Ország Boltja 2014

Szeretném felhívni a figyelmeteket az idei ország boltja szavazásra, és megkérni, hogy toljatok egy voksot a Reflexshopra itt:
http://www.orszagboltja.hu/szavazas/481

Köszönjük.

Mozart és Lozart

Ha 10 perc alatt megírom a posztot, akkor egyből Nektek adom, és lefekszem délutáni durmolni,  ha nem akkor majd csak később lesz mai poszt, az alvást nem hagyom ki :)).

Regő kérdezte, hogy Lócinak mi az igazi neve (ez a Mózi és Benedek párosításból jött, mert gondolom kíváncsi volt, mint takarhat akkor ez a név :)). Juditka mondta, hogy Lőrinc. Elkerekedett szemekkel mondta, hogy ő azt hitte, LÓCÁRT. Gondolom, valahogy a Mozart-ból szőtte össze. Ami tök logikus. Van egy Mozart -> Mózink, illetve egy Lozart -> Lócink :))

Annyira kezdem könyv szerint értelmezni a gyerek mellett nincs idő háztartásra, és ne is erőlködjek vasalással, hogy laza vagyok, mint a pamut, viszont a háztartás szalad. Programolunk össze-vissza, széltében hosszában, hol Adriékkal, hol Barbiékkal, hol hatalmasat sétálunk a gyerekekkel, hogy lefárasszam őket (és vele együtt magamat is), biciklizünk, fagyizunk, játszóterezünk, szökőkutazunk a Campus tövében,

ezt csak azért, mert olllyan jó ;-)

utána felnőttként Campusozunk. Összeröffenünk Cesztivel, maradék időben varrás van. A kupi pedig kezd a körmömre égni. De most ez sem zavar. Olyan aranyos Mózi az ovi szünet alatt, ami nem tudom, hogy a sok együtt töltött időnek köszönhető vagy kicsit komolyodott, önállósodott. Lócika meg mindent próbál mondani, a szavak eleje, első szótagja stimmel is, de valami klappol teljesen. A múltkor az autóba beszállva, mondta, hogy Babóca (inkább volt Bóca), és mutogatott az autórádió irányába. Teljesen érthető volt, hogy indítsuk el a Babóca hangoskönyvet. Az hogy KAKA, APA, ANYA, OTT, MAMA, PAPA, DODÓ, BANK, TEJ, CICI, CICA, CINI (ez a Cini a makacs egérke), AUTÓ, KEKSZ, (H)INTA-PAINTA, DABDA (=labda) magától mennek, de visszaismétel ügyesen, illetve vannak fix szótagok, amiket következetesen használ a banánra, barackra, mazsolára. Szépen próbálkozik a hosszabb szavakkal, néha kivehetően sikerül is a Debrecen, Tolsztoj, enyém, add ide. Olyan hihetetlen ez még mindig nekem, hogy a kicsi sem kicsi már igazán.

Mózinak nehezen megy az esti elalvás, kijárkál(na) különböző ürüggyel, de már elég jól leredukáltam. Pisilni már csak a szoba melletti, benti fürdőbe mehet, egyedül elintézi, lefekvés előtt kell inni, enni, utána hiába alkudozik, esélye sincs. Egy időben bepróbálkozott, hogy túrta az orrát, és elém járult a "sárkány gyíkokkal", hogy töröljem zsepibe. Mondtam, hogy ezért sem kell kijönni, tépjen egy darab papírt a wc-ben, és törölje le ő. Furmányos. A múlt héten a körme "szakadt be", azt kellett kimanikűrözni. És tényleg furfangos, mert csupa olyan dolgokat szed elő, amire máskor mondom, hogy szóljon inkább nekem, és egyből levágjuk, kifújjuk, kitöröljük stb :)). Tegnap ebéd után is settenkedett még bent, meg leselkedik ki az ajtón. Mondtam, hogy bújjon vissza gyorsan. Erre nagyon nem tudott hirtelen kitalálni mást, csak annyit: Anya, azt akartam mondani, hogy..... Vigyázz magadra!

Letölthető/nyomtatható játékpénz

Lócika kiette a játék pénztárgépet itthon :). Már nincsen egyetlen ép bankó sem. Tegnap kivasaltam azt a maradékot, amit a másfél éves pénznyelő kasszafúró szájából kihalásztunk Mózival. Innen viszont egyenes út vezetett a 'pénzmosásig, pénzgyártásig'. Csatolom, hátha Ti is találkoztatok házon belül hasonló problémával, vagy csak úgy jól jön megfejelni a családi büdzsét :). A4-es méretben szeletelésre kész.

