait könyökben behajlítva előre tartja, kézfejét petyhüdten lógatva vitorlázik előre. A múltkor is csak azért ereszkedett le gyorsan térdre, mert ahogy a szemem sarkából figyeltem, és megláttam, hogy már ilyen biztosan és hosszan sétafikál, idióta lelkes anyuka fejhangon elkezdtem neki örülni, Ő meg megijedt :). Szerintem mondhatjuk, hogy jár a gyerek!!!

Bírjátok még a telet és a szürkeséget? Én már nem kívánom sehova. Ez a pár nap napsütés teljesen kicsalogatott a gödör aljából. Szívem szerint már tavaszi nagytakarítottam volna, és csak azért nem, mert így is túlvállaltam magam, és nincs időm semmire normálisan. Hogy ne zizisedjek el teljesen mind a 2 nagymama bevállal egy héten egy-egy napot, hogy Mózit lekapcsolják pár órácskára, és csak a magam dolgának legyek (meg az Attiláénak :)).

És Sanyikám jól mondja. Már csak egy hét, és március. Még akkor is, ha nem lesz tavaszi kikelet. Ma pedig Mózi 13 hónapos, és linzert ígértem a hét elején, amit hátha ma sikerül is megsütnöm. Holnap pedig felakasztok az oldalra egy újabb fasírtot. Attila és Mózi is lelkesen falatozik ezekből az én legnagyobb meglepetésemre.

Rekviem Whitney Houstonért

Na ezt még kihagytam anno, amikor aktuális lett volna. A hétvégén Hután néztem meg a The Bodyguard-ot. Attila nem volt hajlandó, de én ált. isiben nagyon szerettem Kevin Koszmót is és Whitney-t is. Ennyivel adóztam munkássága előtt, meg azzal, hogy lekalózkodtam a film zenéjét is, és Mózival is ezt hallgattatom :). Nem végkimerülésig, de másszon a fülébe kicsit a Run to You.
R.I.P 

A gyerek idegörlő - Jöjjön walaki...

... fogy az energia, jöjjön walaki, szökitapé (én így értettem régen a reklámban :D)!

Vagy csak az én elemeim merültek le, nem szoktam meg az egész napos hisztit. Csak ölből jó minden, csak úgy ahogy ő akarja. Pfűűűű, ez így mára sok(k) volt már. A pelenkázás közben vettem észre, hogy egy fehér gümő leledzik a felső ínyén hátul. Jesszus szájpenéééész :D???! Én várom a 4. alsó metsző fogat, közben sunyiban kibújt bal felül az első őrlő. De már van akkora, hogy ez nem mai dolog. Legalább 2-3 napos :). Ezért talán a sok vinnyogás, csetlés-botlás és a sebesülések sora. Itt egy karcolás, ott egy orrbeverés némi vérzéssel, egy púp, két zöld plecsni.... Kapcsolja le valaki a gyereket rólam 2-3 órácskára!!!


A szökitapé megfejtése - annak, aki nem emlékszik rá: SZÖKIK A PÉNZ 

Babaszoba.hu

Gyermekeim az Űrben. Vagy az Úrban. Vagy a Zűrben? Mózi hajnalban azzal fogadott, hogy éjszaka sokat hánykolódott az ötleten, de csak kiteregeti a lapjait előttem: szeretné megnézni magát, hogyan fest kiretusálva, kisminkelve, belőtt séróval a címlapon :D. Meglepett a gondolat, de engedtem efemer fellángolásának, és reggel aztán szétnéztem a világhálón. Felgöngyölítettem számára is a tutit. Csak úgy szerepelhet, ha anya is rajta van. És utána semmi Miss Little Sunshine....

Kerek 2 hónap áll a rendelkezésünkre, hogy lélekben is ráhangolódjunk az esetleges fotózásra. Ehhez viszont Ti kelletek. Szavazzatok orrba-szájba ránk itt valahol.

A képet Ti már ismerhetitek az oldalról, de szóljatok a szomszédnak is, aki köménymagot és tojást szokott kölcsönkérni, hogy adja le a voksát Sárira és Benedekre. Aztán hátha visszamosolygunk Rátok cserébe. Ez lenne az utolsó bőr, amit lehúznánk a magazinról, ha.... :).

Recept sorozatunk 6. része - Krumplipüré bolognai raguval

8 hónapos kortól adható,


Hozzávalók 2 felnőtt és egy gyerek adagjához

- 2 nagyobb krumpli (köhömm, ez csupán az én adagom, vagy nagyon nagy krumplinak kell lennie...)
- 35 dkg darált pulykacomb

- 1-1 sárga- és fehérrépa
- néhány zellerlevél
- 1 kisebb cukkini
- 1 hámozott paradicsom-konzerv (télen jobb híján)
- 1 tk oregánó
- 1 kis fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma
- só, 2 ek olívaolaj, 1 ek vaj

A krumplipürét nem írom le, azt mindenki tud csinálni. A lényeg, hogy ne menzás törtkrumpli legyen :). Mózinak még nem vajazok, margarinozok, így az övét kefirrel kevertem össze, és tökéletes lett.

Leírom a hozzávalókat mindig, de ezek csak támpontok. Én elég szabadon értelmezem az összes receptet, inkább szemre, marokra, ízlésre, ránézésre dolgozom. Valamikor meg is szívom :). Ebbe is tettem gombát.
Pirítsd meg az olajon a hagymákat, szórd bele a darált húst és az apróra darált/reszelt zöldségeket. Sűrű kevergetés közben pirulásig, ~ 10 percig 'szinezd', majd a paradicsomot cuppogtasd át kézi mixerrel (pl.), és mehet a ragura. Fűszerezd ízlés szerint, és főzd puhára. A ki nem nőtt pürésítés ne maradjon el. Mózi kezdi kinőni, nagy örömömre szépen fogy a darabos motyó is, nem tolja ki a krumpli kockákat sem.

forrás: Kismama magazin 2012 február-március

Karácsonyi tűkkelütött

Ezek csak szemezgetések, de nem hagyom annyiban. Bővítem majd a repertoárt folyamatosan, főleg mert varrógépet hozott a Jézuska. Vannak közte Tildás design-ok, meg némi kombinálás saját részről. A rénszarvas trófea nyilván Attilának készült, most vadász karácsonya volt :).

Recept sorozatunk (már vissza kellett keresnem, hányadik része, olyan hagyományokra nyúlik vissza) 5. része - Karalábés fasírt

Egér a Marson éttermünkben ebédre hajdinás karalábés fasírt (Hát nekem meg ki a fas-írt? ... :)) készült joghurtos mártogatóval.

Hozzávalók: 2 felnőtt és egy gyerek adagjához (10-12 hónapos kortól adható)

- 1 nagyobb karalábé
- 5 ek. hajdina
- 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma
- fél kk só és 1 kk őrölt kömény
- 2 ek reszelt sajt (ezt nem sajnáltam belőle)
- zsemlemorzsa + olajspray és sütőpapír a sütéshez

Mártogatóhoz:
- 1,5-2 dl natúr joghurt
- 1 csokor petrezselyem
- pár csepp citromlé

Puhára főzzük a hajdinát 4*es vízben (szerintem sok, én kicsit kevesebben szoktam), majd 10 percet áll fedő alatt. Addig a karalábét a nagy lyukú reszelőn lereszeljük, hagymát picire vágjuk/daráljuk. A langyos hajdinához keverjük a sajtot, hagymát, fűszereket, sót, utána összeeresztjük a karalábéval. 

