Utolsó napok

 Karácsony már a kertek alatt bujkál, én pedig teljesen felkészületlenül iszogatom a kávét a kanapén. Vmiért nagyon nem tud bemotiválni december 24, és csak az vígasztal, hogy lesz még karácsony. El vagyok maradva az ajándékokkal, teljesen el vagyok telve holmikkal, ingerekkel, fulladok a boltok gondolatától, kínálatától, és csak azt vágyom, hogy megálljon az élet. Mármint, hogy magunkra húzzuk az ajtót és minden kötelezettséget, megfelelést az ajtón kívül tudjak. A griff madár alattam, aki mindig mozgásban tart, éppen kipurcanni látszik. Szeretném hagyni megpihenni. Egyetlen elvárásnak sem bírok jelenleg megfelelni. Egy meleg lakásra van igényem, fénnyel, csenddel, hogy felszívjam magam. 

Mára lerottyantam, fájnak a tagjaim, csorog az orrom, fáj a torkom. Reggel Lola teniszversenyével indítottuk a napot, holnap is lesz még, de a heti mozgás kimerült a sétában és a karácsonyi partis táncolásban. A fiúk vadásznak, én meg várom az ihletet, hogy rendbe vágjam a lakást, ki-be pakoljam a mosogatógépet, kimossak 5 adag ruhát (már csak négyet, mert egy lejárt), párosítsak 2 köbméter zoknit, felfúrjam Lola polcát. Lehet, inkàbb az alvást választom.

Imádom nézni, ahogy teniszezik ❤️

szülő-gyerek karácsonyi foci

Titussal a traktoron

Karácsonyi kupa Józsán
(nem nyert Lola, de versenyről-versenyre egyre jobb)

Ádám Lola manager szemüveges lett 😍
Folyamatosan az én magassarkúmban és
blézeremben klaffog itthon
 (hamarosan bele is nő 😁)

Negatív rekord

 2019-ben volt csak az idei évnél is kevesebb igényem/időm/figyelmem/fegyelmem, hogy írjak itt. Ez az év úgy szalad, hogy ha a Yazioban nem trackelném az étkezéseimet (amit gyakran csak a kávéval bővítek, h a széria ne szakadjon meg 😁), akkor tényleg azt hinném, h még csak kb 3 hónap telt el 2025-ből. Baromi fáradt és energiátlan vagyok. De a csontomig. Néha aggódom is, hogy ez vaj’ mennyire normális. Na de mindegy is, a kifutott tejbe kár belesírni, ez lehet már ilyen. Belül is brutál hullámhegyeket-völgyeket járok, egy hormon vizsgálatot fogok csináltatni. 

Körülöttünk már advent van. Felétek is? A titokzatos csoda, az illúzió fordított arányban változik a gyerekek éveinek növekvő számával. Idén lesz az első karácsonyunk, hogy a fát már magunknak vesszük és közösen díszítjük, segítve az angyalok és Jézuska munkáját ;-). A héten az Auchan parkolóban mondta Lola, hogy annyira finom fenyő illat van, és hogy mennyi karácsonyfát árulnak. Mondtam, hogy ez még csak fenyőfa, kellenek hozzá még a gondos angyali kezek, hogy karácsonyfa szülessen belőlük. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, és kipuhatoljam a véleményét, hogy vajon mi tudnánk-e karácsonyfát varázsolni belőle közösen? Nagyon megörült neki. Megbeszéltük, hogy Apát is megkérdezzük, mit szólna hozzá, ha idén megelőzve az angyalokat, mi vennénk meg a fát, és mi díszítenénk 24-én. Lola azt mondta, Ááá, Apa biztosan nem fog beleegyezni, mert ő nem egy ezermester  és díszítő, biztosan nem akarja majd ő díszíteni a fát. Mondtam, hogy azzal sincsen baj, én szívesen csinálom Vele, mármint Lolával meg aki még szeretné. Így most rápróbálunk erre a variációra. Én is kíváncsian várom, hogyan csapódik le, milyen hangulatot hoz. 

