tűkkelütött: Valami megint hiányzik a képletből

2024. május 13., hétfő

Valami megint hiányzik a képletből

(Anyák napjáról sem feledkeztem meg, csak majd a Lócika csütörtöki sulis eseménye után írok)

… a sikerélmény. Hiába szép és jó minden, ha magam körül csak forgok, toporgok, és nincs megdolgozott sikerélmény feeling. Annyi területen domboríthatnék pedig, és nem kell gondolni fene nagy dolgokra, de az érzés kell. Kell látnom az esélyét, mert egyébként nem veszi be a fókuszom az adott területet, és okafogyottá válik. Úgy örültem az uccsó pár futásnak, hogy egy-egy km-t a végén megpróbálok megtolni, hogy mindig jobb legyen, mert a sebesség gyatra. Végre láttam javulást, végre bírtam picit hosszabban is kitartani a tempót és már különösebb erőlködés nélkül befért a 6perc alatti km, erre a térdem vacakol :(. Eddig úgy voltam vele, hogy picit rozsdás és reggelente ‘kattog’. Vagy lépcsőn lefelé. Nem is mindkettő, csak a bal. Most hétvégén egy futás és tenisz után alap jàráskor is mindekettő kattog-ropog 😭. Fájni nem fáj, sportolás közben nem jelentkezik ez, de akkor is nagyon nem oké. Muszáj lépnem az ügyben, addig szünetel a futás/tenisz, max a kardió ellipszis jöhet szóba… Ha bármelyik szakember azzal fogja kezdeni, hogy “De hölgyem, mit akar 44 évesen…?” Annak megmondom a magamét. Mert én még nagyon sokat akarok.

Volt itt megint játszóházas szülinapi zsúr meghívás pénteken Lolának, MCC Mózinak és Art Week látogatás Géza papánál, Bozsik vasárnap, vezetés, sárkányeregetés vmikor hétközben és hát nyúlnézés, mert Lola nagyon szeretne. Mózinak még él és virul Bart, amit a nagyszülőktől kapott egy karácsonyra, Lócika pedig leopárdgekkót szeretne, sokszor nézünk ilyen videókat 😁. Ma egy jó nagy lépéssel közelebb is kerülünk az ügyhöz, beszámolok majd róla.

Csatolom a szokásos heti/kétheti képeket, nálam a blog a fotóalbum: