2011. december 28., szerda

Mózinak jobb alsó metszőfogat hozott a Jézuska

... többek között. Végre valahára. Így most összesen 7 foggal büszkélkedik, és durván vissza is él vele. Mindent és mindenkit elevenen megnyúzna, ha hagynánk. Ez még mindig jobb, mint a fogcsikorgatás, amit gyakorolt és tökélyre fejlesztett 3-4 nap alatt októberben. Vááááá, már a gondolatától kiráz a hideg.
A láz 3 nap alatt elmúlt, most már csak kiütéses levezetésképpen, illetve elnyalt a kádban, hiába a csúszásgátló, hiába fogtam, olyan mint egy sikamlós angolna. A csaptelepet csókolta meg a szemöldökcsontjával. De ezt leszámítva is hót nyűglődés, megy mindennek neki, esik el, csak ölben vagy rajtam jó. vagy úgy se. 

2011. december 27., kedd

Saturday Night Fever

Kezdem a Szent estével. Vagy a szent délelőttel/reggellel. 23-án még eltettek nekem a piacon fél-egy kg túrót, hogy reggel 7-re jövök érte a 3 in 1 palacsintás rétesbe. Egészen hajnal 3ig úgy voltam vele, hogy menni fog, és ott tülekszek majd a sorban... Viszont a hagyományőrző 23-ai belga sörözés nálunk túl jóra sikerült. Én pusztán Hoegaarden Rosée-t ittam,mert gyerek is van, szoptatás is van,
holnap meg karácsony is van, de a többiek jobban belehasítottak :D. 3 körül keveredtünk ágyba, egyeseknek ma is rejtély a hazajutás módja ;-), naívan felhúztam az órát fél 7-re, de már akkor sejtettem, hogy nem akarok én felkelni annyira korán, jó lesz a SPARban vásárolt túró is kivételesen, de nem fingatom ki magam ennyire.

Fél 10 körül tápászkodtunk ki  (Hálás is vagyok Mózinak), így is volt minimális fejfájás, elszoktam én már az ivástól, ilyen jellegű éjszakázástól. Amit még be kellett szereztem a menühöz elintéztem, és fél 12-kor már harcra készen álltam a konyhában. Narancsos őzcombot szemeltem ki a hálón vörös borban lila káposztás rétessel és "lakodalmas" sajtos krumplival, valamint a fent említett rétest desszertnek (ami nem volt újdonság, de olyan régen csináltam, hogy annak hatott). Szeretek főzni, ha nem virsli robbantásról van szó, hanem efféle alkotásról. Megadtam a módját, a spanyol mártást is szabályosan csináltam majdnem (kivéve a liter húslevest, amit kockából követtem el :S), de így is hosszúra nyúlt az esemény. Mellettem Mózi etetőszékben türelmesen figyelt, majszolt, dobolt vagy letettem aludni, játszani. Amíg rotyogott, a rotyognivaló, addig sütöttem a palacsintát (természetesen vanília cukorral, mert úgy az igazi), csomagoltam még egy-két ajándékot, de egyre kevesebb idő volt a tervezettig és egyre több minden maradt hátra. Letettem arról, hogy a szárítóról egyenesen vasalva teszem el a dolgokat, megint kénytelen voltam egy adag Mózi ruhát elsinkófálni a szekrény aljába nyugalmasabb 2012-re. Tarajosodtak a hullámok körülöttem, Attila Jézuska díszítette a fát úgy, hogy Mózi Cicc ne lássa, én meg egyre zizisebben terítettem,
anyáékhoz robogtam az ajándékokkal/ajándékokért, takarítottam a maradékot, egyszóval úgy éreztem, hogy ha polip volnék, akkor sem lenne elég kezem, és elég nagy fejem. Otthon azt láttam, hogy mire csenget a Jézuska, elvan simítva a megháborodott tenger, nincsen mosatlan, nincsen a szárítón sem edény, nem lóg kiteregetett ruha, nincs vasalnivaló (vagy legalábbis rendesen el van ásva), minden fel van készítve a tűzhelyen, sütőbe (ami persze le van szépen takarítva), kisült a pogácsa, ami az ajándék bontogatáshoz kell, hogy ne haljunk éhen, mire vagy 8an egyessével, mindenkire figyelve kibontogatunk mindent. Ezt szerettem volna én is. És majdnem úgy tűnt meg is leszek, csak sajna a délutáni alvást Mózi megkurtította, nyüszögős lett, és forró. Akkor kb már csak nekem volt híjam, hogy kicsinosítsam magam (általában erre nem jut idő, mire mindennel végzek :( ), de előbb őt akartam tisztába vágni, kinyalni karácsonyira. Piros pozsgás volt, és lelassult. Kihasználtam, és beleböktem a lázmérőt.... 39,4-ig meg sem állt csippanás nélkül. Baszi-fütyi! Még akkor is, ha fél fokot le kell vonnom ebből. Addigra már az én fejem is fájt a feszített menettől, és látszott, hogy semmi nem úgy lesz idén karácsonykor, ahogy elterveztem, elterveztük. Muszáj volt lázat csillapítani, és ölelgetni. Olyan csillogó szemű elesett kisfiunk lett karácsonyra, hogy nyugodtam mondhatjuk, ő készült leglázasabban az első karácsonyára.
Sok minden nem úgy lett, ahogy megálmodoztam, de már annyiszor jártam így, hogy rá kellene jönnöm, kicsi vagyok én ahhoz, hogy ilyen mélységekig tudjak hatni az eseményekre. És a végén mégis minden úgy lesz a legjobb, ahogy a maga módján, a következő mozzanatot nem sejtve, hollywoodi forgatókönyvmentesen (erről jut eszembe: meg ne nézze valaki a Friends with benefits-et. Oltári ratyi. Kiskatám! ez még a te gyomrodat is megfeküdné :)) kikerekedik a világ. 

