2012. június 25., hétfő

Ha illik az oldalra, ha nem

Dóri évzáró táncgáláján a bébik tánca alatt ez a zene ment, ami annyira tetszett, hogy elő kellett ásnom. Most az esős, szürke délutánban sokadjára hallgatjuk. Nekem csak ez a feldolgozás tetszik, az eredeti Katona Klári nem.


A héten bemutatom nektek a fakanál bábokat, amiket összebarkácsoltam technika óra gyanánt :)

A hétvége tanulsága és bölcsessége

Aki látta 2008-ban a BODIES kiállítást, az most bátran kihagyhatja ezt a második eresztést. 4 év távlatából ugyanannak mondható. Azért megkérdeztem a jegyszedő nénit, hogy miben különbözött, és azt mondta, múltkor több volt a TEST, most inkább a betegség részre mentek rá. Köhömm.... Betegség sem sok volt, és ezek szerint kevesebb test. Szóval ez kicsit csalódás volt, illetve Mózit nem lehet már puttonyba kötni. Ő méltatlankodott, de lábon sem tetszett igazán neki, babakocsival meg nem szabad bemenni.
A bölcsességet pedig a Károly-kerti játszótéren eresztette útjára egy nagymama. Egy 5 éves forma ikerpárt legeltetett a falu végen, volt náluk vízipisztoly, üdítős flakonok és egy doboz SUZY szintű és minőségű, legalább 12%-os szőlőlé. A kislányok futkorásztak a homokban úgy ahogy kell, és a 40 fokban kitikkadva a csap felé vették az irányt. A nagymama rájuk szólt, hogy:
Ne vizet igyatok, mert azt csak kipisilitek, a szőlőlétől viszont erősek lesztek!!!!
Na ezt eddig én sem tudtam, majd mélyet szippantott a cigarettájából. Nem mondom, hogy fagadjátok meg a jótanácsát. A Margitszigeten viszont Mozdulj Mama! sport rendezvény volt, ahol öröm volt látni a sok virgonc időset. Olyan lelkesen masíroztak át a hídon heherészve, hogy én is ilyen szeretnék majd lenni :).

2012. június 21., csütörtök

Végre kibírtam, hogy ne aludjak délután, Mózi viszont húzza a lóbőrt a strandolás után. Adrinak támadt egy jó ötletet, hogy nézzük meg milyen lett a SZUSZ Strand. Úgy is korán kelnek a gyerekek, szedjük össze hamar magunkat, és nosza. 9-re kint is voltunk. Kellemes a hely. Úszóvíz nincs, de nem is tudtunk volna mit kezdeni vele, viszont a többi medence teljesen használható. A gyerekek is nagyon élvezték. Mózi úgy közlekedett a vízben eleinte, mint egy asztronauta, képtelenség volt elengedni, mert annyira örömködött, hogy egyébként belefulladt volna. Nem is volt elég 1 medence. Ki kellett próbálni mindet. Most lódult be a mozgásfejlődése, és mászik fel mindenhova, ami egy kicsit is nem függőleges. Könyvespolc, kanapé, onnan kapaszkodik tovább a másik polcra, széktámla, etetőszék... fárasztó, mit ne mondjak. Itt is folyamatosan kordában kellett tartani, mert csúszkált a kövön, mászott át a medence peremén, huhhhh :). A kocsiban próbáltuk tartani bennük a lelket, de nagyon elpilledtek. Azóta én meg rendbe vágtam a lakást. Jó is az, ha jön néha a védőnő ;-). A kutyát ma haza hozni szigorúan tilos!!! Sajnos nem készült sok kép, de ez cuki lett :)


2012. június 18., hétfő

Szimplán a statisztika miatt :)

Olyan sokan kattintottatok ma az oldalra, én meg semmi frisset nem produkáltam hétfő alkalmából... Ezt bepótolandó, megajándékozlak benneteket a hétvége élményével. Pesten jártunk újból, hogy gyerekestől is kipróbáljuk a Gyerek Szigetet, illetve Bettiéket meglátogassuk Maglódon. Az idő durván nyárira sikerült. Nem panaszkodásként mondom, sőt. Hát ilyenkor nagyon megkívánom a kertes házat. Természetesen csak úgy, ha van mellé egy kertész is, aki rendben tartja, és nekem csak élveznem kell, meg olykor kilovagolni megnézni a hacienda határait :). Ilyenkor különösen csorog a nyálam a kerti paradicsomért, a kinti reggelikért, ebédekért, fűért, árnyékért. Marci baba még nem sétafikál, de Mózi nagyon élvezte. Mi közben jeges kávéztunk, locsogtunk (néha Mózit pályára állítottam) és ültünk a bébi elkülönítőben a kicsikkel. Betti még ebéddel is várt minket, és bár én teli hassal jöttem, Mózi bepótolta helyettem is. Annyit eszik mostanában, hogy csuda. Ha kinyitja reggel a szemét, egyből cuppog. Hatalmas mennyiségű húst tüntet el körettel vagy magában. Jöhet banán, alma, meggy, cseresznye, savanyú uborka, joghurt, túró, lencse bárminemű pékáru (ezzel óvatos vagyok). Még kolbásszal nem próbálkoztam, de fagyizni már csak úgy lehet vele, hogy az egyikünk tolja a kocsit, a másikunk lemaradva nyalakodik. Ha észreveszi, akkor nem sok marad nekünk. Mivel a délutáni alvást lekurtított a kocsiban, így nyüszögős lett a végére. Sebaj, csinálunk még hasonlót a nyáron.
Vasárnap mentünk ki a Szigetre. Hoppá. Az éjszaka nem volt ilyen zökkenőmentes, mint ahogy én átugrottam témában, de ne is firtassuk :). Mózi amint meglátta a gyerek paradicsom bejáratát, járt keze-lába, teljes extázisba került. Már az első helyen elkezdett pancsolni, így a szandál bokáig sáros lett, ő meg csupa víz. Igazi sziget style. Kipróbált mindent: felült, megtapogatott, megkóstolt. Egyedül a gyerek koncerttől tartott kicsit. Nem táncikolt, csak kellő távolból figyelte a színpadot és a hangzavart. Attila vért is adott, utána ebédeltünk, fagyiztunk a városban, sétafikáltunk, és én vezettem haza!!!! Meg persze volt szombaton este egy kis IKEA is. Na nehogy már pont az elmaradjon :)


