2012. április 23., hétfő

Mivel is kezdjem :) ?

Próbálom priorizálni, de nem egyszerű, melyik mozzanat állná meg legjobban a helyét az első sorban. A kocsma-túra, a sokkhatás társaságot illetően, a koncert vagy az egyéb?

Még most ezt az esti eseményt megosztom, aztán picit jegelem a blog témát. Nem végleg, csak egy picit.

Attila azt mondta: "Sári, de tudod, hogy nagyon 'igénytelen' társaság lesz". Tudom. És pont ez kell most nekem :). Mivel Attila nem táncol, neki a táncolható zene igénytelen. Főleg a magyar 90-es évek. UFÓ és társai :). Na de erre mi sem voltunk felkészülve. MAX fm-et nem is hallgatok, mert itthonra az valóban nem fekszik, de ilyenkor, amikor a boogie csörgedezik az ereimben, akkor tökéletes. Mi voltunk a fiatalok. Hiába kapkodtuk a fejünket Barbival, hogy aztaaa, ott egy Woody Allen, ott az 'apukánk', csak jó volt, hogy vakok között a fél szemünkkel mi voltunk a királyok. Nem kellett hasat behúzni, mert mindenkinek volt gyűrött kis fodra, a legtöbb nőn látszott, hogy egész nap erre az estére gyúrt bebodorított hajjal stb. A toalett sem volt körbe hányva, tapickolva gyanús nedvességgel, volt wécce pappír, kéztörlő és folyékony szappan. Ez már a kulturáltabb generáció. Általában nem hiszik el rólam, rólunk, hány évesek vagyunk, azt meg végképp nem, hogy otthon szuszókázik egy-egy darab 15 hónapos fiúka. A pult mellett kezdtük el támasztani a korlátot, ahol két fél kemence lány is iszogatott, de simán volt hely. Azért a biztonság okáért, amikor kimentek rápippantani, megkértek minket, akik ketten nem teszünk ki 300 cm-t, és 90 kg-ot (na jóóó talán...), hogy vigyázzunk már a helyükre. Kérdeztük is nevetve, hogy mégis, hogy gondolják :) ? De vigyáztunk. Aztán mikor visszajöttek szóba kerültek a kínos évek, hogy mi pl 32 évesek leszünk (fúúúúj, én is ledöbbentem ezen). A nyulat később akartam előrántani a cilinderből, hogy gyerek is van. Erre mondja a kemence, ő 29 éves. Döbbenet. Legalább 36-nak hittem :D. Na erre kontráztam, hogy ráadásul 15 hónapja főállású anyaszagúak vagyunk. Ezzel sem nyertem. A fél kemencének 9 éves gyerek van. Na bumm. Épp ideje lenne, ha kezdene a csapat.
Ja, és a kocsma-túrán nem mi vettünk részt, hanem a külfi egyetemistáknak volt szervezve, ezért a Bakelitbe még épp időben gyűrődtünk be. Nyilvánvaló volt, hogy playback-ről nyomják majd a fiúk, mert semmi zenei instrumentum nem volt a színpadon, se kábel rengeteg. A színpadon korongozó DJ (max fm tulajdonos) konferálta be a fiúkat, mi meg gyűrődtünk előre, mert én szemüveg nélkül 4 méter távolságból sem hiszem el, hogy az egykori tini fétis leutazik a poros kis keletre ennyi-ennyi év után. Persze ez rájuk nézve szán-alom, de ez most mellékes. Brian már rap-kedett is elő a függöny mögül, és az előre rögzített sorrendben felfűzött dalokból belecsapott az elsőbe. Azért pléhpofával feltette a kérdést, akarunk-e Thunder-t? Mi van, ha inkább a Steam-et akartuk volna. Ott lett volna bajban :). Ő kezdett el egyedül bohóckodni, de azt reméltem végig, hogy majd fokozatosan csorognak elő a többiek, hogy fokozzák a hangulatot. Addigra sikerült előre masírozni az első sorba a szekrény méretű fiúk között. Kérdeztük is Barbival égnek emelve a szemünket, hogy mi a jó eget keres is itt ennyi férfi. Biztos szolidarít a nőjével, no de akkor is az első sorban??? Úgy, hogy mi nagy fanok nem férünk oda. Leltünk ismerőst is, de Tony csak nem akart előkerülni. Jött John is 2 szám múlva, de senki több. Ez volt az EAST 17 feat. Brian H. A refrének remekül mentek, a többit meg akkor sem értettem :). Most legalább jelentést nyert egy-két foszlány. Nem sok. Brian meg sem izzadt a tátogásban, de egyébként tök jó fej volt. Megtisztelte Debrecent egy vadonás új NIKE magas szárú cipővel is, amit le akartunk varázsolni a lábáról. Nem vagyok egy telefonnal fényképezős típus, most is majdnem elfelejtettem, hogy van nálam ilyen apropó. Egyet sikerült is lőnöm vele :).
Szorgosan letoltak jó pár slágert, utána ráadásként szintén a Thundert. Hadd tegyem fel ide én is, és ezzel elbúcsúzom egy pár hétre :).





2012. április 21., szombat

" Outside it's raining, but inside is wet "

Vajon ilyen sírós, fos időben is fellép az E17? Vagy bottal üthetjük a milliós eszmei értékekkel bíró jegy árát? Barbi?

2012. április 20., péntek

Szar fej vagyok

Mindig piszkálom Attilát, hogy pakoljon már maga után. De ne valamikor, hanem azon nyomban. Tegye már a cipőjét mértani pontossággal, felülnézetből derékszögben a lóca alá. Terítse a törölközőjét a szárítóra, és ne az ágy végébe. Zokni a szennyesbe, és ne reggel, hanem egyből este... Aztán amikor nincsen itthon, és nem tudok hangosan méltatlankodni, akkor dörmögök olykor magamban :). Dirrel-durral szedem össze a fotelből a farmereket, és után elszégyellem magam.... Szerte nézek a lakásban széjjel, és  az én cipőm sem áll merőlegesen a lóca hosszára, nekem is marad tegnap esti ruhám a fotelban. De akkor is :). Türemkedik fel belőlem a családi szlogen, amit már most látok, hogy kórusban fognak vele piszkálni, ha Mózi nagyobb lesz: Nem győzök 3 ember után pakolni!!! :D

2012. április 18., szerda

Mióta zenebölcsiből hazajöttünk, és ratyiskodik a varrógép, megtorpantam tevékenységben és kedvben. Az időjárásra fogom, ami mindig jó jolly joker. De legalább rászántam most a perceket, hogy beépítsek egy widgetet a blogba róla.

2012. április 17., kedd

Annyira okos

Én meg annyira elfogult vagyok. Nálam már csak Attila jobban az - azt hiszem néha :).
A takony invázió arra volt jó, hogy megtanulja zsebkendőbe kifújni az orrát. De szabályosan trombitál. tényleg. Még tuti, el fogja felejteni, ezért emlékezek meg róla itt gyorsan.

2012. április 16., hétfő

A nagy nap

Hétvégén fent jártunk a fővárosban és agglomerációjában, mert legkisebb unokaöcsnek szombaton volt a keresztelője. Hiába alussza át Mózi az éjszakát, ezt Pesten az albérletben nem teszi. Sehogy sem. Este még el is szunnyad valahogyan, de ha felébred éjszaka (és rendszerint felébred), akkor jajj nekünk. Meg a papír vékony falakon túl lakó szomszédoknak. A gond annyi, hogy hiába veszem oda magunkhoz, nem tud aludni, ficánkol, tolat, forog, nyüszög, vonyít, fetreng és ezek tetejébe nem hagy aludni. Vmelyik alkalommal már annyira nem aludtunk, hogy Attila fogta, összecsomagolta, és 6 körül nekiindult vele a környéknek babakocsival tolni-tolni. Apjok kóma maradt egész napra, Mózi aludt, meg én is tudtam... :). Majdnem eljátszottuk ezt most is, de leállítottam a menetet. Viszont próbaként a szombat éjszakát natinál töltötte anyai nagymamával. Elvittük a keresztelő után, ott vacsizott stb esti procedúra, letettük, és eljöttünk. Fél 7-kor kelt (mint itthon). Cici híján már akkor elnyammogta a tízórai banánját és aludt még fél 10-ig (mint itthon). Én meg ahogy tanultam forgattam kicsit magam, hogy jó-e ez így, nem vagyunk-e galádok, hogy lepasszoljuk. Lehet azok voltunk, de legalább aludtunk éjszaka. 