2011. december 23., péntek

Ho-ho-hoooo, 11. hóóó

Nincs menekvés, 11 hónapos vagyok! A legnagyobb újdonság, hogy menthetetlenül huncut vagyok. Rájöttem, hogy ha megfelelő hangszínnel sírok, anya egyből igyekszik. Tökéletesre fejlesztettem, hogy hogyan kell az ágy végében állva finoman a falba koccantani a fejem, utána ránézni anyára, és sírást imitálni, majd elvigyorodni.... Már a második után kiismerték a taktikámat. Bősz erővel gyakorlom a többit. Fogaim száma változatlanul 6 db.


Scrapbook at WiddlyTinks.com

2011. december 21., szerda

Valaki tanítson meg húst szeletelni

Az egyik hűtőben Attila talált húst. Az egyből kiderült, hogy állat, de a kérdés nyitva maradt, hogy milyen. Nem vagyunk nagy húsfogyasztók, de én azért meg tudom különböztetni a csirkemellet a csirkenyaktól kb. Viszont azt, hogy a darab vöröses cafat őz vagy szarvas aligha. Attila úgy sejtette bambi comb. Felőlem... Miután 3 napig olvadt, és lefejtettem a zacskók halmát róla, előtűnt egy jó nagy cubák. Tényleg comb. Jó nagy. Az estém azzal telt, hogy konyhakész állapotba hozzam. Részcélom volt a csontról lefejteni. Sikerült. Ha látta volna egy pár (vagy akár egy) szakavatott szem is, sírva fakadt volna. Annyi baj legyen, csont eltávolítva ->pipa.
Jöhet a hártyátlanítás... Köhömmm. Próbáltam a biológiai határoknál maradni. Ott eresztettem a kést, ahol lehetett, onnan húztam a pólyát ahonnan lehetett, és amerre hentesnél felismerhető darabokat tapogattam. 
Csirkét sem tudok bontani isten igazából, sőt. Nem hogy vadat. Ha az olvasók között akad hozzáértő, írjon bátran :). Addig is várják a darabok, szeletek, moszatok sorsuk jobbra fordulását a páclében.

