2013. október 31., csütörtök

Este (is) jó

Gyerekfektetés után, sok-sok mozgás nélkül és télmelegítő, kezdő zsírraktár kibélelésével eltelt nap után, bekuckóztam a fotelba, géppel és karácsonyszagú keresztszemessel a kezembe, amikor kapom a BSI hírlevelet, hogy Ugye nem akarsz fotellakó lenni? És DE. Ez az egy most nem tud motiválni. Eljött ez az idő is nálam, hogy minden más fontosabb a tornánál-futásnál, spártai táplálkozásnál (ez már rég a múlté). Egyébként mind a két kicsi fiú lázas, tolom a kúpot, szirupot, C-vitamint, köptetőt hol egyikbe, hol másikba, és közben olyan jó blues énekes hangjuk van. Mi lesz majd, mikor mutálnak :)? 
Lócinak szerintem a foga is jön. Harap mindent és mindenkit, ahol ér. Mózi Cicc meg maga a megtestesült jógyerek. Eddig is szerette a KÖSZÖNÖM szót. De a napokban különösen sokat használja. Mindenért megpuszil, és köszöni szépen. Most kiabált az előbb sírva, hogy pisilnie kell. Hozom ki ölben, és rekedten ölelget, hogy Köszönöm, hogy kihoztál pisilni....
Elolvadok :). Meg amikor azt mondja Lócinak, hogy Lócikám, ne harapj! és a délutáni alvásból felkelve ő szalad elsőnek a kiságyához, hogy Gyere Babám... :))) Mert ezeket persze mindet tőlem hallja, és olyan jó ugyanazzal a hangsúllyal viszont hallani. 
Be is kucorodok mellé, mert megígértem még neki. Csillag Bari remélem, lázmenetes szép álmokat hoz felénk.

2013. október 29., kedd

Itthonról

Mózi éjszaka belázasodott, lemondtuk a hétre a bölcsődét. Reggel óta erősen úgy fest, kutya baja, bár olykor lefekszik a kanapéra, nagyon kezelhető, simulékony és szófogadó. Ez gyanús ;-). Mindenre megkérdezi, hogy Így jó, Anya? Ide tegyem? Így csináljam? Simogat, Lócit puszilgatja, ha kérek valamit, akkor nagyon igyekszik. Szóval valami csak buddog benne. Fél 9-kor keltünk reggel, ami nekem is nagyon jól jött, Lóci meg húzta tízig. Az ágyban aztán beragasztgattuk a SPAR-os 'Lutra albumot', csináltunk varázspálcát (ezt már ígértem a múlt héten, mert látta az ovisok kezében a bölcsőde udvaron), főzni sem kellett. Az utóbbi hetekben egyébként is olyan jól kijövünk egymással, én sem vagyok leszívva tőlük. Készítettem is egy röpke videót délelőtt, mert olyan aranyosan eljátszanak. Sokat gyomrozza Lócit. Amikor kérem, hogy ne nyüstölje durván, mert még pici, akkor okosan visszakérdez vagy kijelenti, hogy majd beleharaphat, megcsípheti, lebirkózhatja, ha nagy lesz :). Azzal már úgy vagyok, hogy odabízom. Majd lemeccselik egymás között, de most még én vagyok a láthatatlan kéz, aki belenyúl a piaci folyamatokba. 64%-nál jár a videó, pillanat.


2013. október 28., hétfő

"Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? ...."

Gondolom, ez nem hat annak. Kész a következő kis karácsonyi vásárfia. Sőt egyszerre nem is egy készült. Némi finomhangolásra még szükség van. Gyártom is a többit :).

