2015. november 25., szerda

Mózi jókat mond, kérdez továbbra is... :) - gyerekszáj

- Anya, Petőfi Sándor volt az első ember?
- :))))

Ezt tegnap kérdezte vacsora közben, de Petőfi Sándor nagyon piszkálja a fantáziáját, nem igen tudta még helyre tenni. A múltkor kijelentette, hogy Kiskőrösön született, de hol van most? Hol temették el? Miért esett el a csatában? Hogy? És tényleg gatyában táncolt :D?
Ennek a gyökere a leleményes ovis mondóka, amit remélhetőleg mindenki ismer:

Petőfi Sándor gatyában táncol,
Felesége bugyiban,
úgy mennek a moziba

Éreztem, hogy itt rendet kell tenni (akkor meséltem neki, hogy Kiskőrösön született). Mert ismeri az Anyám tyúkját, a Szeptember végént, a Szeget szeggelt és még párat, de nem kötötte össze, hogy a kettő személy ugyanaz. A költő, aki gatyában táncolt. Azóta még jobban viháncolnak rajta :).

Van, hogy hozzáteszi utána vagy annyit kérdez csak, hogy:

- Anya, a munkások voltak az első emberek?

Na, ezt nem értettem először, de aztán rávezetett. És okos a gondolatmenet... Valakinek ugye fel kellett húzni a Világot. Nála még a természeti erők és Isten képe halovány. Sokkal inkább a manifesztálódott dolgokra kérdez, gondol. Nem síkság és büszke bérc érdekli, folyó és vadvirág, hanem hogy valaki utakat épített, házakat, villanyt szerelt, autót rittyentett stb. Itt gyökerezik a kérdés  tehát :). Mert valaki előttünk ezeket már megcsinálta. Imádom, ahogy teker az agya mindig valamin. És hogy olyan egyértelműnek tűnik az ő világa, mégis annyira távol esik a valóságtól. Cuki.

2015. november 24., kedd

Ja...

... és köszönöm az ebédet az IT Bistronak, így erre sem kell a héten gondolnom :). Az óriás menü + desszerttel az egész család jól lakik. Pipa a fiúk vacsorája is ;-). Böff...