Tyűűű, mindjárt csenget a Jézuska

Csinálom pörgősen a dolgokat, pipálgatom a listát - ahogy tanultam - amivel kész vagyok, de egy röpke helyzetjelentésre futja. A kocsonya hidegre téve, töltött káposzta meghengergetve, zserbó, lúdláb, mézes kisütve, kitakarítva... NOT! Ennyire nem rózsás a helyzet, meg különben sem szeretjük a kocsonyát, anya töltött káposztájánál senki sem tud jobbat, mindenkinél csak enni fogunk, így itthon nem viszem túlzásba főzést. Szent estére tervezek csak. Az ajándékok csomagolásával megvagyok csúszva, nincs még mind szétszortírozva, de arcmasszásra már bejelentkeztem. Tavaly is voltam kb 22-én, nem lesz nehéz hagyományt teremtenem ezzel :).
A hétvégén adventi kószáltunk Pesten, kivételesen egyetlen bevásárló központban sem voltunk, csak a Bazilika előtti vásáron, a Vörösmarty téren, siklóval a várban, az Andrássyn, és mindenhol forraltboroztam. Idén már jó sokat. És még fogok is. Mózi éjszakái, és ezzel az enyémek is, egyre jobbak. Még aztán hamar. Egyelőre egyszer kel, egyszer eszik éjjel kettő magasságában. Egy csoda ez a gyermek. "Olyan jó ránézni, mint az MX5-re :)" (by Attila).
További jó készülődést, sütkérezést miegymást Nektek is! Én visszakúszok a vasalódeszkához.

2011. december 16., péntek

Félálomban

Tegnap este nem tudtam egyből elaludni, és azon kaptam magam, hogy az agyam olyan életbevágó témák közt  keresgél, hogy meddig hívhatom Mózit Cicának, Gyönyőrűmnek stb házihasználatú nyunyóságnak :). Mert pl amikor bemegyek a szobába, és ott áll a kiságyban vigyorogva, kicsattanóan kialudva, megmámorosodva attól, hogy felé lépek, akkor nem bírom megállni, hogy ne úgy vegyem ki, hogy "Gyere Gyönyörűűűm!!" :D. Aztán arra jutottam, oviban még nem ciki. Sőt még kisiskolában sem. Negyedik eleminél aludhattam be, de nem is baj. Mert kb ott az igazság - szerintem. 
Hál'Istennek, hogy csupán ilyen komoly dolgokon agyalok éjszaka.

2011. december 15., csütörtök

Gyűrődik a karácsony

Épségben vagyunk. Nem taposott még el az ünnepi áradat, nem ragadtunk bele a mézes puszedlikba és nem kaptunk hőgutát sem ettől a kellemes tavaszi decembertől. Néha kicsit ingerültebb vagyok Mózival, mert egyre jobban pakol, egyre jobban jön-megy, egyre jobban igényel legalább látótávolságban, én meg haladnék a dolgokkal, hogy huszadikára meg legyek mindennel, és utána már csak gumikesztyűben maradna takarítás, vasalnivaló elégetése, sütés-főzés és magam kényeztetése (gumikesztyű nélkül).
Tegnap a szőnyegen felejtettem a krémet, amíg kidobtam a pelenkát, utána meg kiesett a szitán.... Már csak arra figyeltem fel, hogy Mózi szája széle vastagon gyógyszertári popsikrémes, az egyik kis mancsa szintén csirizes, meg a barna szőnyeg.... Na ez volt az egyik, amin felkiáltottam, még akkor is, ha én voltam a balga. A másik eset is hasonlóan alakult, csak az almás trutyit érte el, verte le, és nagy ívben szétpancsolta.


De persze olyan okos. Újabban nem csak szét, hanem össze is pakol. Ha mondom neki, hogy Mózi tedd bele, akkor elkezdi beledobálni a ládába (vagy mikor mibe) dolgokat. A legnagyobb ajándék, amit kértem Tőle a Jézuskán keresztül, hogy aludjon normálisan. Próbálom megkeményíteni anya szívemet, és mostantól nem veszem ki éjszaka, mikor 2 óránként kel, és nem kap cicit sem... Ez az uccsó, amit kipróbálunk (valószínű ezzel fogunk sikert aratni, de ettől ódzkodtam a leginkább). Tizenegy hónaposan ez már nem normális. Én sem bánnám ha ez rendeződne. Azt mondanom sem kell, hogy az esti és a nap közbeni alvásokkal semmi probléma. Letesszük, alszik. Max gagyarászik még kicsit. Ez az állandó kelés meg egy berögzült rossz szokás. Majd meglátjuk hogyan bírjuk.
Elkészültem múlt héten az utolsó ajándékkal gyereknek. Vágattam szivacs kockákat, és azokra varrtam színes anyagokból huzatot, illetve van olyan, amelyikbe verettem riglit, és be lehet rajta fűzni a szalagot. Már most nem piszmogok a tépőzárral, de utólag még kerülhet ilyen felülépítmény is rá, és akkor még kreatívabb (voltam).


