Nagggyon jók vagytok!

Újabb rekordot generáltatok itt az Olimpiai Játékok hevében, és a versenyszellemnek köszönhetően az olvasottságotokért/tájékozottságotokért aranyéremmel jutalmazlak Benneteket. Magamat pedig egy jó nagy kád paradicsomos káposztával!!! 

KÁKÁ

Lehet, kicsit naturalisztikus vagyok, de csak megírom már Nektek is, hogy ma Mózi, amíg francián voltam és anyáék vigyáztak rá, szólt, hogy ká-ká (~ kaka), anya már vitte is a WC-be, és odacselekedett!!!! Nem rossz!

Kezdem aktivizálni magam. Jól esik a heti 3*-i laza 7,7 km futás, a biciklizés, de csak lassan. Nem alszom el úton-útfélen, sőt vágyom egy kis leterhelt pezsgésre. Nem a tipikus lazzer kismama létre, sétára, piacra, játszótérre, képeskönyvre, főzőcskére. Agytágítóra vágyom, és gyermekmentes hétvégére Attilával. Ez most megint az utolsó lehetőségünk az elkövetkező 2 évben kb. Mózit már itt merem hagyni 1-1 éjszakára, nekem meg hatalmas felüdülés lenne. Nyár végére hátha bevállalunk egy teljes hétvégét kettesben valahol. - 2012. július 3. (aztaaa, Nagyapám tegnap volt 97 éves!!! Isten éltesse!).

Júli 18-ra kaptunk időpontot a 12 hetes UH-ra, amit nagyon vártunk. Én legfőképp azért, hogy megnyugodjak, hogy minden a lehető legjobban alakul odabent, valamint lecsapoljanak pár fiola vért stb labor. Meg is nyugodtunk, gyönyörűen látszott mindene a kis "tökösnek", mert ez is kiderült!!! bár én még óvatos vagyok ezzel. Hajnika már borítékolta nekünk. A 12 hétnél előrébb járunk a mérések alapján, már akkor majdnem betöltöttem a 13-at. Szóval mozognak még a dátumok, egyre közelebb van a kiírt is a Mózi szülinapjához (2 nap eltéréssel :)). Minden része ragyogóan látszott, még a szíve négy kis kamrája is. Ilyenkor úgy megnyugszom a következő vizsgálatig. Kaparászást nem érzek még, pedig nagyon aktív kis ember volt már korán reggel. Kilókról nem beszélek...., köhömmmm.... Majd lekopik utólag. REMÉLEM :).

A futás persze csak egyszer valósult meg ebben a tetszetős heti 3* felállásban eddig. Lejjebb tettem a mércét, és elég 2 alkalom is, amíg bírom.

Szusszanásnyi szünet

Mesivel a minap jól kiveséztük a stilisztikát, mint olyat, így félve kezdek bármit írni, hogy vaj' nálam mi és mennyi keveredik, kihoz-e bármilyen olvasható elegyet, vagy jobb ha mostantól inkább csak felsorolok szépen vesszővel elválasztva. Abban nem nagyon van mit elrontani :). Nagyon megjött a kedvem újra az íráshoz, mert kezd az agyam kopni (még aztán hamar :)) az esti francia tanulásban. Olyannak érzem ezt, mint a vizsgaidőszakot, hogy kijelölöm, hogy eddig kell még elolvasni/megtanulni/felfogni stb, és csak utána mehetek el pisilni/kvt főzni/ vagy ehetem meg a következő adag Kinder csoki rudat. Csak most kisebb adagok is leterhelnek, de azért 1-2 tételt, témakört át tudok rágni még most is. Pl már olyat is tudok, hogy kötőhártya-gyulladás (la conjonctivite). Ilyenkor gyűlik, és írom fejben, meg papíron a bakancs listát, hogy ha újra lesz szusszanásnyi idő, akkor mit akarok megcsinálni. Pl már tudom, milyen lesz Mózi adventi kalendáriuma :D és kb a 2 éves szülinapi meghívója. Mert előre kell gondolkoznom. Ki tudja lesz-e közös családi szülinapozás vagy én akkor már itthon leszek 2 gyermekes anyukaként vagy éppen élvezem a még könnyű helyzetet a klinikán. Közben főzöm a holnapi zöldbab levest is, és most éppen letelt a kiporciózott időm, visszarágom magam a L'état de santé szivacsos témakörébe.
Ho-hóóó, és holnap CAMPUS!!! 22:00-tól Quimby, de ott a helyünk minden nap, ha esik, ha fúj. Legyek megint koszos talpú fesztiválozó! Sörözni most csak csaló módjára valami szerény alkohol tartalmút vagy tartalmatlant fogok. Erről jut eszembe, Sarudon a kis 5-6 éves gyerekek alkoholmenetes ízesített dobozos sörökkel flangáltak. Hova lesz a világ?! Mózi max a kamrából halássza ki az üres sörös üveget - ha éppen van - és jól meghúzza a végét, majd fintorog, de újból megpróbálja :). Mondtam is, hogy ez nem Ádám, hanem Seres.

Pótlás

Tegnap megint eljutottam thai masszázsra. Mondanom sem kell, most maga a kis ördög masszírozott. Most nem volt olyan nagy szerencsém, mint a múltkor. Próbáltam lazítani, de csak fura volt egy idegen férfival a lábam között. Orvossal konzultáltam, minden további nélkül lejárhatom még ezt a pár alkalmat (meg akár többet is), illetve futni is enged már most. Mennék is, ha lenne bennem erő. De olyanokat alszunk Mózival délután :). 2-2 és fél órákat. Hiába használhatnám hasznosan ezt az időt, alig várom, hogy letegyem én is a fejem. - 2012. június 14.

Ma kellett visszamennünk kontrollra, hogy megerősítsék a tutit, meg mérjenek egy újabbat, és betájoljuk a születés dátumát. Csak elfoglalt egy kismama, addigra szabaddá kell tennem magam. A helyzet felettébb vicces, de 2 év eltéréssel minden dátum megegyezik eddig. 2013. január 29-30-ra vagyunk kiírva, aztán a többit majd meglátjuk. Most nem képzelgek a terhességről, egy fix gyerek mellett ez már nehezebb. Max este működik az igazán befelé figyelés, vagy futás közben. Egyébként meg a januáron és az utána következőkön gondolkozok. Hogy pl amíg én kórházban leszek, Attila hogyan oldja meg a helyzetet Mózival. Nem azon, hogy hogyan boldogulnak. Az nem kérdés. Csak fura lesz, hogy én nem vagyok otthon. Szokatlan még a gondolat, hogy tovább kell osztani a figyelmet és a mindent.  Egyelőre elképzelhetetlen, hogy két gyereket is fogok tudni ugyanúgy imádni, még akkor is ha erőssen bízom benne, hogy ez létezik, hiszen én is 2. vagyok a sorban :). Mellékesen 2 kg-ot már híztam is. Nem csoda. Nem kívánok se zöldséget, se gyümölcsöt. Helyette sajtos croissant-t kakaóval, subway szenyát, pizzát, pogácsát, sajtos-tejfölös tésztát, rakott krumplit egy kis kerekítéssel bárhol-bármikor..... - 2012. június 19.

Ökocentrum

2012 májusában megnyílt Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum. Most, hogy arra jártunk a hétvégén, vasárnapra beiktattuk ezt a programot is. Elsősorban a földalatti édesvizű akváriumrendszer érdekelt, ami tényleg pofás egy építmény. Pont jókor váltottunk jegyet, mert "Ember a vízben" produkció volt, ami annyit tesz, hogy egy búvár lemerül, és úgy eteti, puszilgatja a halakat. Ezen kívül persze van kilátója, egyéb kétéltű terrárium-kiállítás, mozi, kinti kalandpálya a gyerekeknek, játszótér stb. Mózi is nagyon gerjedt a témára, értékelte a hatalmas halakat, őzet, de talán legjobban az ismerős billentős szemetest és konnektor rendszert üdvözülte az alagútban :).