a kutyában a nyelve a legizgalmasabb

2012. június 14., csütörtök

Csak mert annyira cuki volt

A héten összeraktam neki az ELSŐ GARÁZS nevű játékot, amihez tartozik egy kis csúszda. Azon lehet a csomaghoz tartozó autót és a helikoptert is (akár) legurítani. Először nem értettem, hogy miért akar az egész kis építményre ráülni. Lehámoztam róla, de utána egyből kúszott vissza, és próbált visszaülni. Mire aztán rájöttem, hogy a csúszdán akar lecsúszni :D. Hiába magyaráztam neki, hogy ez pici, nem neki való, csak nem akart leszállni róla. Az lett a vége, hogy lepattintottam róla a csúszda részt.
Ma pedig délelőtt, amíg főztem addig egy hungarocell lappal karistolt a konyhában. Utána csend lett. Hátra néztem, és ott feküdt büdös bogár pózban a kutya szőnyegén a kis asztal alatt. Ezt le sem tudtam volna fényképezni, pedig nagyon-nagyon jó lett volna.

2012. június 13., szerda

Megint híresek vagyunk

Lám-lám...., a Nap szépe alatt a jobb felső sarokban :). Megérte a zuháréban áttocsogni a Romkertbe.
Csak mert ez is annyira aranyos kép....


2012. június 11., hétfő

na ez is felkerült

ide

Jó reggelt mindenkinek

... mindenkinek, aki 7-kor vagy utánam kelt. Aki pedig már a kukát is kihúzta, piacot is megjárta, annak szép jó napot. 
Elkezdek beszámolni a hétvégéről, aztán vagy sikerül egyben, vagy nem. Leginkább a nem felé hajlok, mert párhuzamosan jár a kezem lábam. Nem is tudom, mi volt a legjobb a hétvégéből. Talán a biciklizés. Még ha nem is volt hosszú, de olyan jó volt nem városban tekerni, hanem mező mellett falvakat összekötő országúton. Mögöttem egy kajla alvó gyermek, hiába dönthető a bicikliülés, az ő feje fittyent jobbra-balra-előre-(hátra nem tudott).




Ok, már meg is szakítjuk adásunkat. A tiszta törölközőt most gyűrte bele Mózi a kutya vizébe.....


Most hétvégére esett az idei e-World tábor, ami tavalyhoz hasonlóan Tiszaszőlősön a Szőlőszem Farmon került megrendezésre. Gyerekes szemmel ideális a terep még akkor is, ha nem mindenhol bababiztos. Vannak állatok, lehet simogatni: ló, boci, nyúl, ormányos medve, emu, láma, kutya, macska, póni, bárány (én ezeket ismertem fel :)), majd ezeken túl medence és játszótér, kóricáló kacsák, etethető halak.  
Én persze előre féltem az éjszakától, hogy Mózi mit fog produkálni, de azt leszámítva, hogy 4-kor felkelt, és 3/4 5-kor kénytelen voltam egy órára elvinni babakocsikázni a faluba pizsiben, nem volt veszedelmes. Ezt követően 3/4 6-tól még egy órát tudtunk szunyni. Szombaton ragyogó szép idő volt, lett halvány színem, a gyerekek pancsikoltak a hideg vízben meg a lábmosóban.
Meglátogattuk a nagyszülőket is a szomszéd faluban, ez is tetszett Mózinak. Ázott a lavorban, fürdött a homokban, én két pofára legeltem az epret, aludtunk délután (mert anya is ott volt, és tudott addig unokázni), illetve éjszakára áthoztuk a dedet ágyastól, így volt egy szabad éjszakánk is.
A csapat egyetemi társaság és kapcsolt részek, illetve a növekvő számú pulyák. Mindig vannak kismamák, egy-kettő-három. Mikor mennyi. A csoportkép már nem teljes, de azért még elég kerek. Mózi csinálta a képet, ő azért hiányzik róla :).

