2019. december 6., péntek

Lassan egy órája ülök

Ráadásul nem csinálok semmit. Semmi látványosat, produktívat. Az utóbbi időszak futkosására pihenek rá fejben - azt hiszem. Iszonyatos igényem lett a csend. a CSEND. Néha magamat is megijesztem vele, hogy miért. Hogy létezik-e nagy család mellett ez a fajta csend, ami engem visszatölt. Az a fajta önként választott egyedül levés, ami felpezsdít. 
Megetettem, megitattam Lóci gyíkját, hoztam magammal egy kávét, és gondoltam leülök, mielőtt felveszem a fonalat. És csak ülök, ülök. Ketyeg az óra, bugyborékol egyenletes tompasággal az akvárium levegőztetője, körülöttem a reggeli mikulás romok, és ez most annyira jóóó. Hirtelen úgy érzem az advent csúcsa nekem.