Szerintem ha a környékre vetődtök, ne hagyjátok ki: http://tiszataviokocentrum.hu/hu/.

Ezen túl pedig Sarudon voltunk és Tiszaszentimrén. Jól lefárasztott Mózi szombaton, de nagyon jó fej volt  azt a - fáradtságból eredő - minimális hisztit leszámítva. Meg sem állt, hanem mint egy felhúzhatós játék, vagy inkább egy friss elemes, mert a felhúzható néha lassít. Jön-megy, mászik, most kitalálta hogy ráharap a kavicsokra, ismerkedik, tökön-paszulyon közlekedik, nem számít ha Tisza, nem számít ha gát, ha kerítés. Átmászna, átesne mindenen, de utána feláll, és megy tovább, darálja a kilométereket, és ha meg akarom állítani, eltéríteni, megfékezni, akkor jajj!!! Néha muszáj :(. Csak akkor ül le, ha homokozik. Akkor legalább 2-3 percre vagy ha eszik. Ezzel szerencsére nincs gondunk továbbra sem. Nagy kedvenc most a dinnye (egymás elől faljuk :)) és a kukorica csövestől, nem ám szépen levagdosva a csőről. Itthon, lakásban erőteljesen unatkozik, úgy veszem észre. Nem abban a korban van, hogy egyedül szöszmötöljön, a játékok nem érdekesek. Csak a pakolás, de szerencsére az oda-vissza működik. Továbbra is reggel azzal kezdünk, hogy Mózi pisilsz WC-be? És már csattog is be pucér seggel a fürdőszobába vagy a kis budiba, és úgy örül neki :). Aztán vagy sikerül vagy nem. De nagyobb arányban jön a siker. Ezt napközben is csináljuk, sőt ha nem merül bele nyakig a pakolásba, akkor jelez is, és mancsikázza a szerszámot. Olyan sokat volt mostanában mezítláb a szabadban is (kertben, fűben, kavicson), hogy olyan lett mint Maugli. A szandál alig marad meg a lábán. És hogy én hogy bírom ezt az iramot....:)? Attila néha rám néz... Úúúú Sári, eléggé kivagy! 

És ja. Pusztán a tempótól. De nyugtatom magam, hogy ez csak egyetlen fiúcska még. Mi lesz kettővel egyszerre :)? Alig várom, hogy kiderüljön, aztán a többit majd elolvassátok, vagy megírják az újságok, amíg muszájdzsekiben hűvösre tesznek valamelyik szanatóriumba.

Óóó jajj, parlagon hagyom heverni és elszáradni az olvasóimat. De ne menjetek el! Amint franciának vége, és lesz 1 hét kikapcs, jövök gyakrabban. Addig bírjátok ki még egy picit. Most is épp csak kidolgozok 2 tételt, elmosogatok, kiteregetek, lemosom a körmöm, elsimítom a napi tajtékokat, és Ti jöttök. Íííígérem!

És ha lesz időm, akkor bebarkácsolok még egy menüpontot az oldalra. Ezt viszont nem ma. Bocsi

Addig is, amíg fedésben nem hozom a két idősíkot, a korábbi bejegyzésekkel etetlek benneteket :). Hamar utolérem magam, és akkor kaptok az aktualitásokból is. Meg majd másból is, ne csak már baba legyen mindenhol.

A szolid hányinger, émelygés, mint kitűző pár napja nem mozdul a testemből. De így addig is biztos a tuti, amíg el nem jutok végre orvoshoz. Mózi manóval nem voltam émelygős, ezért ez fura. Főleg azért, mert elvileg nem kívánok enni. De amikor elkezdem, akkor észre veszem, hogy ho-hóóóó, nincsen itt semmi baj, csúsznak le szépen a dolgok. Miután befejeztem, hányinger ugyanúgy megvan. De evés közben nyoma vész. Elnyomom :). Csak a lendület kell, hogy elkezdjem. Pedig jó lenne nem elvetni a sulykot már az elején. Rubint Réka remek, szuper mami DVD-je is előkerült, mindjárt nyomok is egyet a 3 palacsinta után. Ami valljuk be, max a lelkemen segít :). - 2012. június 3.

Tegnap meglátogattuk az orvost családostól, olyan izgatott volt már mindenki. Különösen Mózi :).

Így kiderült a tuti. 6 hét 5 naposra saccolják a méretek alapján, így nagyon nagy az esély, hogy mi a januárt zsúfoljuk teli név- és szülinapokkal :). Ha végre elmúlna a fáradékonyságom, mehetnék ki kocogni a pályára. Alig várom, hogy gömbölyödjön a hasam, és ne csak úgy nézzen ki, mintha egy hete nem tojtam volna. Most viszont megyek feküdni. Mózi már szunyálja a délutáni porciót, szinkronba nyomjuk mostanában. - 2012. június 6.

Egy fecske nem csinál nyarat

Egy sas pedig verebet ;-)

Tyíííí, ezt még nem szabad ilyenkor elmondani, de leírni, igen. Újból dupla csíkosban utazunk :)))!!!!

Újból belém költözött a titok. Egy fake-karácsonyi érzés. Egy olyan mindent ellepő és kiszorító gondolat. Immár némi izgalommal, aggódással jövőt illetően. De most is alig fér el bennem. Azt sem tudom, kit hívjak, kinek mondjam, ki az aki tud titkot tartani. Aki kevésbé 'ereszt', mint én :). - 2012. május 29.

Nem volt most madárvarrás, aki a hírt hozza, nem volt most egyetlen darab teszt. Kvundor volt, nagyon mísz állapot, és levertség. Alig vártam, hogy Mózi aludjon, mindegy mikor, csak dőljön ki kicsit, hadd hunyjak a lövészárokban én is. A kvundor volt gyanús. Én, aki víz helyett is azt iszok, egyszer csak mitől nem állhatom a gondolatát? Persze a por Jacobs cappuccino-val semmi gond. Csak a főzött, kotyogós, Nespresso stb borzaszt. Magamat kb egy hete méregetem már a tükörben, hogy valami nem jó. Valami olyan borzasztó fura. Mérleg szerint nincs számottevő hízás, de mégis olyan... nem így szoktam kinézni. Olyan asszonyos a csípőm, hasam. Oda a bakfis alkat ;-). Durva, hogy a második gyereknél ennyire hamar előre esik a hasfal. Nekem legalábbis. Aztán a családi összejövetelen is azt kérdezte egyből a váci nagybácsi, hogy csak nem jön a második baba. Mondom, jó lenne, de nem. Na, a sok jelzés után elbattyogtunk Mózival a DM-be, neki kellett amúgy is ez-az, meg akkor már ez a kis indikátor is haza jött velünk. Dél tájban gyereket ledugtam aludni, én meg már rutinosan céloztam. Figyeltem, ahogy felszívja magát a lapocska. Aztán ott az első csík. Ok, ilyet már láttam. Na de.... mintha halványan valami ott lenne felette.... Kezd dobogni a szívem. Ott a vigyor az arcomon, ami lemoshatatlan. És-és, hát, ottttt a második csík is. Újra dupla!!!! Tök jó. Lehet izgulni a többiért :). Most nem bliccelem el a babanaplót, de ígérem, nem teszek fel magamról meztelen, teli pocakos képeket. Csak úgy mint eddig, szemezgetek magamból, családból, Móziból és a kis Bébi Pontból. Aki mellesleg Attila szerint fiú lesz :), és nem engedek már az elején holmi vicces Salamonnak, Ézsaiásnak. Ami már most átalakult: AttilApából DUPLApa lett (Ő hívja így magát:)). Én meg néha éjszaka arra ébredek, hogy nem tudok aludni. Pisilni kell. Utána meg egy óráig agyalok, képzelgek, hogy hogyan is fog ez muzsikálni. Leporoltam a baba bibliát, ha kiderülne végre, hogy mikor került oda, és mennyi idős, lehetne nézegetni a könyvet hetente, mint anno. Hangosan felolvasni Attilának is, hogy kb képben legyen. A legnagyobb kihívás mégis az lesz, hogy ne méregessem össze az első állapottal. Azt annyira nagyon élveztem, annyira nagyon jól sikerült, de pont olyan nem lehet a második . Néha csapjatok tarkón, hogy észhez térjek. - 2012. június 1.

