2014. február 28., péntek

Ez Hír 24

Attilának éppen tegnap este éjfélkor ecseteltem hazafelé kolbászolva egy baráti, dupla-páros, esti, lazulós vacsorából, hogy olyan jó lenne egy hétre lelépni, egyedül lenni, és hogy mind emellett ne érezzem a bűntudatot, hogy erre vágyom. Aztán természetesen már jött is a bűntudat hogy kimondtam, és kezdtem köszörülni a csorbát, hogy csak pár napra, meg nem úgy, meg nem adnám ezt az állapotom semmiért stb. Ma különösen alva jártam. A zebra túl oldaláról is integethettek, kalimpálhattak nekem, nem látok és nem hallok. Belül dolgozik az agyam vagy takaréklángon ég, és alszom.
Ez a cikk most jót tett kicsit, lazul bennem a megfelelési kényszer magammal szemben is. Mert sajnos mindig ez a legerősebb és legveszélyesebb :)
Olvassatok kicsit Ti is! Legfőképpen férfiak ;-)
Én pedig elcsomagolom magamat holnapra. Bisous Dodo

Véresen komoly

Lóci délelőtt 10-kor nyöszörögve kelt. Picit vártam, hogy ez csak álmában van-e vagy tényleg ébred. Utána csend, de csak bementem... És milyen jól tettem. Ez már a sebtében megtörölgetett verzió :(

 Szegényre rájár a rúd. Tegnap a tenyere, ma meg az orra. Nagyon ijesztő tud lenni számomra, hogy nincs magyarázat, de minden fiú orrvérzős a családban, ráadásul ez 90 %-ban éjszaka vagy délutáni alvásidőben történik. A fő, hogy arra keljek, menjek be, hogy csupa vér a gyerek és az ágynemű, nyeli, köpi és sííír. Engem nem elégít ki, hogy ez ilyen, és kapjon szőlőmag olajat meg fekete berkenye levet vagy rutascorbint és kenjem az orrát belül vazelinnel, mert száraz a levegő. Ideje rendesen utána járnom ennek.

2014. február 27., csütörtök

Fogós kérdés

... hogy mikor csíráztak ki pontosan az őrlők Lócika szájában. A múlt héten 3-at már lenyomoztam
kézrátéttel, de ez most hosszú folyamat volt nagyon, mert régóta észlelem, hogy veszettül meg van dagadva az ínye, rágja a kézfejét, játékokat, harap, marcangol :(. 
Ma pedig a forró konvektornak tenyerelt neki. Most sikerült pont akkor nekitámasztania, amikor jól bedurrantottunk, és még a melegítés fázisában tartott :(( (Akinek van konvektora az ismeri, milyen szakaszos módon működik...). Szegénynek hólyagos a tenyere, próbálnám markolásztatni vele a mirelit zöldborsót, de akkor még jobban visít. Ahogy eszébe jut, illetve átmegyünk vele a másik szobába keservesen sír a felbugyogó emlék miatt. Rászundított nagy nehezen a bajra. Talán jobb kedvre derül ébredés után.

2014. február 26., szerda

Tudod, nyár van. Utána reggel...., utána csütörtök.

Unokatestvérem kislánya mondta ezt egyszer, de annyira tetszik. Legalább annyira megfoghatatlan, mint az euklideszi-vektortér ;-)

2014. február 25., kedd

Ma délután csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő

Ma lesz az óvodai farsangi muri délután, ahova mehet anyuka-apuka, testvér is. Kíváncsi vagyok, hogy debütál Mózi a költségkímélő ;-) oroszlán jelmezében. Igyekeztem csak meglévő kellékeket felhasználni, mert simán benne van, hogy fel sem veszi... Itthon, amikor felpróbálta a ruhát, elkezdtem kacagni annyira cuki volt benne. Ő meg csak állt értetlenül, hogy Ez nem vicces. Aztán összeeszkábáltam egy sörénynek való izét, és amikor azt feltettük, és felállt egy székre, hogy lássa magát teljes harci díszben, megint csak kipukkant belőlem a nevetés. Azt mondta, a ruha nem vicces, de a sörény az igen :))). Semmi extra egyébként, de a kis cinege testén olyan jól feszült, közben kezébe adtam a farkincáját, hogy laza csukló mozdulatokkal majd így tekergesse, legyezgesse, a másikkal meg mintha csapna egyet a praclijával bőgjön :).
Lócit is jó lenne még betolni valami minimál artos jelmezbe. Este vagy holnap beszámolok, illetve igyekszünk csattintani egy jó képet is.