Illetve idén nem 23-24 sütök főzök, hanem a sütik már készen vannak, töltött kápit is előre tervezem, idén vega verziót is csinálok, tanulok Marikától és az anyukájától jövő héten. Elhatároztam, hogy a zsúfolt hétköznapokba is csempészek apró találkozásokat. Pl Katával sütöttük a sütiket, Ágival ebédeltem pénteken, Barbival irodalmi esten voltam, a közös Fitymás konyhaavató-délután elmaradt Marikánál, mert lebetegedett, de majd pótoljuk januárban. Amire még vágynék Attilával egy kettes mozdulatlan semmittevésre olvasással, sétával/túrával. Na majd ezt is összetrombitáljuk. 

Itthon minden ok, talán kevesebb a feszkó Mózi és Lóci között, Mózi beszédesebb, derűsebb talán. Sokat mesél nekem elektronikai dolgokról, annyira jó, hogy így tud lelkesedni valamiért. Ez annyira kell! Ez a túlélés záloga. A szenvedély bármi iránt. Rendeltünk az Aliexpresszről valami cuccot, valami tápegységet (meg nem mondom, mi a pontos neve :)), és több mint egy hónapig jött. Úgy várta, mint a messiást. 

Jövök még majd képekkel, nem sok van egyébként. Most

Pallagi séta Katával
(igyekszem havi 50km-t sétálni, ami nem a bevásárlás és a napi lépésszám, hanem kifejezetten séta)

Lola első lett az iskolai prózamondó versenyen ❤️

Foci-foci-foci 😍
 (ez nem annyira november-decemberi kép, valszeg csak mostanában mentettem le)

Fenyőágért mentünk a piacra az adventi koszorúhoz 😁

Damon Hunters frizura. Mi más :) ?

készülnek a koszorúk is

Vandával 😍

A fiúk ❤️

Segítőm 😘

Lemerült a gépem - munka ‘nyista’

 Lócit hoztam focizni, egyből munkából, és a laptop 5 percig bírta a kocsiban. Nincs semmilyen töltő, nincs kedvem legyőzni a pihenhetnékem, hogy kihasználjam hasznosan az időt, és legalább sétáljak. Nincs kedvem áthidalni a problémát :D. Csak telót nyomogatok, van hát időm itt is jelentkezni. Egyébként már reggel megsuhintott az érzés, hogy szeretném ezt a napot megőrizni a jövőnek. 

Beindultak a nyíltnapok a nyolcadikos diákok és szüleik számára, volt már az iskolában is felvételi tájékoztató, voltunk már és még megyünk is Attilával benyomásokat gyűjteni. Jó hír, hogy kevésbé érzem mumusnak a témát, kezd megszelídülni az érzés bennem, hogy nem egy túlélő labirintus az egész, amiből vagy kijutunk élve vagy felfalnak a farkas kutyák.

Amikor kiraktam Mózit az első nyílt nap alkalmával - és a kapucnit a fejére húzta, 10/10 pontos kamaszos testtartással, hangszínnel még visszahajlolt, hogy ‘Kössz, Muter!’, majd elballagott a suli irányába, - bevéstem erősen a szívemben, hogy megint kinyitott egy újabb ajtót a Titkok Kamráján, és követi majd a többi Ádám-Seres gyerek is, addigra ‘mi-sem-természetesebb’ érzéssel, viszont ez megint egy első közös - elsödlegesen minket érintő - élmény hármunknak 🥺❤️.

Tegnap este, Ági laza viberes bejelentkezésére, h ‘Csá Nyanya, hogy telik az ősz?’ megint azt írtam volna, hogy az dominál bennem, hogy MINDEN SOK, túl vagyok ingerelve, mindenki lépjen hátrébb tőlem 2 lépést. Estére leszívottnak érzem magam. Sikerült megállítani a ventilálási igényt, és a felszabaduló energiával áthelyeztem a másik szemüveget az orromon, és végre meg tudtam látni a fáradtságon túl a befektetett energia eredményét, tudom értékelni saját magam, amit sokszor levezénylek egy nap. Sokat tanulok Lolával, mert lelkes, és állandóan trekkeli a Krétát, készül szorgalmival, jelentkezik versmondó versenyre, dúl benne az energia, nyüstöl, emlékeztet mit ígértem, és nem nagyon hagyja, hogy halasszam :). Valszeg hatással van rá most a továbbtanulási téma, és mondta, hogy már ő is gondolkozik ezen, de még nem tudja, mit szeretne, leginkább most Vandával fodrász szalont nyitnának :D. 