Ígérem, holnap jelentkezem.

Cserpes Tejivó

Ez itt megint a reklám helye, pedig semmi érdekünk nem fűződik hozzá :).

Most, hogy Sanyikámmal találkoztunk, és eper turmixozott, bevillant, hogy a legutóbbi pesti kiruccanásunkkor feltétlenül nyomott akartam hagyni itt az oldalon a kipróbált és bátran ajánlható Tejivóról. Majd feltétlenül el is felejtettem. Itt olvastunk róla először, és egyértelmű volt, hogy leteszteljük. Nem csalódtunk. Itthon is előszeretettel vesszük és fogynak Nagyné és Fiai joghurtjai, tejföl, kefír, tej, vaj, jöhet bármi. A Cserpes Sajtműhely, mint olyan, ismerős volt már, a Lipóti pékség is forgalmazza a cuccokat. Jóóóó sok reklám elfér egy posztban. De miért ne ajánlanám, ha több, mint vállalható? 

Kétszer is felavattuk, Mózi is betolt egy 250 grammos réteges joghurtot mindenféle erölködés, öklendezés nélkül. Ha arra jártok, muszáj kipróbálnotok. 

Itt megtaláljátok a Tejivó saját honlapját is: http://www.cserpestejivo.hu/

Most csak pár kép

Ennyire futja a kapacitásomból, hogy képekben beszéljek. Az intenzív francia, meglehetősen intenzív. Nekem 3/4 6-os keléssel, hogy a reggeli, esetleges ebéd, piac, lakás és jómagam normalizálása megtörténjen a 8-as START előtt. Így is arany életem van, mert Mózi addig nagymamázik, mikor hol, játszóterezik, játszik egész délelőtt, majd fél 1-re hazaesünk, rendszerint éppen bealvó gyerekkel. Ezek után majdnem 3 órát is szunyókál, így legalább én is pocolok, ebédelek vagy főzök és tanulok. Ha ez az idő nem lenne, kipurcannék gyorsan. Aztán este gyerek letevés után ugyanez. Egyelőre lelkes vagyok nagyon :). Ezért is állom a sarat. Meglátjuk a többit. Csak olyan jó lenne már ha legalább 10 fokkal kevesebb lenne. Nekem ez most nem jön be.

A két kis kucsmagomba Tiszaszentimrén :)

Isten éltesse dédi mamát 87. születésnapján!

Folyó ügyeink

Túl vagyunk az első tudatos WC használaton. Mármint az én részemről tudatos. Nem akarok erőltetni semmit, de olyan régóta jelzi Mózi, ha kakás vagy pisil, és sokat van mostanában egy szál pelenkában, meg nélküle, mert leveszi, hogy ügyesen elkapom, amikor látom a beállásán, hogy pisilni fog. A bilin fél. Olyat nem látott még, mi sem használunk hasonlót, viszont a WC csésze izgalmas dolog, főként, ha a vizet kell lehúzni. Hát ma elkaptam, ráültettem, és szépen pisilt. Büszke volt magára Ő is. Utána gyorsan le kellett szállni, és mélyen nézni a porcelán fenekére, hogy hol van a pisi. Tudom, hogy ez semmit nem jelent és a nagy könyv szerint még korai is, de miért ne használnánk ki már most, ha egyelőre fogékony a témára?

Bővülő Mózi-szótár

Mózi eddig azt a csoportot erősítette, aki nem hajlandó nagyon kommunikálni verbálisan. Gyönyörűen megért mindent, és megérteti magát, de nem beszél. Mutogat, hümmög, dünnyög, bököd, nyekeg, ezeket viszont különféle hangerővel és hangnemben. Egy ideje már szépen felismerhető egy-két állathang. Hogy csinál a cica, kutya, boci? Ügyesen megmutogat mindent a könyvekben, ő is folyamatosan hadonászik az úton, én meg folyamatosan mondom, hogy ablak. Ablak. Ablak. Másik ablak. Pince ablak. Ajtó. Ablak. Autó. Fa. Igen, autó. Levél. Felhő. Ablak. Másik ablak. Motor. Stb. Volt már, hogy úgy indultam hazafele, hogy ki sem nyitom a szám, mert nem akarom megint elsorolni az összes pince ablakot és üzlet kirakatot a Piac utcán, Kossuth utcán. Remekül utánozza az autót. Jó bő nyállal fröcsög :). Cirka egy hete felfedezhető az apa. Pa-pa-paaaa-Apaaa-pa szerkezetben, illetve hasonó az anya: Nyanyaaa-anyaaa-nya. Tegnapelőtt viszont kristálytisztán nekikezdett a Dodó-nak. Dórit szoktunk családi berkekben így hívni, és most 2 napig anyáéknál volt, amíg én franciáztam. Ezt azóta is szépen és következetesen használja, áll a szobája ajtaja előtt, és mutogat. A másik az AUTÓ. Ez is szépen érthető, és nagyon örül magának, hogy sikerül kibökni. Hátha meglódul kicsit. Annyira imádnivaló, amikor látom rajta, hogy utánozni akar, megismételni, amit én mondok, de amint kinyitja a száját totál nem azok a hangok kúsznak ki, és ez őt is meglepi. Utána egyből olyannal próbálkozik, ami ismerős és sikerélmény. Annyit énekeltem, verseltem Petőfitől, Aranyig, mondókáztunk, lapozgattunk, nézegettünk, meneteltünk, hogy meghálálhatná már egy-két értelmes szóval. Igaz, így is annyira kifejező az egész testével. Soha senki nem örült nekem még annyira, amennyire Ő tud pl, mikor megjövök. Egész mindene röpköd az örömtől, és vigyorog, és botladozva szalad. Ha másért nem is, ezekért megéri elmenni, és előkerülni.

The Shadow

Néha úgy érzem, árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Issszonyatosan leszívja az embert másfél évnyi itthon tartozkodás, babázás, háztartás. Sokszor érzem magam olyan elviselhetetlennek, hogy én rég faképnél hagytam volna magam. A gond csupán annyi, hogy hiába tudom, eléggé meg van kötve a kezem. Ez persze kifogás szagú, de olyan jó, amikor szakvéleményt olvasok az átlagos anyukákról, akik megvannak zakkanva 1 év után, és nem én vagyok a gyenge láncszem :). Tudom is, mi hiányzik. A fejtágítás. Ezt orvosolandó belekezdtem egy intenzív francia nyelvtanfolyamba. Olyan nagyon jó lenne eljutni valameddig. Most minden esetre nagyon élvezem. Simán népszerűsíthetnék és gyakorolhatnák a munkaadók a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását, mert a magam fajta alig várja, hogy újra felnőttek között legyen és újra tevékenyen részt vegyen a GDP termelésben. Tuti fix, hogy egy-egy megfáradt, lelassult 8 órás 'elemnél' sokkalta hatékonyabb és frissebb vért jelentenénk :). Hát ennyit a mai bölcsességről, francia előtt még megyünk a piacra is. Remélem, Ti is jól vagytok.