2014. február 22., szombat

KwikSurvey

KwikSurveys: Free online survey & questionnaire tool

Valószínűleg (legalább is remélem, hogy nagyon alapos voltam) találkozhattok majd több csatornán is azzal a felkéréssel, hogy töltsétek ki a következő kérdőívet, amely 3 percre rabol el benneteket az éppen aktuálisból. Elég egyszer kitöltenetek, de az legyen pontos, perecíz :). Köszönöm.

A leggyorsabbak már el is kezdhetik a fenti linkre kattintva.
A legügyesebbek pedig osszák meg minél több anyukával, nagymamával, bárkivel, ahol gyerekek vannak, lesznek.

2014. február 19., szerda

Fürdetés, és két Lagzi Lajcsi évadra elegendő népdal csokor elnótázása után (Mózi kérte esti mese helyett) - sőt már közben is - kezdtem úgy érezni, hogy lelassulok, és visszazökkenek a gyerekszobába. Kicsit csúcsrajáratott napokat élek a korábbihoz képest, és az ellustult kismami agyam meg-megrottyan estére. Tegnap negyed kilenckor befeküdtem az ágyba, hogy majd még kelek, de nem... 
Csinálok egy tanfolyamot, amit egyszer már említettem, és ez heti 3* délután kettőtől hatig elfoglaltság pár héten keresztül. Egyszerre kezdődött az ovival, és eddig zökkenőmentesen zajlik. Annyi hátulütője van, hogy egyrészről rettenetesen élvezem, hogy reszocializálódok, hogy értelmes és többségében érdekes dolgokat hallok, másrészről meg annyira elszontyolít, hogyha vissza kell majdan állni (már ha vissza kell) a munkapad mellé, akkor alig fogok látni valamit a gyerekekből. Az egyiket Mama hordja haza az oviból 4-kor, a másik gyermek Anyánál van háromnegyed kettőtől. Mire én haza csobbanok már turbó vacsi, turbó fektetés, és az itthoni romok simogatása... Semmire nem elég, épp csak a kosz nem esz meg bennünket. Igyekszem szinten tartani emberi kapcsolataimat, ha az ápolásra nem is jut minőségi idő, de kérek mindenkit legyen türelemmel :). Amikor van feles percem, akkor kattog az agyam, sok minden fut benne egyszerre, aminek következménye, hogy valami félbemarad, és két hét is kell hozzá, hogy gondolatban újra hozzáférjek. 
Igyekszem alkotni is valamit. Vár a mosatlan és a pakolás.

2014. február 15., szombat

Lássuk a macskát!

Elkészültem a Cirmivel a nap folyamán, mint ahogy ígértem tegnap a FB-on, csak a pulyáktól nem fértem a géphez. Annyira jó ezekből az anyagokból  varrni, hogy nem tudom létezik-e anyag- és szalagbetegség vagy még rosszabb: FÜGGŐSÉG. Ha beszabadulok egy ilyen virtuális anyagboltba, khmm... a félreértések elkerülése végett nevezzük inkább textilboltnak, akkor szó szerint szaporábban ver a szívem :), és úgy érzem be kell takaróznom vele, megtapogatni, szagolgatni vagy kitapétáznám vele a lakást (nem akartam túl patetikusan az életemet írni :D).







