Akik már nem leszünk sosem…

 Megint kicsit fullasztó irodalmat választottam. De szeretem a nehezebb műfajt, amikor bírja a lelkem is. Két Murakami között elfér, különben meg lehet, hogy nem is olyan ‘nehéz’, csak most könnyebben megy a belehelyezkedés. Konkrétan akkorákat lélegzek közben, mert elfogy a mellkasomból a levegő, mintha épp kihúznának a vastüdőből. Felfoghatatlan egy életet leélni egy ilyen szerkezetben magatehetetlenül csak egy állítható tükrön keresztül szemlélve a helyiséget :(. Gyermekbénulás, poliovírus, vastüdő, 80-as évekbeli tüdőgondozó, kortárs író, polimer kazetta, ismerős közeg (Debrecen is). Bejövős a stílus, folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tud valaki ilyen szemléletesen írni. Ilyen lazán-f@szán (bocs). Hol a határ a tanulás és az őstehetség között. Imádtam. Kultusz regény, bele kell kóstolnom egyébbe is Krusovszky Dénestől.  

még ketten ma is élnek vastüdőben - felfoghatatlan és nagy falat ennek megemésztése számomra
(álmodtam is azóta róla)

Házi gyerekkönyvtár

 Rég írtam kedvenc gyerekkönyvről, de ma délelőtt ahogy bepakoltam párat az ágyunk végéből, és kikerestem a helyüket a polcon, elhűltem :). Kis falatokban, de nagyon sok-sok mesét felfaltuk közösen. Soksok folytatásost, és ‘magányos farkast’. Magyart és nem magyart. Voltak kevésbbé telitalálatosak, és volt soook, amit alig akartunk letenni. Mostanában megsuhint, hogy kifut ez a mesélő-hallgató időszak… Egy-egy alkalmat éltem meg kipipálandó napi rutinként, amikor az időbeosztás nem engedte volna, mert alapból ez a legtáplálóbb és leghidratálóbb tevékenységem, ami engem is tölt és én is a gyerekeket és iszonyatos vasaló, lecsendesítő hatása van ránk. Ha túl háborús a hangulat a fiúk között, akkor bár a kezdésig az utolsó pillanatig tudnak veszekedni, hogy ki melyik oldalamon fekszik/ül, ki ült/feküdt már visszamenőleg többet egyik-másik oldalamon, melyik párna, takaró kell nekik, milyen szögben világít a lámpa, kinek a meséjével kezdem ha nem közös, kinek hova lóg a lába, karja és hozzáér-e a másikhoz, szuszog-e, taknyos-e, közbeszól-e, kérdez-e stb…. Mese után ezek a fölöslegesen túlgerjesztett érzések eltompulnak, sokszor még kooperációt is szül. Ez a legtisztább, legönzetlenebb cselekedetem feléjük. Nincs bennem menet közben jobbító, tanító szándék, csak az ott és akkor élmény.

Van olyan sorozat, ami az én életemből totál kimaradt, mert nem hozott lázba, és valszeg csak a magam kedvért most sem olvastam volna, de még sem tudtuk letenni, és nagy bizonytalanságot hagyott maga után, hogy mi lesz a következő, ami ennyire jó lesz nekünk. Leginkább a fiúknak és nekem, mert Lolának még külön mesélek, és próbálok újakat levadászni, hogy nekem se legyen uncsi. Ilyen volt a Harry Potter összes kötete például. Vagy annak idején az összes Rumini. Az összes Pathera (itt Lócika volt aktívabb hallgató), de a Matyi és Sári, Berg Judit dínói, a Berg Judit-Kertész Erzsi kollabok. Lolával a legkedvesebb felfedezésünk Pettson és Findusz. Mind annyira cuki. 

Gyűlt viszont olyan félelmem, hogy nem kényelmesítem-e el őket, és fognak-e akarni majd maguktól olvasni, de pszichológus nyugtatott meg, hogy ilyentől nem kell tartanom és ha ez mindannyiunknak ilyen jó, akkor miért ne lehetne minél tovább. Móziban egyébként már felsejlik, hogy nem mindig ez a legkecsegtetőbb opció, nem is szoktam erőltetni. Pont ezt a zökkenőmentes ‘elfogyást’ szeretném. 

A nagymamám azt üzeni, bocs... - könyvélmény

Ha az embernek nagymamája van, az egész élet all inclusive...

Ha egy picit is másnak érzed magad, a működésed, a godolkodásod, ha vannak elveid, amik picit kilógnak a környezetükből, ha egy pici részed még gyerek tudott maradni, vagy van olyan gyerek, akit úgy tudsz nagyon-nagyon szeretni, hogy egy picit más, mint a többiek, akkor ezt a könyvet is nagyon-nagyon szeretni fogod. Annyira nagyon, hogy szeretnél bemászni a történetbe, szeretnéd, ha tőled is bocsánatot kérhetne a nagymama valamiért. Bármiért, csak még ne legyen vége a történetnek. Annyira ne, hogy újra-újra vissza fogsz olvasni belőle részeket hol hátulról, hol elölről, hol középről egy gondolat erejéig. Potyogni fog a könny, hol a jótól, hol a nem jótól. A tiéd is. Az enyém többször is. Hangosan nevetni fogsz párhuzamosan. Minimum kétszer megfogalmazódik majd benned (bennem sokkal többször), hogy de jó annak, aki ilyen fantáziával ír, aki ilyen jól ismeri a kicsit másmilyen gyerekeket. Hozzád nő a könyv,

• ha kellett már olyannal biztatnod gyereket hogy senki sem okosabb és erősebb, mint Ő. Mert Ő a legjobb közülük. És legyen bátran más, ne engedje senkinek megmondani, hogy ő nem lehet más, mert minden szuperhős más.
• Ha vigasztaltál már gyereket, hogy nevessen, álmodjon többet, és vigyen meséket magával, akkor ezt tovább fogod ajánlani, nem fogod bírni megállni, hogy másnak is mesélj róla, mert annyira szeretnéd megosztani az élményt, és továbbadni.

Ez teljesen az én szubjektív csapongó véleményem a könyvről, úgy ahogy nyakon öntött, és azóta is beterít, mert az utóbbi évek legjobb, legmélyebb könyvélménye volt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Neked is ennyire tetszett-e, ha olvastad.

Miről szó a könyv? (általános ajánló)

Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges". Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez - jobbára házbéli szomszédaikhoz -, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.

Debreczeni Ildikó - ... mert szeretjük

Pontos kutatómunkát nem végeztem, hogy megtaláljam a helyem a statisztikában, MENNYIRE VAGYOK KIRÍVÓ ESET, hogy 38 évesen találjuk meg egymást azzal az iránnyal/érdeklődéssel, ami eltökélten pezsgésben tart, és ívet, jövőképet hajlít a holnapomba, 10 évembe, sőt ...

Most ültem le az első olyan emberrel felkészülten beszélni, akinek a szakmai életútja, egyensúlya és tapasztalata a legmélyebben, legrészletesebben érdekel.

Debreczeni Ildikót (az ő szervezésükben járok a jelmezkészítő tanfolyamra) október óta próbálom letorpedózni, hogy hallgassam a munkájáról, szenvedélyéről beszélni, hogyan nézett ez ki a kezdetekkor.

Tekintsetek el attól, hogy riporteri, írói tapasztalatom, vénám abszolút nincs. Ezek után még inkább köszönöm Ildikó idejét és segítségét a lektorálásban.

Mindig vérátömlesztést, frissítést jelent egy inspiráló személy, sőt történet. Ildikó számomra megtestesíti jelenleg azt az 'alfavezért', aki követendő minta számomra.

Kossuth-díjas színészeken nőttem föl...

... a nagyokon.

A Garas, a Törőcsik, a Hernádi Judit...

Odavagyok azokért az emberekért, akik körül izzik a levegő ha a hivatásukról beszélnek. Főleg ha ez a vonal nekem is nagyon bejön ;-). Ilyen Ildikó nekem a Jelmez-ArtKft. szíve, akitől közvetve a jelmezkészítést tanuljuk Szolnokon.

Megerősíti a - számomra is - bizonyost, hogy abszolút ne bánjam a közgázos kanyart az életemben, sőt. Minden okkal történik. Teli van a beszélgetés optimizmussal, átlátszik a maximalizmus és a kemény munka. Profivá teszi a folytonosság és a felelősség. Jövőre lesz 25 éves a Jelmez-Art Kft.

TŰKKELÜTÖTT: A kezdetekre is kíváncsi vagyok. Hogy honnan indultál, mióta tudod, hogy itt fogsz kikötni. Mekkora rész volt ebben tudatos karriertervezés és mennyi az ösztönös ráérzés? Mekkora csipet kell a “jókor-jóhelyen” szerény hozzávalóból :)?

