Tavaly sem voltam túl közlékeny itt az oldalon farsang vonatkozásban, de az is lehet, hogy elhavaztam magam, utána pedig aktualitását vesztette. Vissza is pörgettem, hogy mi történt akkor. Kb hasonló, csak Lola még nem szokta a bölcsit.
Január-február úgy alakul mostanában különösebb nekifeszülés nélkül (a feszülés itt a "marketingezésen"van), hogy jelmezvarrás van nekem, Attilának meg játékvásárok-kiállítások.
Ez a jelmezvarrás szerelemgyerek. Csak úgy kihajtott mindenféle tervezés, erőlködés nélkül. És pont azt szeretem benne, hogy nem sorozatgyártás, hanem egyedi tervezés-kivitelezés a nulláról. Annyira be tudok lelkesedni egy-egy felkérésen, hogy szeretném technikailag is egyre profibban és szebben űzni. Annál nagyobb visszaigazolás pedig nem kell, mint hogy este is azzal alszanak, és ezért törik el benne a merevítő, mert Lóci ráfekszik álmában. Vagy hogy más jelmezre rá sem akart nézni a 2 éves kisfiú, csak kép alapján egy kész Tűkkelütött rókára, így rendelték meg. Ha pedig valamelyik családba már 4-5 jelmezt is varrtam, és nyáron is kérik, akkor madarat lehet velem fogatni. Így alakul a január-február.
Mózi nyáron tudta, hogy piros sárkány szeretne lenni, Lóci pedig pár héttel az ovis muri előtt mondta, hogy dinó. Nem vagyunk egy nagy dinó fanatikusak itthon, picit meg is lepődtem. Ok, annyira nem. Az első kérés róka volt, utána maki... :D (tavaly is róka volt Lóci, tavalyelőtt pedig maki. nála ez a favrit). Miután belőtte, hogy dinó. Mondta, hogy IJESZTŐ dinó szeretne lenni. HÚSevő, nem növényevő!!! És itt picit csaltam... Nekem ijesztőbb egy triceratops külsőre, mint egy t-rex. Nagyobb kihívásnak éreztem ezt megvarrni a nulláról. Mert csak az ilyen falatok hoznak igazán jó érzést és elégedettséget.
Ez volt az első ovis farsang, amikor Attila nem tudott jönni, így két mama csatlakozott hozzánk, mert 3 gyerekkel már necces ez. És milyen jól gondoltam... Lola annyira félt, hogy be sem akart jönni az ebédlőbe, így Mama gardírozta addig, amíg én roptam a fiúkkal a zenekarra. Az uzsi és zsákbamacska részére már közelebb jött, viszont se a bölcsien nem maradt meg egy légtérben a jelmezes katicákkal, pillangókkal, se itthon. Napoknak kellett eltelni, mire a levetett "bőr"höz hozzá mert nyúlni. Tegnap is rázendített az öltözőben, amíg beléptem a fiúkért, mire leesett, hogy jesszus ott hagytam 2 királylány jelmezbe öltözött kislánnyal ... :))) Apránként szokni kell még ezt neki. Örülök, hogy neki nem varrtam semmit egyelőre. Egyébként ilyenkor cica hangon miákol, hogy ő annak öltözik...
Szerintem a blog is azért van parlagon. Mert úgy érzem, hogy az éppen aktuálist nem tudom írni, mert azóta annyi minden történt, és előbb azt kellene felpakolni, hogy folyamatos legyen a 'történet'. Viszont ami már elmúlt, azt már csak tényfeltáró riporterként tudnám megtenni, az meg száraz :). Így inkább nem írom. Most is erős elhatározás kellett, hogy szarjam le az előző kimaradt 2-3-4-5-6 hónapot, és csak írjak a farsangról. EZ még nem rég volt. És ha elkezdem, majd beindul a többi is. Hiszen az írás nekem nagyon kell. Legalábbis régen...
Még kiteszem ide a kérdőívet is jelmez ügyben.