2014. február 13., csütörtök

MTI riválisok

Attilával itthon olyanok vagyunk, mint két versengő hírportál :). Kétségtelenül Ő a gyorsabb, nekem még lenne mit tanulnom. Az ő keze ügyében folyamatosan ott a telefon, így pakolja fel kapásból a fürdőkádban vagy a szőnyeg közepén elhangzó frappáns mondatokat, alkudozásokat, csipkelődéseket. Nálam az írás inkább terápiás célú, de ha nem tudok új hírmorzsákkal szolgálni, akkor be is csukhatom a bazárt. 
Aki nem olvas nagyon FB-ot vagy nem tartozik az ismerősök közé, azoknak mondom el Mózi tegnapi megdöbbentő mondatát. Csak pislogtunk egymásra, hogy Te mondtál neki ilyesmit? Aztán megkérdeztem az óvónőket is, hogy használnak-e ilyen kifejezést, mert nem tudom hol csipegette fel. De ott sem.
Tegnap reggel ébredés után pizsamában fetrengtek még a gyerekek a szőnyegen, és Lóci rástartolt Mózi álmos búrájára. Megcsípte, mire Mózi: Ááááá, Lócika! Több emberséget! :))) Azért ez egy félálomban lévő 3 évestől élesben hallva elég erős volt. De tegnap a DUPLÓ építések közben is folyamatosan rombolta Lóci, amit ő felrakott. Végül elfordult a toronnyal Mózi, és dünnyögte az orra alá, hogy Iparkodok nagyon... :D. 
Képekben is próbálok majd aktívabb lenni, mert alig csattintgatok :(.

2014. február 11., kedd

Szieszta

Lóci szundít, ilyenkor jön el az én  időm. 
Ma reggel kiderítettem, hogy február 25-én lesz az ovis farsang, ahova mehetnek a szülők is, mert délután lesz. Agyalok a jelmezen, mert szeretném, ha nem vásárolt 100% polyester lenne a kosztüm, hanem egy hangyányit kreatívabb. Az is biztos, hogy Mózi pikk-pakk kibújik a bőréből, és lehet totál fölösleges lesz, de nem bánnám, ha adnátok egy kis ötletet, hogy a Ti fejetekben mi fordult meg, csak idő vagy technika vagy affinitás híján nem valósulhatott meg. Még az is lehet, hogy bevisszük a porszívót, és lesz tűzoltó (vagy szellemírtó), mert itthon azzal tankol, illetve porlasztja a tüzet. Ha éppen nem 'povizózik' :). Ami még divat itthon, pedig szerettem volna ezt minél később elérni, hogy (saját szavaival élve) PUzik. Ez a lövöldözést jelenti, ami inkább bökdösés nála, és közben adja a hangokat. Előtte azért megkérdezi, hogy Anya, púzhatok? Tőlem ;-). Lehet, Attilapa nyomdokain lépkedve kisvadász lesz. 
Innen ugrott be még egy aranyos témába vágó. Tudom, hogy tapasztaljátok ti is, mennyire nem érzik még a gyerekek, mikor kell csendbe maradni vagy nem olyan hangosan kérdezni... Egyik karácsony körüli nap cirkáltunk a FÓRUMban, és természetesen pisilni kellett Mózinak. Sőt. KAKÁLNI KELLLL!! Pfűűű. Még szerencse, hogy volt Sanyikám is, így leparkíroztuk Lócikát melléjük, mi pedig elmentünk lehántolni azt sok réteg téli motyót a női mosdó egyik cellájában. Jellemzően majdnem teli. Mózi fél a kézszárítótól, mert egyszer nagyon megijedt, és azóta mindig mondja, hogy nem akar kezet mosni. Most is értésemre adta jó hangosan, hogy kakálás után nem akar kezet mosni. Mondtam, hogy rendben. Bent trónolunk, közben koncentrálunk, hogy minél kisebb felületen érintkezzen a toilettel,  majd jó hangosan bemondja, hogy Anya, én nem kakilok, majd csak púzok a boltban, jóóó? Jó, ám legyen :)))
Küldjetek jelmezötletet S.O.S!! Én is nekifogok a keresgélésnek. 

2014. február 9., vasárnap

Anya, Lócika kiébredte magát!!

:)))

A legjobb sales-es a családban

Mózival kapcsolatban nagyon észnél kell lenni, mert egyre erősebb érzelmi ráhatást gyakorol az alkudozások terén. Eddig is töretlen volt a kitartása és a lelkesedése, nem ismert nemet, bár én elég jól állom a sarat, igyekszünk a keretek között maradni némi kilengéssel, de ez nem vonatkozik mindenkire :). A legújabb gyakorlat. Az ALDIban kérdezte. 
- Apa, veszel nekem nyalókát?
- Nem.
- Pedig megígérted....