Helyzetjelentés

Nincsen semmi extra fennforgás, szépen morzsolgatjuk a napjainkat, közelít a karácsony, de alig várom. Lóci tegnap azt mondta, Hutát kér karácsonyra :). Ami meg is lesz, hiszen idén is fent tervezzük a zsákfaluban, a világvége-parasztházban. Most jön majd az igazán zúzós rész, amikor is egyedül leszek többnyire a fiúkkal és a pocakkal, de elég jól szoktak működni ezek a napok is. Sajnos az úszás kiesett a kedvtelésből, és nem akarom egyelőre erőltetni. Max azon trükközni, hogy a kedvét újra meghozzam, meghozzuk. Így ez sem "emészt föl" plusz energiákat.
Én egyre nagyobb kemence vagyok, sőt :)). Haladni még egész jól tudok, no nem gyorsan szaladva, viszont a lehajlás sosem volt ennyire nyögvenyelős :). Én nem éreztem eddig egyik gyereknél sem, hogy miért nehéz felhúzni a csizmát vagy körmöt vágni a lábunkon, pedig nálam a csizmás időszak mindig az utolsó 2 hónapban jön el. Na most igazi dugong vagyok. Azt hiszem némileg eleresztettem magam torna, mozgás és evés tekintetében. Máson volt a fókusz, győzött a lustaság és kényelem, így rendesen lesz munkám szülés után... Valahogy ez sem zargat. Jó lett volna megint úgy kijönni a szülőszobáról, hogy sudárabb vagyok, mint az első szülés előtt, de annyira nincs ez már reflektorfényben nálam. Majd csak lekopik utána.
Mózi (is) le van lassulva, meg van szelídülve, dicsérik az oviban is, hogy magától fest (ráadásul felismerhető lombos fákat barna törzzsel, zöld lombbal és piros gyümölccsel/levéllel), épít. Itthon is vannak összefüggő negyed órák (valamikor több is, ha igazán belemerül), hogy elvonul építeni, és nem kell könyörögni, hogy most hagyjanak picit, hogy megcsináljam a vacsorát vagy a tornyokban álló vasalnivalóból pusztítsak. Tegnap felbugyogott bennük a farsangi láz, és elő kellett venni a NÉMO jelmezt. Lóci pedig felvette a korábbi oroszlán jelmezét Mózinak, így ebben ugrándoztak (szerintük judoztak) az ágyon. Lefekvéshez is alig akarták levenni. Mózi kelt is korán ma, hogy még reggel, indulás/öltözés előtt a pizsamára is ráhúzzuk a jelmezt. Simogatja a polár anyagot, hogy Anya nézd milyen puha, ugye? De a legpuhább a farkam, megmutassam...? Ezeket ilyenkor nehéz megállni vigyorgás nélkül.
A héten közösen készítjük az Adventi koszorút, Mózi már nagyon lelkes. Ő a gesztenyéket szeretné felragasztópisztolyozni egy kisebb koszorúra, amit kiakasztunk majd valamelyik ajtóra. Itthon dúl a betlehemes, mert én még kívülről fújom az összes szerepet és dalt, ami anno rám ragadt a betlehemezős időszakból. Reggel is azt kántáltuk az autóban, én a szöveges részeket, a fiúk meg az énekeket. Az ovi területén én már csendesebbre vettem :), de Mózi csak dalolt-dalolt. Mondták is a szülők, hogy húúú, de karácsonyi hangulata van itt már valakinek :). Most újból simulékony a gyermek, szelíd kisbárány, de azért ő a főnökhelyettes a csoportban, szigorúúúan.
Ezzel szemben Lóci viszont picit dúvad, és a napi 3 hiszti minimum megvan. Ha nem hiszti, akkor durcázik valamin. Ildikó néni is mondta a bölcsiben, hogy valamelyik nap negyed órát állt letolt gatyával a kis WC mellett, mert nem pisilt, de lehúzta a wc-t. Erre ennyit mondott Ildikó neki, hogy Lócika, nem kell lehúzni, mert nem pisiltél. Na ezen lebiggyesztette a száját, és nem moccant, annyira zokon vette. Aztán elmúlt belőle, felöltözött, és mintha mi sem történt volna folytatta a játékot. Nála továbbra is erős az Apa-makkos (= Apa maki) szerelem, reggel mikor kijön húzva a takarót azt kérdezi elsőnek tőlem, hogy Apa hol van? Kint kucorognak utána a maki fészekben (fotelben) úgy ébredeznek. 
Ez az időszak most annyira jó nekem. Bizonyos dolgokba belelazultam, eleresztettem (mint takarítás és vasalás), hogy nem lehet minden fronton tökéletes. Igyekszem a fontosra koncentrálni. Már, ami az én számomra fontos. Ott viszont nem engedek. Ha pedig abba belegondolok, hogy hamarosan 3, azaz három Ádám gyerek lesz a családban úgy meg tudok magam előtt is hatódni, hogy bárhol van az energia szintem ettől olyan szerelmetes állapot fog el. Mi lesz itt szülés után...? Nem állítom, hogy a kimerültséget is a türelmetlenséget kint fogom tudni tartani ajtón kívül, de miért is kellene mindig csak a jónak és szépnek, tökéletesnek beférkőznie.
A héten elkezdem varrogatni a karácsonyi Tűkkelütötteket, pakolom majd fel ide-oda. Ti pedig válogassatok, osszatok meg, inspirálódjatok és alkossatok.

2015. november 17., kedd

Mózi és a változás szele II.

Mert ez volt az I., ha  Marika, netán lemaradtál volna róla... ;-)

Még néha engem is meglep,  hogy már nem arról kell írnom, hogy beszél, forog stb, hanem, hogy
számol, szótagol. Ez a legújabb kedvtelés. Hogy szótagolva beszél, mint a robot vagy csak bizonyos szavakat szótagol, és számolja, hogy éppen mennyi az annyi. Kérdezget engem is, hogy mi mennyi, és összead. Oké, nem másodfokú egyenleteket old meg, Isten ments, de olyan jó látni, ahogy magától fedezi fel a dolgokat. Pl hogy hány pohár van az asztalon, és ha kiveszünk még kettőt a szekrényből, vagy a pultról oda is viszi, akkor mennyi lesz. Vagy ha egy ebből eltörik, mi marad stb. Látszik, hogy számok repkednek a fejében, mert az autókat, pickupokat számolja út közben, kiflit, kekszet, mazsolát. Kér engem is, hogy mutassam meg a kezemen mennyi a 10, a 8, a 36, 75, 200... A másik újdonság egy ideje, hogy különféle szavakat keres, amelyek 1-1 hanggal térnek el egymástól. Vagy a szó elején vagy valahol a szó közben. Pl bOci-bAci vagy Boci-Poci stb. És úgy örül, amikor ilyenekre eszmél egy-egy mondatban. Ha tudatosan akar párokat keresni, akkor gyakorta abszolút nem a hangzást nézi/hallgatja, hanem a kinézetét a dolgoknak. Ezeken jókat szoktunk rötyögni még lefekvéskor vele az ágyban. Mert sokszor nem bírom kacaj nélkül :).
Ma az oviban is mondták, hogy milyen gyönyörűen elszavalta a Cinege cipőjét. Én ezen nem lepődtem meg, mert bár egy időben nem mondta vissza a dolgokat, de látszott rajta, hogy ettől függetlenül pöpecül áll minden rím a fejében, és tudja, csak nem mondja. Az autóban lelkendezett nekem is, hogy tényleg milyen jó dolog az éneklés az oviban, és látom rajta, hogy valamitől megjött a kedve, bátorsága a szerepléshez. Én pedig imádom a hangját (legyen az ének vagy szavalás), és ahogy vissza-visszakérdez, hogy Jóóóó, Anya?. Jó hát!