DEBRECZENI ILDIKÓ:

Volt időm fejlődni, nem volt rohanás. Mindig egyszerűnek láttam az utat előre. Az alapoktól én ezt a szakmát megtanultam. A ruhaipari technikum után volt egy lehetőségem (bár hozzáteszem, hogy kihalásos alapon lehetett innen elmenni) a Szigligeti színháznál. Volt egy nagyon erős közösség. Kossuth díjas színészeken nőttem fel. A Garas, a Törőcsik, a Hernádi Judit. Isteni szerencse is volt, hogy ilyen emberektől tanulhattam. Nyilván itt nem a szakmát, de a jelmeztervezők is ilyenek voltak. Vágó Nelly, Schaffer Judit szintén Kossuth-díjasok. Én is bekerültem a színházba öltöztetőnek, mert nem volt hely a varrodában.

IMÁDTAM az öltöztetést. Hogy közben ki tudtam menni próbát nézni. Hogy beláttam a kulisszák mögé, hogy az hogyan működik. Hogy rá tudtam adni a színészekre a ruhát. BOLDOGSÁG volt!

Aztán lett hely a varrodában, átkerültem oda, és beindult a szerelem: a varrástechnika. Itt tanultam meg mindent. Imádtam alkalmazkodni. Nagyon szófogadó kislány voltam. Alázattal szófogadással nyúltam ehhez a szakmához. Alapjában a természetem is ilyen.

Most is azt mondom: úgy szerettem a varrógép mellett ülni. Akkor voltam a legboldogabb.

T: Ez sem megy rosszul, 50 alkalmazott csak nem véletlen :).

D. I.: Schwajda György (író, dramaturg, menedzser) színházigazgató, aki mellesleg nagyon jó emberismerő, meghatározó személy volt az életemben, és a párom. Schwajda kitalálta 1995-ben (közben megszületett a kislányom Dórika, és 2 évig itthon voltam vele), hogy - Magyarországon elsőként - kiszervezi a műhelyeket vállalkozásba. 20 évvel haladta meg a korát. ‘Úttörő’ lépésnek számított az országban, hogy kiszervezte a színészeket, díszleteseket, kellékest, varrást, fodrászatot. A színházi főszezon szeptembertől-áprilisig tart. A kvázi munka nélkül töltött és finanszírozott nyári 4 és fél hónap nem volt gazdaságos. “Kedves Ildikó, ezt a vállalkozást magának kéne megcsinálni. Javaslom, hogy Bt. legyenek. Számíthatnak a segítségemre természetesen.”

Innen indult egy életút. Volt időm és lehetőségem (mellette kitartásom, szakmai hátterem, gondolkodásom. Nagyon ösztönös ember vagyok). A színház gazdasági része adta a támogatást az elején.

Pici műhelyben voltunk összezsúfolódva. A férfi varroda egy év után nem bírta, Schwajda kérte, hogy vegyem át azt is. Így lett a női mellett férfi varroda is. És 20 év után engedhettem meg magamnak, hogy saját kalaposunk is legyen. Nekem ez érték.

T: Hogy kerültél Pestre?

D. I.: A Madách színházban Vágó Nelly megkért:“Lenne 4 ruha, Ildikó. Megcsinálná…?”

Hát hogy a bánatba ne :). Volt egy Trabantom, sok lábon kellett állnom. Azokon a részeken, amin le voltam terhelve kértem segítséget. Fejlesszünk még inkább egy munkaerőnek helyet.

Tizennyolc évet húztam le Pesten a sajátom mellett. Ott volt 56 alkalmazottam, és minden nap jöttem-mentem. Én interjúztattam. Volt egy lány pl, aki Angliában fűzőket, jelmezeket készített, és felhívott, hogy szeretne jönni az új Nemzetibe. Olyan különlegesség és stílus volt a hangjában. Felültem a repülőre, elmentem megnézni őt, hogy mit csinál kint milyen munkája van, és 2 hónap múlva ott volt az új Nemzetiben a szabászok között.

Schwajda 2002-ben volt az új Nemzeti első igazgatója, majd mikor elküldték, jöttünk vele mi is.

Jordán Tamásnak a Merlin Színházba évekig mi készítettük a jelmezeket, és mit adj Isten: Jordán kapta a Nemzeti igazgatói posztot. “Ildi, gyere vissza!”

Kell szerencse az életbe, de be is vonzod. Én hiszek benne, hogy ha pozitív vagy, akkor behúzod. De hasonlóan a rosszat is.

A varrodát vittem végül, volt már tapasztalatom benne. Bérleti díjat fizettem, nem is keveset, kellett a plusz munka. Majd' 20 év után elfáradtam, sok volt az utazgatás, jöttek a külföldi munkák és arra a kihívásra koncentráltam.

T: Több, mint 12 országban ismerik a neveteket. Azt mondtad egyszer: ha hibázol, nem hívnak többet… Ti mégis töretlenül haladtok országról-országra? Sehol egy rossz öltés :)?

D. I.: 13 év után jött el az újabb nagy áttörés. Külföld. Szponzor voltam 3 évig 5-5 operában. Jelmeztervezés, kivitelezés, méteráru, szállás-repjegy New Yorkba... Én finanszíroztam mindent a Jelmez-Artos nyereségből. Közben utazó cirkusszá váltunk az országban is. A tervezők nagyon szerettek minket! A döntés volt az enyém. És utólag úgy tűnik, jó döntéseket hoztam :). Ha egyszer hibázol, nem hívnak többet. Mindig toppon kell lenni. Szájról-szájra terjed a híred akkor.

T: Honnan volt rálátásod a külföldi árazásra? Nem nyúltál mellé soha?

D. I.: Magyarországon ki lehet számolni aránylag könnyen budapesti viszonylatban. Vidékiként soha nem adhattam ugyanannyiért, mint Pest - úgy éreztem. Külföldiként még inkább. Sőt. Ez volt az egyik legnagyobb kihívás, hogy ott miből induljak ki. Ha hosszú távban gondolkozol, akkor meg fog érkezni az a gondolat, ami a távoli célodat szolgálja. Működött. Kell hozzá üzleti érzék. Akkor más befektetést csinálsz, akkor tudsz mérlegelni, akkor szerényebb maradsz, mert hosszú távú befektetésre rendezkedtél be. Soha nem egyfelől vizsgáltam meg a dolgokat, hanem több oldalról. Nem tekintek kudarcként semmire. Mindegyiknek láttam az okát, és a jót szűrtem le.

T: Ilyen szintű pörgés mellett, napi 16 órák után mi tölt vissza a rendszeredbe? Volt-e plafon, munkaundor, soha-nem-akarok jelmezt-látni érzés?

D. I.: Volt. Egyik napról a másikra. 3 (!!!) hónapon keresztül nem érdekelt a cégem. Nem tudtam bejönni. Jó volt ez, utólag így gondolom. Bár elkerülhető lett volna kellő cégvezetői tudással. Családi segítséggel tudtam kijönni ebből. Úsztam, levitt a családom a Tisza-tóhoz, hogy ne csak évente egy hétre menjünk el nyaralni, hanem akár hétvégente is. Összefogott a cég, olyan ügyesen működött. Elképesztő. “Kellek én ide?” Jött a felismerés. Jaj, nagyon jó volt így megélni, mert a napi rutinban ezt nem veszed észre. Tudod, hogy jó embereid vannak, de hogy ennyire képesek… 30-ról felment a létszám 50-re. Most már nem megyek bele apró részletekbe, csak szúrópróbaszerűen. Engem is hagytak alkotni, én is hagyom őket. Nem egyszerű varrónőkről van szó, hanem művész emberekről. Alkotókról. Nem szabályozok le annyira dolgokat, arra figyelek, hogy a cég jó híre ne sérüljön. Mint menedzser erre fókuszálok. Nem hibázhatsz. Kőkemény a külföldi világ. Ide is tart, de ez még más. Itt megsértődnek a szakemberek. De nálunk már nem!

Most már kevesebbet foglalkozom a céggel, ki tudtam lépni. Nem kell 16 órákat nyomni, mint pár éve. Megbízom a másikban. Korábban cikinek érezem a delegálást. Muszáj volt. Rájöttem a hatékonyságomra. Hogy így nem aprózódom el. El kellett döntenem, hogy én megyek, mint Debreczeni Ildikó jelmeztervező vagy a Jelmez-Art. A tervezők érzékenyek. El kellett döntenem, hogy kapok-e munkát úgy a jövőben. Mi a tervezőkből élünk. A Debreczeni Ildikó, mint jelmeztervezőt vissza kellett adnom…

A cég tölt. Az agyam minden szegletében a cég áll. Meg az unokám :).