Fasírtokat hengergetünk, gömbölyítünk, lapogatunk - ki mihez szokott - zsemlemorzsában megfürdetjük, és mehet a papíros sütőlapra. Kevés olajjal befújhatjuk, és 200 fokon előmelegített sütőben fél óra alatt megsül (nekem mindig több idő kell hozzá, mert nagyon puhányos marad belül). A mártogatóhoz összekavarjuk a hozzávalókat, és kész. 

A fűszerezést mindenki a családja ízlelőbimbójához alakíthatja. Én pl a Mózi részét kevésbé sóztam meg, és picit tovább fűszereztem a miénket. Aki nem szereti a hajdinát, az szeresse meg :), mert a B vitamin csoport majdnem minden versenyzője benne van vagy csinálhatja rizsből, de az nem poén úgy.

A héten még egy receptet felteszek, mert az is jóféle gyermekes szemmel.

Illetve a fényképezőgépemről végre letöltöttem régi képeket, így kicsit a kreatív oldalamat is fényezem.
Futni sajna nem futok :(. Lusta disznó vagyok. Sőt még annál is nagyobb. Az áfonyás After Eight viszont szépen fogy...

És a kedvencem

Habár már nem friss

Itthon rostokolunk

Máskor is meggondolom keresztbe-kasul 2*-3*, hogy kimenjünk-e, merre menjünk, mit kell venni és intézni, mert nem olyan mint nyáron, hogy egy szál pelenkában és flip-flop papucsban napjában 4* is nekilódulunk.  Remélem, nem lesz hidegebb, mert most tartunk a 2 sapka-2 kesztyű rétegnél, téglatesten rövid ujjú body - hosszú ujjú body - póló pulcsi - vastag pulcsi - overál - pléd. Vasárnap végre felavattuk a szánkót. Tetszett Mózinak, Attila egyszer el is szórta az úton :). Na nem szó szerint, mert be van kötve, de olyan könnyű, hogy nem nyomja le a havat, és a nagy buckákon keresztül sávváltásnál felbillen.

 A múlt héten társas kapcsolataink ápolásában jeleskedtünk. Vendégségben voltunk Adriéknál. A 2 gyerekőc még nem unja egymást és egymás játékát, de már Mózi sem rikoltja le Zsófi haját. Olyan jól látszódik kettőjük fejlődési érése, eltérése. Zsófi finom kecses mozdulatokkal épít, táncolás címén ring, míg Mózi rombol, és táncolást imitálva pogózik ütemes fej billegtetéssel, beleadva az egész testét. Zsófi simogat, Mózi finoman és kevésbé, de ütöget. Pedig mennyit gyakoroljuk, hogy HEJTEEEE :). Nálunk nincsenek elemes zenélő játékok, így a kölcsönkapott nyomkodós zenélő csigára csak másnap érzett rá. Azóta ha zenél, mint egy karmester lengedezik a karjával, és egyből sasol engem, hogy begyűjtse az elismerő pillantásokat. Mert még most az van. Nem villámokat szóró, elemet kicibáló, csiga belét kitaposó neki rohanás. Olyan cukin elzörömböltek a konyhai lábasokkal, tésztaszűrőkkel is, amíg mi túró-gombócoztunk :)

Csütörötkön nálunk járt Kende Barbival és pocakos Mesi. Ekkor már kezdett durván hideg lenni, nem is nagyon mozdultunk semerre. A két kis krapek már jól ismeri egymást, nagyon jól elvannak egymás mellett. Azért résen kell lenni, mert a simogatás, mutogatás, szurkálás kettőjük közt sem megy zökkenőmenetesen. Nem mellékesen Kendének pont aznap volt a születésnapja. Isten éltesse!!!!

A nagy hó miatt hétfőn csak szánkóval tudtunk menni Barbiékhoz. Kicsit csaltam. Kocsival mentünk és csak szánkóval jöttünk. Mózi majdnem el is bólintott rajta. Nagyon ritka számba ment, ha én nem fáztam télen. Akár kori pályáról, akár síelésről, akár csak sétálásról lévén szó. Vagy a lábujjaim fagynak el, vagy a combom, arcom. Úgy tűnik, szánkót kell húznom magammal mindig, és akkor biztosan csorog a hátamon a víz. Barbiéknál Kende szülinapos héliummal töltött lufija volt a kedvenc. Majd, ha Barbitól becserkésztem a képet, feltűzöm az oldalra.  

