2012. május 23., szerda

Lánybúcsú után lakodáré dukál

Ígérem, nem fogok részletes beszámolót írni, sőt. Ha ezt a posztot letudtam, akkor Sanyikát elfelejthetjük egy időre :). Vagy nagyot kell produkálnia, hogy újra felkerülhessen az események listájára....
Fogszabályozó szeptember, lánykérés november (csak nyugtatásként, hogy ez nem feltétlenül rettent el minden férfi embert :)), tervezett esküvő szeptember, majd év elején egy módosító indítvány, mely szerint a buli: MÁJUS. Talán tudatosan szerveznek mindent májusra Kerekes-Katóék (névnap, szülinapok, megismerkedés hónapja, menyegző), de jó is ez. Nem kezdi ki a nyári ruha az izzadó testrészeket, még minden friss-ropogós zöld, és különben is eperszezon van. Baj nem lehet. A választott helyszín tetszetős, eldugott, zegzugos, érintetlen(nek tűnő. mi munka lehet benne?). Kis tó, filagória, nagy fák. Kemencében sült friss kapros, virslis, sajtos falatkákat tuszkol be a kocsi lehúzott ablakán egy díszmagyarba öltözött, pödrött bajszú bácsi. Nem is folytatom a felsorolást, mert giccsesen hangzik :). Semmi túlzásba vitt puccparádé, a szertartás is hallgatható, sőt tetszik. Kivételesen nem idegesít az anyakönyvvezetők - szerintem tanult - selymesen vontatott hangja. Muszáj egy picit elérzékenyülni, hiszen legrégebbi barátnő vagyok a seregben. Durvaaaa.
Az a bizonyos kacsacomb keringő...
Az étterem is szépen fel van díszítve, legalábbis az én ízlésemnek megfelelően. Sanyikám keze érződik mindenhol. Köszönőajándék, kerek asztalok, profi kiszolgálás. Külön megható, hogy a baráti asztalok ékes helyén ülünk, szomszédságban a legközelebbi rokonsággal. A legjobb asztal volt a miénk :D. Csak azt sajnáltuk, hogy a házasok külön ültek az öregekkel. Én ekkor már legalább 4. napja nem szoptattam, és bár nem volt benne tudatosság, hogy az esküvőre tegyük le, nagyon jó időzítés volt. Soha nem pálinkáztam régen. Most le sem merem írni, mennyi csúszott le. Próbáltam utána számolni, és valahol tuti el kellett úsznom, mert az rengeteg. A hatása is meg volt. De se fejfájás, se egyéb, csak a végére némileg túlcsordultak az érzelmek. Hatalmas buli volt DJ-vel (mit nekik öreg rokonok.... :)), sok-sok - ruha alját megtépdeső - tánccal. Ha lesznek képek becsatolok majd róluk legalább egyet. Viszont az esküvői tortáról totál lemaradtam. De még látni sem láttam. Muszáj voltam fotóriporterkedni Marika (aki mellesleg vega) és Móni kacsacomb keringője közben, meg annyira nagyon nevetni rajtuk, hogy fájt az oldalam :D. Az asztalnál az óramutató járásának megfelelően mindenki kiborított egy-egy páleszt. Én céloztam a legügyesebben, mert az enyém a fényképezőgépbe ment.... 
Bevallom, de bevallottam ezt ott Gyulának is, hogy nem hittem volna anno, hogy idáig fajul a dolog (dolog - értsd: kapcsolatuk:)). Ő bevallotta, hogy igyekezett (és remélem, igyekszik továbbra is) gyűjteni nálam a jó pontokat, az elején nem sok sikerrel :D. Tévedtem! Sejtem én ezt már egy ideje. De most írásba is adom. A legmegfelelőbb kezek ragadták el Sanyikámat mellőlem a Petőfi térről. 


Az esküvőről született szösszenetet Kiskata tollából a következő helyen olvashatjátok, és olvassátok:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése