Imádlak ChatGPT!

 Bennem minden képként jelenik meg először. Minden érzéshez, esemenyhez, emlékhez képekkel kötődök. Amint egy informàció eljut vagy egy benyomás megkeletkezik az agyamban, már rajzolja is ki képként a belső mozivásznamra. Emiatt pedig a chatgpt-vel nagy cimbik vagyunk. Mert mondom neki, mit generáljon le 😂. Pl megint kicsit terhelt az idegrendszerem (ami egyébként trenírozható és tágítható nagyon is), és amerikai palkó sütés közben, ahogy a fejemben daráltam, hogy még mit szeretnék vagy kell ma megcsinálni, Lola közben hangosan olvasta fel a nyelvtan házihoz a szöveget, és várta a reakciót, illetve Mózi is hazaért, és kérdezett ő is párhuzamosan vmit, bevillant hogy annyira szeretnék megint csapot nyitni magamon ide a blogba. Hogy nekem ez a blogolás egy vasaláskönnyítő, mert vasalja az idegrendszerem. És már láttam is a képet 😂😂. Hát tessék. Valahogy így. Jövök majd, mert anyukám is hiányolt, hogy itt sem talál :D

Április - Képeket nem tudok csatolni

 Nem hogy írni keveset írok, de fotózni is keveset fotózok vagy semmit… Ezért skiccelem gyorsan, a demencia el ne szaladjon a tartalommal is :D.

>> áprilisi pesti hétvége I.

• pénteken Rendszerbontó Nagykoncert Mózival Attilával (a ‘kicsik’ maradtak a lakásban),
•  szombaton reggel jóga, cyberjump Mózi kivételével, 
• Margit sziget; szigetkör futás Lócival Attilával, majd Duna tapogatás, hogy hideg-e, jó lenne-e beleesni vagy sem 😁 —> SEM; bóklászás, eszegetés, 
• Indigó indiai vacsi (ide is csak Mózi jött, kicsik nem szeretik, nekik a kommersz nuggets, sültkrumpli, pizza, tészta a stabil pont)
• este családi Pamkutya koncert 😍, 
• vasárnap itthon választás ❤️❤️!!!!

>> április 18 hétvége megint Pest Attilával Ágival

hajnalban kelés, gyors Pest-Tatabánya, 6:37 am startolunk a Gerecse50-en!! Nagyon jó volt, pikk-pakk lezavartuk 😂 vacsi, vasárnap reggel haza

>> Mózival gyűrjük a kondit, ő szorgalmasabban, én kombinálom, nem tudok túl gyakran menni, de jó. Figyel az evésre is jobban, és bicajozik minden héten.

>> Lolának prózamondó verseny és sok tenisz, de nincs helyezés, Lócinak sok foci

>> Attila is edz mindig valamire, zsír-profi és ritka teljesítmény profillal 😘

>> Diákbál, Lolának az első, Mózi volt a DJ, ő hamarabb ment be, így nincs képem

>> Tituska 6 éves lett 🐶

>> Ált isis Ancsesz barátnőm soksok év nem látás után Debrecenben járt, és kijöttek, megmelengette a szívem, h mennyire jó volt, h végigkísértük egymást a kisiskolás, gimis éveken is, és hogy olyan jól kipárnáztuk az akkori éveket 🫶🏻 Ilyenkor annyira elönt, h miért nem tudjuk/akarjuk jobban ápolni ezt.

>> Platon Karataev koncert Attilával a Víztoronyban. Kevesen voltak, de pár éve átruccantunk ezért Nagyváradra is. Kellenek ilyenek 😍.

Q1 review

 Nem tudom, hol sikerült időt tágítanom, de eddig csak azt érzem, hogy mi mindenből jutott/lett több Q1-ben, mint az előző negyedévben vagy az előző év hasonló periódusában :). 

