2024. február 27., kedd

Február

 Ebből ma már nem lesz poszt, de legalább elkezdem fabrikálni. Mi fér bele egy februárba: reggeli brunch Lolával (Mózival még mindig nem hoztuk tető alá), itthoni konstans felújítás, sulis farsang, Lola behányt egy vasárnap este (sok volt a fánk és a tükörtojás :)), Lola szülinapi zsúr, Lócika megint kiemelt Bozsik játékos, Mózinak MCCk (a biológiás rész a boncolással különösen bejött neki), csapatépítő 2 nap Pesten nekem, Attilának nemzetközi kiállítások, Franciaországba közösen mentünk. Volt újabb időgazdálkodós coaching alkalmam, ezt is szeretem. Attila gőzerővel biciklizik, ami munka mellett befér, nekem most ugyan kimaradt egy hét tenisz, de megnyitottam a futószezont 2 10km-es futással, nagyon örültem magamnak, hogy ezt egyből szezonnyitóként bírtam, mert ez azt jelenti, tavalyhoz képest jobban állok kondival 😁.

Legügyesebb focistám ❤️

Vmikor január végén, február elején Lócika szeretett volna elmenni velem reggelizni/kávézni, ami Lolában is felébresztette ezt az igényt, hogy akkor vele is menjek. A Franciskát választottuk a tett színhelyéül, ahol átbeszéltük a szülinapi zsúrjának a részleteit, utána megvettük hozzá a meghívókat, egyebeket miután belőttük az időpontot. Annyira kellenek ezek a nyugis 1-2 órák. Nem sok, de kiszakítható, tervezhető, és nagy szüksége van rá mindenkinek. Azt hiszem itt fixáltuk azt is, hogy bohóc lesz farsangon, és megbeszéltük, hogy varrok egy bő gatyát... :)

egyen pulcsiban ❤️

Franciska

Farsangot már egy ideje nem izgulom túl. Biztos vagyok benne, ha este futna be ötlet hozzá, akkor is meg tudnánk valósítani. Pont így is lett. Varrás nem fért bele, Lolával elmentünk a turiba bohóc cuccot venni. Talált egy tök jó mintás torna gatyót vettünk egy csíkos pólót, itthon volt krumpli orr, kalap és masni a nyakába a lábára meg nagy hamburger mamusz. Amikor ezen túl voltunk, este kitalálta, hogy mi lenne ha inkább balerina lenne :D. Ok. Miért is ne? Újratervezés. Összepakolt ehhez, betett némi smink kelléket, beírtuk az üzenőbe, hogy engedjék meg neki, a lightos smink elékészítését a farsang előtt, és ezzel meg is volnánk :). Lóci addig eljutott, hogy ő betörő lesz, de a kivitelezésben már hiába montam neki, hogy húzzunk a fejére egy fekete harisnyát, nem érezte viccesnek/menőnek, így kértem, ötleteljen akkor apával, amíg én főzöm a vacsorát. Meg is lett, felvett a fejére egy bicikli sisak alatt is hordható téli fej- és arcvédőt, fekete bemcsi, póló és kesztyű, valamint vitte a Nerf-öt. 2 perces jelmezzel nyerte meg a legkreatívabb díjat :D. Az én hozzáadott értékem megint a fánk volt idén, amit bevittem 1-re a suliba, és délelőtt a 1to1-ok alatt hoztam össze. Kezdek 'pro' lenni benne.

A fánk sütésből megmaradt tojásfehérjéket pedig Lola kérte, süssem meg neki ‘tükör tojásnak’, mert ő a sárgát úgy sem szereti, és végre ebben csak fehér lesz 😂. Ez 5 tojás volt, és az olajban sült fánkok után talán nem volt olyan nyerő ötlet (sőt ezt az itthoni hétvégi fánk sütés után tolta be, nem is a sulis adag után), és este kihányta-vetette magából az összeset… Szegény. Reggelre kutyabaja sem volt. 


lyukkal lefelé pihentetjük sütés előtt ☝🏻


ez már így sok lesz … 🤦🏻‍♀️🙈

A szülinapi party-t nagggyon várta. Hogy a csudába ne, itthonra még nem szerveztünk csajos zsúrt, nekünk is új volt. 9 kislányt hívott meg, mindenki el tudott jönni. Olyan boldog volt, és annyit visítoztak, kacarásztak, öröm volt nézni. Köszönő ajándéknak fa lámákat vettünk kis festékekkel, amiket közösen festettek itt ki, így legalább volt ‘csendes’ foglalkozás is. Annyira más egy fiú és egy kislány barátság, és olyan jó látni mindből. Ki sem nyúltam, pontosabban nyilván lezsibbadtam nap végére, de mégis az maradt meg bennem, hogy olyan jó, hogy szervezhetünk ilyet ❤️.

készülnek a lámák

Vasárnap reggeli örülés az ajándékoknak

Rajtam teszteli a gyöngyös hajfonat készítőt

😂

Boldog szülinapooot!

Sosem volt ilyen lufink!
De 8 éves lányunk sem mondjuk :)
Hát most ez is befutott 😁! 