T: Mi a következő falat? Merre szeretnétek nőni, fejlődni? Hangsúlyoztam-e elég gyakran, hogy a tanfolyam következő lépcsője a szabásminta szerkesztés legyen :D?

D. I.: Szeretnék a jövőben a fiatalokra koncentrálni. Egyre nehezebben jön vissza a színházba a korabeliség. Mert nincs szakma. Drága műfaj lett. Kevés a szakember Európában is, és nagyon költséges előállítani. A szakmánkat nagyon ledegradálták, most kezd visszahozni valamit a lemaradásából. Kevés az igényes varrónő.

Hiányzott a tanulás is, és végre olyan sok időm van, hogy elkezdtem tudatosan szemináriumokra járni. Annyira jó érzés, hogy a saját működésem és józan paraszti eszem köszön vissza egy-egy cégfejlesztő tréningen.

Ezt szeretném továbbadni Nektek!

...

Érződik. Minden kérdésre, kérésre olyan rugalmasan, nyitottan és profin reagálnak. Számomra rengeteget adott (és még 2 hónapig ad is) a tanfolyam. Óriási megkönnyebbülés és önbizalom egy ilyen működést élőben is látni. Hogy amit sokszor én kicsiben csinálok szabás-varrás, modellezés terén ésszerű és továbbfejleszthető.

Köszönöm Ildikónak, és Eszter barátnőmnek, aki felhívta a figyelmemet anno a tanfolyam facebook hirdetésére :D.

Most én olvasok - Amíg megváltjuk a világot - ... mert szertjük

Ma fél 11-kor keltem. Első prózai gondolatom: Ennyire kivagyok fingva... :D?

Ígértem 2 posztot is a múltkor iskolai öko-héttel kapcsolatban. Jöjjön az egyik.

Szeptember elején találtam egy könyvet. Pontosabban a debreceni Pagonyban Mártinak mindig van pikk-pakk jó ötlete. Ő javasolta a Most én olvasok sorozatot (a sorozat lényege, hogy nehézségi fokozat alapján javasol az olvasnitanuló gyerekeknek asszerint besorolva, hogy mekkora betűvel van szedve, és hány modat-kép van egy oldalon). A gondola sarkán egyből megfogott a Zöldszívűek Társasága. Ajj, Mozinak tökéletes meglepetés lesz. Az első oldalakba beleolvasva, mintha róla írtak volna.

Yo. Kosárba be, pénztárba le, fizetni ki...

Alig vártam, hogy az autóban elújságoljam neki, hogy írtak róla egy könyvet. Pontosabban az, ami neki (is) annyira fontos, mást is inspiralt, de annyira hogy könyvet is kanyarítottak belőle. Este felfaltuk az egészet. Mózinak pedig vigyorogva csillogott a szeme. Azóta többször elolvastuk.

Doma öko iskolába jár, ahol öko-hét van éppen. A hét napjai egy-egy fejezet a könyvben.

HÉTFŐ a kreatívkodásé, 

KEDDen előadás, 

SZERDÁn szemétszedés, 

CSÜTÖRTÖKön nem használt játék csere-bere nap, 

PÉNTEK virágültetés. 

Minden napra tartogat egy-egy kiemelten fontos napirendi pontot, ami mentén mi is elkezdhetünk fejlődni a témában. Mózival oda-vissza tanítjuk egymást.

"Doma vagyok, és szeretném rendbe tenni a világot. Először is veszek egy hatalmas seprűt, és szépen felseprem a szemetet a világ útjairól. Ha ez kész, kihalászom a nejlonzacskókat az óceánokból, és napelemessé alakítom át az összes járművet... Ezután visszafagyasztom a jéghegyeket, és visszahűtöm a Földet."

Gondoltam, hozok megint ilyen ötletet is, hiszen nehéz lenne megfeledkezni arrol, hogy jön a karácsony. Én már elbújnék a bevasarlóközpontok elől (nem mintha nagyon gyakran jarnank). Pesten szerencsétlen dolgozók, mór októbertől full karacsonyi dekoraciók és piros-zöld kockás flanel termékek közott élik az indián nyarat... Elég blöeee élmény volt a minap :D 

Szóval én ezt most nem ebből az apropóból hoztam. Ezek csak olyan mini hétkoznapi megelepetések. Ami ha témába vág, tökeletes segítség. Nálunk egy új radírtól is kiérdemelhető a világ legjobb anyukája érdemkereszt. Olyan hálás közönség itt mindenki. (Mózi hegyezője mellé Lóci szeretett volna egy fidget spinner radirt, ez váltotta ki legutóbb ezt az őszinte kinyilatkoztatást este - a szerk.)

Babymountain sóhegyecske - ... mert szeretjük

Egy ideje szemezek Évi sóhegyecskéivel, ami itt-ott felbukkant körülöttem posztok és kipróbálások pozitív visszajelzéseinek formájában, de én ennél nehezebben vagyok táncba vihető. Ez a kapcsolat, ismerettség is valahol a Pici Piacnak köszönhető. Ő volt az első, akinek a munkája szembejött velem ebben a témában, és akinek az ízlésvilága, sőt szellemisége pont olyan ternészetesen illan(t) át, mint a gyógynövényes himalája só - elvileg - gyógyító varázsa. A legközelebb áll(t) hozzám az 'egyszerű, de nagyszerűségével', igényes körítésével.

Elég nehezen dobom be magam. Még akkor is, amikor a vásárlás folyamatában már rég érzelmileg meg vagyok fogva. Abszolút nem tartom magam impulzus vásárlónak, sőt. Szerintem rettentő nehéz megnyerni :D. Még a téli taknyolós-köhögős, nyákos időszakban sem adtam be a derekam, pedig akkor már egy ideje diszkréten szemeztünk egymással ;-). Kipróbálatlanba, ha valahol felmerült kérdésnek tovább is ajánlottam :D. Bocs, de mire én a vásárlás/megrendelés gombot bárhol megnyomom, előtte sok ide-oda kosárból ki-be pakolás, vacillálás, mérlegelés előz meg. Éééés amikor lenyomom, akkor hirtelen átlagos impulzív vásárló vagyok, mert lehet, hogy épp ott akkor nincs rá szükségem, de valami miatt végre megérettem rá. Ezt a működést bogozzák ki a marketing szakemberek.

Pont így jött el a sóhegyek kora húsvétkor bőven a full slájm szezon után. Nem szeretem az értelmetlen ajándék és játék-csoki dömpinget, ezért örültem, hogy a nyuszi leakasztott két basic darabot. 

És igen. A fényképhez minimum szerettem volna, ha kidőlne tíz kg só a ház oldalából vagy a gyerekeket olyan bájos - hófödte hegycsúcsokat álmukban szorongató - állapotban kaphatom lencsevégre.... Olyan reklám jellegű, vajaskifli módon kunkorodó mosolygósan alvós képet nem tudtam produkálni. Főleg, mert Lóci tiszta anyja, és nyitott szemmel alszik :D. Vártam-vártam, eddig. Feltéptem hát ma a konyhaszekrényt. Grillezéshez használt füstölt himalája sókristályokat találtam, Lóci résnyire nyitott alvó szemét pedig a photoshop egy húzással levágta szélről :D. Így is látszik a hegy mellett a zokniba bújtatott kis gida, amivel alszik. Azt már csak én komponálom mellé, hogy valszeg az alaptáborban alszik hálózsákban a csúcshódítás előtt. 

Viccet félre téve. A sópárna melegíthető és fülfájásra is tökéletes, a sókristályok pedig a 200 millió éves érintetlen, szennyeződésmentes Salt Range hegységből származnak. Alap, hogy 100% pamutból készül a hegy és 100% gyapjú összetételű a hófödte hegycsúcs rész. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy belül van egy ciha, és szükség esetén mosható is. És hogy szépmunka van a varráson, kellő mennyiségű só van benne, és nem kisebb, sőt mint ami a képekből átjött ;-). Fontos, hogy egyetlen ponton sem éreztem vásárlás utáni disszonanciát!

Tudjátok, reklámot csak annak csinálok, ami nekem/nekünk tetszik, és semmi fizetős tartalom nem üti fel a fejét a blogban. Erre továbbra is figyelek, és nem felkérés alapján írom őket, csak ha tényleg olyat találok, amit szívből ajánlok.