2011. december 10., szombat

Óóóó de nagyon kellett már ez!

Ez az alvilági füst a szemembe könnyezésig mennyiségben. Ez a hangos, dübörgő, beszélgetést akadályozó zene. A homályos fények és két sör meg asztaltársaság. Éljen Dormi! Boldog születésnapot Neki!!!


2011. december 9., péntek

Kiskatánál 5 csaj és egy Mózi fiú

Múlt hétvégén voltunk Kiskatánál, mert kb szeptember óta rajzoljuk a köröket a naptárba, hogy találjunk egyetlen közös metszéspontot még 2011-ben egy lányos hétvége erejéig. Én voltam a kakukk tojás, aki bevezetett egy hímet is a zárt csapatba. Remélem elég kicsi még ahhoz, hogy életre szóló lelki torzulást okozzak neki egy ilyen élménnyel :). A bagázs madártávlatból homogén, de ahogy közelítünk kirajzolódik szépen a társadalom női sokaságának mintázata. Magyarázom. 1 db újdonsült menyasszony, 1 db házas kismama, 1 db párkapcsolatban élő, 1 db szingli és 1 db hajadon anyuka utánfutóval. Nagyon vártuk ezt a december eleji találkozót, én különös lelkesedéssel, hogy végre részt tudok venni ilyenben, még akkor is ha viszem a kis koloncot magammal. Kata is készült. Le sem tagadhatná. Ha jól számoltam össze, akkor legalább 6 félét sütött!!! muffin, nutellás ostya, gesztenyés linzer, lekváros-marcipános linzer, sütőtökös süti, fehér csokis brownies... csak ennyi? Ez most leírva elenyészőbbnek tűnik, mint képzeletben végig enni ;-) Mindenkinek készült mikulás csomaggal, még Mózinak is. Nyitva állt a Kata Szalon ajtaja is arc, kéz és talp masszásra. Kreatívkodtunk este, IKEAztunk, bevásárlóközpontoztunk mindent-mindent Mózival, aki gyöngycukor volt. Éjszaka - ahogy az lenni szokott idegenben - anya oldalára fordított koca volt, Mózi meg csüngött a csecsen. Még szerencse, hogy csak 2 mellem van. Meg persze az is, hogy csak egy kis malacom egyszerre :). 
A Kata találkozók mindig szerencsések. Tavaly, amíg mi a Margitszigeten rugdostuk a leveleket, Mesinek megvásárlásra került a jegygyűrűje (utólag tudtunk róla), és rá egy héttel menyasszony lett. Egy szűk hete pedig Sanyikám kezét kérte meg a vitéz, amit most osztott meg. Yuppíííí.
Mesi talpán egy hatalmas kozmikus porcica :D (Mózi vadászta valamelyik bútor alól)

Marikával reggel

Kiskata elcsábított egy cicás nyaklánccal.
Anyának a vállát is szopogatom/harapdálom


Vadászaton


Mesinek pont eltakarom a csinos kis pocakját

Sanyikával bolondozunk




Pipi néni most ébredt

2011. december 6., kedd

Miklós napján Mikulás

Lehet, megérte nyáron rendbe tetetni a kéményeket, mert így átfért rajta egy - akarom mondani.... - mit egy? A Mikulás. Csupa jó ember lakhat itt, mert nem csak 18 év alatt hozott ajándékot. Viszont én csak azt örökítettem meg. A képről nem igen derül ki, mit kapott Mózi, de az hátha feltűnik, hogy a kis cipőjéből kilóg :) És segítek azoknak, akiknek esetleg nincs pici kölke otthon, hogy ez a karácsonyi ajándéknak a tartozéka. A szánkóra egy karfás, polifoamos kis ülés. Majd felszerelve jobban látszik. Illetve nem hiányozhat a gyümölcs (a mandarinokat idén még én eszem ki). A kollázson látszanak a tavaly varrt szárnyas hóemberek is és a nagy csoki miku nem a Mózié, csak neki esett egy pillanat alatt, amíg beültettem a székbe. 


