Vasárnap

 A vasárnap bennem egy mini szilveszter az új hét előtt. Ezzel a nappal kapcsolatban sok elvárásom van - szegény... Nem is teljesít mindig jól :D. Legyen a napban pihenés, legyen benne családi/gyerekes móka, legyen benne az 'anyán' túl bármi 'női', legyen benne kedvtelés, legyen benne kötelezettség, összeszedettség, legyen benne tervezés a következő hétre, legyen benne visszatekintés, mit felejtettem el, mit kell még pótolni, legyen benne egy hangsúlyos újrabootolás érzés, legyen benne sport/aktivitás, legyen benne normál/közös, nyugodt étkezés, legyen benne időben fekvés, és legyen benne(m) estére felszívott, elraktározott energia, amit apránként porlaszthatok el a következő héten.

Most épp ott tartok, hogy az elmaradt munkát pótlom, közben Attila elvitte a gyerekeket, és rámömlött az érzés, hogy akkor most mindent meg tudok talán dupla olyan gyorsan csinálni, ami még a vidám vasárnap érzéshez kell... Majd meglátjuk. Mondom gyorsan röviden, hol tartunk családilag/egyéniben általánosságban.

- MUNKA: Heti 1-2 alkalommal bejárok dolgozni, ami áprilistól kötelző is lesz (szerintem nagyon nem hülyeség, még akkor is, ha kényelmes a helyzet itthon nagyon). Még mindig van bennem szufla a jelenlegi munkakörömben, van itt még sok tanulnivaló, és nem feltétlenül csak a szakmai rész. Nem titkolt szándékom minél többet megtanulni itt azokból, ami nem kötelező, de olyan sok rendszerrel dolgozunk, amit szeretnék kihasználni, kellhet a tapasztalat. Szeretnék majd projektekben részt venni a jelenlegieken túl, mert érzem, hogy nekem ez fontos a biztos, napi rutin mellett. Amit nagyon szeretek, ha a meglévő tudásomat, tapasztalatomat tovább adhatom. Szeretek hatással lenni, nyomot hagyni, ezért is esett különösen jól, amikor az elköszönő junior munkatárs azt írta, hogy szerinte tőlem tanult a legtöbbet a csapatból és tutira hasznát veszi később, jó példát látott bennem. Az excel tudásom nagyon alap, felhasználói szinten van szerintem, akarok makrót írni megtanulni idén. Nem vagyok egyszerű helyzetben karriertervezés terén, mert bár a rugalmasságért végtelenül hálás vagyok itt, nem nagyon tudok többet magamra rántani egyelőre anélkül, hogy a gyerekek ne sínylenék meg, vagyis egy darabig nagyon kreatívnak kell lennem, hogy sikerélményt találjak a hétköznapi munkákban.

- GYEREKEK/CSALÁD: Szerintem sokat nyíltunk. Több társas programban részt veszünk, aminek a napos oldalát élvezem. Én könnyebben bólintok rá arra, hogy húzzuk rá a nagy kaput a kupira/teendőkre, és inkább kiránduljunk, Attilát sokkal jobban nyomasztja ez nyilván. Ettől függetlenül voltunk márciusban családilag Hután, szülinapoztunk/névnapoztunk Anyáéknál, volt itt Poszikó Lilivel, karácsony óta összejött egy Nagyerdős ÖTYE, egy volt egyetemi társasággal mátrai túra, loptunk Sanyikámmal egy gyors tavaszi elő-vacsorát, amíg a gyerekek úsztak, valamint Mózi januári szülinapját is sikerült az iskolai barátokkal megünnepelni :D. Nem kapkodtuk el, de milyen jól tettük, mert végre szép idő volt, és ki lehetett menni. Annyira jól esett látni az osztálytársait, ahogy ölelgették boldog szülinapot kívánva, haza sem akartak menni a fiúk, csak mondták, hogy tök jó lenne itt aludni még.

Lóci a(z)avarosban halászik :D

nem lát-nem hall-nem beszél (de csak a ha szólunk ;-))

eW-túra

Attilkó szülinap Nagyhután

Füzérradvány

Titulus mimbeltónia :D

Sástó

Vannak a ház körül és a házban még befejezetlen/elhalasztott munkák, amikkel próbálunk haladni, pl terasz újra burkolás, valami árnyékoló megoldás, lassan belül újból festeni kell és a kinti is aktuális lesz. A kertet nagy örömünkre át tudtuk adni hozzáértőnek, hogy a leylandi ciprust fazonírozza, fát kívágja, amit kell, veteményest beüzemelje.

a legújabb Kylian Mbappé - DEAC 15 (szivecske)

Tyúkok szabadlábon

Az úszás tanfolyam naposabb oldala

Én kis kertet kerítettem... Lizi tenyerébe

4.b osztály + Lóci és Kristóf - Mc Donald's menüt kértek

- AKTIVITÁS/EGÉSZSÉG/MINDFULNESS: sajnos ezt a béka segge alól próbálom feltornázni, kezdek ráharapni a témára, néha eláraszt a jó érzés nem csak a muszáj. A covid és a legutóbbi influenza 5 hónap alatt zajlott le bennem, majd jött egy felfázás, amire antibiotikum kellett megint, de érzem, hogy le vagyok kicsit amortizálva, amit nagyon kénylemes lenne a korra fogni, na de ne mááááár, még nem akarok ezzel takarózni, így marad az, hogy próbálok jobb dolgokat enni, nem csak bekapkodni ezt-azt. Ráharapok olyan ötletekre, termékekre, ami korábban nem érdekelt volna, pl zöldség/gyümölcs koncentrátum, ami nem étrendkiegészítő, vitamin :D. 

Fúúú, na jó, muszáj vagyok folytatni a munkát, amíg nincs itthon senki. Jövök még majd, de lehet csak áprilisban.

Várjatok, hozok egy kis derűt is - tipikus Lóci

 Vmikor a kéthetes betegség közben villant be, hogy rákérdezzek:

- Lócikám, ugye nem maradt szőrös uzsonna a táskában…? (hallottam, hogy szokott ilyen másoknál előfordulni… köhömm :D)

- Nem, semmi.

- Biztos? Megnézted?

- Igen, biztos.

Ok. Ma reggel néztem farkasszemet EZZEL a mosogatóban. Lazán betette így. A másik doboz ki volt ürítve, de hasonló ‘kismókus’ lehetett benne… :D 🤦🏻‍♀️

Letargiás nyannyer

 Egyre kevésbé tudom méltósággal viselni ezt a bő két hete tartó betegséghullámot, ami mögött nyilván több is van, mint a betegség :(. Rég éreztem ennyire frusztráltnak magam. ….

Na, ezt elkezdtem akkor, amikor tényleg úgy éreztem, úgy nyúlok a betű után, mint alkesz az üveg után. Amikor azonnal kell a lecsapolás, a megnyugvás. Sajna ez nem jött/jön igazán. Betegség tovanyargalt, a takony érzés maradt. Pedig nem olvasok híreket. Ennyire egyszerű eszköz maradt a kezemben. A leghomokosabb fejű strucc vagyok. De mivel nincs ráhatásom a háborús eseményekre, nem forgatom magam a sárban. Ezzel nem oldottam meg igazán a helyzetet, mert a kirakat mögött azért ott van a lavírozás, hogy mely oldalakra ne lépjek fel, ahonnan nem ömlik a szar a nyakunkba. Sajnos tököm tele a segítő posztokkal, ahol mindenki megsegít és pózol liszttel, pelenkával, megpakolt csomagtartókkal, tököm tele, hogy nem jön biztató hír, hogy nyomja agyon a hangulatomat, és érzelmileg nem tudom leválasztani magam a helyzetről :(((

Ne várjatok a sorok közül tőlem megváltást és gazdasági elemzést, előrejelzést sem, buta vagyok én ehhez. Marad annyi a kezemben, hogy kiventilálom magam a durván benyalt két hetes betegségünkről, ami legyűrte a családot, Attila kivételével. Mondanám, hogy covid, de nem az volt, gyors és PCR tesztek is azt mondták. Lola baba kezdte a sort az egyik szombaton egy cifra hányós-fosóssal ezzel lelapítva a részvételi lehetőségünket a Sanyikám által szervezett farsangi kis hepajról. Kedden reggel csatlakozott Lóci lázzal, köhögéssel, hasfájással, majd én csütörtökön lázzal, addigra durva köhögéssel, végtag fájdalmakkal, levertséggel. Aztán csapódott vasárnap Mózi lázzal, hányással, egyéjszakás klinikai all-inclusive ellátással Addigra már annyira köhögtünk és semmi nem hatott, lázunk is addig maradt lent amíg a lázcsillapító hatott. Attilát kiköltöztettük a szobából, és rotálódtak a gyerekek éjszaka mellettem. Lola lemaradt az ovis farsangról, ami okozott nagy zokogást, ezért itthonra rittyentettünk most szombatra farsangi feladatokat a családnak: hátra tett kézzel lencsés kuki-evő versenyt, szívószálas szörpivást, maszkoló szalaggal ragasztottunk foci pályát, ahol kétoldalú ragasztó volt a kapu és kis bojtokat kellett belefújnunk a másik kapujába, majd ujj fociztunk, ickáztunk :D. Lolának varrtam denevér szárnyat, fület, álarcot, nagyon hálásak és lelkesek voltak, este pedig sültkrumplis családi mozizást csaptunk este 11-ig. Annyira nehezemre esik mostanában a gyerekekkel játszani, nem tudok belelazulni az ő kis világukba. Valamikor magam mögött hagytam, amikor nagyon telítődtem azzal a világgal, és azóta folyamatos a kérdőjel bennem, hogy egyáltalán való-e nekem gyerek. A mesélés maradt az egyetlen fogyatkozó kis sziget, amin annyira önzetlenül velük tudok lenni, egyébként meg annyira elnyel a feladattudat, hogy megfojtotta a laza, gyermeki spontaneitásom. Szar kombó. De az érzés, a defekt az én készülékemben van. Hirtelen ennyit tudok mutatni magamból. Egy álomnő vagyok, szó szerint :))