Matyi és Sári - könyvélmény, ... mert szeretjük

Pár napja, ahogy haladunk előre - sőt a végéhez közelítünk - a Matyi és Sári sorozatban, érik bennem az igény, hogy újból gyakrabban elővegyem a blogot, és írjak magunkról.Ma pedig a bölcsőde öltözőjében a lovak közé is csapok, amíg kintről őrzöm Lola álmát.Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire imádjuk a meséket. Mózinak már szoktam pedzegetni, hogy gondoljon bele, mekkora kincs birtokában lesz, ha megtanul olvasni. Bármit leemelhet a polcról, és kiszaladnak belőle, megelevenednek előtte a lapok. Csak győzze befogni és megszelidíteni. Ennek a “titoknak” a nyitja egyébként sosem volt ennyire misztikus bennem. Sosem éreztem ezt olyan nagy számnak, közben meg hogy a csudába ne lenne. (Ma is emlékszem a meghökkenésemre egy éjjel-nappali boltban, amikor megkért egy idős néni, hogy olvassam neki a feliratokat, mert ő nem tanult olvasni…) Imádok nekik könyvből mesélni (a valós, megtörtént események, szereplők, valamint a kitalált fantazmagóriák keveredésén alapuló kreatív alkotások az Attila asztalán születnek :D). Zabáljuk is a könyveket. Főként a folytatásos, több kötetes sorozatokat. 8 kötet Rumini azért elég magasra tette a lécet. Mostanában nem is annyira én válogattam, hanem Mama hall, olvas jó ötleteket. Ilyen ez a Matyi és Sári is. Magyar gyerekirodalmak (Rumini és Lenge mesék) után egy cseh remek. 

Bob és Bobek? Rumcájsz? - Kb azonos generáció vagyunk. Biztosan ismeritek. 

Miloš Macourek meséi ezek is Adolf Born festőművész illusztrálásával, aki képregényeket és karikatúrákat illusztrált, majd a 70-es években őt is betiltották. Burkoltan jelennek meg a rajzfilmekben szarkasztikus, abszurd fura meselényei.
Tuti, nem elhanyagolható a fordító szerepe abban (Kocsis Péternek hála), hogy a hrabali kocsma dumára emlékeztető cseh köznyelvet (amely a magyarnál sokkal élesebben válik el az irodalmi nyelvtől) olyan meghökkentő módon pattintja fel itt-ott, hogy hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly vagy humor, és pont így olvassam-e fel a gyerekeknek :D. Reggel - délben - este kérik, nálam ez a sikeres gyerekkönyv mércéje. És nem szakítjuk meg a sorozat külön köteteit más könyvekkel/mesékkel sem. A hrabali prózára jellemző, szinte egyetlen mondatos történet itt is felüti a fejét. Nincsenek gondolatjelek, párbeszédek, sok helyen a mondatok sincsenek ponttal elkülönítve, lezárva, max vesszővel. Az én kíváncsiságomat és mesemondó rajongásomat növeli, amikor számomra is tetszetős új történetek vannak terítéken, ráadásul nem lehet menet közben elkalandozni fejben, mert a tagolásra, hangsúlyozásra figyelni kell. Cseles ;-). Szeretem a fanyar humorú meséket, itt pedig a stílus, a fordítás és az illusztráció szentháromság ferde tükrében vissza-visszaverődik a poroszos nevelés nyers szigora, ami viccesen groteszknek hat.

A történeteket nem írom le, csak azt a kiindulási alapot, hogy Matyinak és Sárinak a 3. béből birtokában van egy olyan régi, levágott vezetékű telefonkagyló (már ennek ténye is egyébként mosolyogtató, mert a mi gyerekeink már nem igazán ismerik a vonalas és kagylós telefont), amibe bármilyen kívánságot belemondva teljesíti azt a legtermészetesebb módon, mégis nagyon részletesen tálalva. Szívja a gyerek figyelmét, mert elmosódik a határ fantázia és valóság között pont úgy és annyira, ahogy a fejükben még ilyenkor a dolgok menete, és a világról alkotott elképzelésük. Szóval néha NAGYON :D.

Lócika kedvenc története a torokgyulladás, amikor Matyi és Sári beteg osztáytársukat gyógyítják meg úgy, hogy azt kérik a telefonkagylótól, hogy legyenek bacilus méretűek, és bemásznak Kropácsek torkába, ahol megküzdenek a bacikkal, püfölik súrolókefével és vödörrel.

Viccesek a karakterek, a történetek alapja tök átlagos és hétköznapi (iskola, vakáció, kirándulás, költözés stb). Ezt bolondítja meg a telefonkagylóval vagy a telefonkagyló elvesztésével és teszi élvezhetővé, hogy előkerül benne Napóleon, Mozart, Marie Antoinette, Michelangelo, kalózok, állatok, tengerpart, cirkusz miegymás

Megjelent kötetek

Matyi és Sári az iskolában
Matyi és Sári nyaral
Matyi és Sári mindent megold
Matyi és Sári a világ körül
Matyi és Sári a történelemben

Én nem érzékeltem, hogy nagyon egymásra épülnének a történetek. Nyilván iskola után olvastuk a vakáció részt, de nincs sorrendiség, ide-oda utalás előfordul.

Ajánlott korosztály: 5-8 év

Felhasznált forrás: wikipedia, pagony.hu, konyves.blog.hu

Hanamikoji - társasjáték, ... mert szeretjük!

Ígértem, hogy a PIOU PIOU után nektek is hozok egy társast. Nem vagyok egy nagy stratéga, de ez is tanulható, fejleszthető, ráadásul ti is pont erre vágytok. Páros 'antiszoc' játékról van szó, és az én agyam nyiszorog benne rendesen. Azért rá-ráverek Attilára, kihasználom a fáradtságát, és máris én vagyok a jobb parti a gésák számára ;-).

Most hétvégén van a társasjátékok ünnepe, így izzítom a posztot, hogy stílusos legyek. 

Kezed ügyében minimum legyen egy o-csokonyi szaké, sőt akár egy legyező. Ha szolfézson a húrok közé csaptál, a samiszent már estére ne szedd elő :))) Figyelj a játékra, amit leírok hátha abszolút nem gondoltál még arra, hogy fektetés után leakaszd a szögről a kimonódat, és gésa légy, valamint stratéga.

Hanamikoji a Gésák utcája Kyotoban, a játékban pedig  két rivális hódító küzd a gésák kegyeiért. A cél, hogy az egyes gésákat minél több hozzá tartozó ajándékkal halmozd el (legyező, fuvola, papírtekercs, napernyő, samiszen, tea, hajtű- hana-kanzasi), és 11 kegypontot "összedorombolj".

Hódítás nincs kísértés nélkül. A játék ott kezdődik, hogy a hét gésa lapot (gésa legyezővel, gésa fuvolával, gésa papírtekerccsel, gésa napernyővel, gésa samiszennel, gésa teával,  gésa hajtűvel) a két versengő játékos közé helyezzük, és rátesszük a hódítás-jelölőket, majd 6-6 lapot osztunk. 

Egy játék 4-4 akcióból áll, mindkét félnek egyformán 4 ugyanolyan típusú akció lapkája van. Ez lehet

- KOMPROMISSZUM: egy saját lap kigórálása a játékból stratégiai megfontolásból

- TITOK: egy lap elkülönítése lefordítva, hogy biztosan ne kerülhessen az ellenfélhez, de a döntő pillanatban a te javadra fordíthatja a játékot

- AJÁNDÉK: három saját lap felajánlása, ebből "egy lapot válassz - kettő marad nálam"

- VERSENGÉS: négy saját lap felajánlása, ebből "kettőt válassz - kettő enyém"

Osztás után a pakliból egy lapot kiteszünk nehezítve a sakkozást, hogy kinél melyik kegytárgy lehet, mit fordított le, mit vont ki a forgalomból, és hogy a négy akciót felváltva végrehajtva, hogyan kaparinthatok meg 11 pont értékű kegytárgyat. Bocs, a játékszabályt nem fogom leírni, azt akár előre is letölthetitek innen, vagy benne lesz a dobozban ;-). Olyan egyszerűen szimplának tűnik a játék elsőre, de végig érzed a bőrödön a döntések következményét. Nekem nehezen állt rá az agyam, hogy hogyan adjak minél több ajándékot úgy hogy közben ne adjak át értékes lapokat az ellenem küzdőnek. Olyan szépek és kecsesek a rajzok, amennyire élőben nem szépek és nem kecsesek a gésák :D - szerintem. De a játék harc, nem kecsesség ;-)

Ilyet még nem hoztam - társasjáték, ...pedig szeretjük - PIOU PIOU

Lola jelenlegi ritmusa abszolút nem teszi lehetővé az alkotó kézimunkát napközben, csak amikor alszik, illetve fél 10 után este - ha van kapacitás vagy inkább hívjuk ezt kellő szenvedélynek, elköteleződésnek. Felvinni már nem tudom magammal a varró szentélybe, mert szétpakol seperc alatt. Nem tudom lekötni ilyen-olyan játékkal, mert a kellékes dobozok, szalagok, papírok nyilván érdekesebbek. Nyilván :D. Viszont ha lent maradok vele, akkor elég jól elszöszmötöl. Pl most Mózi perselyét berheli ki-be sokadjára, pakolgatja a forintokat az asztalról a szőnyegre, perselyből ki, majd be, egy éremmel a nyakában, amit szintén a fiúktól nyúlt le. 

