2024. július 28., vasárnap

Nyaralás után

 Nyaralás után mindig tompábbak a színek itthon. És bár nagyon szeretek haza is jönni, nagyon maradnék még tovább. Munka fronton a hónapból ez a hét nem szokott zsúfolt lenni, ehhez képest, sok volt a munka és a meeting, tréning. Mint a gördülős fiók, aminek szépen betolva kéne maradni a nap végen, ez most állandóan visszagurult, sok issue-t, kérdést, folyamatban lévő sürgetést hozva. Szeretem pénteken úgy eltenni a gépet, hogy nem nyomaszt semmi, de nem sikerült, viszont azt eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó hétvégén előszedni. 

A hétvége nagyon jó volt, meg a héten már voltam kétszer teniszezni, meg Lolát is vittem kétszer. Szombaton 11-re, és megbeszéltük a ‘tyúkokkal’, hogy kint a Teniszke teraszon pocolunk. Sanyikám most nyaral, így hiányos volt a Fityma.

Tenisz előtt reggel elmentünk még tekerni gyorsan Attilával, belefért 56km. Annyira élvezem. Nem mondom, hogy az Isten is biciklire tetemtett, de igyekszem pörgetni a lábam Attila után. Most többször beálltam mögé szorosan, és egész jól tudtam tartani km-ekem keresztül a 29-30-31-et is. Nagyon király!!! És akkora szerencse ez a BMW gyár útvonal, hogy csak egy kb 3km-en fos az út Ondódon, a többi majdnem Szlovákia 😁.


A DEAC sportpályákon SENKI nem volt ezen a napon. Szerintem 2 pályán játszottak, de üres volt a Teniszke, a focipályák és a minden. Amíg Lola játszott, mi traccsoltunk a teraszon, majd utána is még :). Marika jött Lizivel és Borkával (unokahúg), Kata, hozzám pedig társult még Lóci. Olyan jók ezek a közös szabadtéri röffenések 😍.




A délutáni program Campus volt Nekem. Ágival indultunk ki, de Kata és Marika is kint volt, így összefonódtunk. Rábíztam magam a többiekre, mert nem volt szombaton semmi olyan előadó, akihez ragaszkodtam volna, viszont nagyon szeretem a fesztivál hangulatot. Szeretem nézni a bulizó sokadalmat. Nem ittam sokat, sőt, viszont fél10-kor elkezdtem ásítozni 😂, aztán túllendültem, és táncoltunk, meg majd’ bepisilésig röhögtünk a Rádió 1 DJ pultja előtt. 

PUF


Marikával a sötétben 😂

😂😂 (Marikával)

Kiskatával 😂

kézitükör hiányában 😁 (köszi Fec 😘)



De-de, kell a vaku…

Nagyon finomat ettünk a Kispadlinál, de én kb éjfélig voltam kalibrálva, mint Hamupipőke. Fél egykor bújtam ágyba. Ez így teljesen jó volt, mert a vasárnap sem lett kuka. Katával és pár gyerekkel már fél 10-re a Plázában voltunk az Agymanók 2 filmen. Várakozáson felüli volt, tök cuki film volt délelőttre. 




Ennyi kikapcsolódás után délutánra maradtak a házimunkás részek, takarítás, mosás-hajtogatás stb, ismerősek lehetnek ezek felétek is … 😁

Attila szombaton és vasárnap is elment Mózival vezetni, medencéztünk, szombaton este elmentek a Szmörébe hamburgerezni, meg családi moziztak itthon, h Lola ne féljen, mert szegény pénteken nagyon bemajrézott, belenézett a Sherlock H. filmbe, amit Mózi nézett :(. Reszketve aludt el mellettem, én még ilyet nem tapasztaltam gyereknél, hogy nem ‘csak’ belül fél, hanem fizikai megnyilvánulása is ennyire intenzív. Attól rettegett, hogy valaki bejön és bombát szerel a testére. Egyemmmeg :( 


2024. július 25., csütörtök

Family-building 2024 - folyt. köv

 … be is szippantott itthon a munka, de megpróbálom befejezni a nyaralás-írást. 