:)) 
És ezt műveli itthon is. Anya, odaadod ezt vagy azt, Anya, kapok ilyet vagy olyat? ... De megígérted...

És ez persze azért került ide, mert nyilván nem ígér neki senki semmi ilyet :).

2014. február 7., péntek

Így működik a tested

Ez nem tudom, kinek mennyire van meg, de a mi példányunk alaposan meg van ragasztgatva több irányból, mert szerettük lapozgatni anno mi is. Most Mózi hozta el a szülői házból (az enyémből), és azóta ezt kéri esti mesének. Kedvenc az Evőgép és a Mi a vér? fejezet, de ma alaposan kiveséztük a fület és a Hogyan születik a kisbaba? részt. A baba-pocak téma egyébként is piszkálja az agyát, rendszeresen kéri este még az ágyban záró akkordként, hogy Elmeséled, mikor pocakodban voltál? (mindig ilyen furcsán ragozva, amiből egyértelmű, hogy csak nem egyértelmű a számára, hogy ki kiben volt matrjoska baba). Nem szoktam nagyon részletesen belemenni, de azért ma csak beszúrta, hogy: a magzatvízben ficánkoltam, forgolódtam? Olyan furcsa ilyen szakszavakat hallani a szájából, de mindent annyira megjegyez, elég 1* említeni. Max rá kell jönni, hogy mire gondol, mert nem pontosan jegyzi meg elsőre.
Ilyen volt tegnap a szempilla tükör.... Hogy miért figyelem az autóban vezetés közben. Nyilván rájöttem, hogy a VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR a megoldás :))

2014. február 6., csütörtök

Tűkkelütött a FB-on is immár!!!


Ne kérdezzétek, hogy miért csak most! De kövessetek ott is, megpróbálok nagyon aktív lenni, ahha... A sok sok szabad percem mind ott fogom elkölteni/eltölteni.


Apró - Mini Micro svájci gyerekroller


Elsőként Nektek kínálok fel eladásra, egy alig használt, újszerű (mondhatni hölgy tulajdonostól, garázsban tartott, nem dohányzó, kisállatmentes kategóriájú ;-)) kék mini micro rollert. Ez nem Mózi levetett gönce, azt nem adjuk :). Csatolok fényképet és némi leírást, hátha akad köztetek olyan előrelátó, aki a húsvéti nyuszi nevében már most a hó alól előránt egy ilyet 12.000 HUF-ért ;-).
Természetesen gyorsasági alapon működik, pár napig fenntartom az oldalon, utána kidobom a nagy közösbe valamelyik "aprós" oldalra. HAJRÁ! Írjatok, ha érdekel.

Némi leírás A rollerről:

A Mini Mico, ez az egyedi kialakítású, svájci tervezésű roller, a hatalmas Nyugat- Európai siker után hazánkba is megérkezett. A siker titka a minőségi kivitelezés mellett a teljesen egyedülálló irányítási mód. A Mini Micro ugyanis nem a hagyományos módon kormányozható, így egészen kis kortól (2+) is biztonságosan használható. A kormány ugyanis nem torziós módon működik, mint a hagyományos rollereknél, hanem a rollerező gyermek a testsúlya áthelyezésével tudja irányítani azt. Ennek köszönhető, hogy igen jótékony hatással van a gyerekek testtudat fejlődésére, és tökéletesen készíti elő a biciklizéshez szükséges készségeket. 2 éves kortól használható!

Körbefényképeztem Nektek, de ha valamelyik részéről még szeretnétek, akkor csattintok egyet-kettőt, illetve kérdezzetek a fogadóórámban :).