Ezeket a napokat leszámítva kb ki sem mozdultunk. Egyszer muszáj volt, az angyalok fogták is a fejüket-fülüket, annyi nem szépet mondtam út közben. Nagy kereke van a babakocsinak, de a gyalogátkelő helyek körül feltolt hóbuckákat ez sem szereti annyira.  Én meg főőőleg. Itthon a jó meleg szobában a szárnyaim alatt ebben a pár napban annyit fejlődött Mózi. Olyan nagyon cuki, hogy nem győzöm felkapdosni, kiszorítani a szuszt belőle, és össze-vissza csókolgatni. Lehet kapni olyan zenélő játékokat, aminek a gomjain állatok vannak, és ha megnyomjuk béget, ugat, nyuszog stb. Nekünk nincs ilyen, de van sok Duplo állatka. Ezeket állítottuk csatasorba, és amelyiket kikapja a sorból Mózi, olyan nyelven bégetek, nyuszogok :D. Ez annyira tetszett neki elsőre, hogy szabályosan kinevetett. 

Ráérzett a karácsonyra varrt paripára is. Közösen ülünk a nyeregben, úgy nyargalászunk a lakásban. De nem elég ám egyszer-kétszer. Elért bennünket a végtelen fogalma. Unáson túl lovagolunk vagy duplo elemeket szed szét, én meg rakok össze. Viszont ezeket meghálálva megtanult tegnap puszit adni. Felnyalja az arcomra, mint a bélyeget. Cuppantani nem mindig sikerül. Inkább csak a nyelvével cüccögtet szárazon. Felfedezi az elrejtett ruhaszárítót a szekrény oldalában minden nap. Azt is perceken keresztül kukucskálja, majd perceken keresztül próbálja kiráncigálni. Új játék, hogy a fejére pakol dolgokat. Szalagot, pufi fóliát, kis autó utánfutót, amiről leszedi a kereket, és olyan mint egy műanyag tál. beszélni nem beszél, csak ü-ü-ü, és mutogat, ha akar valamit. Visszakérdezek, és ha eltalálom, akkor vigyorog egy 100 dollárost.

Nem csak móka és kacagás az élet. A homlokára rántotta a forró vasalót, amíg a következő darabért nyúltam, hiába van a konnektor környéke és a zsinór jó része elbarikádozva... Rá két nappal a trombita síp részével a szájában járt-kelt, és mellé célozta a kanapét. Mondanom sem kell, mennyire kivert a hideg, amikor csak azt láttam, hogy a szájából folyik a nyálas vér. A nyelve alatt bökte meg, és rosszabbul festett, mint amennyire komoly volt. Nem kell emlékeztetni, hogy ne hagyjam a szájában semmivel mászkálni. Erre nem sok esély van. Miután mindent a szájába vesz, ami mozdítható, ami meg nem, azt helyben farigcsálja (megrágta a könyvespolcot is példának okáért). A járás meg nagy újdonság a számára, számunkra. 

Ha feltöltődött a videó, akkor azt is csatolom.

A háttérben Csillaglepte - álomba ringató bölcsődalok CD szól :)

Fura segélyakció: Kötőtűre fel!

A felhívást innen csempésztem az oldalra.

SEGÍTSÉG AZ I.GYERMEKKLINIKÁNAK

Kedves ismerőseim, 

sógornőmmel, Baginé Timkó Judittal egy felhívást indítunk a SOTE I.Gyermekklinika segítésére.... nem kérünk pénzt, csak szakmai segítséget... 