Amiről már terveztem egy posztot, mert a gyerekek egyre jobban rákaptak, az a társasjáték. Ma tolok egy gyerekeknek-verziót, jövő héten egy felnőttet.

Abszolút favorit itthon a PIOU PIOU. Van, hogy ovi előtt reggel is játszunk/játszanak, és jött haza Lóci úgy az óvodából, hogy képzeld Anya, én nyertem délután a PIOU-PIOUban. - De jóóó, kivel játszottál? Hát én egyedül :D. 

Úgy rákattantak, viszont nem mindenkit sikerült még a csoportban megfertőzni. 6-10 év van a dobozon ajánlott kornak, DE Lóci kb a legpengébb benne itthon a bő 4 és fél évével. Szóval simán elkezdhető. Amikor Attilával játszanak, akkor Attila aláfestésnek bekapcsol 59 percnyi kotkodálást és kukorékolást a youtube-ról annyira megadják a módját :).

Egy nagyon jó stratégiai játékról van szó egyébként, és nem mellesleg a DJECO-tól megszokkott profi grafikával. Van tyúk, kakas, fészek és róka kártyalap valamint tojást mintázó kis kártyák (az egyik oldala egy ép tojás, a másik oldala meg egy kikelt kis csirkés). 

>>> HA CSAK AJÁNDÉK/JÁTÉK ÖTLETRE VAN SZÜKSÉGED 4,5-10 ÉVES GYEREK SZÁMÁRA AKKOR MEGTALÁLTAD. HA ÉRDEKEL A JÁTÉK MENETE IS, OLVASS TOVÁBB.

Előkészület

4-4 db lapot kell osztani mindenkinek (2-6 fő játszhatja) az elején, a mardékot letenni középre lefordítva. A legfiatalabb játékos kezd, nehezményezi is ezt Mózi, így forgandó a kezdőjátékos poszt is. 

Játék menete

Óramutatóval megegyező irányba haladunk, mindenki egy műveletet végez.

- vagy egy lapot cserél: a lefordított pakli tetejéről leemeli azt, és a cserélendő "értéktelen" lapját leteszi felfordítva középre a másik stósz mellé

- ha van tyúk, kakas és fészek lapja, akkor beváltja egy tojásra, letéve a három db lapot és felhúz három újat a lefordított pakliból.

- ha volt már kikeltetlen tojása és van két tyúk lapja, akkor 'kikölti' = felfordítja a tojás kártyát, a két tyúkot pedig bedobja, húz helyette 2 új lapot.

- vagy rabol bármelyik másik játékostól, akinek van már kikeltetlen tojása, bedobva a felfordított róka lapját, majd húz egy új lapot, és ha tudja begyűjti a kikeltetlen tojást

Hogyan reagálhat a többi játékos?

 - ha róka lappal "támadnak" a tojására, akkor 2 db kakassal kivédheti, bedobva a két lapot, és felhúz két újat

- ha nincs két kakas lapja, akkor átadja a tojást, és folytatódik a kör

Ki győz? A cél, hogy három darab tojást kiköltsünk. Aki elsőnek ezt megteszi, ő a nyertes.

Hogyan is juthatok tojáshoz? 

• ha van tyúk, kakas és fészek lapunk, akkor be lehet váltani vagy 
• a másiktól rabolhatunk (ha neki már van ki nem keltett tojása) egy róka kártyalappal. 

Meg tudom védeni a tojásomat? A rablást két kakas lappal ütni tudjuk.

Ilyenkor a nem használt lapokat (róka és két kakas) középre tesszük, és mindig visszapótoljuk 4-re a lapjainkat. 

Hogyan költöm ki a tojást? Két kotlóst bedobva kikölthetjük a tojásunkat (simán felfordítjuk a tojás kártyánkat), és ne felejtsük el visszapótolni 4-re a lapok számát. 

Ha különösebb akció nem történik a baromfiudvar házatáján, akkor egy lapot bedobva középre, húzunk a lefordított kupacból, ééés hátha összeáll egy tyúk-kakas-fészek kombó egy újabb tojásért. 

A gyerekek pedig  meglepően okosan csereberélik a lapokat, hogy legyen két kakas a védekezésre, ha már van megtojt, de ki nem költött tojás, ügyesen törekszenek a tojás gyűjtésre és mielőbbi kiköltésre, hogy a róka el ne lopja. 

ÉN MIÉRT SZERETEM? Mert felnőttként is élvezetes, pörgős játék, kis csomag, és nem kell nagy rákészülés. Öröm látni, hogy ilyen ügyesen taktikáznak. Főnyeremény, ha ajándékötletet kerestek Mikulásra, adventre, karácsonyra, szülinapra, oltás utánmittudomén ;-)

Ne zacskózz, zsákolj! - ... mert szeretjük

Iringót az áprilisi  Pici Piacon ismertem meg személyesen, de munkájával, elhivatott környezetvédő múltjával, zero waste háztartási törekvésével már szimpatizáltam akkor is egy ideje (The Sorting Bags). 

Utolsó pillanatok egyikében viharzott be a LARUSba, az én motyóm pedig saját határaimon túlnyúlva a pakolás során az ő térfelét metszették. Minden fölösleges bűbájt mellékelve megkért, hogy húzzam szorosabban össze magam :D. Később oldódott a(z) - időre történő kipakolás gerjesztette - feszültség, beszélgetni kezdtünk az üres járatokban. Különféle méretű és mintájú textil zsákokkal érkezett, amely alternatíva a bolti nejlon zacskózás helyett. Pont akkora méretre vannak varrva a zsákok, hogy belefér 1 kg kenyér vagy krumpli, vagy 50 dkg hagyma stb. A cél, hogy kiiktassuk a halom műanyag szemét egy részét. Tudatos vásárlással ez is megoldható. Nálam ez kihívás, de tetszik. Bár a  nagypicra mióta elköltöztünk ritkán járunk ki, de ha én megyek, akkor biztosan viszek magammal korábbról felgyűlt nejlon zacsit vagy üveget a kimérős joghurtnak vagy szimplán nem rakom zacskóba, csak egyből a kosárba. Nagyon kezdő vagyok a témában, és tudom, hogy sok mindenhez még nem nőttem fel, de ez tökéletes első lépések egyikének. A zsákokon túl vannak gumis tányér/tál takaró'fóliák', az alu helyett. És abban is biztos vagyok, hogy Mózi szenyáját majd újrahasznosítható, letörölhető, kimosható uzsistasakba fogom csomagolni. Nagyon sokszor felvisít a lelkem szeméthalmozás témában, csak sokszor nyer a kényelem és az átgondolatlanság... Javuló tendencia vagyok, lesz ez még jobb is.

Nyár végén megkért Iringó, hogy Debrecenben nézzek olyan batiszt szalagot, amilyenre a Shumlee márkajelzések vannak nyomva, mert Pesten abszolút nincs ilyen, és ez hasonlít leginkább az elképzeléséhez (neki is ;-)). A szalag- és zsinórgyár mintaboltja pedig tartogat kincseket. Sikerrel jártam, és tudtam, hogy országos szinten nem szövik már az ilyen szalagot, anno én is futottam köröket.

Ennek lebonyolításáért küldte cserébe köszönetképpen Iringó a zsákocskákat, amit saját maga által készített különféle bélyegzőkkel díszít. Nincs megállás!!! Olyan jó egyébként, hogy a gyerekek nyitottak az ilyesmire, és ha ezt tanulják meg, akkor saját jövőjükön is zöldítenek.

Köszi The Sorting Bags! A jó legyen még jobb, a játék még több, még szabadabb!

Szeretem Dániát. És a gyerekeket is. Könyvélmény

Látatlanban is :). Sosem jártam, de egyszer eljutok. Már maga a Dánia szó annyira jó a vegyes tüzelésű magánhangzóival, szeretem a LEGOt, a sok-sok Andersent, nem beszélve a hyggeről ;-).

Azt hiszem, magamtól nem rendeltem volna meg a Gyereknevelés dán módra könyvet, mert ha egy könyvnek kifejezetten az a címe, hogy gyermeknevelés, akkor az 'fokhagyma' és 'feszület' nekem. Mert nem hiszek benne. Pontosabban azt hiszem, hogy ami így kezdődik, ennyire konkrétan az felületes léhaság. Pedig a téma hajjj, de kedvencem. Sőt. A legtöbb. Gyerek és Pszichológia. Ebben minden idősík és lehetőség benne van. Sőt annyi irányba hajlítható a tér körülötte, hogy bekapnám. 