Koszorú Karácsonyi Manóval

2013. október 27., vasárnap

Lóci ül :)

Hát eljött ez is. Egy jó ideje kifarol már a fenekével a négykézlábas állásból, de most hétvégén, Tiszaszentimrén pénteken (október 25.) szabályosan fel is ült ebből a csálé támasztékból. Vigyorog elégedve, kúszik utánam a másik szobába, aztán meg-megáll szopogatni egy kis kábelt, vezetéket, majd örül az új perspektívának a szobában, a csillárnak és a könyveknek. 
Amivel viszont nem remekelünk az az étkezés. Amilyen jól cuppogott az elején, olyannyira nem hajlandó mostanában (egy jó hónapja) semmit bekapni, elcsócsálni. Én azért próbálkozom, de a kedvenc körte, alma, banán, barack sem csúszik. Semmi. Ki sem nyitja a száját. Ha a kezébe adom, akkor amint hozzáér a nedves gyümölcs darabhoz, eldobja, elejti. A kenyérhéj, kifli csücsök bezzeg csúszna jószerével. Marad a tej. Panaszra így sincs ok, mert közel járunk a 10 kg-hoz, csak hát 10 hónaposan jó lenne már enni valami mást is.

2013. október 21., hétfő

Piroska néni és a Sárkány...

Olyan vagyok, mint a hipermarketek, hogy már október közepétől dugdosom az orrotok alá a karácsonyt, de nem tehetek róla a gyerek inspirál. Most éppen Mózi.
Orrba-szájba csapatjuk itthon a mesét :). Piroska és a Farkasról lévén szó. De gondolom, ezzel nem okoztam meglepetést. Mózi úgy figyelt, mikor először mesélem el neki könyv nélkül, vissza sem mert kérdezni. Csak hallgatta, szívta magába a történetet, mint a szivacs. Másnap mikor kérdeztem, mi legyen terítéken ma, vigyorogva, bizonytalanul mondta, hogy a, a..., aaa Sárkányosat. Tekert az agyam a háttérben, hogy mit meséltem, és mikor sárkányosat. Nem ugrott be. Mert volt ugyan Égig érő paszuly, de nem mostanában. Visszakérdeztem.
- Melyiket??? Milyen sárkányosra gondolsz?
- A Piroska néni és a Sárkányt.
Egyetlen ismerősünk van Piroska (néni), nyilván hozzá kötötte a hölgy szereplőt. A farkas meg ijesztő, nagymama-fogyasztó, nem nagyon tudta hova tenni, tehát akkor sárkány. Logikus :). 
Azóta vagy azt kéri esti mesének vagy a Malacokat (= Kis malac és a farkasok), azt vetítjük, azt utánozzuk itthon. Emlékeztem, hogy van ilyen keresztszemes ujjbáb mintám (unokaöcskösöknek is csak elkészül....), megcsinálom Nekik is karácsonyra. Sőőőt. Jutott ennél még reményteljesebb nemes gusztus (gesztus) is az eszembe: Idén sztaniolba csomagolom Nektek is őket, a Ti fel- és lemenőitekre is gondolok. Vásárra viszem a bőrömet. Igazi gyöngyszemekkel készülök. De ha gyöngy nem is, legalább kézimunka lesz :).

Az ujjbábokat kiöltögetem ajándékba. Vegyétek, vigyétek szorgalmasan. És ez most komoly. Addig is, amíg a kis báb részére rávarrom, mutatom Nektek, hogy álmodjátok meg, hányat szeretnétek rendelni belőle. Várom, írjatok. Szép álmokat...

Keresztszemes ujjbáb

2013. október 17., csütörtök

Kipp-Kopp

Létezik olyan kisgyermekes család, ahol ősszel nem készül gesztenye emberke :)?



A lelkes kisgyerek...

Csak nehogy sírás legyen a vége :).

