2012. május 31., csütörtök

Win-win

Nagymamával win-win társasjátékot űzünk. Függőséget nem okoz, korhatár nélkül ajánlom mindenkinek.
Ő néha felhív, vagy éppen én, hogy eladó-e a gyerek, mert akkor lecsapna rá kicsit, körbeszaladna vele a gangon, megmutatná fodrásznak, egyetemnek, szomszédnak, kozmetikusnak, lektornőnek, fél világnak. Ő nagy boldogan, olvadozva viharzik el vele a "Debrecenbe kéne menni...." sláger kíséretében, én meg nyerek pár órácskát hasznos elfoglaltságaimnak, és persze hagyom, hogy simuljanak a ráncaim.

2012. május 26., szombat

Thai masszázs

Végre valahára eljutottam tegnap ide is. Annyira régen áhítozok egy jó alapos masszázsra, hogy csuda. Most vettünk 4 alkalmat, elvileg 2-2-t kipróbálni, de lehet, én nyerem meg magamnak, mert Attila csiklandós. Fel voltam készülve kb mindenre. Arra is, hogy a magyar nyelv elmélyítése abban merül ki náluk, hogy: FÁJ?. Nos..., igen. De tudtam, hogy majd jó lesz. A hátam, nyakam, az a bizonyos csuklyás izmom ratyi állapotban van. Érezte ezt a néni is, mert ráhúzott még egy negyed órát a szeánszra. 
Nyilván frissen zuhanyozva mentem, de az volt az első itthon, hogy frissen zuhanyozzak. A vietnami balzsamra vagy tigris kenőcsre hajazó krém, amivel itt-ott bedörgölt olyan szagot okozott, mintha magam lennék NÓZI az inhaláló stift. Már mikor megérkeztem olyan jól esett a Beautiful inspiration zene és az a kicsit párás, balzsamos levegő, hogy lehet az is ellazított volna, ha csak üldögélek a soromra várva egy sarokban. Kíváncsian vártam, hogy vaj' hogy fog kinézni a rám jutó masszőr. Kicsike lesz, mennyire lesz sötét, és ferde szemű. Aztán libben az egyik függöny, és kijött egy mosolygó bácsi. Neeeeeeeeee, őt nem akarom. Hiába mosolyog, hozzám ne érjen. Fekete a haja, mint az ördögnek, meg különben is. Aztán libbent egy másik függöny is. Hál' Istennek :). Magamra rántottam az uniformist, aztán bedugta a fejét a függönyön a thai, de csak annyit mondott: hányát. Mi? Aztán leesett. Hanyatt feküdjek elsőnek. Szépen komótosan kezdte a lábamat, és az első 5 perc után már mindig az lomboz le, hogy mindjárt vége. Nyomkodott, dörgölt, paskolt, majd felpattant mellém oldalra, aztán a lábam közé. Nyakába vette a lábam, tolta, húzta, csavarintotta, mégis olyan jó volt. A kezem után jött a neheze. Ááááá, torzult a fejem, ő meg nem győzte mélyíteni a magyar tudását rajtam, hogy fááááj? És ja. De egy hét múlva újra akarom.


2012. május 24., csütörtök

Elmaradt nyúl és kacsa

Szerintem Húsvétkor nem tettem fel a cserepes nyulakat, most akkor feltűzöm, ha már letöltöttem az összes képet a fényképezőgépemről.
Van még két kis szemtelen kacsa is, mindjárt előbányászom őket is. Meg kapnak gyorsan egy-egy szemet.



A képek fantasztikus minőségét nézzétek el nekem. Nem örököltem fotósgéneket. Ezek csak házi használatúak. Ezek után, meg főleg... :).


Jöjjenek a hiányzó részek

Most hogy le tudtam minden baráti kötelezettségemet egy időre blogon, kicsit megpróbálom gatyába rázni a napjainkat a cybertérben. Már azt sem tudom, hol hagytam abba, de szépen felgöngyölítem az eseményeket. Mózi úgy is maratonit szunyál a délelőtti zenebölcsi és a nagyfiús, hajnal hatos ébredései, vissza nem fekvései miatt. Az idő is nekikeseredett, Pagony játszi ma már nem lesz.