Sűrű éjszakája lehetett a pocakos szentnek, mert Sanyikáméknál is járt, és Dió büszkén feszít a cipőcskéje mellett. A virgácsot pedig azért kapta, mert a cipős szekrényt bővítette egy high-tech szellőztető rendszerrel ;-)

2011. december 3., szombat

Felnőtt program Mózival

Úgy, de úgy kivagyok már éhezve valami felnőtt programra. Úgy szeretném kiengedni a hajam nem csak egy-egy séta alkalmával, mert különben csimbókokban lóg a Mózi kezében-szájában. Úgy szeretném  ha a kezem mindig olyan lenne, mintha most léptem volna ki a manikűröstől, és nem gondolok semmi extrára, csak ápolt, nem száraz kacsókra, diszkrét lakkozásra. Olyan jó lenne magas sarkút felvenni, de lássuk be, nem a legalkalmasabb babakocsi toszigatáshoz. Nem bánnám, ha nem találnék magamon véletlenszerűen szétkenve kerti zöldséget csirkehússal 8 hónapos kortól és úúúúgy szeretnék már becsiccsenteni. Most elég lenne annyi, mint az első TÁG buli előtt, amikor Eszterrel befutottunk a Pincébe, felhörpintettünk egy pohár VBK-t, és szépen elvihorászgattunk vele egész este :). És az sem fájna már annyira, ha a szoptatós melltartókat eláshatnám a szekrény aljába. (szoptatni szeretek nagyon, lecsatolhatós melltartót NEM, hiába praktikus) És ezeket a dolgokat nem cserélném el hosszú távra, csak egy kicsit. Picurkát. Na de most itt vagyunk Kiskatánál Pesten, hátha találok pesztrát Mózinak. Én meg pl futhatok egyet a Margitszigeten.

2011. december 2., péntek

Mikulás vagy Télapó?

Tök mindegy most. Ebből az apropóból baba-mama találkozót rittyentettem tegnap a kis lakba. Szerintem jó ötlet volt, jól sikerült. Nem fényképeztem le a konyhát (ez is csak utólag jut eszembe), pedig megérte volna. Összesen 4 babakocsi parkolt benne, plusz a miénk összecsukva meg két bicikli... :)
10-től álltak nyitva a kapuink, csorogtak is a kocsik. Mindenki hozzájárult valamivel Szent Miklós asztalához. Pl. Barbi sütött finom muffint, én márvány kuglófot, Petra mézest és varrt kis karácsonyfa díszeket, egyszóval kerek egy alkalom lett. A gyerekek ivararánya is egész jó. 3 fiú és 2 kislány. Ebből 2 baba még friss karonülő, 3 pedig kb fél hónapon belül született tíz hónapja. Mózi volt a sereghajtó, biztos, ismert tereppel a háta mögött, amit ki is használt. Mind a 2 leányzót megríkatta nem egyszer. Ennek nem csak most estek áldozatul a lányok, máshol és máskor is így csajozik. Csiszolnunk kell még a technikáján. Attila nagyon büszke volt rá - mondanom sem kell :D. Rikoltozik. Pusztán jó szándékból, örömét kifejezve. Beszélgetésre felhívás ez, de a végére úgy vettem észre, hogy átfordult, és rájátszott a helyzeti előnyére. Kendével viszont nagyon egy húron pendültek. Nem tudtuk megállapítani, hogy azért, mert kb hetente 3-4* találkoznak (igaz csak babakocsiban), de ismerték már egymás hangját, arcát. Öröm volt nézni, ahogy bandáznak. Mózi mutatta a példát, Kende meg folytatta. Az ajtóról leesett egy mézes dísz, és egyszerre raboltak rá :)

Az egy szem etetőszék előtt "kígyózó" sorban álltak az éhes kis pulyák. A két nagy szájú fiú szundított is egyet, addig biztonságban volt Zsófi.





2011. december 1., csütörtök

Folytatódik...

Remélem, számotokra is egyértelmű, így fölösleges volt mondanom, plááááne írnom, hogy mivel két férfi ember van a családban, két adventi naptár készült. Egy kicsiknek, egy nagyoknak. Attilának majd' minden évben ügyeskedtem valamit, nem lehetett ez most sem másként. Kb így néz ki az idei. Minden napra egy kis borítékkal, benne meglepetéssel ;-)