Ebédszünet a gép előtt ebédidőn kívül

 Szeretem a zsufi napokat. Amikor gyakorolhatom, hogy egyes folyamatokat mennyire tudok kézben tartani, trackelni, és mi szalad le. Van hova fejlődni bőven :D. Ettől függetlenül élvezem. Viszont eljön ebben a szakaszban mindig az a pont, amikor úgy érzem, rám borul az ajtó, és mint ahogy Harry Potter kapta a leveleket, Vernon bácsiként próbálom befogni a nyílásokat az outlookon, teamsen, connecten, workiván, kötelező facebook csoportokon, hogy ne jöjjön több kérés és megoldandó. Muszáj ilyenkor legalább 15 percre lelépnem a Földről, hogy ne legyek elérhető. Ilyenkor jövök ide fel pl a blogba, levegőt venni, régi képet nézegetni, keresni, posztot olvasni :)). Nincs konkrét, amit írnék, megörökítenék, mert vagy azt érzem, h nem tudom melyik végén kezdjem, vagy azt, hogy tulajdonképpen semmi nem is történik. Keresem azokat a hétköznapi mozzanatokat, amik legjobban lehozzák 3-4-5 év múlva is a rezgést körülöttem. Dobálom sorban, aztán lehet jön az ihlet, h kifejtsem.

- rendszeres mozgás (ennek nagyon örülök), személyi edzős izomépítés is befigyel a kocogás mellett, mert kell az erősítés, mert renyhe puding vagyok.

- a halálfélelmem nem múlik (nem csak a repülő miatt, hanem az egyszer véget ér érzés is túl félelmetes).

- az előbbi miatt újból járok a terápiás nénimhez, mert nem akarom, h ilyen erős legyen ez.

- valszeg ennek felerősödése a nyárra visszanyúló műtét, ami nem lefutott ügy, és folyamatosan velem van az aggódás, szorongás.

- a nem vagyok elég (jó) érzés annyira hozzám nőtt, hogy észre sem veszem, de alapműködésem algoritmusa.

- január végén észkeltem, h én ilyenkor már rendszerint nagyon a hullámvölgy alján szoktam járni, de most abszolút nem. Hangulatilag, energiaszintileg, betegségügyileg teljesen jó vagyok (a szokásos decemberi lerottyannás is elkerült eddig)

- januárt megint teljesen húsmentesen vittem, nem is nevezném kihívásnak, mert nagyon könnyen jön, sokkal jobban esik. Maradok ezen a nyomvonalon. 

Mérlegelem is, h lássam miből szenvedek hiányt

fetával töltött quinoás zöldségfasírt

- a gyerekekkel nagyon jó, de ez nem jelenti azt, h soha nincs ütközés. hohóóó, dehogynem 😁. 

- Lóci jan. 4-én betöltötte a 12-t 🥹. Ő még mindig nagyon igényel. Olyan jól esik, hogy ölelget, bújik. Kezd kamaszodni, vannak már nagyfiús allűrjei, de annyira jó gyerek mind, h ebben csak van részünk Nekünk is ❤️.

- Lola továbbra is lelkes a teniszben, 21-én betöltötte a 9-et 😱, teniszes tortát kért, eljátszogattam vele. Igazi kis csaj. Élvezem, h ennyire éli önmagát és a nőiességét. Energiabomba és vidámság ❤️.

- Mózi A kamasz a családban :) Semmi túlkapás, de sokszor mísz hangulattal, nagyon laza arcizmokkal éli a hétköznapokat😂. Vele együtt ünnepeltük, hogy 14 éve érkezett, és tett egy csapásra minket Anyáva-Apává ❤️. A tanulás a legkritikusabb nála, ez okoz bennem mindig szorongást… Iskolai kötelezőn túl minden érdekli. Forrasztópákát és állomást kért szülinapjára, azóta elemet, kapcsolót, ventilátort forraszt ❤️

Puha Macival

(még a szülinapi képeket csatolom róla)

- Attilával vágyunk egy kis gyerekmentes szabadságra, rég volt, de jön, lesz. Addig kitartást nekünk.