- jutott több betű (Valerie Perrin összes)

- jutott több séta/túra

- jutott több jóga/nyújtás

- jutott több kapcsolódás/találkozás

- jutott több sírás

- jutott több chatGPT :)

- jutott több fürdőszobafelújítás

- jutott/fejlődött több strukturált munkakeret

- jutott több/sok gyerekekért-irtózatosan-hálásnak-levés, elolvadás a szimpla hétköznapokon is

- jutott több kevésbé feszkós, melegségesebb kapcsolat Mózival

- jutott felfrissülő meggyőződés, hogy ‘borsó meg a héja’

- jutott kitartó tudatosság, hogy munkánál fontosabb az ‘egyéb’

- jutott pozitív visszacsatolás, negatív rákszűrésről, zsír profi vérképről

- jutott több hús a tányérra 

- jutott több 1Ds műszempilla :D

- jutott (nullánál több) Temus rendelés :D

Tárt karokkal várlak Q2!

Köszi a keresési előzményeket :)

 Reggel sokáig pocoltam (nincs jobb bútordarab az ágynál), majd az isteni tavaszi melegben kicsit rendezgettem a kert elejét Lolával. Ebédre Anyáékhoz mentünk ebédelni, és 4 után értünk haza. Rápihenve a lightos (not :D) déli fogyasztásra befejeztem a kert elejét. Utána magamra csuktam az ajtót, h olvasok, csak előtte még kicsit nyomkodom a telefont… Felkeveredtem a blogra, és hála nektek olyan régi keresési előzményeket hozott fel a lista, hogy elkezdtem egymás után olvasni, és csak telt-telt a szívem azzal a tengernyi érzelemdús kicsikori emlékkel. Istenem, de jó volt, hogy ilyen tartalmasan és intenzíven töltöttem velük azt az időt… Akkora pótolhatatlan frigyláda ez, hogy a legsoványabb érzelmi nihilben is kitartana és feltöltene ❤️❤️.

Ez pedig friss-idei 😍

Elsők

 A teljesség igénye nélkül, csak hogy ne felejtsük/felejtsem el:

- Első orrtamponálás 😂 - Mózi : Már ki szerette volna nagyon próbálni, hogy működik orrvérzés esetén az OB tampon az orrában 🙈😂. Jól 😁.

- Első tenisz-kupa győzelem - Lola első hely: Nyíregyháza Hóember kupa 😍.

- Első borotvakészlet és első borotválkozás 🥹🙈 - Mózi

- Első szülőkkel kóstolt, koccintott alkohol 🥳 - Mózi

- Első kutyával ágyban alvás 🐶 - Lóci

- Első mentőzés 🚑 - Lola

Központi írásbeli

 Csak hogy folytassam a sort, és újabb példáját hozzam ennek 😁. Mondjuk ezt szerintem lightosabban, de enélkül is hoztam volna.

Ma zajlik a központi írásbeli, amire Mózit is hónapok óta trenírozza az iskola, és a külsős felkészítő tanárok is. Megilleti hosszabb felkészülési idő, és eszközhasználat. Írhatna laptopon, de gyorsabban, magabiztosabban megy kézzel. 

Én vittem 10-re, persze hamarabb, de nem sokkal, h ott se sokkoljuk magunkat a tömeggel. Múlt héten még nem izgult, tegnap a szülinapján nem ment suliba, gyakrabban sündörgött körülöttem, kérdeztem izgul el. Azt mondja, nem/nem érzi. Ma azért már alakult… A kocsiban úgy fogalmazott, hogy valami furcsát érez. Amit még eddig soha, és nem tudja mihez hasonlítani, mert nem volt eddig ilyen érzés benne ❤️. Mondtam, h akkor valszeg izgul. És ez az első komoly megmérettetés. Meséltem, h nekem ez kb az érettségi volt, mert felvételizni nem kellett. De én úgy vártam, h megbetegedjek vagy lesújtson a kénköves ménkő, vagy bármi, csak időt nyerjek, és ne kelljen bemenni. Aztán jó élmény lett. 

