Szeretem a zsufi napokat. Amikor gyakorolhatom, hogy egyes folyamatokat mennyire tudok kézben tartani, trackelni, és mi szalad le. Van hova fejlődni bőven :D. Ettől függetlenül élvezem. Viszont eljön ebben a szakaszban mindig az a pont, amikor úgy érzem, rám borul az ajtó, és mint ahogy Harry Potter kapta a leveleket, Vernon bácsiként próbálom befogni a nyílásokat az outlookon, teamsen, connecten, workiván, kötelező facebook csoportokon, hogy ne jöjjön több kérés és megoldandó. Muszáj ilyenkor legalább 15 percre lelépnem a Földről, hogy ne legyek elérhető. Ilyenkor jövök ide fel pl a blogba, levegőt venni, régi képet nézegetni, keresni, posztot olvasni :)). Nincs konkrét, amit írnék, megörökítenék, mert vagy azt érzem, h nem tudom melyik végén kezdjem, vagy azt, hogy tulajdonképpen semmi nem is történik. Keresem azokat a hétköznapi mozzanatokat, amik legjobban lehozzák 3-4-5 év múlva is a rezgést körülöttem. Dobálom sorban, aztán lehet jön az ihlet, h kifejtsem.
- rendszeres mozgás (ennek nagyon örülök), személyi edzős izomépítés is befigyel a kocogás mellett, mert kell az erősítés, mert renyhe puding vagyok.
- a halálfélelmem nem múlik (nem csak a repülő miatt, hanem az egyszer véget ér érzés is túl félelmetes).
- az előbbi miatt újból járok a terápiás nénimhez, mert nem akarom, h ilyen erős legyen ez.
- valszeg ennek felerősödése a nyárra visszanyúló műtét, ami nem lefutott ügy, és folyamatosan velem van az aggódás, szorongás.
- a nem vagyok elég (jó) érzés annyira hozzám nőtt, hogy észre sem veszem, de alapműködésem algoritmusa.
- január végén észkeltem, h én ilyenkor már rendszerint nagyon a hullámvölgy alján szoktam járni, de most abszolút nem. Hangulatilag, energiaszintileg, betegségügyileg teljesen jó vagyok (a szokásos decemberi lerottyannás is elkerült eddig)
- januárt megint teljesen húsmentesen vittem, nem is nevezném kihívásnak, mert nagyon könnyen jön, sokkal jobban esik. Maradok ezen a nyomvonalon.
 |
| Mérlegelem is, h lássam miből szenvedek hiányt |
 |
| fetával töltött quinoás zöldségfasírt |
- a gyerekekkel nagyon jó, de ez nem jelenti azt, h soha nincs ütközés. hohóóó, dehogynem 😁.
- Lóci jan. 4-én betöltötte a 12-t 🥹. Ő még mindig nagyon igényel. Olyan jól esik, hogy ölelget, bújik. Kezd kamaszodni, vannak már nagyfiús allűrjei, de annyira jó gyerek mind, h ebben csak van részünk Nekünk is ❤️.
- Mózi A kamasz a családban :) Semmi túlkapás, de sokszor mísz hangulattal, nagyon laza arcizmokkal éli a hétköznapokat😂. Vele együtt ünnepeltük, hogy 14 éve érkezett, és tett egy csapásra minket Anyáva-Apává ❤️. A tanulás a legkritikusabb nála, ez okoz bennem mindig szorongást… Iskolai kötelezőn túl minden érdekli. Forrasztópákát és állomást kért szülinapjára, azóta elemet, kapcsolót, ventilátort forraszt ❤️
 |
| Puha Macival |
(még a szülinapi képeket csatolom róla)
- Attilával vágyunk egy kis gyerekmentes szabadságra, rég volt, de jön, lesz. Addig kitartást nekünk.