Mert az élet szép

 

A semmittevés művészete - ‘kétünnep’ között

 Kép alig van a telefonomban erről az időszakról. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz :) 

Nem szerettem volna túlstresszelni a karácsonyt, próbálom szokni a gondolatot, hogy ezzel együtt nem vagyok kevesebb, és ami volt, az pont jó volt úgy. Igyekeztem elharapni magamban a kényszert, hogy az utolsó pillanatig készüljek valamivel és hulljak kis parázsként a fa alá karácsonyra, viszont továbbra is él bennem a hit, hogy plusz energia nélkül nincs ünnepi hangulat és fény. Ezért nem adtam még be a derekam, hogy karácsonykor ne én főzzek, süssek. Mert a süteményeket együtt készítjük, mára többnyire Lolával, ha ezeket is a boltból hozzuk, mitől teremtődik meg a szent este? Ezek a kis-nagy lépések, az adventi hangolódás egy petting december 24-re 😂. Nagymamám lehet sírva fakadna, ha hallaná, olvasná ezt a mondatot 😁, de pont így van. 

Mózi már bennfentes, Lóci még kicsit túráztat bennünket. Néha azt gondolom, maximálisan vág mindent, utána kiderül, hogy az összes észérv és racionalitás kint reked az ajtón kívül, itt a négy fal között, a családon belül még mások a működési elvek, más erők mozgatják az időt, még áll a csoda holografikus intézménye. Itt még jár a Jézuska és 24-én este hozza a fát, óriásira hízik az izgalom bennük csordultig tömve az én kis szívemet. Mert gyereknek lenni annyira jó állapot ❤️. 

A munkában annyi volt picit más, hogy a tárgyi eszköz modul le szokott zárni karácsony előtt, utolsó nap fut az értékcsökkenés. Ez minden decemberben nagyon húzós időszak, hogy a leltárral, aktiválásokkal, selejtezéssel meglegyünk. Uccsó nap már a sírás szokott kerülgetni a munkában, h még mindig a gépet nyomkodjuk ahelyett, h nem. Idén nyáron jeleztem, hogy én ezt nem szeretném így megint, és már pénteken zárunk, hogy a hétfőt, aki tudja, kivehesse szabadságnak vagy ha van még valami admin apróság az kényelmesen beférjen. Így is lett. És ez baromi nagy megkönnyebbülés volt. Ajándékokat nem aggódtam túl, és viszonylag időben megérkeztek. Kivéve az Attila egyikét… Minden elkészült időben és finoman, kivéve a mákosguba tortát, ami szép lett, csak nem elég szottyos, a fácánlevesből meg a macska kiette a fácánt első nap után 😂. Így sem éheztünk, sőt. A gyerekek lehet, mert Lola és Lóci iszonyat válogatósba váltott, alig esznek meg valamit itthon, ami nem kifli vagy édes(ség). Volt időnk még 24-én is filmet nézni délelőtt, délután pedig elmentünk Éva mamát megköszönteni, majd mi Attilával leléptünk moziba 😉. Attila megvette már két nappal előtte a fát, így most csak elhoztuk az irodából. Ő díszítette, én csomagoltam, majd visszamentünk a gyerekekért. Persze a lakáskulcsot az irodában hagytam, így tettünk egy dupla kört… 😁. Itthon már full izgalomban voltak a gyerekek. Átöltözködtünk az első szobákba bekészített ruhákba, és úgy osontunk beljebb a nappaliba. Ilyenkor minimum egyet éneklünk, többre nincs türelem. Továbbra is egyesével bontjuk az ajándékokat, és mindig a legkisebb kezdi. Úgy érzem, mindenki talált kedvencet, teljesültek kívánt vágyak, óhajok ❤️. Karácsony első napja csak a miénk, 26-án megyünk anyáékhoz, majd jön át mindenki ide. Dec 27 a lányos kárácsony, 29-én ucsotesók aludtak itt, 30-án voltunk Csányi esten Katával-Marikával, 31-én orvosnál és moziban Attilával. A szilvesztert itthon töltöttük családilag, az új évet pedig Sonic mozival indítottuk Lolával-Lócival (Mózit ez nem érdekelte). 

Na, már látom, h össze-vissza dobálta fel a képeket a blogger, mindegy is :). Még az Attila telefonjáról majd cserkészek be, illetve kicsit kurta lett a vége, de szerettem volna ezt időben összegezni. Sokszor fordulok a bloghoz, ha az időben kell eligazodnom, így tényleg egy külső memória lett. Jövök majd még érzelmi részletekkel :).