Telkibánya

Lehet, hülyén hangzik, de úgy érzem, a Zemplénbe hazaérkezem. Fújjj..., igen, ez leírva elég közhelyesnek tűnik. Elcsépelt, mint Petőfi az Alföld-függőségével ;-)? Mindegy. Szeretem.

eW tábor 2014. Kb február óta tudjuk a helyszínt és az időpontot, de a múlt hétvégén elérkezett az egyetemi társaság éves rendes találkozásának időpontja. A létszám annyiban ingadozó, hogy a gyermektelen párok, egyének átmenetileg lemorzsolódnak, és gyermeklegeltetővé kezd átalakulni a régi hagyomány. Fiúk söröznek az Arany Kocsmában, nők hámoznak, bográcsoznak, gyermekfelügyelnek ;-). Na jó, nem ez a jellemző, csak volt ilyen része is. Mi a Szobonya családdal sátoroztunk. Ez azért külön feldobta az egészet, megadta a füstös ízét. Ők három gyerekkel, mi kettővel. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kun-Siposékkal letárgyaltuk egy héttel korábban, hogy tartsunk 0. napot is, mert a három nap két éjszakával rövid. Sőőt, ha már Zemplén, és közel van Encs, és már olyan sokszor beszéltünk róla, akkor ejtsük már útba az Anyukám mondtát is. Jellemzően Ádám-Seresék fél órát késtek :). A legdurvább esetben max egy polgári szertatást hagyunk ki ;-), de reggel Lóci belesz@rt a kádba Mózi mellé, aztán a csúszós kövön hanyatt vágta magát, pakolás közben volt orrvérzés, gyermek vigasztalás, tankolás, piac... Így Attilára maradt a vezetés, mert én vezetek szívesen, ha nem kell időre menni. Olyan eldugott kis zug az étterem bejárata a Coop mellett, hogy észre sem lehet venni a kulináris zarándokhelyet. GPS is jelzi, hogy itt vagyunk, na de hooool??! A bejáratot nem akartam elhinni, hogy a bazár soron van. Mi Attilával nem vagyunk nagy ízlelőbimbóval megáldva, de azért ez elég jó ebéd volt. A kakukkfüves nyúlcombom olyan volt, mint a hal :))). Állagra. A kv is remek, meg maga a helyszín. Tökéletesen tolerálták a 4 gyerek kavicsozását a kerti részben, a jövés-menést, otthonérzést. Mert nagyon otthon éreztük magunkat a szabadban heverve ki a kajakómát. Le a kalappal előttük. Innen kocsikáztunk át Telkibányára, ami bevallom azt hittem kisebb. Futás közben jöttem rá, hogy ez nem annyira Nagyhuta 1 zsákutcával megáldva... Imádom a zempléni hegyeket, a kékszűrős tájat és kakukkfű illatot.

A Panzió és Hotel barátságos, a sátorhelyünk vadregényes a tó mellett. Ja. És az, hogy sörözhetek újból, sokat nyom a latba. Már a kipakolásnál érzem a szélsszájú kisbéka érzést, hogy de jó lesz nekünk itt, de jó kiszakadni otthonról még akkor is ha nem hosszú időre. A pakolástól már nem ódzkodok, patentül megy minden. Kivéve, hogy az egyik hálózsák itthon maradt... :). Kaptunk helyette paplant. Megint nem terveztem semmit, magazin azért mindig bevan készítve unatkozás esetére, de nem nagyon tud előkerülni szegény... A 10 körmömet is csak két részletben tudtam leacetonozni, újból kifesteni is csak Hután. 

A gyerekek  kalandparkoztak. A fénykép az előkészületeket örökíti meg, még ha kicsit torz is. Mózi tartott a a bátorság próbától. Az a kicsi kori nagy arcú merészsége lepattogzott. Elég kimért, megfontolt, inkább ijedős mostanában. Utólag persze tetszik, és emlegeti. Mégis a medence és a szabadtéri fitness kert volt a menő. Péntek ebédre grilleztünk, aztán kora délután elkezdtek csordogálni a többiek is. Egyre több és nagyobb a gyerek, volt járműpark kismotorokkal, futóbicajokkal, játék és igazi babakocsikkal, úszó felszerelésekkel, foci hálóval, f@sza szappanbuborék lengetővel, gyermek felügyelőkkel, iszogatással, eszegetéssel. Nem mellékesen Mózi első csókja is elcsattant!!! Köhömmm... Jól összenyalták egymást Zsófival este búcsúzkodva, jóéjtpuszit adva :D. A felnőttek meg kacarásztak olyan cukik voltak.