Attila rendelte meg, és még úgy sem hittem benne. Ami biztató volt Vekerdy kékre szedett ajánlása a hátoldalon: 

"A könyv kitűnő! Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz!"

Nyilván ez elsőre úgy hangzik, mint a fitnesz gépek, kütyük, fogyókúra ajánlások és bölcs bagoly "ORAVECZ-COELHO" idézetek... Pedig ha belegondolunk egy idézet is működik, működhet, ha betartjuk. Ha nem kezdjük okoskodás címen kifogásokkal terhelni. Épp csak elkezdtem olvasni, amikor annyira lelkes lettem, hogy végre egy újabb kedvemre való könyv, hogy írtam egy rövid posztot. Lelkesítő öröm, amikor valaki kvázi idegen visszacsatol, hogy csak azért vitte haza, mert az írásom/megosztásom miatt kíváncsi lett... És én is az voltam.

Miért évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön Dánia? (megsúgom, nekem ez így sosem elég. utána néztem, hogy egyáltalán mi alapján számítják a boldogságot, és hogy MO egyáltalán felfért -e erre a lajstromra? Létezik olyan, hogy World Happiness Report, amely az ENSZ kezdeményezésére jött létre és a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (SDSN) 2012 óta évente publikálja a tanulmányt, melynek szerzői 155 országot rangsorolnak

• egy főre jutó GDP,
• várható egészséges élettartam,
• társadalmi támogatottság mértéke a bajban,
• döntési szabadság mértéke,
• társadalmunk szubjektív korruptsága,
• saját magunk nagylelkűsége alapján

Már a szempontokból kitűnik, hogy az emberi tényezők nyomnak a latba a legtöbbet, amelyek pedig gyermekkori élményekre és a szülői házban, iskolában bezsákmányolt ingerekre vezethetők vissza.

Hát ebben első Dánia évek óta (Ok, egyszer Norvégia beelőzte), és Magyarország TERMÉSZETESEN az első százba sem fér bele... :(  -2016-ban az első 80-ba bekerült, ami biztató is akár).

Szeretem ha egy könyv vagy személy szarkasztikus, érti a gúnyt, és szerintem ez csak úgy jön össze szerencsésen ha lapátolt mellé a Sors humorérzéket. A könyv szerzőpárosa egy amerikai nő, Jessica, aki Dániába házasodott, így rálátása lett az amerikai és a dán világra is, illetve egy dán pszichoterapeuta Iben Dissng Sandahl. 

Jessicát az kezdte foglalkoztatni, hogy hogyan lehetséges, hogy az USA miért csak ippeghogy  befér az első 20 legboldogabb nemzete közé, mikor egész sor pszichológiai iparág foglalkozik a kérdéssel. Jogos... A különbség a neveltetésre vezethető vissza. A gyermekkori versengés és SZABAD játék egyensúlytalanságára.

Bátrabban hiszem el azokat a könyveket, amelyek kutatásra épülnek, hitelesség, tapasztalat, sok-sok meggyőző munka és idő van mögötte. Ezt ilyennek éreztem. Nem politikai állásfoglalás (ezt a könyv előszava ki is köt), hanem egy évszázados hagyományokból eredeztethető gyereknevelési elmélet. Akár egyetért valaki a dán módszer minden aspektusával, akár nem, mindenképpen gondolatébresztő. Boldog gyerekekből boldog felnőttek lesznek, akik szintén boldog gyerekeket nevelnek, és így tovább...

Mivel iszonyatosan szívügyem a gyereknevelés a könyv boncolgatása nem marad ennyiben. Visszatérek az alappillérek mócsingolásával. 

Ki tart velem?

Játék, hitelesség, átkeretezés, empátia, ultimátumok nélkül, együttlét és hygge


Szeretném ha tudnátok, hogy semmilyen külső nyomás, inger, felkérés, megkeresés, reklám cél nincs a poszt mögött. Csak az én hitem és eltökéltségem a könyv irányába és  a könyv irányából a megvalósításába.

Titi sorozat - könyvélmény, ... mert szeretjük

Basszus, Nekem aztán jó dolgom van. Még csak kedd 1 óra, és már fürdőruhában süttetem magam a kertben, igaz a laptopba eléggé belesüt a nap. Dől a cseresznye a számba, Lola elvileg mindjárt szunyál, arra az időre viszont futást tervezek.

Miért nem szóltok, hogy mobilon olvasva túlságosan összefolyik a tartalom, és picit tagoljam jobban ;-)? Írni 90%-ban laptopon írom, így hiába olvasom vissza telefonon, nem tűnik fel igazán. Még szerencse, hogy érkezik építő kritika, hogy a bankban vagy itt-ott várakozva és olvasva így nehézkes. Pacsi!! Figyelek Rátok is mobilról követők.

  

Ismeritek Titit a toronyházból? Nem körítek, rettentő cuki mese. Egy kisfiú daruskocsival a toronyház legfelső emeletéről, akinek almahéj zabáló háziállata van, Zsazsa a csótány, aki gyufásdobozban szunyál Titi ágya mellett. 

A toronyház amolyan Mátyás király tér, és a lakói Barátok Közt :)). Itt pörög a történet ha kell légi híd összeköttetéssel Károly a féllábú sirály és Gerda a Gerle segedelmével. Titi teli van segítő szándékkal és a piros daruskocsi sok helyzetben kihúzza a csávából a lakókat vagy a hooosszúúúú testű Nyurgalovat.

Az én kedvencem a Trappolka család, ahol 6 kisfiút nevel az Édesapa egyedül, lazán és férfiasan ;-). Nem feltétlenül görcsölnek a tisztaságon, annál több a matracon sült-krumpli-evés, ketchup pecsét, bableves, kóc és pacuhaság, boldog gyerekkor...

A másik pólus Patyolatné, aki kórosan higiénia mániás, és rovarirtóval mászkál a parkban, 'priccolva a bogarakat. Ágica, Patyolatné lánya rózsaszínben, jólfésülten sóvárog a dorbézoló gyerek társaság után, és pöti csellel lejut Trappkolkáékkal a tengerpartra is.

A fiúk rátapadva a könyvre hallgatják a talpraesett Titit, akit gyereknapra választottam Mama nevében nekik. A Pagonyban ajánlotta Márti, mert a sok-sok könyv között elvesztem. Én. Szeretem a fogódzót, szeretem, ha valaki ajánlja, és nem pusztán a grafika miatt csapok vagy pont nem csapok le rá. Volt bennem félsz, hogy vajon nem nőttünk-e még ezen túl, de abszolút nem. Sőt. 100%-os volt a figyelem. Olyanon érzem, hogy nyerő választás, amiből 1-2-3-4 rész sem elég egyben, hogy amint kipattan a szemük reggel, már hozzák is, hogy meséljünk, és azt sem bánják, ha többször elővesszük. Vicces, nagyokat gurguláztak közben, ez sem elhanyagolható :). A könyvhéten már célzottan mentünk folytatást keresni, és úgy ölelgették a következő részt (Titi a parkban, Titi és az Időjós). Olyan hálásan szorongatták a kezem és puszilgattak a piacra menet, amiért egyből megvettük*. (A másik telitalálat Lócikának Berg Judit Dinói a zsírkréta korból :))

* a függvényszerű kapcsolat nem a puszilgatás irányából mutat a megvásárlás felé, hanem a vásárfia ténye felőle a hálás puszilgatás irányába. Ezt tisztáznom kellett - bocsánat ;-).

Lehet, Szutyoksárit jobban ismeritek, pedig a holland szerzőpáros csak a Titi után tátongó nemek közötti egyenlőtlenséget igyekezett betemetni egy kislány főszereplővel. De ez csak szubjektív vélemény :D. Fogjátok szeretni. 5-10 éves kor szerepel az ajánlásban, szerintem a 10 már sok, bár egyedül olvasva kisiskolásként hatalmas sikerélmény lehet.

Köszönjük debreceni Pagony. Nem, ez sem reklám, de a jó legyen még jobb, a játék még több, még szabadabb. Úgy érzem, ha csak átmesélem a fiúkat, gyerekeket a gyerekkorból a felnőtt létbe, már rengeteget tettem. Ráadásul ez őszinte élmény Nekem is. Fogyasszatok minél több mesét, legyen benne ilyen is-olyan is. Kicsit rágós, rostos, zamatos, nem szorul a fogatok közé.