2014. február 3., hétfő

Már óvodás vagyok

Mármint Mózi. Kb egyébként én is beillek a sorba akkora nagyok a mai gyerekek (mint amekkora szép nagyra én nőttem :)). Fölösleges lesz pár év múlva a törpe szék és kisasztal.
Túl vagyunk az első napon. Ügyesebben vizsgáztunk, mint hittem. Befigyel erősen a bölcsődei múlt. Rutinosan mozog a gyerekek közt, leveszi a lábáról a felnőtteket, 5 gyerekre valót ebédelt (én csak kopogó szemmel figyeltem :)), aztán pedig a legtermészetesebb módon kijelentette, hogy ő itt alszik, és melyik ágy az övé. Egyelőre semelyik, mert ágyneműt nem vittünk. Úgy dobtam be Lócit is reggel 9-kor anyáékhoz, hogy nem lesz ez több másfél óránál... Holnap pedig bepróbálkozunk a szunyával is. Azt mérlegeltem, hogy talán jobb lenne nem húzni ezt a beszoktatást, mert Mózi tudja már, mi a dörgés, meglehetősen nyitott személyiség, és talán rosszabbat teszek vele, ha 1 hétig ott ülök a kispadon mögötte vagy egyáltalán alku tárgyává minősítjük át a délutáni alvást. Ez egyelőre nem opcionális (bár az elmúlt 1 hétben 2* sem aludt, csak fetrengett másfél órát és alaposan összegyűrte a lepedőt, de már korábban is becsúszott egy-egy ilyen eset). Tetszett a tornaóra, nyilván sikert aratott a bordásfal, a trambulin, a zsámoly, a padon szökdécselés, és körbe futkosás, tapsolás. Játékból meg van komoly apró legó, nem csak DUPLO, rengeteg egyéb társas, és fejlesztő, építő cuccos. Asztalonként vannak naposok (amiket én már el is felejtettem, hogy az oviban van ilyen), minden nap mások, veszekedés megy, hogy ebédnél ki legyen a kenyér kínáló, ki miben segítsen. Mivel vegyes csoportok vannak, a lányok különösen anyáskodóak. Ilyenkor érzem rettentően, hogy mi különbség van kisfiú és kislány között. Mert egy fiú is lehet bújóóós, sőt. De a lányoknak annyira a mozdulatában, tekintetében van az etetés és "kiszolgálás". Én pedig a lehető legtipikusabb anya vagyok, aki hiába nem mondja, nem javasolja, de ki is néztem egy Mózihoz annyira passzoló kislányt. Ez a kislány végig pásztázott engem olyan rajongó tekintettel miközben Mózival foglalatoskodtam nap közben, hogy már én éreztem kicsit kínosnak. Hatalmas kék szemei vannak, és szőke veréb fejű/rövid fiús frizkóval, aprócska (és nem csak szép, de okos tekintettel :D). Természetesen csak a szüleimnek ecseteltem, hogy mennyire hülye vagyok, Mózit nem fárasztom még ezzel. Durva, hogy milyen hamar kiütközik ez a szurkolás, hogy valami "használható" nővel térjen egyszer haza, és max azon kelljen aggódnom,  hogy az egómat legyűrjem, és azt mondjam. A mérce: nálam Fiam, csak jobb lehet ;-).
27-en vannak a csoportban. Ami elég állatkert jellegű volt egy kb akkora csoport szobában, mint anno a bölcsiben 14 főnek. De ez a mai óvodai helyzetkép, nem is panaszkodom, mert jó helyre kerültünk. Mivel Attila most esett még be az ajtón, holnapra tuti nem viszünk zsinórral összekötött fogkefét és poharat, mert az én mai tanfolyásom is hatkor ért véget, utána felcsipegettem a gyerekeket, és semmi affinitásom nem maradt szétbarmolni egy készletnyi IKEÁs műanyag poharat. Még akkor se, ha ez egyébként nem nagy cucc. Tegnap negyed 12-ig varrtam az ovis zsákot, mert... CSAK. Elhatároztam, hogy veszünk, de olyan silány anyagokat láttam, hogy úgy voltam, van itthon sok maradék majd abból csinálok. A terv nem volt tökéletes, nem lett százas szegény, de a dadus Moncsi néni így is kiszúrta, hogy ez a mi szép zsákunk? Nooos..., igen. Amíg bírja.
Összegezve a sok betűt, jó benyomással zártuk az első napot, nem engedte Mózi hogy segítsek levetkőzni, mert azt mondta, tudja egyedül, és a nagyoktól majd azt is megtanulja, hogy kell a többit levenni vagy felöltözni :D. Imádnivaló, hogy ilyen lelkes és bizakodó. Pont, mint az anyja.


Ez pedig még egy kis hétvégi szánkózás. Köszönjük, Sanyikám!