Családilag vasárnap kora délután még átruccantunk Hutára, itt is gyakoroltuk a grillezést, medencézést, "semmittevést". Olyan jó ilyenkor haza jönni. Amikor úgy pakolunk be a kocsiból, hogy a romok felett pihegve, koccintva (vagy nem mindig koccintva) megállapítjuk, hogy ez is egy király 5 nap volt. Már a jövő évi helyszín is megvan, de egyelőre nem lövöm el ;-). Bátran ajánlom ezt a helyet is. Nekünk bevált.

Oroszlánt lehet fogatni velem...

Mama délután legombolta rólam a gyerekeket 2-3 órára, hogy Oroszlán Szonja utolsó simításait befejezzem. És mert tegnap megígértem, megmutatom a nagy arcát itt is. Jó kis puha, a végtagok fagombbal rögzítve.

Tegnap sok volt a két fiú :). Én is nekik - gondolom. Kölcsönösen nyűgösek voltunk, semmit az ég világon nem tudtam csinálni. Főzni is csak úgy, hogy rájuk csuktam az ajtót, visítsanak, rugdossák az ajtót bent. Mózi kezdi bujtani Lócit... :). Valakinek a fején biztosan landol valami hegyes, valami szúrós, valaki biztosan mar(kol), üt, véletlenül hasra esik itthon, és az ínye kicsattan, valakinek tuti fáj egész nap a feje, és rajzfilmszerűen rombolna ki az ablakon... A kaki hét kezdet után a többi csak jobb lehet :). A lejtőt visszafordítandó ültünk egy ÖTYÉt most nálunk, így érzem a hatását a szombat-vasárnapi bő 24 órás budapesti édeskettes lazulásnak is. Ma meg úgy határoztam, nem erőlködök háztartással, csak hátradőlök, és varrok (amíg szunyálnak a fiúk). Oroszlán Szonját holnap tálalom - remélem.

100 oxitocin-növelő ötlet Nőknek

Van egy ilyen vicces listám :). Vannak rajta jócskán fölösleges, túlcincált gondolatok, de ma pipálni akartam róla, és nem találtam olyat, hogy segíts egy öreg néninek vagy tégy jót stb :). Iparkodtam az OTIba Lóci vérvételes leletéért, mikor a csapó utcai Paletta előtt egy öreg néni a csomagja mellől leszólított, hogy segítsek már picit vinni a vásárfiát, mert 3 hónapja volt agyvérzése, és újra tanult járni, még nem az igazi. A piacon jól bevásárolt, még nekem is vágta a kezemet a nylon szatyi, de mondtam, hogy nyugodtan karoljon belém, diktálja a tempót, és elkísérem a villamosig. Ott szépen fel is ültettem, lepattantam, és úgy örültem, hogy segítettem neki :). Hálálkodott nagyon, hogy milyen rendes vagyok, az Isten áldjon meg. Remélem, máskor nem ennyire nyíltszívű és naiv, mert a pontos címét is elmesélte emelettel, szoba számmal, lányát, unokáját.... 

Most akkor jöjjön egy kis varrás, mint másik oxitocin-növelő. 

Karácsony Júliusban

... címmel levelet kaptam life, nánánánáná...

Vannak nálam is szorgosabb asszonyok :))! Karácsonyi hírlevelet kaptam. Azzal a buzdítással, hogy kezdjek el készülni :))))! Valaki nagyon sejti, hogy sűrű időszak következik.

Újra Bőcse...?

Lennének még ötleteim feltalálók számára (bár lehet, rég feltalálták...) vagy a ma "divat-szakmának" számító startupperek részére. Pl egy diktafon, ami saját-gondolat-alapú. És akkor ezt itt, és most levédtem ;-). Ha valakit érdekel, nálam kopogtasson :D. 

Vasalás közben mindig olyan formás bejegyzéseket szülök. Szép kerekeket, értelmeseket. Utána, mire billentyűt ér a kezem, oda az egész, és csak a szúrós váza marad. 

Egyértelmű, hogy olyankor szülök képzeletbeli riportot, amikor érzelmileg is erősen érintve vagyok. Mint most a nagy vacillálásom közepette, hogy rábírjam minden porcikámat, hogy ne érezzem sz@rul magam, hogy Lócit 2 éves koránál hamarabb bölcsőde éretté nyilvánítom. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussak/jussunk, és ontsam magamból a bejegyzéseket, és oltári kreatív legyek, valamint kilovagolhassak egy kertes ház határaiba szeretnék részt vállalni az ezekhez vezető útból, nem csak háztartásbeli élvezője lenni. Lassan négy éve vagyok teljes munkaidős ANYA, ami valljuk be, egyrészről felmentés, másrészről  full műszak. Nagyon-nagyon könnyen beletemetkeztem mert nem kellett erőlködnöm, jó vagyok benne, akárki akármit is mond :)). Bármennyire motoszkált közben bennem hullámokban, hogy valami más egyébbel párhuzamosan hasznossá kéne tenni magam, ott kb meg is rekedt a dolog. Illetve azt is be kell valljam, engem veszettül nem elégít ki a háztartás mesteri szinten való bűvölése. Ez nem inspirál, sőt :(. A félreértések elkerülése végett ez nem a családi hangulatra vonatkozik, csupán a pőre házimunkára.

Most mégis nyomom le a torkomon, hogy nem vagyok egy rettenet anya, de a legnagyobb megnyugvást az hozza, hogy Márti néni és Erzsike néni karmai közé dobom a gyereket :). Csak hozzájuk, máshoz nem.

Azért veszem megint nehezen ezt az akadályt, mert fekszem a sínen, mint egy GP aktivista, hátha megállítom vagy fékezem az időt. Nem a haverom, mindig rohan, én pedig úgy szeretném még, ha kicsik lennének a fiúk. Pont akkorák, mint most. Holnap, holnapután meg azt, hogy pont akkorák.... Ez a tudat hűsítő, hogy nem cserélném el a mai napot egy tegnapért. Valószínűleg a serkenő bajszos érettségizőket sem akarom majd másra és hátha azokat sem, amikor ciki számba fogok menni :). (Erre vonatkozólag van egy jó cikk (meg azon túl sok másik is) az uccsó Pszichológia magazinban, ami a szenvedély és addikció témákat boncolgatja...).

Velem minden pozitív energia ;-)

Valami megszállta lényemet :). Valami jó, valami világbéke nyugalom. Valószínű a sorozatos jó dolgok, valószínű a nagyon jó nyaralás és nyár kezdet, valószínű a nagyon jól sikerült születésnap a ludas. Biztosan benne van a pakliban, hogy úgy érzem 4 évvel korábbi énemet is viszontlátom. Belül is, de a szoptatás elhagyásával, - kicsit ugyan leamortizálva - de kívül is. Több, mint 4 éve nem volt ilyen: mintha csappant volna turbó étvágyam, az az örökösen enni, hűtőt-nyitogatni akaró fajtája. Mintha fogyna a feszítés belül, kapok levegőt. Sorozatos átszunyált éjszakák vannak mögöttem, legalább 7 darab, de egy-egy megszakítást leszámítva lehet mondhatom a bő két hetet is. Azért ez sokat ki tud venni. Még akkor is, ha különösebb akció nélkül megúsztuk az éjszakákat, szimplán 3* keltem átlagban, kivettem, etettem, visszatettem (vagy nem).

Mióta Lócika is van, nem volt olyan, hogy 24-25 órát gyerek nélkül legyünk. Hát most sikerült. Anya is kérdezte, mit szeretnék születésnapomra, én meg galád Anya módjára azt kívántam, hogy semmi extrát, csak kapcsolják le a fiúkat, de nem léptünk semmit az ügy érdekében. Végül szombaton Nagyapám 99.!!! születésnapját ünnepelve a Bocskaikertben Attila felfedte a turpisságot. Innen már nem mi hoztuk haza a gyerekeket, hanem Anyáék. Mi délután hatkor elköszöntünk, és vasárnap délután fél 7-ig felidézhettük, milyen unalmas is volt az élet kettecskén. Rendesen elfelejtettem, hogy lehet ilyen lazán is :)). Kézenfogva lődörögve ebédelni az ismerős virágárus néni is utánunk szólt a piacon, hogy De jóóó dolga van valakinek! És ja. Nagyon. Kisimultam ennyi idő alatt is. A legjobbkor, hiszen ovi szünet van másfél hónapig. Most (2. nap ;-)) még jól bírom. Semmit nem terveztem. Csak piacot, főzést, sütést, bölcsibe visszalátogatást, Sanyikámat Borival, ÖTYÉT, Juhász-Kiss család apraja-nagyját, Mesit és a sarjakat, Petráékat, non-stop játszit, Benedek Elek könyvtárat, Pagony játszit, SZUSZ strandot, mese olvasást, építést, amíg bírjuk szusszal, és végre Mózi partner a fodrászos játékban :D!!! Annyira imádom, amikor bizgerélik a fejemet, hajamat, tarkómat, hogy most különösen szép napok jönnek, hogy Mózi is fésülget, hajamat mossa stb :)) Ráadásul az Ilcsi kozmetikában rommá masszíroztatom magam. Hála és csók érte Kiskatámnak!! Most pedig megfejelem némi délutáni szunyával, hátha belealszom a telefonos sudokuba ;-).

Na most vagyok olyan állapotban, hogy megkérdezzetek, mikor jön a harmadik gyerek. Tárgyalóképes vagyok a témában. DE egyelőre élvezem a kitágult tüdőmet.