Tudom, hogy írtam már korábban (talán a karantén x. hetében, amikor tavasszal itthon voltunk), hogy olyan kezd lenni, mintha a dementorok kiszívták volna belőlem az erőt... És rémes belegondolnom, hogy ahhoz képest hol vagyok most :(. És hogy ezek szerint mindent alul lehet múlni brutálisan. 40 évem során nem voltam ennyire depressziós, mint mostanában, nehezen találom a kapaszkodókat, amin elkezdhetek felfele mászni. Ideig óráig igen, de utána eltűnnek ezek is. Vmelyik héten még januárban kivettem szerdán egy nap szabit, mert tömbösítve intéztem pár dolgot, de azzal kezdtük a napot, hogy Ágival bementünk az egyetemre az irodájába, hozott fokhagymás kiflit, megkávéztunk, majd kimentünk bőgni a Békás tóra. Na jó, főleg csak én. Vagy elmentünk shoppingolni, ahol én végül semmit nem vettem ahogy szoktam :D.
Ebben a fos időszakban, a gyerekek szülinapja volt a fény az éjszakában, meg az ÖTYÉs pallagi havas-napos séta a névnapom alkalmából.
 |
| Télen-nyáron ÖTYE |
Olvasni januárban még hoztam a formám, most februárra kialudt bennem a kíváncsiság erre is. Pontosabban amikor jó könyveket olvasok, utána kicsit érdektelen vagyok az újak iránt.
Ez egy beragadt, megkezdett gyógy-posztnak indult (akkor csak a sürgető kibuggyanásig jutott, de elszámoltam 10-ig), mert az írás nekem feloldozás, feldolgozás, hangos gondolkodás, amikor kiviszem a szememet téglatestemen kívülre, hogy onnan nézzen vissza magamra. Van sok munka itt még, de azt a mocskosul ratyi hangulatot meguntam, és 2 hete kb összekaptam magam. Reggel Béres Alexandra tornával indítok legalább heti 4 alkalommal, és futás is kell. Most a séták szaporodtak fel, mert Poszikó itthon van Brüsszelből pici Lilivel.
Múlt héten bemerészkedtem az irodába, mert összebeszéltünk, és a csoport java része bent volt. Nagggyon durva, de szeptember óta, én most találkoztam először élőben a munkatársaimmal. Úgy gondoltam, hogy hetente egyszer bejárok, de azt nem igen. Max havonta, két hetente. Kevésbé volt hatékony :) Nyilván első bent töltött nap, szétnézés, beszélgetés, kávégéppel ismerkedés, csak egy cigire ugorjuk le (nem, nem én továbbra sem), viszont a betanulási szakaszban óriási előnye lett volna. Mondanám, hogy öreg vagyok, mert kb tényleg :D az átlag korhatár fölött vagyok, de még nem érzem annyira szakadékszerűnek. A másik pedig, hogy bő 10 éve pont erről az irodatelepről távoztam, csak azóta benőtte még néhány üvegkalicka, több lett az autó, lett konditerem (aminek örülök, mert lehet futópadozni majd ebéd helyett, de nagyon fura volt visszamenni. Az egész irodai légkör mellbevágó volt. Emlékszem, hogy voltam bent pár alkalommal Kiskatánál anno multi irodában és olyan távolinak éreztem és idegennek az open office-t, olyan rideg és "na-ez-nekem-nem-hiányzik" érzést ébresztett akkor bennem, erre tessék. Itt vagyok. És ez az érzés bent rám szakadt megint. Hogy egy aprócska fogaskeréken vagyok egy aprócska barázda, aki be van kötve a rendszerbe, csinálja a dolgát, de nem okozna különösebb fennakadást, ha berozsdálna, mert egy mozdulattal kipattintható, majd - anélkül, hogy a működő egész lassítana vagy egy pillanatra beállna a bokszutcába - a kis alkatrész pótolható. Pont ezzel egyidőben a nlc.hu-n volt egy interjú a 'Jelmez-Art'os Debreczeni Ildikóval, ahol a jelmezkészítést tanultam 10-11 hónapig, ... Nyilván tökre bekönnyesedett a szemem. Annyira fel tudok nézni azokra az emberekre, akik valami ilyen szintűt létrehoztak magukból, és akkora kudarcélmény nekem, hogy feladtam másért, amire pillanatnyilag nagyobb szükségem van/volt.
Na jó, megyek dolgozni, meg kocsit takarítani és magamat ráncaba szedni, párhuzamosan (mert ennyit már elértem a FS-nél, hogy heti egyszer legalább a hétfői meetingen kapcsoljunk kamerát, és ne a képernyőbe beszéljünk csak), és a farsangi jelmezvarrások nyomait elpakolom fent. Idén sem bírtam megállni, hogy ne essek neki pár jelmeznek, de tudtam, hogy ez csak éjszaka valósulhat meg. Nagyon örülök, hogy megint kiterjesztettem a határaimat még akkor is, amikor éjjel nem így gondoltam mindig félárbócon lógó szemmel. Jelmezvarrást hétvégén még megfejeltük egy fánksütéssel, így bezárt az idei farsangi hangulat is.
Dobálok képeket a teljesség igénye nélkül. Ti pedig feldobhatnátok pár jó könyv ötlettel, zenével, filmmel, sorozattal, karatén-programmal.
