Mózi racionalitása

Annyira szeretem, ahogy Mózi gondolkozik. Sőt, hogy gondolkozik. Látszik, hogy semmit nem fogad el alapnak, csak ha tényleg ésszerű a számára. Ok..., vannak még mesék és legendák, illetve az abban való hit és hinni akarás. Legyen is. De már szivárog a rendszer.

Tegnap az oviból jövet a kereszteződésnél állva az autóval egy kéregető elsomfordált mellettünk. Mondja Lócika. 

- Emlékszel Anya, hogy a múlkor akartam neki pénzt adni?

- ... igen, meg kiflit (de ki se tudom végig mondani, Mózi már közbe is vág :))

- DE NEM AZ ÉN PÉNZEMBŐL!!!

Próbálom hűteni a kedélyeket...

- Mózikám, abszolút fel sem merült, hogy a Te pénzedből adná Lóci. Különben pedig nagyon szép gesztus és tulajdonság, ha valaki, akinek egyébként sincs sok (zseb)pénze ilyenre gondol, hogy mással megosztja...

Emlékszel a Varázsbögre mesére? Annuska is csak száraz kenyeret evett, és a koldus asszonyt megsajnálva megosztotta vele, cserébe az asszony elvarázsolt a bögréjét, hogy minidig onthassa magából a tejbekását... [ha csak kéri Annuska, és azt nem mondja, hogy "Már a kása, elég mára!"]

Erre böffent egy flegma kamaszosat Mózi, amire nem tudok gombot varrni csuklóból :D

- Hahh, nagy cucc, ha meg tudott varázsolni a koldus asszony, miért nem varázsolt magának már hamarabb ennivalót, akkor Annuskától sem kellett volna elkérnie.

ENNYI. Kezdjük kinőni a mese-takarót, itt-ott kilóg a józan ész alóla.