Warning: Biciklis kontent túltengés 😁
Úgy döntöttem, meg sem várom, hogy hazaérjünk, elkezdem most szerkeszteni a nyaralás posztot. Utolsó délutánunk, a gyerekekkel bejöttünk a beltéri aquapark részre, ma van az első borongós nap a 10-ből. Addig amíg ők lecsúszkálják az utolsó bőrréteget is magukról addig enyém a pötyögés joga. Amennyire vizi-csirke voltam gyerekként, annyira nem az én közegem most ez az órákig tartó lubickolás, csúszkálás. Az úszás más tészta, azt szeretem nagyon.
Idei úti cél Szlovénia volt lakóautóval. Azt az elején megbeszéltük, hogy bár lakóautóval mehetnénk sok megállással, Attila nem akarta vezetéssel tölteni a napokat, így megosztottuk az utat, két megállóval. Bohinjban kezdtünk fent északon a Júliai-Alpokban, mert én azt már szerettem volna, a Triglav Nemzeti Parkban. A kemping a Camp Danica volt. Majd felcsatolom a word doksit, amiben kereséskor listáztam a lehetőségeket, hátha jól jön kempingötlet a környéken majd bárkinek is. Nem akartuk a véletlenre bízni, h lesz-e helyünk, én voltam a szálláskereső és foglaló előre.
|
(nem saját kép) |
Lola extrán nagyon várta, számolta az indulást, elsőként pakolt össze patentül, és készítette ki, fotózta le a motyót 😁:
Mi még csüti estig dolgoztunk, Attila Pesten volt, ő szerdán csoportosította egy sarokba a holmiját, én voltam az uccsó megint, viszont szeretem ilyenkor a lakást is rendben hagyni, hogy jó legyen hazajönni. Pénteken reggel Attila felpattintotta a biciklitartót, bepakolt mindent az autóba, amit csak odacsoportosítottunk. Légkeveréses izé, kávéfőző, edények, evőeszközök, némi alap fűszer, reszelő, ilyen-olyan bontók, kanalak, konyharuhák, ágyneműk, hálózsákok 🙈😁. Attila feltankolt a Lidlben, mikor szezonja volt: ruhaszárítókötelet, nagy vizes ballont, mosogatóba hordozó tálat, lampiont, kinti zuhanyt ledes asztali romantikus fényt borozgatáshoz, amikor már alszanak a gyerekek… Ahha, dehogy alszanak.
Meglepően időben indultunk. Délelőtt 10. Ez rekord. Jenő Papa megkapta a kiképzést állatgondozásból, házkörüli dolgok működtetéséből, Neki köszönhetjük, hogy nyugodtan hagytunk hátra mindent otthon.
Pesten volt az első megállónk, ahonnan a lakóautót béreltük (név és cím a szerkesztőségben - én nem tudom hirtelen linkelni). Előző nap, Attila már egy másfélórás eligazításon részt vett, mi hogy működik, most csak át kellett pakolnunk. Ez sem volt piskóta a 41 fokban… De elindultunk ❤️!
Lolának meglehetősen gyötrelmes útja volt, kb Debrecentől végig hányta (volna, ha lett volna bármi a gyomrában) :(. Így csak szorongatta a vödröt/zacskót és öklendezett. Az autó le volt korlátozva, 110 km/h volt a max, így nehézkes volt előzni, haladni normálisan, de megérkeztünk. Előre online becsekkoltam, így gyors volt a bejutás is. A placcok és az utak a kempingben nem voltak túl szélesek, illetve a helyünk egyik részén állt is egy autó, elsőre nem tudtunk fixen beállni, másnap telepedtünk le reggel, és terítettünk meg a terasznak.
A hely gyönyörű volt a hegyek között a kis Sava Bohinjka partján. Ezek a kék sekély, hideg patakok nekem a megtisztulás, felfrissülés jelképei :). 21. századi szülőként volt bennem kíváncsiság, hogy vajon találunk-e megfelelő mennyiségű és izgalmasságú ingert a gyerekek számára. Ahogy ürült belőlem a túltelített vibrálás kezdtem ezt is elereszteni, hogy a gyerekek mit találnak/nem találnak maguknak itt. Mert ha egy ilyen helyen unatkoznak, az az ő gondjuk. Tudom, hogy ők ebbe a ‘gadget’ világba születtek, és kevésbé ismerik a bot, kavics, víz szórakoztató fogalmát (bár szerintem, nálunk még nem is vészes a helyzet. A gyerekek megdöbbenve mutogattak egy-egy babakocsit, ahol 1 éves körüli gyerekek ültek a babakocsiban telefont tartva a kezükben 😔). A patak viszont igazi játszótér volt. Felnőttek is építettek gátat, lépcsőt, duzzasztót, mini medencét benne. Valaki behúzta a napozó széket combközépig és el is aludt a vízben. Ezt én is bírtam volna.
|
Lola még itt sincs a toppon, éjszaka is hányt (Attila első nap a gyógyszertárban kezdett) |
Péntektől keddig voltunk Bohinjba, pontosabban Bohinjska Bistricában. Első nap itt még Lola takarékon volt, én nem mertem elmenni kerózni, Attila melegítette be a terepet, mi pedig hűsöltünk a patakban a gyerekekkel, felderítettük a kempinget, pocoltunk. Kövi nap már mind a ketten elmentünk egy cc 34 km-es tekerésre Bohinj körül. Ez nagyon szép volt. Suhant a keró alattam, de az emelkedők mindig kihúzzák a kerekem alól a talajt, nem vagyok egy Tadej Pogacar, azt nehezen bírom, de még bírom elektromos rásegítés nélkül! Itt nagyon éreztem az egykori kerótúra feelinget, de nem biztos, h képes lennék már arra hogy egy héten keresztül minden nap átlag 90 km-t tekerjek.
Attila még kiegészítette a kört egy kicsit, én nem akartam tovább egyedül hagyni a gyerekeket itt. Lola rendbe jött, este elmentünk a fedett tornacsarnokba, és tollasoztunk, pingpongoztunk, Attila focizott Lócikával. Hétfőn megint elmentünk Attilával tekerni, de most külön utakon, én szintén a tegnapi kitaposott km-t gyűjtöttem, de imádtam.
Estére Lócika lázasodott be :(.
(közben hazaértünk, folytatom majd ha betűhöz jutok. addig nézegetem a képeket ❤️)