2015. november 13., péntek

Lehet, picit elkiabáltam valamit az Agyő Libero, Pampers posztban..., de egyelőre nem helyesbítek még semmit :).

Viszont jó, hogy van beépített lesifotósunk a bölcsiben, aki tegnap megörökítette, ahogy Lócika készül a lefekvéshez délután...
1. - már szépen ül az ágy szélén

2. - benti cipőt szépen az ágy mellé


3. - (Anya) betakarsz...?

4. - bevágott szunya

Köszönjük Barbinak a képeket ;-)

2015. november 9., hétfő

Ágyőőő Libero, Pampers...!!!

Egészen februárig... :)

Makk-makk...
reggeli "telefonos" lövés
Kicsit hosszabbra nyúlt a teljes éjszakai szárazság, mint én nyár végén hittem/reméltem, de így sem késtünk le semmit. A déli alvások aránylag hamar "kiszáradtak", de biztos, ami biztos egy darabig felcsatoltuk a pelenkát. A bölcsiben volt olyan hét, hogy a váltó néni nem tudta, hogy még fel teszik alváshoz, nem is csomagolt Lóci alá, és abszolút nem folyt semmi semerre. Az éjszakáról viszont most egy huzamban 3-4 alkalom után merem azt mondani, hogy oké. Volt előtte egy '3-4 éjszakás sorozat' (illetve nyár végén is pár heves tiltakozás és bizakodó próbálkozás), amikor Lóci már mondta ugyan, hogy nem kér pelenkát, és minden alkalommal fél 6 körül totyogott a fejemhez húzva a takarót és a párnát, hogy Anya, valamitől vizes a nadrágom... Annyira cuki volt. Nem akartam letörni a lelkesedését este, inkább mostam, de ő meg volt győződve, hogy már nem kér csomagolást. Amíg Hután voltunk Attilával Anya se tett alá, mert azt hitte, már nem szoktunk, és nem is volt gond. Azóta sem. Azt mondja, már nagyfiú, nem sokára oviba megy, nem kell pelenka. És így igaz.
Jön viszont egy kislány, aki még nagyon pici lesz, és cirka 3 évig biztosan megint pelenkázhatunk és gyűjthetem a LIBERO Klub pontokat :D.


2015. november 7., szombat

Itt más a rezgés, másképp múlik az idő...

Hogy ezt a találó mondatot pont Hután találtam meg...? Ez az, amiért Attila incselkedik velem mindig, és ez az, amit Hutában és a Zemplénben szeretek. Most végre van egy PR mondat rá, amit egyébként a Forbes-ból loptam. És, hogy mit szeretek még? Hogy Encs is közel van, a vargányás pármai sonkás pizza ruccolával pedig épp jóóó közel :).
Kipécéztük magunknak ezt a hétvégét, hogy gyermektelenül pocolunk, mert rég volt ilyen link dolgunk. Aminek nincs apropója és nincsenek kis utánfutók. Na nem mintha ne emlegetnénk őket állandóan, azért felettébb egyszerűnek és "unalmasnak" tűnik most a nászutas felállás. Hihetetlen, hogy nem kell három percenként felugrani valamiért/valakiért vagy kifogást találni és időkérést kieszközölni a fiúkból, hogy a három percből legalább hatot csaljak a magam javára egy helyben ülve vagy egyazon tevékenységet folytatva. Most pedig jut minőségi idő csupa slow megmozdulásra, valamint jó vagyok vízszintes tevékenységekben is. Holnap azért két lábra állok, és megnézzük közelebbről is a 'safarit'. Annyi őzet láttunk már úton-útfélen az autóból, beelőzött egy fehér fenekű bambi is Telkibánya és Bózsva között elég merészen... Majdnem lekaszáltuk a kis pipaszár gidalábait.

2015. november 4., szerda

Apa, képezd eeel...!

Makk-makk...