E17 volt az utolsó szösszenet, rá pár nappal pedig a ház Cicája betöltötte a 15. hónapot. Ilyenkor 2 oltás a menő. Egyet karba, egyet popsiba. Aki még ennél is vagányabb, kérhet fütyi húzogatást..... Szegéééééény :(.
A rendelőben kint nagyon jól elhancúrozott Renátóval. Mondanom sem kell, Renátó nem a grafikus hibájából fekete. Viszont anyja helyett anyja volt. Toszigatta a kocsiban, tébláboltak a váróban, kinder tojás belsővel játszottak, és azt gyanítom, ekkor cserkésztünk be valami - tökéletes tisztító kúrának megfelelő - vírust. Miután látta tőlem, hogy miket nem engedek Mózinak, utána már ő mondta, hogy: nem, a kukát nem piszkáljuk; nem, nem megyünk arra; nem szopogatjuk a székeket stb.
Aztán megnyílt a pokol kapuja. Úgy zokogott az oltástól, hogy időm sem volt megvigasztalni, mire sorra került a kuki. Lefogta a lábát az asszisztens, nekem a kezét kellett, doktor néni meg húúúúúúúzta :(. Azt hittem menten összezokogom magam, de reméltem csak jobb itt, mint a klinikán a kés alatt. Azóta jobb a helyzet. Mindenki tudja, aki csak 15 hónapos oltás közelében leledzik, hogy galád, sunyi egy vakcina ez. Mire elfelejti az ember anyja, hogy volt ilyen, ember pont addigra lázasodik be miniszünidő előtt, hogy meg lehessen ijedni kicsit. Na de ne ugorjunk át 9-10 napot.
Az oltás után, ami feltűnt egyből, hogy nem evett normálisan. Soha nem volt probléma az evéssel, de most olyan dolgoktól rázkódott egész testben, amit olyankor csináltam, ha nagyon akartam kedvezni. Pl spenót hajdinával. De bármi egyéb. Gyanús volt, de nem arra gondoltam, hogy beteg lesz. Inkább attól féltem, hogy hirtelen a feje tetejére áll a világ, és az eddig jól evő gyerekből válogatós lesz. Az éjszaka is nyűgösebbre sikerült, de még akkor sem fogtam gyanút, mikor a lánybúcsús megbeszélés estéjén Attila maradt itthon vele, és az esti tisztába tevésnél 3helyre fosott a nagy ágyra... Akkor kezdtem el igazán csóválni a fejem, mikor a reggeli/hajnali kelésnél nem akart normálisan szopni. Putyulgattam az ölemben, mikor is valami nagyon meleg terjedt szét a felkaromon, a háta közepén, fel a lapockája vonaláig. Teljes vetkőzés, zuhanyzás-fürdés, új ruha, és végre cici. Nem sokáig maradt benne.... Sugárban hányta vissza. Azt sem tudtam szaladjak vele valamerre, hol jöjjön ki belőle, aminek ki kell. Végül nem mozdultam. Ott ült az ölemben, és jól lehányt. Persze vasárnap volt. Hosszú május elsejei hétvége, hajnal 6 körül. Gyerekorvos kikapcsolva, de legalább a beteg pityi visszaaludt. Hál'Istennek szerencsés végünk lett. Hányás nem volt több. Centrifugáltam neki az almát-répát, nyákosítottam a rizst, krumplit. Apránként visszatért az étvágya, elhagytuk a hasmenést. Lekeverésként még kiütéses lett, persze ezt sem itthon, így távdiagnosztizálni kellett, hogy ez a vírus vége. ÁMEN.

