2021. január 23., szombat

Szerintetek mennyire alszom...? - Mózi PONT most 10

 ... semennyire :). Egy tízéves (!!) Anya átvirrasztott éjszakája címet kaphatná a mai nap (is). Ha akarnék sem tudnék hunyni. December óta különösen intenzíven rá vagyok hangolódva Mózira a receptoraimmal, és ha csak nézem, meghatódom. 10 év. Az első kerek szám. Az első helyiérték ugrás. Az iskolából is úgy jöttünk el du, hogy a kaput átlépve, emlékeztette magát, hogy utoljára lép ki 9 évesen, legközelebb úgy jön be, hogy két számjegyű lesz :).

Hányszor neki kezdtem ennek a posztnak fejben, pl mikor a decemberi gyerekszoba festéssel és ágyszereléssel egy időben Mózi hímzett születési értesítőjét is felújítottam: kiszedtem a keretből, kimostam, vasaltam, és felragasztottam... Erre rakódott/rakódik a Sanyikám okozta ellágyulás, ha csak arra az értesítőre nézek. Mert ezt Tőle kaptuk, ő hímezte (szivecske). 

Vagy akkor is, amikor elém ugrott egy könyvből az a Kodály Zoltán idézet, hogy "Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel".

Vagy mikor a napokban pici kori videókat néztem. Te jó ég.... Remélem, megszületett már a feltaláló, aki sikerre viszi az időgép megalkotását, és vissza tudunk röppenni ideig-óráig, mert annyi-annyi mindent szeretnék még egyszer újraélni.









2021. január 21., csütörtök

2021. január 8., péntek

 Hosszú, árnyéktűrő szomorúságom mára annyira elgazolt bennem, hogy Attila egyetlen kérdése: “Megcsináljam a második kávédat?” beöntés volt. Megindította bennem a - talán rég elzárt - könnyeket. Nagyon rég nem sírtam, pedig kell/kéne. Nekem biztos, mert átmos, tisztít. Lényeglátó bölccsé tesz :). Jajj nekem :D. És mindig gyanús, ha nem jön. Ha meg tudok annyira keményedni, ha ki tudok annyira száradni, mint mostanában.