Volt egy csapatépítőnk is Pesten, szerintem jól sikerült. A debreceni társaság utazott most vonattal Pestre (már ez is jó volt), irodáztunk, volt egy meglepi kohoot játék Flowserve köré építve, de vicces volt, majd elmentünk ebédelni, du a szállásra, majd szabaduló szobáztunk két részre bontava/sorosolva a csapatot. Én a tengeralattjáróból szabadultam, a másik fele a társaságnak időgépben utazott :). Vacsizni egy társasjátékos helyre mentünk, ÉS társasoztunk is, tök sokat nevettünk. Másnap a Van Gogh kiállítást is megnéztük. Képet majd max akkor csatolok, ha a csapi is benne van. Kedden du keveredtem haza, és mi már Attilával szerdán reppentünk is Franciaországba (olyan könnyednek tűnik ez a reppen szó, csak az én repülési rettegésem súlyosbítja… - csak nem akar jobb lenni). Pálesszel jól/jobban bírom, de az órám rendszeresen bejelez, h magas a stressz szintem, és nem akarok-e légzőgyakorlatokat végezni, pihennem kellene… 😂. Amikor kidugja a kerekeit a gép, és egyébként az ereszkedésnél már mindig szabadul fel bennem az endorfin, de az az igazán felszabadító, amikor lent vagyunk két lábbal a földön. Most pedig végig látva a tengert és a Napot baromi szép volt. Az időjárás vasárnapig felvonultatott esőt, szelet, napot, hideget-meleget, kellett dolgoznom is picit, de ettől függetlenül olyan jó volt ez a pár nap. Kellett nekünk. Kellene még több ❤️.






























2024. február 4., vasárnap

Röviden pár szóban/képben

 Legyen ez az első kép, ami a januárjaimat általában jellemzi. 

Nehezebb hónap/ok vannak mögöttem, de semmi veszedelem. Csak fúlásig munka. Elkezdtem januárban munkahelytől függetlenül egy időhatékonyság business coach-csal dolgozni, ami kb 2-3-4 hetes gyakorisággal lesz pár alkalom, hogy lássuk a lenyomatát, trackeljem, amit trackelnem kell, közben én teszem mögé a lelki szívó és töltő tényezőimet. Sokszor az ilyen tréningek azért kellenek nekem, hogy keretbe tegyem azt, amit amúgy is tudok, de ez olyan, mint egy nagytakarítás, selejtezés, új szisztéma szerinti visszapakolás. Követem egy ideje Borókát, még Lola születés után akadtam rá, ő is kicsi gyerekkel volt akkor otthon, és mindig irigyeltem az összeszedettségét, keretrendszerét, már csak abból is, ami az írásából hatott. Január elején felkerestem. Meglátom, sikerül el energiát és ‘vasaltabb’ feelinget felszippantani ezekből az alkalmakból. Bizakodó vagyok magammal szemben. 

A gyerekek sokszor látnak kimustráltak vagy eltemetettnek, mondják, hogy ne dolgozzam ezt, amit csinálok. Mostanában kezdtem azt is mellé tenni, hogy igaz, hogy egymást érik a zárások, a negyedévek, évek, de én ebbe nem bele vagyok kényszerítve, hanem a munka részét szeretem és élvezem. Minden apró javulást sikerélménynek érzek, amikor megugrom saját magam, szeretem a csapatot, a pozíciót, hogy felettem, alattam, mellettem is vannak. Ez egy elég jó hely :). És még 3 év után is érzek hálát, nem kifejezetten a FS iránt, hanem azért, hogy megléptem, hogy visszatértem az eredeti kiindulási pontomhoz. Viszont figyelni szeretnék, hogy a gyerekekben ne az maradjon meg, hogy a munka az nehéz és nyűgös és elharaphatatlan, mint a takony, és meg kell szabadulni tőle, mert ez valami kötelezően rossz. Mert nem így van, és egyikőnk sem így éli meg, viszont a gyerekek abszolút ezt vághatják le belőle.

A hétvégéjeimet viszont nem adom. Nem vagyok hajlandó. Azon túl, hogy háztartási szinten utol kell érni magunkat ilyenkor, próbálom meglátni a gyerekeimet. Akik olyan elfogultan csüngnek rajtam, és félek annyira vastag réteggé nőtt a kontroll körülöttem, hogy nem tudom láttatni, hogy mennyire szeretem őket ❤️. 

Legjobb vasárnap reggelek 😂

Kedvencem ez a sorozat 😁 
(kár, h Mózi nem volt itthon, majd vele is bepótoljuk)

Egy hétig Attila No-ban volt, ilyenkor még szorosabb szimbiózisban vagyunk, a ‘kicsik’ velem alszanak felváltva, több beszélgetés jut, mert én hozom, viszem őket. Mózival általában főzünk, de vmelyik nap kérdeztem Mózit, hogy ha kiharaphatna egy darab anyás szabadidőt, mivel szeretné tölteni. Azt mondta, üljünk be valahova beszélgetni. Jöv héten elmegyünk bowlingozni majd kettesben (vagy vmi hasonló). 