Akivel nem vagyok most isten igazából kibékülve az Lóci. Őt érzem most fénytelenebbnek, önbizalomhiányosabbnak. Neki egyelőre nehezebben megy a feladatok menedzselése, nem feltétlenül tanulmányokban, de kell segíteni előre tervezni a hetet, szemléltetni, hogy mi miután következik és az mennyi időt vesz el, és mi fér/nem fér akkor a napba/hétbe. Továbbra is kicsit elvarázsolt, és szorongásra, füllentésre hajlamos. Ezek mellett őt érzem továbbra is a legerősebb szeizmográfomnak. Figyeli a hangulatom, látom, h igyekszik segíteni, próbál kímélni, kérdezi, hogy megmasszírozza e a hátam, mégis alakul a kamaszsága, önállósodik, érik. Kicsi Makim 🥺.

Somogyi esten H.böszörményben 😍

Mózi nagy kedvence

Leendő fodrász szalon tulajdonosok 😁

Lola érzi a divatot,
nem szólok bele az öltözködésbe 😂

Édes Lóci maki Géza Papával ❤️

Cipő fanatikus

Lola tenisz

 Hadd írjam még ezt is gyorsan le, amíg a család nincs itthoL, és annyira melengető jó érzést okozott nekem tegnap. Lola újra benevezett tenisz versenyre a májusi kudarcélmény után. Nyáron is vittem, amikor nem nyaraltunk, viszont szeptember nyögvenyelősen indult. Kiderült, hogy a rendes 2 órakor kezdődő edzésre nem fogják elengedni mindennapos tesi miatt, csak akkor ha igazolt játékos. Megkérdeztük Mátét is, ez hogyan nézne ki, mivel járna, valahogy nem tudjuk-e ezt mással kiváltani, de azt mondta annyiról lenne szó, hogy igazolt versenyzőként évente 4 országos versenyen kellene indulnia. Na ettől Lola annyira betojt, ettől az ORSZÁGOS szótól, hogy azt mondta, ő nem szeretne. Nem szeret szerepelni (ez meglepett, mert bár valóban nem egy önkéntesen jelentkező iskolai szavaló, azért nem is egy lámpalázas kinézetű gyerek). Mondta, hogy nagyon szereti a teniszt, ő akarna járni tovább, de nem akar versenyezni. Én ezen kicsit berágtam, hogy ahhoz ez elég drága sport, hogy égessem a pénzt egy egyéni edzőre, úgy hogy már most tudja, tudjuk, hogy semmit nem szeretne vele kezdeni csak játszani. Egy kicsit magamba is kellett néznem, miért van bajom ezzel. Továbbra is azt tudom mondani, hogy nekem sem az a célom, hogy olyan versenysportokba toljam be, amit nem szeretne. Nekem is a mozgás öröme számít, illetve az, hogy ne csak fél évig tartson valami, hanem az első megtorpanásokon, hullámvölgyeken is legyünk túl. Aztán ha nem megy, nem barát a tenisz, akkor válasszunk egy kevésbé drága sportot. 

Most itt tartunk. Hogy önszántából elindult az idény uccsó őszi HBM tornáján narancs pályán, ahol csupa olyan kisgyerek versenyzik, akik sokadik versenyükön vannak túl, és Lolának is ez lenne a kövi lépés, hogy ezeken kb minden kint legyen, szokja a mezőnyt, ismerje meg a gyerekeket, lásson és játszon minél több játékot, és élvezze. Kamillával szokott néha pötyögni, ő szintén 'zöld fülű' még, ő is csak egy versenyen indult a nyáron. Kb egy szinten vannak, annyira cukik. Imádom nézni, mert már élvezetes labdaadogatások vannak. Elolvadok, ahogy játszik, annyira ügyes, nagyon sokat fejlődött.

Már most volt olyan meccs, amit nyert, és a másik 3 játékban is döntőig jutott. Máté is azt mondta, hogy Lolának ma csak jó játéka volt, ő is nagyon büszke volt rá. Hát még mi. Attila is kijött megnézni. Ma pedig Lóci foci meccsén volt (2-0-ra nyertek, én futottam).

FityMálta 2025

 A bajszomra is tapadt a pókhálóból, amíg áthaladtam a blogger szerkesztő felületén, oly’ rég jártam erre.