e-world 2012

2012. június 8., péntek

Majd elfelejtettem a fogas kérdést

Legalább 3 napja van szemfoga is a kis ragadozónak. Így aztán cincálhat kedvére mindent és mindenkit. Egyébként harapni nem szokott - hál' Istennek, de a rágcsálása tart még most is. Talán kevésbé durván, de  fölöttébb hagyományőrző. A 10-es papír zsepiket most is szétrágja miszlikbe, ha nem avatkozunk közbe időben. Egyre ügyesebben használja a cipzárt is a táskámon, így ott sem nyugszik békében a papírkendő. Most ennyi csupán, mert be van dugva a vasaló.

2012. június 5., kedd

Amíg ülepszik a 3 palacsinta

Bepótolok még egy-két elmaradt eseményt. 
 

Májusban pocolni mentünk a Velencei tóhoz, Gárdonyba. Nos..... Meg még inkább köhömm.... Ez volt az az időszak, hogy vége lett a fosós-hányós vírusnak, és éppen induláskor derült ki, hogy lázas a gyerek, de az csak a 15 hónapos oltás elhúzódó árnyéka volt, nem tartott sokáig. Úgy reméltem, jót fogunk wellnesskedni, reggelizni (számomra ez a legjobb a szállodákban :)), vacsorázni, játszóterezni. Végre lesz valami színem, és nem egy felengedő félben lévő, enyhén állott mirelit csirkének fogok kinézni; elszabadulok majd futni, és közben jól szublimál belőlem minden negatív. Háááát. Volt, ami úgy lett, de Mózi merő nyűg volt. Nem alszik idegenben sehogy sem. Se délben, se éjszaka. Ettől pedig én voltam már olyan fáradt és frusztrált, hogy ordítani tudtam volna vele. Ilyenkor aztán semmi nem jó sehogy. De még az sem. Nekem szívja a türelmem az, hogy valami sokkal nem úgy van, ahogy elképzelem, ha csak lóg rajtam, és ordít, ha jobbra kell menni, nem balra. A medencében jó volt :). A víz és a szökőkút az nagy kedvenc. Meg a vízben lévő színüket változtató lámpák. Itt is csak annyi volt a baj, hogy ki kellett szállni. Mikor minden a nagy könyv szerint halad, akkor utólag nagyon tudom magam utálni, hogy türelmetlen vagyok, és még mindig nem fogtam fel, hogy 24 órás szolgálatban vagyok, mint anya.
És nekem nem az a dolgom már, hogy úgy és akkor áztassam magam, úgy és akkor aludjak, ahogy nekem jól esik. Bármennyire is szeretném megőrizni egy szeletét a korábbi életemnek, ez képtelenség már. Amikor ezt  elfogadom, akkor nem harcolunk. Akkor kieresztem a gőzt, elbőgöm magam Attilának a képzettől, hogy nem is vagyok jó anya, hogy alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre. Akkor naphosszat csak ülök a szőnyegen, és toszigatunk, építünk és rombolunk, lovagolunk, viháncolunk. Attila elvitte babakocsival, és én meg csak voltam. Utána elmentem futni Dinnyésre, ilyenkor tisztul legjobban a fejem. Persze Attila mellett nem vonyít annyit. Mert én túlságosan le akarom szabályozni. Én egyből kikapom a kezéből a könyvespolcról legórált könyvet, amit az első lapjánál lógat, és libegtet, holott 2 perc múlva már nem érdekes neki, lecsapom a buditetejét, mikor a gyümölcs centrifuga szűrőjét tisztító kis ecsetet áztatja a WC vizébe és szívogatja utána. Nem tudok minden szemetest elzárni és magasba tenni, így a fürdőszobait is előszeretettel borítja, tapogatja....


És ha már ilyen posztot írok, ami csak a nehézséget ecseteli, a 15. hónap óta átalakultak a reggeleink is. Az, hogy nem alszik 9-ig, nem baj. De kelni is egyből úgy kel, hogy kiveszem, és nem jó, ha leülök vele bent az ágyra. Nem jó, ha kiviszem a kinti ágyra, és ott lefekszem vele. Ha engedem, hogy másszon amerre akar, akkor az a baj, hogy letettem, és nem ölben van. Ha mellé fekszek, cicizne, ezért mellé már nem is fekszem. Negyed óra múlva kb helyre rázódik. Ha mutatja, hogy kakás, és kérdezem, hogy kivegyük-e, akkor nagyon megörül, vigyorog. De mikor elkezdem kicsomagolni, akkor megint méltatlankodik. Utána jó. Viszont, amikor elkezdem visszacsomagolni, akkor az a baj, hogy nem akar pelenkát, hanem cuppog, hogy enni akar. Ha evett, és már dobálja el a dolgokat, és kiveszem a székből az a nem jó. Szóval kőkeményen felütötte a fejét valami korai dackorszak. Legközelebb elmesélem, milyen okos-ügyes, illetve képekben is bővebb leszek.