Ilyenkor érzem, hogy jó lenne többed magunkkal, több baráti családdal élni egy halomban, amiben a váci hétvégén is egyetértettünk: kommunában. Jól tudták ezt az őseink, hogy csapatostól garázdálkodtak, asszonyok a tűz körül, férfiak a bányában.
Olyan alkotó vágy, hév és izgalom kapott el, hogy olyan vagyok, mint egy kis gyerek, aki azt sem tudja mihez fogjon, melyiket válassza, melyiket tapintsa, szagolja vagy kóstolja. Megint abba a hibába esek, hogy egyszerre akarom mindet :D. Olyan jó lenne ezt a lelkesedést ilyenkor megosztani, elmesélni, átadni. Mert van nekem sok hasonszőrű lelkesedő barátném ;-)
Reggel kipróbáltam a gombbehúzást, és... hát ez nehezebb, mint hittem elsőre vagy csak gyakorolni kell, hogy ne másszon el az anyag. Nehéz feszesen tartani, és betömködni. Félre tettem, hogy még próbálgatom.
Utána befejeztem a nagyanyó báb hímzését, csinálom mindjárt piroskát is. Holnap talán befejezem, és jöhet a farkas.
Villámlanak a fejemben ötletek, így most azt tanulom, amíg Lócika szunyál, hogy hogyan kell keresztszemes hímezni photoshopban...
A kisháznak pedig annyi híja van még, hogy az ablakot megcsinálja rá Gyuri bácsi, aki a nyakamba ugrott az egyik faáru boltban, és elvállalta, pedig eredeti szakmáját tekintve könyvelő, csak szeret szöszmötölni a ház körül. Jól is teszi. Az én szakmám is eredetileg számokban utazik, de szeretek szöszmötölni minden mással, ami kicsit kreatív. Szóval, ha kész az ablak, varrom rá a huzatot. A tető már kész, tök cuki piros és fehér pöttyös. Majd teszek fel képet, ha elkészült.

Nem is zargatlak benneteket, reggel még leveleket is préseltem, meg még fogunk is, mert állatkákat ragasztunk Mózival majd papírra és az ablakra. Ilyet: 

Attila délelőtt küldte át, biztosan a FB-on találta, onnan szokott néha vadászni Nekem ötletet.

2013. október 16., szerda

Sütőtökös csirkeragu leves

sütőtökös csirkeragu leves
Hmmmmm... Ma ebédre/vacsorára finomat főztem. Tavaly is próbálgattam sok sütőtökös receptet, idén is ezt teszem. Attila evett a hétvégén a Basil Icában finom jó sütőtökkrémes csirkeragu levest, ezért gondoltam ma estére azzal várom haza. Leírom a saját verziómat, mennyiségek tekintetében inkább kapaszkodót nyújtok, de a végleges verziót Rátok és a konyhai felhozatalra bízom. 

- fél (nagyobb) fej vöröshagyma
- 1 dundus gerezd fokhagyma
- 5-6 vékonyabb szál sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 1 kis fej brokkoli
- fél csirkemell apró kockára vágva
- 260 gramm sütőtökpüré
só, bors, reszelt gyömbér, curry
- 1 szűk evőkanál méz
- 2 nagy evőkanál tejföl
- 1 evőkanál pirított szezámmag

Kezdtem az apró kockára vágott hagymák pirításával, párolásával, majd mehet rá a hús fehéredésig, pirtyanásig. Aztán lábasba került a karikára vágott sárga- és fehérrépa. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és a zöldséget majdnem puhulásig főztem. Utána hozzáadtam a turmixolt sütőtök pürét és a brokkoli rózsákat. Öntöttem még rá vizet, sóztam, borsoztam, curry-ztem, reszeltem bele pici gyömbért. Tálalás előtt utolsó rottyantásnál belehabartam a tejfölt és a mézet, megszórtam a szezámmaggal. Nem rossz, ajánlom Nektek is.

2013. október 15., kedd

Nyilván...

... amiket most barkácsolok már karácsony-gyanús erősen :). Mégis csak október közepe van, Tigáz mérőóraállás bejelentés. Már most szólok, hogy ne legyen meglepetés: idén nem lesz kapacitásom annyi DIY ajándék készítésére, mint tavaly. Bocs. 
Még a nyáron megvettem a fa óralapot és a fa spatulákat óramutató gyanánt a hobby boltban, hogy hangulatórát fabrikálok Mózinak. Most fog elkészülni hamarosan. Természetesen nem túl árnyalt hangulatokat vettem alapul, mert kicsi még ezek megkülönböztetésére. Ez még inkább csak játék, hogy tekergetheti a mutatót, mikor éhes, szomjas, vidám, szomorú, irigy stb. Magát a photoshopban megszerkesztett óralapot felteszem, illetve ha előhívattam és felragasztottam az órára, és felcsavaroztam a mutatókat is akkor majd tolom a cuccot róla is:


Az ötletet hatalmasra hízott féltékenysége adta Lócika miatt, hogy "kitekerhesse" magából, de aztán nem találtam olyan emoticont, amit be tudna jól azonosítani.