És hát hogy Huta milyen volt?

Magnum nyalakodás után :)

Kivételesen nem maga alól issza a vizet

Vezettem. Már ez jó. Aránylag hamar odaértünk, így használható volt a péntek is. Még jobb. Nagyon jó idő volt, ami a hegyekben kellemesen elviselhető, este pulcsis is. Ezen túl pedig paradicsomi. Szombaton falunap volt, a falusiak 4 csillagos vendégszeretetével, lecsóval, dinnyével, süteményekkel, pogácsával, szalonnasütéssel, zenekarral, este nagyon retro DJ-party-val, táncosok, asszonykórus stb. Minden úgy, ahogy kell. Bicajoztunk Kőkapura. Attila nyerte meg magának a single speed city bike-ot (valszeg lyukas hátsóval :)) gyerekkel, én meg lazáztam a 21 sebességgel. Pancsikoltunk, amíg Mózi bele nem kakált a vízbe, napoztunk, aludtunk délután is, főzőcskéztem, olvastam!!!, sétáltunk, Mózi legelte a zöld szöllőt, homokozott, és nagyon-nagyon élvezte a medencét. Főleg hogy deci szám itta maga alól. Kirándulni nem voltunk, mert nincs fémvázas hordozó, meg nem is biztos, hogy benne maradna a gyerek, lábon meg esélytelen egyelőre. Hétfőn is én vezettem Nyíregyig, onnan nem szeretek. Most meg olvadunk itthon, ami a 25 fokban egészen elviselhető. 

"Harminckét évem elszelelt

... Az ám, / Hazám!..."

Attila újfent kitett magáért. Péntek reggel negyed 7-kor hazatérvén a virágpiacról azzal ébresztett többek között, hogy 3/4 9-kor indul a helyközi járat Debrecen és Nagyhuta között. Szaladjak ki Mózival a piacra, ő addig vesz Mózinak medencét, utána felvesszük a biciklimet, és majd csak hétfőn este keveredünk haza. OKÉÉÉÉ!!! A 3/4 9-es indulás nem jött össze. Nem csak azért, mert sok mindent kellett összegórálni addig, hanem pl a piacon voltunk, amikor észrevettem a tojásos stand előtt, hogy Mózi gyerek úgy összefosta magát, hogy nocsak. Szó szerint kibújt a fos a combjánál, és ült a kis halmon, meg a kezével megvizsgálta, hogy mi rejlik ott..... Na basszus. Ennyit a sárgabarackról. Vacilláltam, hogy befejezzem-e a vásárlást vagy majd visszajövünk újból. Futottunk haza, babakocsit és gyereket csutakoltam. A maradék cuccot végül Pálházán vettük meg. Miután a medence is meglett, átmentünk anyáékhoz, mert az én biciklim (ami nem gyereküléssel felszerelt) az ott parkol árván a pincében. Aztán még fel is szaladtunk, és lett meglepetésnek hatalmas Mózi festmény, ami az ő kis testének lenyomata, és anyaék vitelezték ki hármasban (anya, apa, Dóri) Attila megbízásában. Egy életnagyságú zöld angyal :). Elmesélték létrejöttének a történetét, és csodálkoztak, hogy nem vettem észre, hogy itt-ott a körme alatt zöld a gyerek. Valamit láttam én, de azt hittem megfogta a lábát a sötétkék mamusz :). Kaptam csodálatos lila gömböket a fülembe, nyakamba, amire már úúúúúgy vágytam. Nem is bánom, hogy harminckét éves lettem én, mert az ékszer csecse, becse ;-). Purr-purrr.