2012. április 13., péntek

Éljen a bébi és gyermek osztály

Nem is olyan rég, amikor orcámat megnyalta a tavaszi fuvallat, vettem nadrágot. Ciki-nem ciki: gyermek méret :). De ez áll jól rajtam. Eddig is előfordult már, hogy ott vadásztam, és terítettem le a 11-12 éveseknek való méretet. Hát most változott a helyzet, és 12-13 éves lettem. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon visít már a bolha a kisebb alatt, meg lassan egy húszassal több is vagyok. Egyszer elég volt felvennem, hogy kitáguljon, trottyos legyen, és visszavigyem, hogy cseréljék már ki a jól bevált 11-12 évesre. Mindezt babakocsival. Kicsit abszurd voltam :D. De legalább már kicsiknek is gyártanak - felnőtt mértékkel is - hordható nadrágot, és nem csak gumis derekút, virág hímzéssel a lábszárán.
Meg is üzenem Annának, hogy visszafértem a kisebbe, és vajon az 5-6 éves Blankán is jól áll-e ez? 

2012. április 12., csütörtök

Kakaós-fahéjas kalács

A hutai húsvétot most nem részletezem külön, csak 1-2 képet mellékelek a kalácssütésemről... :). Meg persze Móziról nyúllal.
2012 Kőkapu - nyuszisimogató

Sajna nem sok időnk volt most vasárnaptól keddig, de legalább tartalmasan telt. Vittem egy-két receptet, amit beterveztem feltétlenül, egyik volt a címben említett kalács. Már a kocsiban kiderült, hogy az az üveg Nutella, amivel számoltam a recept alapján, nincs. Attila bekanalazta 3 nap alatt :D. Nem baj, reméltem. Jó lesz az nélküle is. Neki is duráltam magam. Próbáltam nem letérni a kijelölt ösvényről, mert kelt tésztában nem vagyok túl magabiztos. Hol sikerül, hol nem. Lépegetettem szépen sorban, kelesztettem, összemértem, amit kell...., aztán jött a kakaópor rész. Otthon volt megkezdett csomag is, de egy tök bontatlan doboz is, hát betettem azt. Szórnám bele, de jött a hideg ménykű meglepetés formájában. Nincs kakaó a dobozban. Visszacsomagoltam, és bevittem Attilának, hogy bontsa ki ő is, hátha neki van. Neki sem volt. Ez egy COCOA SURPRISE retro kivitelben. Íme:


Idáig még jó is lenne a dolog, majd...



  ... kezd gyanússá válni az eset, és most a szav.időről nem beszélek :D


Olyan gyönyörűen, passzentosan befért a dobozba, mintha mérnökök tervezték volna rá


 A hátulja is megér egy misét. És így már kellőképpen bűntudatom van, hogy feltettem megmosolyogni az esetet.

Mesélem, hogy jutottam a birtokába. Majdnem Ádámig és Éváig nyúlok vissza. 
Mikor karonülő voltam csak névadóm volt (igazi hajmosós keresztelőm csak később) és hozzátartozó 'keresztszülők'. Ezeket a szülőket az idő vasfoga lemorzsolta, elváltak stb. Pedig rémlik még egy-két karácsonyi ajándék tőlük, mint szobatelefon, ami akkor hatalmas élmény volt. A keresztapám édesanyja, aki viszont egy nagyszerű strapabíró, vidám asszony magára vállalta, hogy a 2 - nem éppen sikeres - fia mellett felkarol engem is. Sosem felejtkezik el azóta sem karácsonyról, Mózi születésről, hasonló nagy eseményekről. Anyagi kerete viszont nagyon szerény. Ezt a "kakaóport" is tőle kaptam többek között vmikor - talán karácsonyra. Ezért egyrészről nagyon vicces az eset, valahol meg megható számomra. Ti meg csak szimplán derüljetek a képeken :).

Ja. És a kalács így is finom lett, megkelt, aranyló barna lett, befontam stb.