Sajnos jellemző rám, hogy egy-egy pillanatot vagy időszakot nem tudok időben értékelni vagy teljes mélységig kiélvezni. Ez így leírva súlyosabban hangzik, de megfigyeltem a "kórt" magamon már többször, hogy mindig várok nagyon valamit, mindig készülök nagyon valamire, utána olyan gyorsan elillan az esemény, hogy benne se vagyok. Amikor vége, akkor meg kapaszkodnék bele, próbálnám visszahúzni, megismételni, hogy majd másodjára jobban ott leszek. Szerintem a szüléseket is ezért éltem meg ennyire intenzíven, mert 9 hónap pont elég volt ahhoz, hogy már várjam a csodát, vágyjam vissza a régi Sárit, aki képes elérni a zöld lámpát és a lába ujját, aki menet közben is tud telefonálni és nem fújtat. Amikor pedig meghasad az ég, kell, kellene... vissza a pocak, a rugdosás érzése, a sokszor elképzelt átvilágított "kemence" gyerekestől, hogy merre és hogyan fekszik, mit csinálhat bent.
Látszik, hogy most sem vagyok (már nem is leszek) korábbi önmagam. Olvasom délutáni alvástól gyűrött fejjel a Kismama magazin bevezető szövegét, és folyik a szememből a könny :). Ami arról számol be, hogy a főszerkesztő a harmadik kisgyerekét szoktatja be a bölcsődébe, és hiába gondolta úgy, hogy látja a fényt az alagút végén, mert újra dolgozik, és nincs több játszótér délelőtt stb megszokott kismama program, ami csábítóbbnak tűnt már kívülről, most megszakad a szíve, hogy "levált" róla az összes gyerek. Én jellemzően már előre elpityeregtem a harmadik gyerekünk beszoktatását (na nem mintha úton lenne, majd szólok időben, ha szó van róla ;-)) és az összes olyan percet, amit nem élveztem ki kellő képen, amit néha leráznék magamról, és átpasszolnám harmadik félnek. 
Végre aludtam két órát ma, és nem sajnáltam az időt magamtól, nem kergetem magam fejben, hogy olyan sok mindent szeretnék tenni és tanulni és olvasni és megvalósítani. Csak aludtunk Lócival összebújva a nagyágyban lesötétített szobában, melegben és nem szeretnék sehol máshol lenni és mást csinálni, csak helyt állni ebben a szerepben a lehető legjobban.

2013. október 14., hétfő

Vác

Hatalmas köszönetet érdemel Marika-Béla és Mindenki, aki hétvégén segített etetni, pelenkázni, pisiltetni, sétáltatni, altatni, ölelgetni, játszani, fogdosni, kibírni a kuplerájt és a rajcsűrt Vácon. Itthon zökkenőmentesen halad az altatás továbbra is, csak idegenben nem vizsgáztunk jól egyik ivadékkal sem :). Ettől függetlenül Mi nagyon jól éreztük magunkat a Duna-parton és a Káptalan lakban. A répás fasírt pedig annyira tetszett a bendőmnek, hogy egyik variációját meg is sütöttük ma ebédre. Kár, hogy egyetlen szép őszi fénykép sem készült. 
Míg el nem felejtem: Gyula Vitéznek hatalmas gratuláció az első maratoni kilométereihez.
Szép álmokat, holnap új nap.

2013. október 9., szerda

KÚSZIK!! :)

Végre-valahára megindult alatta a Föld, meg bennem a vér és az energia, hogy nincs gond a gyermekkel.
Olyan jól eljátszott ma is a szőnyegen, elér holmikat az alsó polcon, nyúlkál játékokért, megnyugodva tapasztalom, hogy a laptop töltő neki is kedvence turmixolás nélkül, darabosan. Pont ideális kilenc hónapos menü. Olyan csálén, de kiül a négykézlábas állásból, bár abból már egy jó ideje, megkezdte a rámolást és virgonckodik. Tudjátok, milyen jó érzés ez, milyen felszabadító, és mennyire agyonnyomja az aggódás a hétköznapokat, még akkor is ha felesleges? Egyelőre nem győzök betelni vele, mászatom, és vigyorgok. Sütök is mindjárt valamit, hogy átadjam az energiát :D.