Nyakig az őszben:

Lóci kétszer volt már egy-egy hetet itthon tüszős mandula meg hőemelkedés, köhögés, takony miatt. Lola is pár napra becsatlakozott, majd Mózi is ‘elirigyelte’ az itthoni sormintát, megroggyant ő is.

Este/du csak arra vágyom, hogy bebújjak az ágyba.

Volt itt egy szeptemberi máltai kiruccanásunk, ami részben titokban tartott esemény volt. Mivel Marika még nem járt itt, Kata karácsonyra meglepte egy repülőjeggyel, hogy kettesben kiruccannak majd ősszel. Mi pedig Eszterrel januárban megvettük a jegyet, hogy meglepiből utánuk osonunk, és rajtaütésszerűen kiterjesztjük a kettes Máltájukat négyes FityMálta hétvégre. Volt bennünk vacillálás, hogy vajon mennyire fogják ezt sérelmezni, de lementettünk olyan viber csetes evidence-ket, amiben egyértelműen közlik, hogy annyira jó lenne, ha mi is mennénk. De mondtuk, hogy neeem, ez az ő kettes utuk ;-). Annyira távolinak tűnt januárban a szeptember, én reméltem, hogy addig kigyógyulok a repülési rettegésemből, és nem full stresszben utazok. 

Nyáron aztán Katát csak be kellett avatnunk, mert bár Eszter szépen kipuhatolta, hogy hol szeretne Kata szállást foglalni, és meg is néztük a szállodást, sőt Eszter szépséges és hasznos kalkulációt is készített, hogy a négyágyas szoba lényegesen olcsóbb lenne. Már nem csak az a 10-20k/fő/éj különbség, így Kata is tettes-társ lett. 

Az ő jegyük csütörtökre szólt, a miénk pénteken indult. Gyakori chat kapcsolatban voltunk Katával, hogy merre járnak, Marika hogyan érzi magát, jól vették-e a pöti akadályokat. Pl a szállodába bejelentkezést, ami az Eszter nevén volt. Teljesen jól, Marika gyanútlan túrista üzemmódba van, és a két - egyébként nem túl nagy, Kata szerint 110-es :D :D - franciaágy sem tűnt fel Marikának. Annyit írt talán pénteken este, amikor megérkeztek, hogy mondta Katának, mekkora vicc lenne, ha mi kint várnánk őket a reptéren Máltán :D. De utána semmi jelét nem mutatta a gyanakvásnak, utólag bevallotta, fel sem merült benne :).

Mi pedig pénteken délután, akkor már Máltán landolva küldtünk 'ellen-bulis képet' a Petőfi térről, hogy mi pedig nosztalgiázunk Eszterrel :)). Hát így indult a kalandos hétvége.

Petőfi tér 1. - reggeli nyihaha fejem van :)

Reggel a 8-as IC-vel mentünk fel. Azért nem autóval, mert Kata azzal ment, és haza már csoportosan jöttünk (én maradtam csak munka ügyben Pesten). Gyula vitt ki minket az állomásra anyáéktól, én ilyenkor a Piac utcán hagyom az udvarban az autót, gyorsan lőttünk egy árnyékos képet kis vodkával a kezünkben a régi albi elől (lsd fentebb), amit aztán a vonaton narancsba keverve meg is ittunk :D :D. Az út gyorsan telt, a reptéren is bőven volt időnk lődörögni, enni, koktélozni a Leroy-ban, így viszonylagos nyugalomban szálltam fel, kevesebb mint 2 óra volt az út, gyönyörű tiszta, világos, turbulencia-mentes, hálásan köszöntem :). 

Reptérről busszal mentünk a City of Londonba, ami Kata kedvenc helye, ide beszéltük meg a talit, hogy Marikával majd úgy alakítja a napot, hogy fél 6-6 körül pont arra sétáljanak és üljenek be. VISZONT azzal nem számoltunk, hogy Marika nagyon stréber ;-), és a lakberendező suli 2. évét csinálja, sok-sok beadandóval, így ő még csütörtökön a reptéren és a gépen is rajzolt, szerkesztett, meg a szállodában is :D. Pénteken is olyan ultimátumot sikerült Katának kicsikarnia belőle, hogy 7-re utána megy a City of Londonba, Kata meg előre megy, és addig iszogat :). Így is lett, mi már itt vártuk. Annyira jó volt az izgatott tanácskozás, hogy mi hogy legyen, alkohol nélkül is annyit röhögtünk, de mire Marika jött már 1 vagy két tequilán is túl voltunk. Azon röhögtünk, hogy megpróbáljunk olyan képet csinálni, és küldeni Marikának, amin Eszter egyértelműen rajta van, de nem feltűnően :))). Végül egy zsír profi készült:

 Végül az lett a mester-terv, hogy mi Eszterrel átültünk egy másik kis asztalhoz, amikor Marika írt Katának, hogy indul. Háttal ültünk, de a telefonból végig figyeltük, ahogy megérkezik, elhelyezkedik, Kata kikérte a Moscow Mule-t, szefiznek is, majd átdobtuk a Fityma csoportba az általunk lőttet is :). Ezt:

De csatolom a videót is, mert annyira jó.

(na, nem tudom, mert hosszú, csak ezt a rövidet)

Ez az egymásra találás a legjobb, ahogy sikerülhetett. Annyira örültünk egymásnak és magunknak. Ezeket a négyes hepajokat azért szeretem, mert mindig vannak olyan emlékezetes percek, szerencsére sok is, amikor annyira röhögünk, hogy majd' bepisilünk.

Most mi nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy máltai nevezetességeket, tipikus helyeket viziteljünk, meghagytuk Marikának, hogy válasszon, miket szeretne látni, milyen ütemben, szeretne-e Eszter tempójában napi 26km-t sétálni városban, sziklán, tengerparton vagy lazábbra vegyük. Lazábbra vettük. Voltunk ázsiai étteremben vacsizni,  és inni, ez nagyon fini volt :). Voltunk a Blue Lagoon-ban (ami egyébként a Golden Bay, csak mi hívjuk így), voltunk a Blue Grottonál csónakázni, ahova fürdőrucit nem vettünk, de a lányok ledobálták magukról a textilt, és csobbantak. Én nem mertem bevállalni, mert kevésbé fürdőruhás, bikinis fehérnemű volt rajtam :D. Ezt bántam, mert olyan fesztelen volt, de elég sokan lubickoltak, napoztak a kis stégeken. Én fotóztam, és szurkoltam Sanyikámnak, hogy belemerészkedjen a vízbe ő is. A Golden Bayben pedig szinkronúszó/ugró koreográfiát próbáltunk rendezni. Úgy indult, hogy Marika merült le a víz alá, én álltam rá a vállára, majd mint egy Poseidon kiemelkedett a vízből, én pedig fejesbukfenccel ugrottam a vízbe. Már ezt összehozni nem volt egyszerű mutatvány :))). Szerintem szintén ezen a napon volt, innen mentünk vissza a szállásra, amikor végre egy jól szituált uber jött értünk, Kata ült elől és cseverészett a sofőrrel, vigyorogtunk is hátul, hogy mi akkor majd lepattanunk gyorsan. Amikor a szálloda előtt kiszálltunk, és a csomagokat kinyaláboltuk ülésekről és a csomagtartóból, majd szétosztottuk, hogy kié melyik, rájöttünk, hogy kivettük a fickó fekete hátizsákját is :)). Kata hívta fel, és fordult vissza 5 perc után :)). 

Marika képe :))

Hagytunk időt a szálloda kiélvezésére is, kényelmes reggelizésre, sajnos a hangtálra nem jutott idő, pedig Sanyikám annyira szerette volna, hogy itthon az út után a facebook tolta az orrom alá a hangtálas eseményeket :))) Ittunk-ettünk, Csillával is találkoztunk (Kata kint élő barátnőjével), én 2x elmentem futni. 

Sajna hétfőn már jöttünk haza, ráadásul a délután 6-kor induló gépünket előre hozták reggel 9-re :(( Na ez szopó volt, mert így rövid volt, de nagyon tartalmas és feltöltött. Imádom magunkat. Azt hogy annyira mások vagyunk, mégis annyira jól toleráljuk egymás mizériáit. Vasárnap este még Kata kedvenc koreai sorozatának aktuális epizódját is megnéztük, én bealudtam, Marika pedig rommá kommentálta :). 

Ohhh, de mennék vissza, annyira mások és lazák-fesztelenek vagyunk gyerek-család nélkül együtt. Brühü-hüüü.

A hazaút is stresszmentes volt :)

Képek nincsenek mind nálam még, ennyiből tudtam gazdálkodni okosan.