Napi szinten nézegetem a képeket, emlegetjük a lakóautót Attilával. Egyedül Mózi mondta hazafelé jövet, hogy neki már sok volt, hogy össze vagyunk zárva :). Ő a legkamaszabb mindőnk közül, sok benne a feszkó. Azt gondoltam, én leszek az, aki nem fogja mindig jól viselni a zsúfoltságot, de ez abszolút nem volt még az. Biztosan azért, mert ebben a nyári melegben az autó kiterjesztése volt a ‘terasz’ és az egész placc, nem kellett elférnünk csak bent. Kényelmesen tudtunk enni, főzni (ezt nem vittük túlzásba), vizes cuccokat teregetni. Más lett volna a helyzet ha esik, és csak bentre kényszerülünk. A kempingben volt mosó- és szárítógép, éltünk is vele. A hátsó ‘garázsban’ pedig tényleg akkora hely volt, hogy kényelmesen befért két felnőtt bicaj, cuccok, láda, kosár stb. 

Nagyon szeretem a hangulatát a kempingezésnek. A felszálló főzések/grillezések illatát, a lakóterek átlátszóságát, mégis olyan diszkréten kezeli mindenki, és nincs feszélyező bámészkodás. Mint egy gyorsított videó élénkül meg az élet, ahogy hűvösödik és megy le a Nap. Beindulnak a gyerek bandázások, a sportolások, kint üldögélések, beszélgetések. Szeretem látni a mosogatóhoz járó családtagokat a szennyes edényekkel, hol férfiak, hol gyerekek, nők. A zuhanyzóból illatosan tisztálkodó motyóval felpakolt, klaffogó papucshangokat hallató nyaralókat is hiányolom. És persze szerencsénk is volt. Csak utolsó nap jött mellénk kis gyerekes család, ahol volt sírás, acsarkodás. Ami alap és természetes, de ebből nem kívántam volna többet ennél 😁. Csak mosolyogva bólogattam a gyerekek felé, hogy ez így ment nálunk is, de ez már elmúlt. Van más. A fiúk állandóan nyírják egymást. Ők nem nagyon férnek el. Mózit zavarja nagyon Lóci, ő meg csak reagál vagy előre borzolja a kedélyeket. 

A legnagyobb sztori a kempingben egy este történt. Én Lócival aludtam akkor, be is fészkeltük magunkat, kicsi kori képeket és szösszeneteket olvastunk a blogból, Lola szunyált, Attila meg elment fogatmosni. Aztán észleltem, h Mózi is kiment, majd jönnek vissza később, hogy hallottuk-e a robbanást…? De nem. A vizes blokkhoz közeli egyik lakókocsiban felrobbant a gázgrill… és egy bácsi (aki korunkbéli egyébként) másodfokú égést szenvedett. Érezték, hogy gázszag van, hátrament a lakókocsi garázs ajtaját kinyitni, mert onnan jött a szag, és amikor el akarta zárni a grill gáztekerőjét, a szikráztatót nyomta meg :(. Rárobbant az ajtó :( . Egy kicsit para volt, h ilyen tud történni, de több ponton is hibás volt a folyamat. Kezdve ott, hogy oda betette a cuccot, és nem volt elzárva a gáz, majd a rossz tekerő megnyomása. Kijött a mentő és a rendőrség is, a ‘bácsit’ bevitték a kórházba, a kislánya ott sírt. Mózi hallotta a robbanást, ő azért ment ki, de mi ebből Lócival mit sem vettünk észre.

Hétfőn elbuszoztunk helyi járattal Bledre, mert a lakót leparkoltuk. Itt körbe sétáltuk a tavat majdnem, volt egy kis fürcsi a tóban, evés, ivás, pocolás. Annyira szép. Nekem csak a hegy látványa nem elég. Ha még gyönyörű tó vagy patak is van, akkor minden tökéletes. Anno a pszichológus képezésekben is állandó és visszatérő elem volt a víz nekem. Tó, tenger vagy kis patak formájában. 

