Hosszú, árnyéktűrő szomorúságom mára annyira elgazolt bennem, hogy Attila egyetlen kérdése: “Megcsináljam a második kávédat?” beöntés volt. Megindította bennem a - talán rég elzárt - könnyeket. Nagyon rég nem sírtam, pedig kell/kéne. Nekem biztos, mert átmos, tisztít. Lényeglátó bölccsé tesz :). Jajj nekem :D. És mindig gyanús, ha nem jön. Ha meg tudok annyira keményedni, ha ki tudok annyira száradni, mint mostanában.
:(
VálaszTörlés