Mert a gyerekek kérték...

Az utóbbi időben az esti mesét leöblítve azt kérik a gyerekek, hogy a blogból olvassak fel Nekik. Volt hogy mese helyett is ezt kérték... Annyira veszett jó érzés visszaolvasni, és olyan jó hogy írtam minden rezdülést régen, ráadásul a gyerekek azt kérték, írjam tovább, és számonkérték, miért hagytam abba :). Nem tudom hogy lesz e kapacitásom, ihletem, mindegy is. Tegnap este belémhasított, mikor Lola és Lóci meglátott a Mózi kapucnis pulóverében, hogy Anya!! Jó rád a Mózi pulcsija??! :( :)

Itt tartunk. Emlékszem, mikor a 74-es ruhákat vettünk Mózinak, Attila mondta, hogy már majdnem egy fél Sári... Ezt túl sok méretváltáskor már nem tudta mondani, mert hamar elérte a "fél-Sári" kategóriát :D. Utána az ugrik be, hogy Mózi, ne nőj már meg..., Lócika, nem kapsz vacsorát, hogy ne nőj már nagyobbra..., Lola, maradj még Baba LOLA.... 
Most pedig jó rám a pulcsija, és a cipője. Wax és hajlakk kell reggelente (szerencsére sokszor annyira rohanunk, hogy elmarad), felüti a fejét, hogy mi menő, mi nem a suliban. Egyszer már beintett nekem az iskola kapuból (akkor 190 lett a vérnyomásom, és az első 2 iskolai órának le kell zajlani, hogy lenyugodjon a vérem), és egyedül főz, füvet nyír.

Bizonyos szinten igyekszem visszatérni. Az ő kedvükért feltétlenül.