Mózi… 😂






Ilyen ‘Bledes’ képe mindenkinek van 😍

Kedden aztán átpakoltuk a székhelyünket Catez ob Saviba, ahol 6 évvel ezelőtt már voltunk. Ezt a kempinget azért választottuk, hogy a gyerekeknek is legyen élmény a bicajozáson túl, amit nyilván mi akartunk inkább. Az aquaparkban viszont kicsit megállt az élet. Többször is az a benyomásunk volt, h itt az elmúlt években nem nagyon történt fejlesztés. A gyerekeknek ettől függetlenül nagy élmény volt, összebandáztak egy magyar testvérpárral, Annával és Dáviddal, akik Győrből voltak. 



Mondtam, hogy én viszont nem fogom bírni, hogy itt csak strandolunk, így toltunk megint kettes bicajozást, családost is, olyat is, h csak én mentem a gyerekkel, meg olyat is, hogy csak én Mózival. Nem mondom, h mindig kitörő lendülettel indultak, de voltak azért emelkedők is benne 😁. Nekem nagyon jól esett a 36 km, mert rekord sebességgel (?), 26km/h-s átlaggal letekertem. Nagyon pöpec volt. Attila ment bő százast is, 120 fölött, élveztük a terepet nagyon.






Vááárj!! Jövök…!









Kb a 7. nap körül jött egy nyűglődős pár óra, amikor mindenkinek volt valami nyűgje 😁. Gondoltam is, h itt van a családi tűrésküszöbünk, de túllendültünk rajta. Annyira jó pár nap volt ez tollasozással, teniszezéssel, egy kis esti társassal, hol itt-hol ott alvással (variáltuk a lehetőségeket), aktivitással és teljes semmittevéssel. Mennék még vissza… ❤️










2024. július 22., hétfő

Family-building 2024 - 1. rész

 Warning: Biciklis kontent túltengés 😁

Úgy döntöttem, meg sem várom, hogy hazaérjünk, elkezdem most szerkeszteni a nyaralás posztot. Utolsó délutánunk, a gyerekekkel bejöttünk a beltéri aquapark részre, ma van az első borongós nap a 10-ből. Addig amíg ők lecsúszkálják az utolsó bőrréteget is magukról addig enyém a pötyögés joga. Amennyire vizi-csirke voltam gyerekként, annyira nem az én közegem most ez az órákig tartó lubickolás, csúszkálás. Az úszás más tészta, azt szeretem nagyon.

Idei úti cél Szlovénia volt lakóautóval. Azt az elején megbeszéltük, hogy bár lakóautóval mehetnénk sok megállással, Attila nem akarta vezetéssel tölteni a napokat, így megosztottuk az utat, két megállóval. Bohinjban kezdtünk fent északon a Júliai-Alpokban, mert én azt már szerettem volna, a Triglav Nemzeti Parkban. A kemping a Camp Danica volt. Majd felcsatolom a word doksit, amiben kereséskor listáztam a lehetőségeket, hátha jól jön kempingötlet a környéken majd bárkinek is. Nem akartuk a véletlenre bízni, h lesz-e helyünk, én voltam a szálláskereső és foglaló előre.

(nem saját kép)

Lola extrán nagyon várta, számolta az indulást, elsőként pakolt össze patentül, és készítette ki, fotózta le a motyót 😁:

Mi még csüti estig dolgoztunk, Attila Pesten volt, ő szerdán csoportosította egy sarokba a holmiját, én voltam az uccsó megint, viszont szeretem ilyenkor a lakást is rendben hagyni, hogy jó legyen hazajönni. Pénteken reggel Attila felpattintotta a biciklitartót, bepakolt mindent az autóba, amit csak odacsoportosítottunk. Légkeveréses izé, kávéfőző, edények, evőeszközök, némi alap fűszer, reszelő, ilyen-olyan bontók, kanalak, konyharuhák, ágyneműk, hálózsákok 🙈😁. Attila feltankolt a Lidlben, mikor szezonja volt: ruhaszárítókötelet, nagy vizes ballont, mosogatóba hordozó tálat, lampiont, kinti zuhanyt ledes asztali romantikus fényt borozgatáshoz, amikor már alszanak a gyerekek… Ahha, dehogy alszanak.