Mózival rittyentettük ebédre, NYAMM!
(a kicsik puci/tejfölös tésztát kértek. Mi mást 🙈)

Lola mindig a nyomomban van. Édes. Nagy boldogsággal vesszük fel az egyen pulcsinkat (éljen a ZARA gyerekosztály 🤘🏻), de ő szeret mindent úgy csinálni, ahogy én, mindenben segít, főleg a konyhában, teregetésben. A kedvence mostanában, hogy leültet szembe magával a játszó matrac végébe, és amit ő csinál azt kell utánoznom 😂. De játszottunk rendőröset is. Nem volt több 12 percnél, rohangáltunk a lakásban fejeket vágva, és olyan boldog volt, napokig emlegeti, hogy mennyire jó volt ❤️. 

Lócikát a héten kétszer is sportorvoshoz vittem, mert kedden EKG, csütörtökön a többi, aztán csüti fél 6-tól edzőmeccset játszottak, mi Lolával addig bementünk az irodába. Ő szorgalmit írt, én meg dolgoztam picit. 

Szombaton reggel (ok, 10-kor keltünk 😁) Lóci borította rám a takarót és dugta be a fejét, hogy szeretne meghívni engem a Volt egyszerbe… kávézni, de úgy, hogy ő fizet a saját pénzéből és csak mi ketten menjünk ❤️. Ma került rá sor, Lola addig Anyával volt, Mózi meg Attila vadásztak. A reggeli brunch után sétáltunk kicsit, a Black Sheep kávézó előtt meséltem neki, hogy én voltam otthon mindig a fekete bárány. Vagy ha nem is, én vmiért ezt alakítottam ki magamban. Erre felcsillant a szeme, hogy ő is úgy érzi, mert Lola lány meg én is, és Lola mindig mindenhova követ engem, Mózi jár apával vadászni (őt az nem érdekli) és ő meg ott van középen 😭🥹. A meg nem értett középső…. Egyem meg.  Mert hogy Apa sem tudott focizni vele egy ideje, és kikopott a mamusz foci bajnokság is itthonról. 


Tényleg a héten még vanília pudingot is főzött Lóci, teával, amiből egy jó adagot én is kaptam, hogy bírjam a késő esti műszakot. Lola pedig kirakta pillecukorból a tetejére, hogy ANYA 😂. Azt mondta, picit nehezen olvasható 😂😂😂


A héten befért a 3 tenisz is. Ebből az egyikre jött Lola és az Eszter lányai is, így ők kint színezgettek, randalíroztak, amíg mi nagyon jót játszottunk. Végre megint volt bennem energia, ki voltam aludva, tényleg nagyon jó volt. Szombat délután senki nem volt a többi pályán. Legjobb. 

2024. február 3., szombat

Mózi 13

 Megint itt vagyok pár sor erejéig, mert nem volt kapacitásom frissen tartani a blogot, és nem mentettem még emléket Mózi (Manó) 13. szülinapjáról sem. 

Lassan, de biztosan kinőtte a ‘manó’ névtoldalékot, Attila hívta mindig Mózi Manónak ❤️. Most már csak csoportos megszólításként él a gyerekek összességére, mint pl: ‘Készen vagytok manókák, indulhatunk?’ vagy ‘Na, mit hoztam manókák?’. Ahogy Lola mellől lekopik a Baba, Mózi mellől úgy kopik a Manóka 🥹. Azon kívül, hogy mindig érettebbnek éreztem sok területen a kortársaihoz képest, a héten azt is megállapítottam, hogy megtanult tanulni. Olyan szépen kijegyzetelte magának a present perfectet, pont azzal a letisztult, átlátható szisztémával, amivel én tudtam/tudok tanulni. Nagyon nagy lelkesedéssel van a mezőgazdaság iránt, ott is inkább a gépek érdeklik. Traktorvezetés pipa, de él-hal mindenért, ami berreg, és nyír, kaszál, arat, vág, locsol 😁. Azt kérdezte mostanában, hogy hol lehet mezőgazdaságot tanulni. Valszeg a nagypapai vonal nála erősen bejátszik, pedig pont nagypapával nem szokott ilyen vásárokra menni.

A másik erős vonal a főzés, barkácsolás. Ezekben az alkotást látja. Teli találat volt karácsonyra a tésztakészítő gép is. Kamasznak sem nehéz, leszámítva hogy nyílik a csipája és a beszédstílusa is ehhez alakul. Az egyetlen, amit nehezen tolerálok, hogy olyan csúnyán beszélnek egymással a fiúk. Durva rivalizálás megy és kakaskodás, ami alap, de a fülemet szúrja a hangsúly, valamint sokszor gondolja azt Mózi, hogy ő a harmadik felnőtt a családban és osztja a ‘kicsiket’. Na, épp most készült el a chilis-fokhagymás csicseriborsó nasival, amit a tik-tokról csinált 😁, megyek tesztelni. Írok még ma vagy holnap.

Isten éltessen Mózikám ❤️😘😘!