Mózi elérkezett abba a korba, amikor már nem mindegy, hogy milyen nagy és milyen gyors valami. Valami, ami ő vagy mi vagy az övé, miénk. Folyamatosan méregeti magát itthon szóban Lócihoz. Anya, én nagyobb vagyok Lócikánál? Én nagyobb vagyok a bölcsiseknél? Gréti (ovis nagylány) nagyobb nálam? Kendénél nagyobb vagyok? Anya, miért előzött meg minket ez az autó? Anyaaa, megelőztük azt az autót, éljen! Előzzük meg a másikat is! Mi vagyunk az elsők? Én lettem az angyal? Az első számú angyal (mert nálunk mindenki angyal, csak max első számú vagy második, 3., 4.)? Apa, a mi autónk nagyobb ennél és annál az autónál? A mi autónk gyorsabb? stb-stb-stb.
Nem tudom, hogy az oviban szokták-e méricskélni magukat vagy ott téma-e (valszeg, mert itthon nem), nem meséli, ha kérdezem. Meg nem is nagyon firtatom. Most itt tartunk. A szépség az egészben, hogy az én 156 cm-et még mindig hatalmas nagynak érzi :D. Anya, én leszek olyan nagy, mint Te? Éééédes.... :). Anya, nálad nagyobb valaki? Megzabálom. Bár így maradna...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése