Egyébként sem stabil körülöttem, bennem a világ, éppen ezért hezitáltam, hogy ide ezt felvéssem-e. Végül mindig azért döntök úgy, hogy igen, mert ez legfőképp egy családi napló. Mivel is kezdjem? Talán a tegnapi ÖTYÉ-n elhangzott, megbotránkoztató bejelentéssel ;-), miszerint Sanyikám műfenyőt tervez karácsonyra, és már napokkal vagy hetekkel előtte fel akarja húzni, hogy karácsonyi hangulata legyen. Mondta közben Kiskata is, hogy NA ugye!! Végre valaki hallgat rá :). Mert neki régóta az van, és régóta feldíszíti december elején. Kb mint a plázákban - blöeee. Hadd legyek igazán szarkasztikus (ettől még szeretem. vagy ezzel együtt. vagy pont ettől?). Aztán mondta Marika is, hogy igen, anyukájánál is az van évek óta, idén ő(k) is ezt tervezi(k). Ok. De egy bio, öko, vega, vegán házban, ahol nagyon
vintage hangulat ural mindent, és nincs cukor, csak xilit, ott elfér ez is :). Na de, hogy Sanyikám, mondhatni, a jobbik felem, lelki testvérem, ízlés- és akarat-szomszédom/társam is erre fanyalodik, bomlasztó!!! Pont most, mikor gyerek is van??? Tudom, hogy praktikus, tudom, hogy környezetkímélő (bár ezzel vitatkoznék), na de kinyitni egy "esernyőt" szent este? Pontosabban a szent estét felhígítani szent hetekre?? Legyen belül karácsonyi készülődés, legyen koszorú, legyen dekoráció, legyen karácsonyi vásár, legyen forraltbor, karácsonyi muzsika, de neeeeee ez. Persze jól mondta. Magamban tegyek rendet :)). Valóban rettentő merev vagyok, pont, mint édesapám. Küzdök is sokszor miatta, saját dolgom nehezítem meg, hogy hülye szabályokhoz, elképzelésekhez ragaszkodok, és hogy után olyan kínkeservesen rombolom le. Már ha lerombolom. Olyan tátongó rést hagy, mint a Kölcsey központ mellett álldogáló Lenin szobor,
amit óvodásként látogattunk
(Anyaaaa!!! Voltunk a meghalott embernél ;-)). éppen ezért, lehet, jól is fog jönni, ha a számomra fontos emberek áthágják a határaimat. Rájövök, hogy én is áthághatom, csinálhatom másként, lehet az attól még jó. Remélhetőleg. Szóval nyugodtan teszteld, Sanyikám!
Ez volt az egyik. A másik pont én vagyok. Kijelentettem egy hete kb, hogy idén nem készülök karácsonyra. BUMM. Nem olyan mértékben, mint tavaly és előtte. Mert dög vagyok. Fáradt és kiégett csoffadvány. Önző vagyok, és karácsonyra is csak azt kérném a szűk és tág családtól, hogy adjon egy napot. Semmi mást. Ebből aztán összefűznék 7-et, és elhúznék februárban pl egy hétre egyedül. Fel akarom tölteni az elemeimet, mert a tűrésküszöböm és birka türelmem már nem rajtam kívül van, hanem sokszor bennem. Olyan dolgokért pukkan az agyam, ami saját belátásom szerint is piskóta, nincs fegyverem a vitás helyzetekhez, szép szavam és módszerem, hogy a családot rendre bírjam, és ne én pakoljak ruhát, cipőt, eszközt, tárgyat; töröljek fürdés után vizet, pultot, kávét, morzsát három ember után. Egyszóval fáradt vagyok mélységesen belül, és egy-egy szabad nap vagy délután nem ment meg.
A harmadik esetnek is sajnos forrása vagyok. Tuti, hogy az én állapotom az okozója, hogy Lócika rágja a körmét. Egy ideje. Nem veszedelmesen, csak feltűnt, hogy rég vágtam le, és nagyon nincs is mit, alapos munkát végez, szopogat. Na de a
hutai kerékborítás után kb 2-3 nap alatt lerágta azt a két körmét, amire ráesett a kerék... :((( Próbálom menteni a helyzetet, hogy valszeg azt megütötte, azért boldogult ilyen "ügyesen" vele, mert szó szerint nincs két kis ujján köröm. Ezzel pedig
visszanyalt a fagyi.... Csütörtökön én viszem pszichológushoz a kétévest :(((.
Van még itt rossz élmény... Sajnos. Csak a teljesség kedvéért. Mózi kis szerszámja mindig letapad, és néha meg kell "erőszakolnunk" a gyereket. Pontosabban eddig mindig orvos csinálta, de én mondtam legutóbb, hogy többet nem viszem, mert mindig belehalok, amikor lefogják, és azzal a riadt, kérlelő könnyes tekintettel ordít felém, hogy mentsem meg. Zokog, és utána csíp stb. Hát most ketten Attilával elintéztük ezt. Soha többet. Inkább csinálja idegen, mint pont az a két ember, akiben megbízik. Már ha ezek után is megfog. Szegény 2 napon keresztül bepisilt, mert nem mert elmenni wc-re.... Nem mostam ennyit akkor sem, amikor szobatiszta lett. És ami még inkább sajgatott belém, hogy minden alkalommal állt/ült megszeppenve, és azt kérdezte, hogy
Anya, nem haragszol???? :(((. Hogy haragudnék?!??
Hát valahogy így. Ilyen borúsan mostanában legbelül. Tudom, hogy nem végérvényesen, mert nem ilyen vagyok, és nem állhat semmi a jókedvem és optimizmusom útjába. Csak adjatok időt.