2012. május 23., szerda

Lánybúcsú után lakodáré dukál

Ígérem, nem fogok részletes beszámolót írni, sőt. Ha ezt a posztot letudtam, akkor Sanyikát elfelejthetjük egy időre :). Vagy nagyot kell produkálnia, hogy újra felkerülhessen az események listájára....
Fogszabályozó szeptember, lánykérés november (csak nyugtatásként, hogy ez nem feltétlenül rettent el minden férfi embert :)), tervezett esküvő szeptember, majd év elején egy módosító indítvány, mely szerint a buli: MÁJUS. Talán tudatosan szerveznek mindent májusra Kerekes-Katóék (névnap, szülinapok, megismerkedés hónapja, menyegző), de jó is ez. Nem kezdi ki a nyári ruha az izzadó testrészeket, még minden friss-ropogós zöld, és különben is eperszezon van. Baj nem lehet. A választott helyszín tetszetős, eldugott, zegzugos, érintetlen(nek tűnő. mi munka lehet benne?). Kis tó, filagória, nagy fák. Kemencében sült friss kapros, virslis, sajtos falatkákat tuszkol be a kocsi lehúzott ablakán egy díszmagyarba öltözött, pödrött bajszú bácsi. Nem is folytatom a felsorolást, mert giccsesen hangzik :). Semmi túlzásba vitt puccparádé, a szertartás is hallgatható, sőt tetszik. Kivételesen nem idegesít az anyakönyvvezetők - szerintem tanult - selymesen vontatott hangja. Muszáj egy picit elérzékenyülni, hiszen legrégebbi barátnő vagyok a seregben. Durvaaaa.
Az a bizonyos kacsacomb keringő...
Az étterem is szépen fel van díszítve, legalábbis az én ízlésemnek megfelelően. Sanyikám keze érződik mindenhol. Köszönőajándék, kerek asztalok, profi kiszolgálás. Külön megható, hogy a baráti asztalok ékes helyén ülünk, szomszédságban a legközelebbi rokonsággal. A legjobb asztal volt a miénk :D. Csak azt sajnáltuk, hogy a házasok külön ültek az öregekkel. Én ekkor már legalább 4. napja nem szoptattam, és bár nem volt benne tudatosság, hogy az esküvőre tegyük le, nagyon jó időzítés volt. Soha nem pálinkáztam régen. Most le sem merem írni, mennyi csúszott le. Próbáltam utána számolni, és valahol tuti el kellett úsznom, mert az rengeteg. A hatása is meg volt. De se fejfájás, se egyéb, csak a végére némileg túlcsordultak az érzelmek. Hatalmas buli volt DJ-vel (mit nekik öreg rokonok.... :)), sok-sok - ruha alját megtépdeső - tánccal. Ha lesznek képek becsatolok majd róluk legalább egyet. Viszont az esküvői tortáról totál lemaradtam. De még látni sem láttam. Muszáj voltam fotóriporterkedni Marika (aki mellesleg vega) és Móni kacsacomb keringője közben, meg annyira nagyon nevetni rajtuk, hogy fájt az oldalam :D. Az asztalnál az óramutató járásának megfelelően mindenki kiborított egy-egy páleszt. Én céloztam a legügyesebben, mert az enyém a fényképezőgépbe ment.... 
Bevallom, de bevallottam ezt ott Gyulának is, hogy nem hittem volna anno, hogy idáig fajul a dolog (dolog - értsd: kapcsolatuk:)). Ő bevallotta, hogy igyekezett (és remélem, igyekszik továbbra is) gyűjteni nálam a jó pontokat, az elején nem sok sikerrel :D. Tévedtem! Sejtem én ezt már egy ideje. De most írásba is adom. A legmegfelelőbb kezek ragadták el Sanyikámat mellőlem a Petőfi térről. 


Az esküvőről született szösszenetet Kiskata tollából a következő helyen olvashatjátok, és olvassátok:

2012. május 21., hétfő

Nem tudok időrendben haladni

Amikor csak megnézegetem a képeket, ki akar belőlem bújni a lánybúcsú :). Statisztikát nem vonok, de a szervezkedés közben mindig arra gondoltam, hogy mekkora jófej már ez a Sanyi gyerek más szemében is, hogy mindenki ennyire szervez, ennyire tervez, ennyire akar. A témában nem kevés levél született, sőt! Minimum 500! Na jóóó.... Ha a kora kezdeti levéláradatot is figyelembe vesszük, akkor lehet, még ennél is több. Menet közben el-elhagytunk egy-egy embert (pl egyszer engem is), meg csatlakozott olyan is, aki jelezte, hogy nem tudja, mi módon, de rákerült a listára, és vegyük le, mert azt sem tudja miről van szó :D. A lelkesedés, ugye? Az visz egyszer a sírba is. Mert ha lelkesít valami, akkor az csak nagyon tud. A jelszó: Jöhet minden, ami nem tipikus lánybúcsús. Még szép! Ódzkodik Sanyikám is a szokványostól, meg ne próbáljuk már pont most beletömködni valami egyen dobozba :), egy elcsépelt SOLD felirattal, valami f@sza-lakú tortába, olajos-szőrtelen férfi testbe. Született sok ötlet, sok variáció, A, B, C verzió jó és rossz idő esetére is. Az időjárás sok mindenben nagy úr, meg Eszter tüszős mandulagyulladása is.... Amit biztosan tudtunk, hogy bicikli lesz benne. Így vagy úgy, de anélkül nem Eszter.
Csak a végleges szálat írom le, hipotetikus tesztelésekkel nem foglalkozom.
A napot lefixáltuk jó előre (ez sem volt teljesen sima ügy, de lett közös nevező), viszont végleges meghívót csak szerdán kapott. Remélem, nem haragszik meg, ha becsatolom azt is ide. Már csak azért is, mert én csináltam, és itt tuti, megmarad az örökkévalónak. Kár lenne érte... :)

A termál - mint bemelegítő opció - még akkor született, amikor nem volt tüsző.
Du fél 3-ra hívtuk a Nagytemplomhoz egy darab kikötéssel: biciklivel jöjjön. Addigra mi már sok kört futottunk. Pl én 6-kor pogácsát sütöttem, hogy 9-kor ki tudjak menni Marikával és Petrával vásárolni. 3/4-kor csörgött, én meg szuszogtam neki egyből szedelődzködve a telefonba, hogy épp most indulok mindjárt. Ööööö, de hát fél 9-et beszéltünk meg. Ilyen az én szelektív anyai hallásom. Muszáj vagyok most már a sok sírást imitáló hangszínt és nyöszörgést kiszűrni a valódi probléma közül, és úgy tűnik esnek áldozatul más dolgok is. Így nyertem egy kis időt Mózi javára, illetve haza vitorláztam 12 db színes héliumos lufival az OTItól. Tök jó látvány voltam - meg kel hagyni :). Elrejtettem a lufi csokrot a budiba gyerek elől, mert sorba rágta volna ki. Marikáknál volt egykor a találka, és addig a bicajokat is elő kellett varázsolnom. Sok lelkes leányzó behűtötte piát-kaját, elpakolt, Gyula vitéztől beszerezte Eszter sport szerkóját, háló motyóját, hálózsákját. Kettőkor nyit szombaton a Vezér fittness a piacnál, ahova rendhagyó lánybúcsús spinninget foglaltunk. Sajnos az egykori Corpus-os Noémi nem volt a városban, így nem ő tartotta nekünk, de 2 lényeges zenét bekevert Jucus is. A láthatósági mellények felmatricázva: 

Gyula vitéz félmeztelenül, törölközővel édelgő életnagyságú posztere a teremben kifeszítve vitorlázik. Várja, hogy Eszter észere is vegye :) 


Fél 3-kor aztán mentünk gyülekezni a tett helyszínére. Eszter kapott a biciklijére (jó) pár üres fém sörös dobozt, amivel végig kellett zörögnie a városon át. Pont, mint Dennis a komisz. Felszalagoztuk a biciklijét, a kosarába ültettünk szép virágcsokrokat. Az első ad hoc feladat, hogy bontót kellett kérnie bárhonnan, mert a spinning biciklik kulacstartójába bekészített B. Breezer-t nem tudtuk volna kibontani. Ok-Ok, valahogyan csak megoldottuk volna.
A spinningtől rendesen elszoktunk, kiprucantunk. Még így is, hogy Jucus, aki az órát tartotta elvágódott a folyosón, és összeszorított fogakkal, könnyes-piros szemmel állította be alánk a bicajokat. Kaptunk hányó zacsikat a pia mellé, de nem volt ilyesmire szükség. A rendhagyó tekerés után Sanyikámat végig kísértük eddigi életének publikus és nevezetes állomásain, aminek a helyszíneit egy-egy adott embernek az Eszterhez fűződő emlék-kérdéséből kellett kitalálni. Volt itt iskola, albérlet, munkatársakhoz kötődő buli helyszín, hobbi tevékenység, sport, kanapé lízingelés stb. Erről a kis útról kapott egy térképet, amit Mónival fabrikáltunk BURDA szabásmintára. Hát le a kalappal előttünk. Meg a geoláda előtt is. A kört kicsit megkurtítva megálltunk FÉNYezni, IBOLYA presszózni, ahol a legolcsóbb pálesz 150 HUF. És a poharat szigorúan vissza kellett vinni, nem összegórálni. Na itt már elég jó hangulat volt :). Szoptatás ide-vagy-oda. Én is részt vettem ezekben a körökben. Úgy voltam vele, hátha megszólal tőle a gyerek végre.
A bicajozás után mentünk lakásra. Itt is voltak feladatok, CHIP 'N DALE SÓ, majd  éjfélkor érkezett Marika Bélája, aki lelkesen bevállalta a táncos szerepét vicces formában kevésbé gyér ruházatban. Örök hála Neki!

Aztán zene-tánc-hangulat


Egy szó, mint 579 levél, nagyon Sanyikámhoz passzentos lánybúcsút kerekítettünk. Saját elmondása alapján is. Csak volt benne igazság, mert tett kanyargós-könnyes köszönetet, ami nem jellemző. Így hiszek Neked ;-)


2012. május 20., vasárnap

Nagy a csavaró, de kicsi a búra?

 ... hát igen. Más is küzd világbékét fenyegető nehézségekkel. A kozmetikusnál lapoztam bele egy FRIZURA szaklapba, és ott mosolyogtam nagyot a hirdetésen.