2012. április 11., szerda

Kész CIRKUSZ

Összeállt a kis kompánia. Az elefánt lábát 2* kellett felvarrni, mert pikk-pakk elhagyta a Mózi szájában. Nem hiába home made, gyakrabban szorul utómunkálatokra. A többi játék eddig bírta a strapát. Ez úgy tűnik selejtes volt első körben. Oda se neki, Mózi kiváló minőségellenőr. Itt is lesznek. Bámuljátok őket a porondon:


2012. április 8., vasárnap

Húsvét előzönge

Mózi második Húsvétja is élő nyúl nélkül múlik el :(, de jövőre ebből nem engedek. Most is nekifutottunk a dolognak, hogy bérlünk egy tapsifülest neki, aztán mint a megunt karácsonyfát vagy a "feleslegessé vált" IKEA cuccokat visszavisszük. Volt egy kis félreértés Freassnapf háza táján, így nyúl nélkül indulunk neki a Húsvétnak. Aztán Hután vagy van olyan szomszéd, ahonnan kérünk, vagy nincs. 
Sanyikámtól kaptam névnapomra anno új Tildás könyvet, itt volt hát a tökéletes alkalom, hogy felavassak belőle valamit. Olyan jó lenne egy sarok, ami csak ezeknek az alkotnivalóknak ad helyet, és nem áll meg az élet, ha szétpakolok, és minden cérnás, anyagokkal borított, papíros stbs. Erre egyelőre várni kell, így sem megoldott a lakáselosztás. Mózi Manónak CIRKUSZT hoz a nyuszi. Persze, mondanom sem kell, hogy nem készültem el vele teljesen :(, pedig annyira akaródzott. Elkészültem a zsiráffal (annak kertészgatyója is lett), elkészült az elefánt, aki most még naturistán nyomja, viszont a papagájok száma ZÉRÓ :(. Majd szerdán megvarrom, ha a védőnő befejezte a látogatását :). Aztán le is fényképezem a csapatot.
Ezen túl készültem tavaszi papír madárkákkal az ablakba, ők nem igényeltek túl sok piszmogást, illetve hungarocell gömbbe szurkáltam kis virágokat. A madarakat mindjárt meg is tudom mutatni. Nosza:


2012. április 7., szombat

Szokom a gondolatot (megint), hogy anya vagyok

és nem egyetemista. Most estünk be Quimby koncertről, és 7,5 deci sör után és/vagy közben rendesen cikáztak bennem az érzések. Sok féleeee. Sehol se találom.... Hát, szóljon akkor közben ez a nóta, hátha meglelem a megfelelő szavakat, hogy lerajzoljam, de legalább összekössem. Addig Attila megsétáltatja Tolsztojt, én meg már nem kezdek neki éjszaka linzert sütni, jó lesz majd az Hután is, hiába gyúrtam be tegnap este.


Na ja, a Lovardában voltunk Quimby koncerten. Attila már jó előre kifigyelte, hogy most lesz (meglehetősen szar időzítés Húsvétkor), de mindegy. Halasztottuk Hutát 1 nappal, mert olyan nincs, hogy nem megyünk. Már a készülődéskor elkezdtek sorban állni bennem a benyomások, hogy tök fura így koncertre indulni, hogy arra kell figyelnem, hogy mind2 cickóból szoptassak, nehogy már felemásan induljunk el :). Aztán ez csak szaporodott. Bevallom, én már a kocsiban kibontottam a doboz söröm, mert mindenki tudja, aki számít, hogy én azt szeretem, ha már némileg langyos, de legalábbis nem hűtő hideg, és csínnyán bánnak benne a buborékkal. Ilyen szempontból én vagyok minden férfi álma, mert megiszom a sörük alját. A fesztivál sör pedig kifejezetten a barátom. Na jó, autó leparkol az irodánál, mi meg szépen átslattyogtunk a Lovardába, mint anno, mikor sok-sok Baricza Katica buliból vagy Inkognitóból sétáltunk a Pattantyúsra. Elhatároztam, hogy gyermektelen, már-már szeplőtlen szűz mária gondolatokkal lépem át a Lovarda küszöbét, és nem akarok mindig arra gondolni, hogy vajon Mózi taknyos-e éppen, és édesen gyűrődik-e az orrlyuka körül a száradó takony, ami hamarosan ébredésre készteti vagy hogy éppen mit csinált vagy mit nem a nap folyamán. Olyan sokan megyünk neki mi anyák (szülők szerintem) úgy a gyermekvállalásnak, hogy na majd mi megmutatjuk, hogy az anyaság mellett is megőrizhetők a régi baráti összekapcsolódások, régi szokások, régi lendület, régi kinézet, és nem húz le a szaros pelenkák szagelszívó vedrének örvénye. Sokszor azt is hiszem, hogy ínnye de ügyes vagyok! Nekem ez siekrült is (még leírni sem tudom normálisan). Aztán..., mikor eljutunk egy-egy hasonló programra, jön a döbbenet, hogy ÉBRESZTŐ!! Ne akarjak már úgy tenni, mintha nem lennék mami. Mert az előzenekar közben állandóan be-beugrált Mózi képe, amint tánci-táncizik, és sok-sok hasonló jött még vele. Meg is osztom majd, de most fekszem. 
Attila azzal tért vissza a sétáltatás után, hogy mit csinálok most géppel az ölemben. Mondom, ÍROK :). Mit? Azt, hogy megöregedtünk? 
Amíg mi kívülről-belülre, oda-vissza fonákul megtanultuk a bölcsődalok CD-t, Halász Judit mákos rétesét, a százszor szép gyermekdalokat, addig a Quimby úgy húzott el mellettünk, hogy jóformán csak a slágereket ismertük. A Dave Matthews Band-re anno készültünk :), most nem frissültünk. Utólag fogjuk bepótolni a gyerek dalok rovására. Sebaj! És nincs abban semmi kóc, hogy múlik velünk az idő, és a koncert után hazavárt egy kis büdös bogár, SŐT.

