2018. március 3., szombat

Lola 25 hó

Kató Eszter Photograpy
Már elmúlt, de kb. Kötök egy 2018 februárban fixált bokrétát (~összegzést) róluk egyesével, amíg délutáni szieszta van.

>> EVÉS: 

Vmelyik posztban azt írtam, hogy Lolával nehéz most, és felér 3 gyerekkel és akarattal. Nem is kell ezen meglepődni, könyv szerint tapossuk a 2 éves dackorszakot. Kezdtük hamarabb, bizonyos tevékneységek esetében, mint evés-önállósodás. Kb 13 hónaptól kezdve jelen van, abszolút nem hagyta magát onnantól etetni. Voltak kurta próbálkozások, hogy én etetem, és ő is kap egy kanalat, de nem tudtam vele sokáig "átverni". Hagytam is, hadd csinálja, utána fürdés, kimosakodás. Mostanra egész jól megy, ha nem kezd el malackodni, és kanállal kevergetni az ivóvízben.

>> VETKŐZÉS-ÖLTÖZÉS

Következő a vetkőzés volt. Először csak a zoknit, majd a nadrágot, később a bodyból kibújt hogy letolja felülről (ezért egyiknek-másknak divatos csónak nyaka és ejtett válla van :)) magáról a textilt. Meglepően hamarabb kezdte, mint a fúk, és az öltözésnél is meg vagyok lepődve, hogy zoknit, cipőt húz, és hogy a cipzárt is próbálja beakasztani... Vérmérsékletemtől és időtől függ, hogy mennyire hagyok ennek kibontakoztatására elegendő teret. Rügyfakadásig elég jól kijövünk egymással, utána hol így-hol úgy.

>> UTÁNZÁS

Kedvencem. Annyira cuki, amikor vacsora asztalnál valamin megy a heherészés, bohóckodás a fiúk részéről, és ő is bekapcsolódik, utánozza a nevető testartást, mozdulatokat, hangokat, közben a kis szemeivel pásztáz négyőnket, hogy ki mit és hogyan csinál, de az alap sztorit nem feltétlenül érti.
Imádom a reggeli csajos szedelőzködést, hogy kéri a labellot, hogy bekenje a száját, az arcpirosító ecsetet vagy egyenesen odahúzza a felépőt megelőzve engem, és elkezd matatni az eszközök között, közben élvezi, ahogy csörögnek a műanyagok :D. Kis táska, motor és/vagy játék babakocsi nélkül nem mozdulhatunk semerre. Na ezen volt mostanában a hó miatt és betegség miatt bajúsz összeakasztás, hogy melyiket nem vesszük k
i a csomagtartóból.

>> BESZÉD/KOMMUNIKÁCIÓ

Azt hittem, Mózi későn beszélt és későn kezdett  szavakat alkotni vagy próbálkozni... Lolához képest pedig egy turbo Karinthy. ANYA, APA, MAMA, NYANYANYA, PAPA, BABA, LOLA, NEM, AHHHA... Túlzás nélkül kb ennyi szóval dolgozott két éves koráig. A 'köszönöm'öt és az 'egészség' szavakat is elég jól visszaadta, de ez nem feliserhető egy idegen számára sztuáción kívül. Ritmikusságot és dallamot nagyon szépen utánozza vissza. Mondhatnám, hogy a bölcsi hozta meg a változást, de szerintem 5 összefüggő napot nem voltunk még február 1-től, és összeszámolgatva keresztül-kasul is kb 6-7 nap van a rovásunkon... Viszont mostanában érzek javulást. Pénteken csak úgy a semmből a hólapátoló nénire az OTP előtt megeresztette, hogy NÉNI..., és meg olvadoztam. Majd a kocsiból az üres telek előtt a kereszteződésnél, ahol a fiúk nézték mindig egy régi romos ház dózerolást, mutatta a nagy semmire, hogy HÁZ. Szombaton reggel kérdeztem, hogy mit kér reggelire, és mondta, hogy TEJ. Szóval ez az elmúlt 3 nap terméke. Az állathangok utánzásával nincs gond, sőt remekül ért mindent, mutogat, és eldöntendő kérdésekre válaszol. 
Az én lányom, és valszeg nem ér olyat mondanom rá anyaként, hogy fúria :D, de néha mikor beleharapok a szám csücskébe, akkor így gondolom :).
Nem egy simulékony/barátkozós kislány. Idegen gyerekek közeledését kifejezetten nem szereti. Én ezt tudom, de néha olyan hülyén jön ki, amikor tök cuki gyerekek jönnek oda hozzá barátságosan, ő meg tiltakozik zsebredugott kézzel vagy bekapja a pipát, nyeffeg vagy ha már nagyon nem ért belőle a közeledő gyerek, és nem vagyok kéznél, akkor toszít rajta egyet...
A bölcsiben sem kell félteni (aminek bevallom picit örülök), mert 2 fiú mellett edződött, és nem hagyja magát. Sőt hangosan magyarázva próbál érvényt szerezni az akaratának. Kell csiszolni a technikán.