2012. május 17., csütörtök

Ja!!!!

Nagy meglepetésünkre rollerezni is tud. Egyből, ahogy a dobozból előkerült, és összeszerelte az apja. Kis motor nem tetszik. Fél rajta, vagy nem tudom... Holnap hátha lencse végre kapom. Nagyon cuki.


2012. május 16., szerda

Cici leszokóban vagyunk

Mondhatni, pár napja Mózi az anonim cickó-kör oszlopos tagja. Elég jól megy neki. Kicsit lehet drasztikus elhagyni egyszerre a reggelit és az estit is, de így is szép, hogy majd 16 hónapos koráig kitartott. Megcsappant rendesen a cucc, max 1 étkezést tenne ki, de már nekem volt olyan nagyon fura, hogy szívogatja az üres bőrkulacsot. Azt mondtam: most tesszük le. Közösen. Nekem is le kell válnom, meg kell szoknom, hogy egy bárányos bögrében vagy egy csőrös kulacsban feloldódok. Nehezebben alszik el egyelőre. Leteszem, de sírás van. Egy darabig hagyom, utána beosonok a sötét szobába, és szó nélkül felnyalábolom. A sírás hüppögésre vált, de nem szűnik meg teljesen addig, amíg ki nem tapogatja az arcom, mint a vakok. Továbbra is bizonytalan, muszáj vagyok megszólalni, hogy: Anya vagyok. Lefekszem vele az ágyba, ő egyelőre nem akar odabújni, csak lovagló ülésben ül, és hüppög. Se éneklés, se dúdolás nem kell neki. Csak csend. Akkor odakucorodik nagyon szorosan. Egészen fel az arcomhoz, keresi minél nagyobb felületen a bőrkontaktust. Ha nem az arcomon, akkor a kezével nyúl a hasamhoz. (De azt is úgy szeretem, amikor öltözködésnél, zuhanyzás után ölelgeti és szimatolja a combomat :).) Az arcomról aztán lejjebb araszol a halmok közé. Hol az egyikre fekszik rá, hol a másikra, majd bevégzi a kettő között. Addigra én meg úgy érzem, hogy az egész 156 cm átalakul egy hatalmas veres dübörgő szívvé. Olyan nagyon-nagyon, de annyira.....

2012. május 14., hétfő

Morzsa torta


Anyák napjára Attilával morzsa tortát sütöttünk. Na valószínű :). Próbálom elképzelni Attilát, ahogy izgatottan sertepertél a konyhában, és gyúr, dagaszt, meggyet magoz, lekvárt főz. Vicces :D. Anyiban járult hozzá a projecthez, hogy azt mondta, a fele az övé, illetve kijött a konyhába FB-ozni, és régi Megasztáros baklövésekkel szórakoztatott engem és magát. Mert előszeretettel énekel, mióta volt szerencsénk belenézni pénteken az egyik döntőbe. Azóta Kenlíí folyik a csapból is, de legalább jókat rötyögök rajta.
A torta recipé Mónitól van. Az Eszter lánybúcsús összejövetelére sütötte meg, amikor mi Marikával és Kiskatával üres kézzel flangáltunk fel a másodikra, abban a hitben, hogy csak megbeszéljük a dolgokat szobán, aztán megyünk is haza. Aztán picit sz@rul kellett magunkat érezni, hogy volt pizzasütés, tortasütés (több is), sör, mókus pisi stb. Móni sem magától találta fel a félhomályt, Moha Konyhából került ki a süti. Azt kell mondjam, a buzi egyszerű kategória, de mégis jóféle hozzávalókból, mint nádcukor, bio teljes kiörlésű liszt bla-bla-bla. Le is fotózom majd, ha kisült.

Elfelejtettem lefényképezni :(, pedig jó lett.

2012. május 13., vasárnap

Ujjgyakorlat gyanánt

Teszek fel már most egy-két képet, és próbálom felvenni a fonalat, valamint mazsolázgatni visszamenőleg is az apróbb rezdülésekből minálunk :). 

Egyik szemem sír....

... a másik nevet.
(a két kép 2 mp eltéréssel készült,
hiszti a köbön, ami néha számára is vicces)


Valamiféle, fajta korai dackorszak ütötte fel a fejét nálunk, sokszor harcolunk egymással, hogy meddig érnek a határok, és hol lóg ki a lóláb. Én mindezt a 15 hónapos oltástól datálom kb, azóta alakultak át a napjaink, sőt Mózi folyamatosan próbálkozik.