Így lesz a "pokolból mennyország"

Újabb falatot hoztam a Gyereknevelés dán módra könyvből. Ha csak egyetlen gyermeknevelés/pszichológia témájú könyvet javasolhatnék az "utca emberének" ha megkérdez a Hajdú-Bihari Napló, akkor ez lenne az tuti.

Olyan jó nekem, zötyög alattam az IC Szolnokra. Nincs ma gyerek velem, van viszont betűű. Nagyon kedvemre való hasonlat és példa. A fejezet a dán hygge életmódról szól (aminek legtalálóbb fordítása az elégedettség). Az amerika individualizmust, versenyt és én-gondolkodást veti össze a dán "mi" fogalommal. Rajzolok hozzá betűben egy dán mesét, ami a pokol és menny ábrázolása, és hűen tükrözi a fenti elgondolást.

A pokolban egy hosszú asztal áll, bőséges lakomával, borral és gyertyákkal megterítve, de a légkör hideg. Az asztal körül ülő emberek sápadtak és soványak, sírás és jajveszékelés zaja tölti be a termet. Karjaik helyén hosszú botok lógnak, és ez megakadályozza, hogy az ételt a szájukhoz emeljék. Hiába probálkoznak teljesen reménytelen. A bőséges lakoma ellenére is éheznek.

A mennyben ugyanez a jelenet, de az asztal körül vidám nevető emberek ülnek, énekelnek, esznek. Meleg és vidám a hangulat, és mindenki élvezi az ételt, italt, társaságot. Az a dologban a visszás, hogy karok helyett nekik is csak hosszú botjaik vannak. Ahelyett azonban, hogy maguk próbálnának enni, inkább etetik egymást. Ebben az egyszerű tanmesében a nézőpont elmozdul az "én" felől a "mi" irányába, és így lesz a pokolból mennyország.

Akartátok már kérdezni, hogy mért csak Loláról posztolok képeket? Csattintani nem csak róla szoktam. A fiúkat is próbálom, de nagyon abban a periódusban vannak, hogy kb lehetetlenség. Főleg olyat, amin látszik a képes felük :)). Pakolok is majd fel olyat, ami van. Lolára még könnyű lőni.

Sebaj Haj - könyvélmény, ... mert szeretjük

Emlékeztek gyerekkorból arra a gyomorszorongató érzésre, ami zsizsegő kíváncsisággal párosul? 

Lócin nagyon sokszor érzékelem, amikor félelmetes mesét kér, hogy olvassak. Amiben sárkányok, "félelmetes" bácsi (pl magyar népmesék - Dió Dénes, Égig érő paszuly és társaik), farkas, tigris szerepel. Hiába ismeri a történetet, hiába tudja, hogy jó vége lesz, nagyra nőtt pupillával hallgatja, sőt figyel engem, ahogy elváltoztatott hangon és eltorzított arccal játszom a történettel. Látom az izgalmat rajta, le tudom tapogatni az egész testén a készenléti állapotot, amiben ül és figyel. Ha megkérdezem, hogy biztos ezt meséljük, nem fél? Neeeem, Ő bátor :)! És kéri sokadjára. Addig, amíg tart a feldolgozás folyamata, addig sokszor újra kéri. Vannak ilyen szakaszos favorit mesék. Ahogy nőnek egyre komolyabbak, és átalakulnak a rémisztő szereplők. De kellenek. És pont annyira képzeli el ijesztőnek és szorongatónak, amennyivel pont meg tud küzdeni. 

Ezt az érzést ismertem fel, és kerestem tovább, amikor megtudtam, hogy létezik egy olyan mesekönyv, hogy Sebaj Haj. Tóth Kata ráadásul szegről-végről ismerős. Debrecenben ki nem... ;-))? Rettentő kíváncsi voltam, miről szól. Pontosabban inkább arra, hogyan meséli el, teszi fogyaszthatóvá egy gyerek számára, hogy az anyukája (rákos) beteg. A könyv magja Nekem a legnagyobb "sárkányom". Annak esélye, lehetősége hogy egy anyáról egy betegség körbe tudja rágni a testet, és szó szerint az Angyal marad belőle, annyira szorító, annyira félelmetes, hogy olvasni-olvasni, felfogni, feldolgozni akartam/akarom. Hál' Istennek 37 éves fejjel sem kellett még közelről megismerkednem az "elengedés" fogalmával. A lehető legteljesebb családban élek, nagyszülők tekintetében is. Senkit nem kellett eleresztenem, ami viszont azzal jár, hogy nem is tudom, hogyan kell, és ez megijeszt. Hiába nincs aktualitása, és ne is legyen, engem szív minden ilyen, főként ha mese. Gyerekkorom kedvenc könyve is az Andersen volt. Nem gondolom, hogy egy gyerek ne hallhatna szomorú mesét, nem hiszek abban, hogy nincs szüksége "negatív" történetre. Én szerettem a megkönnyebbülést a Kis gyufaárus lány, az Ólom katona, a Gyerekbeszéd, a Pöttöm Panna után, hogy mennyire szerencse, hogy ez nem velem, velünk történik, pedig akár történhetne. Érzem a nyakamban a lüktetést, ha visszaemlékszem a Bambi bakalit lemezre, amit az anya tükörasztalkája alá bebújva hallgattam, mert ott volt az egyik hangfal. Megsirattam Bambi anyukáját, de újból akartam hallani a zenét, a lövést... Hogy ez nem mi vagyunk. 

Körülbelül ezzel az érzéssel kezdtem mesélni a fiúknak Kata könyvét, amihez a CS.A.K. egy NŐ? konferencián jutottam hozzá. És amikor elkezdtük, újabb meseélmény ugrott be. Molnár Ferenc, A kékszemű? Ez megvan? Rettenetesen szerettem azt is. Csak úgy mint az Andersen kötet, ez is Apa kicsi kori könyve volt. Annak a nyelvezete villant be a Sebaj Hajról.

Vasárnap úgy kezdtünk a meséléshez, hogy addigra pár nyomasztó függő dolgomat lezártam. Érezni akartam, hogy igazából mesélek. Ami nem rutin. Mert akadnak olyan késő esték, amikor az... Félve kezdtem bele, mert nem akartam előre beleolvasni. Mózi rendkívül érzékeny szociálisan, tőle nem tartottam, Lócika meg ha nem érti vagy nem tetszik egy mese, akkor játszik közben. Most nem. Figyeltek, kérdeztek. Én bennem pedig csak hízott-hízott egy fb vagy instagram színű és formájú szívecske karakter. Amit egyből meg is írtam Katának., hogy Jaaaaj...
Elolvastuk, és bátran kezdjetek bele Ti is. Még akkor is, ha úgy éreztétek elsőre, másodjára, hogy nincs szüksége egy gyereknek ilyen mesére, hogy az anyukája rákos beteg lesz, és kihullik a haja. Pont annyira derül ez ki fájdalmasan a 9 kis fejezeten keresztül, amennyire egy gyerek számára ki tud. A mesélő pedig érzi a sorok között a félelmet és a hálát. Néha olyan érzésem van (beljebb gondolva a történetbe), hogy kevés levegő jut a tüdőmbe, és szívnám át bőrön is. Ilyenkor nyit pár pólust Kata rajtunk néhány lufival, szénaboglyával és kiscicával :). A történet nem fájdalmas sirám, ami agyonnyomna egy gyereket. Feloldozás számukra, hogy nem ők tehetnek róla, hogy lehet róla beszélni, megbeszélni. Sőt. Együtt sokkal könnyebb. Annyira valóságos, amennyire egy felnőtt ember szégyelli megterhelőnek érezni az orvoshoz járást, a megváltozott szokásokat. Egy gyerek nem. Őszintén utálja! Nagyon tetszik a könyv mögül kikandikáló családi értékrend is, ami abszolút nem tudatos. Mosolyra húzó megkönnyebbülés egy-egy hétköznapi hasonlóságot felfedezni. Például a projektoros mesenézés ünnepszámba megy, amikor enni is lehet a szobában :D. 

Igazi csapatmunka. Az egyik legsürgetőbb kérdésem az volt Katához, hogy keresgélt illusztrátort, vagy ismerte Bencze Anitát és a stílusát? Mert annyira passzol a mese karakteréhez a grafika, hogy nem tudom különválasztani, és nem tudom melyik volt előbb. 

Telitalálat.

A vidám gyerekek 7 szokása - könyvélmény, ... mert szeretjük

Fűűű mennyien körülrágták már a sikeresség témáját felnőtt és gyerek vonatkozásban is. Én pl ezt a szót nem is szeretem. Nekem olyan negatívan fellengzős. Viszont mindig rájövök,  hogy tudok nagyon sarkalatosan fogalmazni, gondolkozni, vélekedni, sőt sokszor nem tudom lekerekíteni az álláspontomat. A véleménynyilvánítás csiszolását (is) tanulom ;-). Pl az imént a 'nem szeretem' szót alaposan körül csiszoltam... Sokszor arra is rájövök, hogy betű mögül gyakran félre megy a stílus és az üzenet. Ezért szeretek több oldalt kedvelni, olvasni, követni, mert figyelem ki hogyan kommunikál, ki hogyan reagál.

Ez a sikeresség (vagy inkább boldogulás (?)  - ebben pedig érzek egy szerencsétlenkedő, kínkeserves, az életen való átbukdácsolást, így ezzel sem akarom összekötni*) viszont egyre jobban érdekel mióta gyerek is van a háznál. Folyamatosan villannak be helyzetkezelések, problémamegoldások, tanítások, nevelések, hogy melyik merre vihet, melyik hozzávalót mikor adagoljunk a "főzethez". Kell-e tudatos adalékanyag vagy bőven elég az organikus ösztönösség. Tudunk-e jó példát mutatni, kell-e ehhez még nekünk fejlődni? Melyik szülő legyen bizonyos mintákban mérvadó, mi szülőként mit hoztunk a családba, miből bújjunk ki, mit öntsünk mély alapokba? Kell-e kimondani, szájba rágni? Mik azok a tulajdonságok, amelyek tetszenek másokban, és úgy érzem belőlünk/belőlem hiányoznak egy-egy szituációban, élethelyzetben, viszont könnyebbség lenne, ha magunkkal hoztuk volna. Ezeket figyelem a gyerekek esetében, és arccal abba az irányba fordítom őket, hogy szívják magukba. Próbálom átszitálni a divatos tulajdonságokat és egy mélyebb szintű morális alapot húzni, ami önmagában bármilyen korban megállja a helyét, és amire rugalmasan lehet építkezni. Sajna én rugalmatlan vagyok sok mindenben - erre is a gyakorlatban kellett rájönnöm, hiába nem szeretnék az lenni. Nehezen reagálok, nehezen módosítok, idő kell az újratervezéshez. Attila ebben a témában élenjáró, nagyon sok olyan tulajdonságot hozott, amit saját elmondása szerint az egy év amerikai családnál eltöltött élményeire épített, és menet közben is csipegetett fel az oldalára még pár kiló ilyet. Ezek viszont pontosan szemben állnak a(z) - tipikusan magyar mentalitásnak bélyegzett - idegesítő, negatív, lehúzó, kifogáskereső, egymáslegyűrő, mindig mást hibáztató, kiskapukereső jajjongásokkal. Ami tényleg nem annyira építő, lendületes és energia dús. Természetesen ezekből bennem is volt, de sokat tudatosan igyekszek fejleszteni, mert szeretném, ha gyerekek sokkal nyitottabban, rugalmasabban nőnének már a kezdetektől. Hogy ez evidencia legyen a számukra.

A tüdőnadrágot AttilApa húzta rájuk :D

Egyszer régen amikor Lóci dadogásáról írtam, említettem egy könyvet A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása Dr Stephen R. Covey-tól. Ennek gyerekváltozatát vettünk meg tavaly év elején (másik már megvolt): A vidám gyerekek 7 szokása (és teljesen véletlenül, de a fiúk mindig úgy emlegetik, hogy a Boldog gyerekek 7 szokásából meséljünk).

A történet Héttölgyesben játszódik kis állatok főszereplésével, akik mind-mind más karakterek, de barátok és remekül szórakoznak, legyen az focizás, kertültetés, tollbamondás. Közösen fedezik fel a 7 alapelvet.

- Ugrifuti az izgága extrovertált nyuszi
- Talpas, a lomha kicsit antiszoc mackó
- Tüskeszüri, az álmodozó sündisznó
- Marcsi az okos, művelt mókuslány
- Marci, Marcsi ikertestvére, aki él-hal a kütyükért és szerel
- Énisjövök Micike, a mindenkit követő és pösze kis egér
- Borz Eszti, aki balagyféltekés :D - szeret rajzolni, festeni, alkotni

A könyvben 7 mese van, természetesen egy-egy szokás köré építve. Ami rettenetesen tetszik, hogy nem szájbarágós, nem tanmese, nem szajkózza az igazságot és nem lövi le a poént, vagyis nem fejti meg a mesét. Nem von konklúziót. Vagy ha von is, szépen belesimul a mesébe. Annyira aranyosak a szereplők és érthetőek, hétköznapiak a történetek, amivel bárki tud azonosulni. A hosszuk pedig pont úgy jó, ahogy van (se nem rövid, se nem hosszú).

És hogy ne maradjon titokban a 7 szokás sem, leírom ide:

1. Légy proaktív!  Te vagy a felelős
2. Tudd előre, hova akarsz eljutni! - Készíts tervet!
3. Először a fontosat! - Előbb a munka, aztán a szórakozás (bevallom, nekem ez a fájó pontom... Mert ha sok a munka, hol a szórakozás és a pihenés :))))
4. Gondolkodj nyer-nyerjben! - Mindenki győzhet!
5. Először érts, aztán értesd meg magad! - Hallgass, mielőtt beszélsz!
6. Teremts szinergiát! - Együtt jobb!
7. Élezd meg a fűrészt! - Törekedj az egyensúlyra!

Most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mantrázzuk itthon, mint a kisdobosok 6 pontját. A mesék végén van a szülőknek instrukció, beszélgessünk! rész. Ezt nem feltétlenül szoktuk elolvasni, végigcsinálni. Ha pont úgy hozza a helyzet, akkor szóba kerül, felvillan valamelyik kis figura, emlegetjük a történetet. De nem feltétlenül mi. Sokszor a fiúk csatolnak vissza.
Nekem ez nagyon tetszik. Sokan tudom, ódzkodnak az előre tervezett, célmeghatározó, és ezért konkrét, tudatos apró lépéseket tevő, szervezett élettől, mert hol a spontaneitás, a Némó fajta sodródás... Pont ezt írtam az előbb. Hogy nem görcsösen csak eszerint élünk (sőt, máshol bőven akad lazaság...). De én, aki hatalmas álmodozó voltam, vagyok, sokat ad a masinériámba, hogy egy-egy álom nyugodtan megvalósulhat, és nem kell annak maradnia. Ezt pl hiányolom otthonról. Inkább a bilibe lóg a kezed, ne álmodozz, a tények ma kacs dolgok szerint nőttünk ;-). Amit értek én. És támogatom. Csak eszközt nem kaptunk eleget hozzá, hogy hogyan épülhet egy álomból valóság. És azt hiszem, épp ideje, hogy egy nevelési hiányosságra rávilágítsak a szüleim részére :D.
Majd valamelyik piacutcai tartózkodás alatt, vacsi közben és után jól megvitatjuk ezt...


* küldjetek sok jó ötletet, hogy ti mivel azonosítjátok a sikerességet, hátha megtalálom a hozzám legközelebb álló szót

Gyereknevelés dán módra - könyvélmény, ... mert szeretjük

Ha szülő vagy, biztosan megkérdezted már magadtól, hogy Jól csinálom vajon? Ismertek. Szívügyem a gyereknevelés, de legalábbis erősen vonz a téma. Sőt az egész szülő-gyerek kapcsolat, annak lelki háttere, elméletek, módszerek. Neeem. Nem arról van szó, hogy fűt-fát elolvasok, és hogy könyvek mentén nevelek, nevelünk, sőt. Elég spontán, elég ösztönös a koktél. Érdekelnek a mozgatórugók, a belénk rögzült szülői minták, és az ezekből való kivetkőzés. Létezik "helyes" szülői módszer, etnoteória? Nagyra dülled a mellkasom és az önbizalmam, amikor olyan könyv kerül a kezembe, ami ezeket az ösztönös és tanult magatartásokat megerősítik és még inkább világító toronynak fogom fel őket. Más-más kultúrában más a "normálisról" alkotott belső meggyőződés, amely ráadásul olyan mélyen beitta magát a társadalomba, hogy nem is látjuk a fától az erdőt. Kaptam egy könyvet Attilától: Gyereknevelés dán módra. Bár sok a pusztítani való elmaradás itthon, én ma a lelkemet "sebtapaszolom" az olvasással, mert annyira azt érzem, hogy nincs egyensúlyban a 'szeretném' tevékenység, és a 'halaszthatatlan kell'. Ha jó könyvet olvasok, akkor viszont elkap a hév, hogy mással is megosszam az élményt. Szép apránként jegyzetelem a könyvet, mert már menet közben úgy érzem, hogy kétszer legalább jó lenne elolvasni, mert tápanyag dús, és bőven akadnak fent gondolatok belőle. Ez megint olvasónapló gyanús ;-). Fogok még jelentkezni ezzel kapcsolatban.