Csak az auláig mehettem, kifotóztam már tegnap, melyik teremben írja, és szerencse, mert akkora tumultus volt, közben az igazgató is olvasta fel a neveket termeket, ki is volt téve, mégis amikor a lépcsőnél magára kellett hagynom, és felbattyogott, tekert az agyam, hogy mindent megbeszéltünk, elmondtam, felkészítettem, megetettem, megtettem/megtettünk mindent, ami a mi részünk. Tudtam, hogy irreális, hogy ott toporogjak körülötte, és ez már az ő meccse, de éreztem ahogy kikerült a látóteremből, hogy gombócosodik a torkom, fátyolosodik a szemem… Kisétáltam a kocsihoz, Attilának is írtam, h mindjárt elbőgöm magam, és hogy a telóm pont ezt a képet dobta fel most nekem:

2019. január 24 - Mezőpeterd

Aztán beültem a kocsiba, és elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem tudom, megmondani, miért hat meg, de minden első élményt ő tarol le, és ezt hozza magával sokszor. Ha megengedi csatolok majd egy friss képet is a naaagy 15 évesről ❤️.

7 évvel később.. 🥹

Nem vagyok önmagam

 Ezt még simán lehet, h ki sem posztolom, csak megőrzöm piszkozatként, de muszáj vagyok zsilipet nyitni magamon.

Most fejeztem be Valérie Perrin Másodvirágzás című könyvét, ami annyira szép volt, és beszippantott, és megcsócsált, hogy éjszaka ahogy befejeztem percekig delíriumban voltam tőle. Nem súlyos orvosi értelemben, csak egy módosult tudatállapotban. Belemászok, része vagyok a történetnek, meg vagyok győződve, hogy ismerem a karaktereket, mindegyikből él bennem is, és tudom, h megtörtént velem a cselekmény, átélem, majd visszaköp a könyv vége ide, a debreceni januárba. 

Megint rég jöttem fel ide. Na de január, az január, az összes sok legfontosabbnak ilyenkor van valamilyen ünnepelnivalója, ráadásul megkönnyebbülés volt, hogy a karácsony jött és ment. Nem tudtam elmerülni benne. Idén nem érdemeltem meg, nem tudtam megfejteni a miértjét. Egyedüli kapaszkodóm a menopauza, h tuti, ezért vagyok kifordulva magamból. Ez az egy biztosan benne van az okok között, amik a feltoluló kérdéseket generálják, mert ilyen hangok kérdeznek belülről kifelé belőlem, hogy ‘Ott vagyok, ahol akarok? Miért akarok néha nagyon-nagyon egyedül lenni, és kisétálni a világból, el az állandó feladatoktól, felelősségtől, rutintól, hétköznaptól, és hogy miért nincs kedvem/erőm tarkábbá tenni a napokat?’ Ragacsos nihil húzza a tagjaimat, nem tudok vágyni, kívánni dolgokat. Szóval sz@r kombó. Tudom, ennél aztán nagyobb bajom ne is legyen, csak amikor egyre távolodnak a magamról elképzeltek vagy a korábbi  megélések az ‘új’ valóságtól, és még nem látom a megoldást, akkor az levegőtlen bizonytalanságot szül bennem. 

Sok jó dolog, ami ettől függetlenül megtörtént körülöttem az elmúlt hónapban

- karácsony, első közösen vásárolt/díszített fa

- kiterjesztett családi karácsony

- Mátrafüredi egyéjszakás kiruccanás és kirándulás Attilával

- Szilveszter

- Bowling Kovács családdal és Marikáékkal

- Zootropolis Katával és Lolával

- Nálunk Poszikás-Ádám családos hepaj

- Fityma karácsony elcsúsztatva

- séta (köhögés miatt futás hanyagolva, és nincs erőm újra bootolni)

- Lóci szülinap

- Végre hó!!! Havas séták

- Névnapok

- Lola szülinap

- Mózi szülinap (még nincs hivatalosan megünnepelve)

- Mózi felvételi (hamarosan)