>> FÉL(ŐS)

2 fiú után ez megint különbségként jön ki, és nem tudok rajta javítani. Persze nem is kell erőszakosan, de a jelmezesektől annyira fél, hogy két kis pillangónak öltözött 3-4 évessel sem bír ordítás nélkül meglenni egy öltözőben. Sajna, a fiúk rá is gyúrnak, mert kevésbbé direkt módon, de Lolának célozva hörögnek, bőgnek, böffögnek állathangon itthon, mert tudják, hogy fél tőle. Ilyenkor néha jön Lola árulkodni, hogy "Tátá (Lóci vagy Mózi) ooóóuuaaa"- Mózi vagy Lóci oroszlán bőgéssel ijesztgeti. És közben szopja az ujját, és tekergeti a szőke kis tincseit. Az állatos mese könyvekben is a bárány, bocii hangokra befogja a fülét, és mutatja hogy nem jó, nem akarja hallan. Szóval egy része annyira gyámoltalan kislány, a másik meg egy ~ erőszakszervezet. Hisztizik visítva egyből, ha nem az van, amit ő szeretne. És nyilván nem lehet mindig az.

>> TÁNC, ZENE

Amennyit énekeltem Mózinak és Lócinak annak kb töredéke jut Lolának. És nem azért mert én nem akarom, hanem integetve jelez rééégóta, hogy "neeeem". Nem kér belőlem :). Az egyszerűbb süss fel napocska már belefér. Viszont táncolni nagyon cukin táncolnak. Látja a fiúktól az elvadult mozdulatokat, és nem annyira a kecses légies stílus kedvelője, hanem inkább pogózik.

>> MESE (OLVASÁS)

Igyekeztem figyelni rá, hogy neki is meglegyen a saját korának megfelelő (esti) mese, ne csak azt hallja, amit a fiúk kérnek. Eleinte nem volt egyszerű, mert csak az állatos kihajtogatós kemény könyveket nézegettük, de szépen belesimult a napi rutinba, és fokozatosan bevettük Pipp és Pollit, Bogyó és Babócát, Maszat stb

>> FÉLTÉKENYSÉG

Ez rendesen jelen van mióta tudatára ébredt. Itt is pl éktelen ordítás keletkezik, ha este miután neki meséltem és ölben volt, és a fiúk következnek átadja a mellettem lévő helyeket nekik. Szó sem lehet erről. Az sem mindig jó, ha őt ölbe veszem, hogy a két fiú két oldalt üljön. Mivel Mózi és Lóci is igényli, hogy legalább mese közben hozzám bújjanak, nem is szoktam engedni ebből. Próbálom rábeszélni, hogy ő meg ülhet az ölembe, nem mindig tetszik neki. Lócikával ilyenkor nagy harcot vívnak. Mózi meg átadja a helyét a végén, de azért megjegyzi, hogy ez nem szép, és ő szeretne mellettem ülni... Hasonló szituácó nem csak meseolvasás közben jelentkezik. És Lóci nagyon beleáll ebbe. Élvezettel visíttatja és visít ő is. Szóval az esti meghitt meseolvasás nem mindig annyira idilli.

>> ALVÁS

Egész szépen beállt a saját ágyban alvás egész éjszaka, de most ez a hetes betegség bedöntötte a rendszert, újra kell kalibrálnunk.

>> APASZERELEM

Napjában százszor elmondja, hogy APA. Ha megzörren a kávéfőző vagy a daráló. Ha meglátja a papucsot, nadrágot, és mint az ágyugolyó kilőnnek a folyosóra bármilyen pozicióból, ha csörren a kulcs. Azért a zenit még én vagyok. Nincs is ezzel baj :))). 

Én az összes jelenlegi hisztijével, visításával, félénk amazonságával imádom. Anya-lánya szerelem

Kató Eszter Photography



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése