... és az egész év. Tudom, hogy a fa alatt majd mikor megáll körülöttünk az idő, és pár napra a Föld sem forog, akkor jó lesz, és úgy fogom érezni, hogy minden megérte, és minden pont úgy jó, ahogy van. Hogy egy-egy nehéz év, időszak belefér, de sokkal több nem biztos.
Bevallom, továbbra is értetlenül állok az itt-ott felbukkanó, "engedd el a karácsonyi hajszát!", "dőlj hátra, ne görcsölj!" és a "csak magadra gondolj, ettől majd a többieknek is jó lesz..." frázisok előtt. Továbbra is azt gondolom, hogy számomra a karácsony ünnep. Sőt, ÜNNEP. És nem az "egész évi bűntudatot próbálom kompenzálni" mint ahogy arról az index is írt vmelyik évben. El-elkapok lemondó sóhajtozásokat, hogy nincs ünnepi hangulat, pedig gyorsan leZAVARTÁK, KIPPÁLTÁK a készülést és/vagy gyerekként is káosz volt a karácsony. Miért ne lehetne ezt a 'programot' felülírni? Mindenkinek más hozza meg a hangulatot, a tényleg itt vagyok/benne vagyok érzést. De nálam erre is igaz a mondás. Semmiből, csak semmi lesz. Ja, és hát az előtte lévő 1-2 hét húzós? Igen. Viszont nem nagyon került még el sosem az az igazi ünnepi boldogság. Mert vagy szívtam gyerekként még feltétel nélkül vagy adtam feltétel nélkül. Csináltam, varrtam, vettem stb. Idén egy pcit meg voltam ijedve, mert később ért be, de itt van. Kifejezetten irritál idén a karácsonyi vásárnak bélyegzett giccsparádé ország-világszerte. Most nem erre vágyom. Mert egész évben nagyon forgott velünk az óriáskerék, és most se fényre, se extrán világító neon fára, karácsonyi gömbre nem vágyom. Most nagyon lassan múló időre van igényem a szűk és kiterjesztett családdal közösen. Tárgyi dolgok helyett csak messzire nyúló beszélgetésre, társasra, halk zenére, bambulásra. Mégis minden fáradtságom ellenére úgy érzem, hogy imádom ezt az adventi időszakot is a negyed kettes fekvések ellenére. Nem tudom megmondani a tutit, de minden kutya számomra a 'semmiből-csak-semmi-lesz' föld alá van elásva. Mindenre igaz. A cselekvés tényleg meghozza a hatását :))
Írok majd egy hosszabb posztot is (nyugi már..., nem erről :D), ami mára viccesre nőtt bennem, illetve csak poztív tapasztalatom van a (segítség) kérésre, (segítséggel) válaszolással kapcsolatban.
Advent vhanyadik napján az volt a kalendárban, hogy cukrászdába megyünk Borikáékkal. Így választottuk megint a Kismandula Cuki bethlen utcai különítményét, ahol még mindig van egy polcnyi gyerekjáték, illetve remélhetőleg "fogalom", hogy ez mivel járhat. Szépen fogalmazva, az 5 gyerek szétszedte a terepet :D. Mózi itt szerelmesedett bele egy IKEA plüss krokodilba, és azóta is mondja, hogy Ő ilyet szeretne kérni a Jézuskától.... Felcsaptam a gépet a múlt héten, mert volt egy sanda gyanúm, hogy ez már nem mai darab, nem tudjuk becserkészni a svéd óriásnál. És JA, nem is :(. Akkor jött a Jófogás és VATERA. Itt már találtam krokikat 8000 ezer forintokért, de én ennyit a legvégsőbb esetben adtam volna ki érte. Egy debreceni nőnek írtam, de ő máshol már eladta. Jenő Papa viszont ismeri a Kismandula igazgatóját, mert évfolyamtársak voltak, megadta a telefonszámát, és elmeséltem neki ártatlan hangon, mi a szitu, megvenném a krokit a gyerekjátszóból és/vagy viszek cserejátékokat.
Le is boltoltuk, azóta kroki fürdik a mosógépben, azért pedig külön hálás vagyok, hogy a könnyebbik úton jutottunk hozzá. A lányok nagyon belelkesedtek, hogy közösen lopjuk ki a cukrászdából - ha más nincs, mégis csak a gyerek karácsonyi óhajáról van szó ;-). Születtek rá forgatókönyvek :D. Szeretek így ajándékot adni. Aminek története is van. Még lehet felvágom vhol a hóna alatt, és tömök bele frissítést, hogy tartása is legyen már ennek a jószágnak :)