2013. október 8., kedd

Nem tudom, csak imádni :)

Lóci Kapitány edzett gyerek lesz. Mózi újabban átlép rajta. Egy pillanat alatt. Vagy a hasán keresztül, vagy a gerincén... Csak egy lábbal, így nem használja teljes súlyát, de akkor is. Rászólás mit sem ér. Nagyon jól tudja, hogy nem szabad. Elmondom azért neki sokszor. Napjában többször is. Ezek mellett viszont egyre jobban eljátszanak, Lóci csak tátott szájjal figyeli vagy visong, ahogy ugrál a kanapéról, mint egy gyalog béka. Egy-egy doboz kiborított játék felett is elvannak csendben szöszmötölve, rágcsálva, építve perceket. Fürdés után az ágyban virgonckodnak. Olyan jó ezt látni.
Aggódós lettem. Nincs mese. Annyira, hogy megnyugtatásként már a Kenézybe is kimentünk a gyermek rehabra, hogy nézzék meg - biztos, ami biztos - tényleg nincs baj a mozgásával. Most is azt mondták, nincs. Túl hamar volt túl nagy, az izomzata meg nem az a sűrű, masszív anyag, hanem mint Anyucija puhányosabb fajta. Nem bírja magát. Most látszik, hogy nekiiramodott, látok változást, nyugalmi állapotom kezd visszatérni a helyére. Csak szokatlan, rég volt picibaba a családban, és már elfelejtem, mit mikor kell csinálnia, mi fér még bele a békességbe.





2013. október 7., hétfő

Te rossz állat vagy...

Ma nagyon elemében volt délután Mózi :D. Kezdte azzal, hogy mikor hazaértünk, talált egy hajcsatot a kis asztalon, és átnyújtotta nekem, hogy ez az enyém.
- Tegyem bele a hajamba? - kérdeztem.
- Igen, mert kihullik a szőr a hajadból.

Már ezen jót derültem. Aztán folytatta a sort. Mostanában kezd fantáziálni, történeteket kitalálni, sárkány van a szobában, bekapta a tologatós csattogó lepkét, Attilának faarccal mondja, hogy nem volt ma bölcsiben, mert szabadság van stb. Neki nem kitalált barátja van, hanem létező személyek, akik képzeletben velünk élnek. Ketten gyakori vendégek. Dodó és Barna. Este szóltam neki, hogy jöhet vacsorázni, készen van, de még meleg. Nem akart jönni, mert itt van Dodó is. Óóóó, mondom, de jó, akkor meghívjuk őt is, vacsorázzon velünk. Képzeletben köszöntöttem, cuppantottam kettőt az arcára, de addigra már kacagta Mózi, és partner volt a játékban. Eljátszottuk, hogy itt ül az asztalnál, terítettünk, és szedtünk is neki. Sőt, kiskanállal etettük a levegőben úgy, hogy végül a mi szánkba landolt a falat. Nevette. Még kér Dóri :). Sőt, megjött időközben Barna is. Kint parkolt a motorral a ház előtt. Sört nem kért, mert motorral van ;-), de teríteni neki is kellett. 
Alig akart fürdeni, végül az segített, hogy jöjjön gyorsan, kifolyt a vize, már Dóri is várja. Majd a kiszállásnál miután többszöri rimánkodásra sem akart kitápászkodni, és Attilának azt mondta, hogy Te rossz állat vagy, meg ő maga is, megnyugodott, hogy már Dodón is hálóing van. Este nem mesét választott, hanem a Megy a labda vándorútra dalt kérte 100*, felváltva a végén, hogy ...Csili csalamádé Barna hopp, hejj hopp. Majd a Barna cicájával énekeljem:... Mirr-Murr hopp, hejj hopp!! Aztán megint Barnával. Most Dodóval. Most a Barna Cicájával... és így tovább. Azt mondta, bebújt mellénk az ágyba Dóri, Nagyanya, Regő, Firtos, Berci és Regő anyukája, Juditka is, takarjam be őket. Cuki.
Reggel a zörgő golyós lábú tologatós medvét vitte ki sétálni, mert kakálnia kell és pisilnie. Aztán úgy tologatta a szobában, olyan fegyelmező tekintettel mondogatta neki, hogy LÁB (Attilától szokta látni, hogy a kutyát, mikor kiviszi sétálni mondja neki, hogy szépen láb mellett haladjon kutya) :)). Na ez az igazán jó korszaka. Bár ezt mondom mindre.
Nyílik a csipája a bölcsődében is. Hol Erzsike néni mondja, hogy huncut volt, nem fogad szót, de nem tud rá haragudni egy fél percig sem, mert aztán adja a puszikat, és mondja, hogy máskor nem csinálom... Ma a tízóraihoz terítettek, mikor az abroszt rántotta le amíg Márt néni elfordult a tálcáért... Benne van a pakliban az ilyesmi. Viszont az is, hogy két hete abszolút nem csorog be a bölcsiben sem a pisi, nem találok a napvégén a szekrényben bepárásodott zacskókat ruhaneművel, mint a CSI nyomozások során. Ügyesen énekel, mondjuk inkább szavalásnak, csak jóóó hangosan kántálja a szöveget, és olyan jó visszahallani magamat, amikor Lócit fegyelmezi: Lóci! Ne lássam meg még egyszer, hogy megharapsz :)! Itt-ott kever a szórenden. Irgum-burgum, vaskalap!

2013. október 4., péntek

Az ősz úgy tűnik, nekem SÜN :)

Tavaly egy körte sünit csináltam Mózinak szőlővel a hátán, most pedig az Auchan-ban bóklászva rám ugrott a polcról egy gyerekeknek szóló kreatív újság, amiből ötletet merítettem az idei sünihez. Egyszerű. Olyan, amit gyerekkel is lehet csinálni. Már várom azt a kort, amikor igazán részt tud venni (már ha akar). Szedtünk a bölcsőde udvarán juharfa terméseket. Amit a biztonság kedvéért csekkoltam a neten, hogy jól emlékszem-e, hogy a pörgettyű az a juharfa termése. Pipa :).
Kirajzoltam egy Sün Balázst karton papírra, a fejét barnább papírból, hogy aranyosabb legyen, és Mózival elkezdtük ráragasztani a hátára a terméseket tüske gyanánt. Azért a ragasztó még izgalmas dolog. Én akarom nyomni, nem úgy, nem oda, kezemből. Anya odaadod? A süni innentől kiesett a pikszisből :). Végül megegyeztünk: ő ragasztózza, én meg feltapasztom a papírra....
A közös munka gyümölcsét hamarosan fel is tolom mutatóba.


2013. október 2., szerda

Tartozik hozzám egy (sőt ha pontos akarok lenni, akkor sok, de most csak az egyikről van szó) nagyon jó barátnő és szakácsnő ;-), aki megneszelte a minap, hogy fogytán az energia, le vagyunk kicsit rongyolódva, így mondta, felkerekedik a bébivel, és várjam meg a ropi-keksz-pufi búza ebédemmel, mert betársul. Déli 1 órakor csatlakozott nagy kondér ragu levessel, és vödörnyi sok magvas sajtos muffinnal, hogy na nehogy már meg legyek lepve az energiaszegénységemen, ha ilyen hülyeségeket eszek :). Eltöltöttünk egy kellemes közös ebédet, hasonlót, mint a Petőfi téren (bár ott főtt kaját nem sokat láttunk :D), volt idő teára, csacsogásra. Bori pedig szorgalmasan húzta a lóbőrt, Lóci hiába várta a szőnyegen.
Ajánlom, hogy hideg, téli estékre vagy ebédidőre szerelkőzzetek fel hasonló barátnőkkel.