KÉRLEK Titeket, ti is osszátok meg és rakjátok fel az üzenőfalatokra, hogy minél több emberhez eljuthasson.... Kedves Anyukák, Nagymamák és vállalkozószellemű Hölgyek! Koraszülött osztályunknak keresünk olyan vállalkozó szellemű segítőkész Anyukákat, Nagymamákat és Hölgyeket, akik jó szándékból vagy jutányos áron (100-200ft) varrnának az osztályon tartózkodó koraszülött kisbabáinknak rugdalózókat és bodykat (kb 10-10 darabot különböző méretekben).

Illetve kötnének pár kissapkát (22cm-es fejkörfogattól 32cm-ig). Sajnos a mai világban egyre több kisbaba látja meg korábban a napvilágot. A mi osztályunkon 400 grammtól (nem, nem hiányzik egy nulla) 6 kilóig fekszenek a kisbabák, akik valamilyen oknál fogva intenzív ellátást igényelnek. A már jól lévő babákat mi is szeretjük felöltöztetni, hogy komfortosabban érezzék magukat, illetve hogy szokják a szobahőmérsékletet. A tőlünk távozott gyermekek szülei a nagyobb babáknak sokszor hoznak ruhákat amiket az Ő gyermekük már kinőtt, de sajnos a 2 kiló alatti kisbabáinkra nagyon nehéz ruhát találni, és ha az ember rálel 1-2 darabra, akkor az ára a vásárlás akadályozó tényezője (2000-5000ft). 

Minden ruhára nagyon vigyázunk, pontosan azért mert nagyon nehéz beszerezni , ebben sokat segít az hogy osztályunknak saját mosodája van, így nem kell központi mosodába küldenünk a ruhákat. A legelső 1500grammos babára való ruhát egy anyuka hozta és elmesélte hogy azt a ruhát bizony az ő játék babája viselte. Ebből a darabból indultak el az első bodyk és rugik. Sajnos sapkákat ekkora méretben nem lehet kapni, már jó pár helyen keresgéltünk, de hiába. A sapkákra azért lenne nagy szükségünk mert ezek a pici babák a fejükön keresztül nagyon sok hőt veszítenek, és a sapkákat ennek megakadályozására használnánk. 

Az anyagot mi beszereznénk, pesti viszonylatban személyesen, vidéki viszonylatban postán eljuttatnánk a méretekkel együtt. Minden segítséget nagyon köszönünk az osztályon fekvő és növekvő kisbabák nevében. 

Ui.: A segítőkész varrónőknek az elkészült ruhákról viselés közben fényképet tudunk készíteni a babák arcának kitakarásával (sajnos személyiségi jogok miatt arcukat nem mutathatjuk). Kapcsolat tartó: Baginé Timkó Judit (I.Gyermekklinika) Bagi Gabriella (facebookon mindkettőnk leinformálható)

Buzdítom elsősorban a varrógép tulajdonos rokonságomat, közeli hozzátartozóimat; valamint varrni tudó és tanuló barátnőimet a Jézuskától kapott varrógép szentcélra való beizzítására; Petrát, hogy igyekezzen a varrógép vásárlással, ha még nem tette meg, és természetesen minden olvasót aki direktbe itt járt vagy csak kószált. Uccu neki, zakatoljanak a masinák!!!

Attila szabadnapos/hetes :)

A postás mindig kétszer csenget

A GLS futár meg egyszer sem, hanem beadja a csomagot a szomszédba....

Januárban megkeresett egy hölgy a Kismama magazintól, hogy küldjem el a pontos címemet, mert szeretnének küldeni egy ajándékcsomagot, a cikkért cserébe, ami megjelent. Ez jó. Még ők küldenek csomagot is. Meg is mondom nekik, hogy szívesen írogatok, és szívesen átveszem a csomagokat is érte cserébe :).

A számok tükrében

Nem mellékesen januárban rekordot döntöttünk megint blogolvasottságot tekintve :). Csak így tovább!