Meglepően időben indultunk. Délelőtt 10. Ez rekord. Jenő Papa megkapta a kiképzést állatgondozásból, házkörüli dolgok működtetéséből, Neki köszönhetjük, hogy nyugodtan hagytunk hátra mindent otthon.

Pesten volt az első megállónk, ahonnan a lakóautót béreltük (név és cím a szerkesztőségben - én nem tudom hirtelen linkelni). Előző nap, Attila már egy másfélórás eligazításon részt vett, mi hogy működik, most csak át kellett pakolnunk. Ez sem volt piskóta a 41 fokban… De elindultunk ❤️!


Lolának meglehetősen gyötrelmes útja volt, kb Debrecentől végig hányta (volna, ha lett volna bármi a gyomrában) :(. Így csak szorongatta a vödröt/zacskót és öklendezett. Az autó le volt korlátozva, 110 km/h volt a max, így nehézkes volt előzni, haladni normálisan, de megérkeztünk. Előre online becsekkoltam, így gyors volt a bejutás is. A placcok és az utak a kempingben nem voltak túl szélesek, illetve a helyünk egyik részén állt is egy autó, elsőre nem tudtunk fixen beállni, másnap telepedtünk le reggel, és terítettünk meg a terasznak. 


A hely gyönyörű volt a hegyek között a kis Sava Bohinjka partján. Ezek a kék sekély, hideg patakok nekem a megtisztulás, felfrissülés jelképei :). 21. századi szülőként volt bennem kíváncsiság, hogy vajon találunk-e megfelelő mennyiségű és izgalmasságú ingert a gyerekek számára. Ahogy ürült belőlem a túltelített vibrálás kezdtem ezt is elereszteni, hogy a gyerekek mit találnak/nem találnak maguknak itt. Mert ha egy ilyen helyen unatkoznak, az az ő gondjuk. Tudom, hogy ők ebbe a ‘gadget’ világba születtek, és kevésbé ismerik a bot, kavics, víz szórakoztató fogalmát (bár szerintem, nálunk még nem is vészes a helyzet. A gyerekek megdöbbenve mutogattak egy-egy babakocsit, ahol 1 éves körüli gyerekek ültek a babakocsiban telefont tartva a kezükben 😔). A patak viszont igazi játszótér volt. Felnőttek is építettek gátat, lépcsőt, duzzasztót, mini medencét benne. Valaki behúzta a napozó széket combközépig és el is aludt a vízben. Ezt én is bírtam volna. 

Lola még itt sincs a toppon, éjszaka is hányt
(Attila első nap a gyógyszertárban kezdett)






Péntektől keddig voltunk Bohinjba, pontosabban Bohinjska Bistricában. Első nap itt még Lola takarékon volt, én nem mertem elmenni kerózni, Attila melegítette be a terepet, mi pedig hűsöltünk a patakban a gyerekekkel, felderítettük a kempinget, pocoltunk. Kövi nap már mind a ketten elmentünk egy cc 34 km-es tekerésre Bohinj körül. Ez nagyon szép volt. Suhant a keró alattam, de az emelkedők mindig kihúzzák a kerekem alól a talajt, nem vagyok egy Tadej Pogacar, azt nehezen bírom, de még bírom elektromos rásegítés nélkül! Itt nagyon éreztem az egykori kerótúra feelinget, de nem biztos, h képes lennék már arra hogy egy héten keresztül minden nap átlag 90 km-t tekerjek. 




Attila még kiegészítette a kört egy kicsit, én nem akartam tovább egyedül hagyni a gyerekeket itt. Lola rendbe jött, este elmentünk a fedett tornacsarnokba, és tollasoztunk, pingpongoztunk, Attila focizott Lócikával. Hétfőn megint elmentünk Attilával tekerni, de most külön utakon, én szintén a tegnapi kitaposott km-t gyűjtöttem, de imádtam. 






Estére Lócika lázasodott be :(. 

(közben hazaértünk, folytatom majd ha betűhöz jutok. addig nézegetem a képeket ❤️)