2012. április 6., péntek

Ó, már megint eltelt sok nap

És most is csak annyit tudok megígérni, hogy majd utólag számolok be mindenről. Ritkábban ülök ölemben a laptoppal, mert jó idő van, Húsvét közel, játszóterezős, Barbival nagyasszony módjára téren kávézgatós, gyermek toszigató, futható szép idő, és persze takony porszívózós ordító szép napok. Tudom, hogy az orrszívás legundorítóbb része, hogy le kell fogni.  Ő is ezt utálja a legjobban. Mert amikor kérdezem, hogy Mózi, ki kell szívni az orrodat? Akkor vigyorogva áll a témához, mutat a porszívó felé. Első nekifutásra szépen leül. Bekapcsoljuk a gépet, kezébe adom a szívót, és kis segítséggel tartja az orrába. Viszont ez nem túl hatékony így, rá kell segítenem, de az meg már nem tetszik. Ilyenkor követek el családon belüli erőszakot. Gúzsba kötöm, hogy minél hamarabb végezzünk, de csak fickolódik, tekereg a lábam között. Az UV lámpa a szörcsögés ellen szóba se jöhet. Max ha alszik, ráirányíthatnám - de nem szoktam. Csak elmúlik hamarosan.
A héten megint kirajzottunk a játszótérre. Lehet, felesleges még elvinni, mert egyelőre az a legjobb móka, hogy mindent felcsipeget a földről, én meg piszkálom ki a szájából, és figyelmeztetem, hogy nem szabad, nem vesszük szájba. Homok, termés, kavics, levél stb. A többi meg nem mozdítható, azt helyben fogyasztja: mászóka, hintát tartó állvány csavarjai, pad.

 ....Most megyek.... felkelt. Majd folytatom.

2012. április 2., hétfő

Helyesbíteni kényszerülök

Kibújt a bal felső őrlő fog is, és a napokban kipattan a bal alsó is. Ennyi gümőst egyszerre kinöveszteni és mellette merő takonynak lenni nem poén.

2012. április 1., vasárnap

A pocséknál van beljebb?

Vagy lejjebb? Meglátogattuk családostól ezt a helyet az éjszaka megint. A napokban amúgy is megzizzent kicsit a gyerek, de ez az éjszaka nagyon durvára sikerült. Ahogy nő, egyre nagyobb a tüdeje, egyre nagyobb az akarata,  egyre tarkább fegyver arzenált sorakoztat fel a hangjában és egyre nagyobb fogak bújnak ki belőle. Éppen ezért először nehéz volt beazonosítani a nagy zokogás eredendőjét.

Köszöntünk, Óóó Nemes Lelkű (kettes számú) Őrlő Mózi Manó szájában!! De megkínlódta szegény. Vele együtt szegény MI is (MI ebből a tanulság? Hogy tik is mink vagytok :D). Semmi nem volt jó sehogy sem :(. A mellkasomon végignyúlva általában bealszik a kritikus helyzetekben. Most ez sem volt jó. Attilával közösen ébresztgettük, mert olyan volt, mint aki alvajár/ül, nincsen otthon nála senki, és csak visíííít. Mintha szellemet látna. Jaaaj... 
Aztán mai nap  hasonlóan folytatódott sok-sok nyöszörgéssel, nem nagyon evéssel,  rajtam csimpaszkodással.
Holnap hétfő. Új hét, új kezdet.