Röviden pár szóban/képben

 Legyen ez az első kép, ami a januárjaimat általában jellemzi. 

Nehezebb hónap/ok vannak mögöttem, de semmi veszedelem. Csak fúlásig munka. Elkezdtem januárban munkahelytől függetlenül egy időhatékonyság business coach-csal dolgozni, ami kb 2-3-4 hetes gyakorisággal lesz pár alkalom, hogy lássuk a lenyomatát, trackeljem, amit trackelnem kell, közben én teszem mögé a lelki szívó és töltő tényezőimet. Sokszor az ilyen tréningek azért kellenek nekem, hogy keretbe tegyem azt, amit amúgy is tudok, de ez olyan, mint egy nagytakarítás, selejtezés, új szisztéma szerinti visszapakolás. Követem egy ideje Borókát, még Lola születés után akadtam rá, ő is kicsi gyerekkel volt akkor otthon, és mindig irigyeltem az összeszedettségét, keretrendszerét, már csak abból is, ami az írásából hatott. Január elején felkerestem. Meglátom, sikerül el energiát és ‘vasaltabb’ feelinget felszippantani ezekből az alkalmakból. Bizakodó vagyok magammal szemben. 

A gyerekek sokszor látnak kimustráltak vagy eltemetettnek, mondják, hogy ne dolgozzam ezt, amit csinálok. Mostanában kezdtem azt is mellé tenni, hogy igaz, hogy egymást érik a zárások, a negyedévek, évek, de én ebbe nem bele vagyok kényszerítve, hanem a munka részét szeretem és élvezem. Minden apró javulást sikerélménynek érzek, amikor megugrom saját magam, szeretem a csapatot, a pozíciót, hogy felettem, alattam, mellettem is vannak. Ez egy elég jó hely :). És még 3 év után is érzek hálát, nem kifejezetten a FS iránt, hanem azért, hogy megléptem, hogy visszatértem az eredeti kiindulási pontomhoz. Viszont figyelni szeretnék, hogy a gyerekekben ne az maradjon meg, hogy a munka az nehéz és nyűgös és elharaphatatlan, mint a takony, és meg kell szabadulni tőle, mert ez valami kötelezően rossz. Mert nem így van, és egyikőnk sem így éli meg, viszont a gyerekek abszolút ezt vághatják le belőle.

A hétvégéjeimet viszont nem adom. Nem vagyok hajlandó. Azon túl, hogy háztartási szinten utol kell érni magunkat ilyenkor, próbálom meglátni a gyerekeimet. Akik olyan elfogultan csüngnek rajtam, és félek annyira vastag réteggé nőtt a kontroll körülöttem, hogy nem tudom láttatni, hogy mennyire szeretem őket ❤️. 

Legjobb vasárnap reggelek 😂

Kedvencem ez a sorozat 😁 
(kár, h Mózi nem volt itthon, majd vele is bepótoljuk)

Egy hétig Attila No-ban volt, ilyenkor még szorosabb szimbiózisban vagyunk, a ‘kicsik’ velem alszanak felváltva, több beszélgetés jut, mert én hozom, viszem őket. Mózival általában főzünk, de vmelyik nap kérdeztem Mózit, hogy ha kiharaphatna egy darab anyás szabadidőt, mivel szeretné tölteni. Azt mondta, üljünk be valahova beszélgetni. Jöv héten elmegyünk bowlingozni majd kettesben (vagy vmi hasonló). 

Mózival rittyentettük ebédre, NYAMM!
(a kicsik puci/tejfölös tésztát kértek. Mi mást 🙈)

Lola mindig a nyomomban van. Édes. Nagy boldogsággal vesszük fel az egyen pulcsinkat (éljen a ZARA gyerekosztály 🤘🏻), de ő szeret mindent úgy csinálni, ahogy én, mindenben segít, főleg a konyhában, teregetésben. A kedvence mostanában, hogy leültet szembe magával a játszó matrac végébe, és amit ő csinál azt kell utánoznom 😂. De játszottunk rendőröset is. Nem volt több 12 percnél, rohangáltunk a lakásban fejeket vágva, és olyan boldog volt, napokig emlegeti, hogy mennyire jó volt ❤️. 

Lócikát a héten kétszer is sportorvoshoz vittem, mert kedden EKG, csütörtökön a többi, aztán csüti fél 6-tól edzőmeccset játszottak, mi Lolával addig bementünk az irodába. Ő szorgalmit írt, én meg dolgoztam picit. 

Szombaton reggel (ok, 10-kor keltünk 😁) Lóci borította rám a takarót és dugta be a fejét, hogy szeretne meghívni engem a Volt egyszerbe… kávézni, de úgy, hogy ő fizet a saját pénzéből és csak mi ketten menjünk ❤️. Ma került rá sor, Lola addig Anyával volt, Mózi meg Attila vadásztak. A reggeli brunch után sétáltunk kicsit, a Black Sheep kávézó előtt meséltem neki, hogy én voltam otthon mindig a fekete bárány. Vagy ha nem is, én vmiért ezt alakítottam ki magamban. Erre felcsillant a szeme, hogy ő is úgy érzi, mert Lola lány meg én is, és Lola mindig mindenhova követ engem, Mózi jár apával vadászni (őt az nem érdekli) és ő meg ott van középen 😭🥹. A meg nem értett középső…. Egyem meg.  Mert hogy Apa sem tudott focizni vele egy ideje, és kikopott a mamusz foci bajnokság is itthonról. 

Tényleg a héten még vanília pudingot is főzött Lóci, teával, amiből egy jó adagot én is kaptam, hogy bírjam a késő esti műszakot. Lola pedig kirakta pillecukorból a tetejére, hogy ANYA 😂. Azt mondta, picit nehezen olvasható 😂😂😂

A héten befért a 3 tenisz is. Ebből az egyikre jött Lola és az Eszter lányai is, így ők kint színezgettek, randalíroztak, amíg mi nagyon jót játszottunk. Végre megint volt bennem energia, ki voltam aludva, tényleg nagyon jó volt. Szombat délután senki nem volt a többi pályán. Legjobb.