Lócika elég intenzív maki-korszakba jutott. Erről sem szeretnék itt megfeledkezni. Pontosabban egy ideje tart, és nem oldódik, sőt :)
Olyan szintre fejlesztette, hogy az autó is maki-autó, Attila a maki-apuka (=Apa makkos), ő a kis maki. A hutai ház a múltkor maki-lak volt, de előszeretettel tűzi be ezt a jelzőt bármi elé. Maki-keksz, maki-vonat, maki-Kubu bármi... Még rémlik is honnan ered a maki-szerelem: egészen pici volt, és van 2 állatkölykös könyvünk, amiben a koala maci, oroszlán, pingvin stb között egy hatalmas szemű maki gyerek is kapaszkodik az egyik oldalon. Pont akkora szemekkel, mint amekkorával Lóci tud néha nézni ki a fejéből meglepettségében. Szóval ebből az időből származik egyáltalán az, hogy tudja mi fán terem ez az állat. De akkor még csak annyi volt, hogy örökösen ahhoz a laphoz kellett lapoznunk, majd ez apránként el is maradt. Attilától is kapott egyszer egy kis műanyag-gumi maki figurát, az újságosnál hamar kiszúrta a HVG Állatok világa Magazint, majd az állatkertben is néztük őket egy darabig még tavasszal, és kb nyár óta makog itthon ezerrel, ezzel kel, csimpaszkodik Apán, és nagy szerelemben ölelgetik egymást, mint maki-apa és a kis maki. Ezzel köszönti, ha nyílik este az ajtó, hogy makk-makk, és tartja a kezét mint egy kis csimpánz, és fel kell húzni ölbe :). A bölcsiben is szoktak kis makisat játszani Domival és Szabikával, de ezt nem tudom pontosan mit takar. Szerintem tök egyértelmű, hogy ezek után milyen lesz a születésnapi dizájn... ;-).

2015. november 2., hétfő

Mózi és a változás szele

Habár tudom, hogy nem szabad siettetni semmit, nem is szoktam, hanem eljön mindennek a maga ideje, főleg a gyerekek fejlődése szempontjából. Mózi, amíg egyedüli gyermek volt, rengeteg mesét, dalt, mondókát hallgatott. Azóta is, de Lóci születésétől fogva, pontosabban inkább mióta elkezdett beszélni Lóci, olyan lett, mint egy feneketlen kút. Csak töltöttük bele a dolgokat, de vissza nem nagyon mondott semmit. Korábban énekelt, versikélt itthon, aztán befagyasztotta. Tudtam, hogy azért van, mert Lóci viszont nagyon szeretett szerepelni. Énekel, mondókázik, és jól, ügyesen egész régóta. Mózi meg ugye, csakazértsem... Nincs is ezzel baj. Buzdítottam, dícsértem mindig, ha mégis megeredt a nyelve, de nem volt jellemző. Szerepeltetni meg nem is akartam. Most pár hete viszont észlelem, hogy előszeretettel mondja, hogy ezt és ezt a verset, dalt tanulták, el is mondja, énekli. Beszél az óvodai történésekről, napi rutinról és szokásokról. Hogy pl milyen sorrendben mennek ebédelni, majd pisilni, fogatmosni, aztán leülnek kint a kispadon, amíg Moncsi néni összesöpröget, az ágyakat már kiteszik hamarabb, utána éneklés, mese, alvás, majd uzsonna, és mennek az udvarra :)). Bemutatja, hogy tornaórán miket tanulnak, hogy gurulnak, ugrálnak, indián-szökdelnek, katicabogarat utánoznak stb. Ezek nagy lépések, vagy inkább nagy változások, mert nem nagyon lehetett kérdezni semmit. Nem is akartam direktbe, tudtam, hogy késleltetve csöpögtet ő információt. 
A másik ilyen változás az éneklésen, mondókázáson túl a rajzolás. Még nincs kiforrott stílusa ;-), sőt vannak olyan korabeli piccasso-k a csoportban és ismerőseink körül, hogy sejtem, van még hely hova táltosodni... :))) Én már annak örülök hogy itthon is rajzol, próbálkozik, térképet kanyarít és színez a maga módján. Ezt igyekszem most elkapni, és meglovagolni, mert kedves elfoglaltságnak tűnik a a szemében. A gyurmázás is egyre élvezhetőbb, mert nem csak ledarálják és széttapossák, hanem nyújtanak, szaggatnak, sütnek, tekernek.
Ez pedig hétvégén született. Mikor Attila megmutatta a rajzot hangosan felkacagtam, annyira cuki volt. Meg persze, mert ismerem mögötte Mózit, látom magam előtt, ahogy fogja a filctollat és büszkén kijelenti, hogy ez egy ISUZU D-MAX (csak azért linkelek alá, hogy aki kevésbé tapasztalt az is lássa a hasonlóságot (?) a kettő között. Cuki :D. Hát itt tartunk most.

ISUZU D-MAX, 2015.11.01 - Mózi