Régóta mondja, néha a reggeli tökölések közepette, néha du, amikor fölöslegesen húzzuk-vonjuk magunkkal a különórák miatt, hogy mikor járhat busszal haza. 10 éves szülinapjára megkapta az ELSŐ kulcscsomóját, már az a nap annyira meghatott, hogy ilyen NAGY. Ma pedig felszállt a buszra.
És jobb volt így, hogy nem agyaltam túl. Kedden foci van, 4 kor téptem érte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kivigyem a buszhoz (mert a suliban még nem jeleztük, hogy engedjék el egyedül), megvártam vele a buszt, elláttam sebtében pár anyai jó tanáccsal, de olyan boldog volt. Ujjongott, hogy buszozhat. Pedig szegény alig fért fel :)). Úgy ért haza, hogy senki nem volt itthon, de benne rég megbízom annyira, hogy tudom, ha Debrecen bármely pontján ledobnánk telefon és pénz nélkül, akkor is hazatalálna, és megoldaná a helyzetet. De akkor is újabb nagy lépcsőfok. Persze elment a busz, integetettem, mire leesett, hogy nincs megörökítve, csak itt belül, ráadásul itt 'belül' jól el is áztattam. Édesem.... ❤️
