Lócit hoztam focizni, egyből munkából, és a laptop 5 percig bírta a kocsiban. Nincs semmilyen töltő, nincs kedvem legyőzni a pihenhetnékem, hogy kihasználjam hasznosan az időt, és legalább sétáljak. Nincs kedvem áthidalni a problémát :D. Csak telót nyomogatok, van hát időm itt is jelentkezni. Egyébként már reggel megsuhintott az érzés, hogy szeretném ezt a napot megőrizni a jövőnek.
Beindultak a nyíltnapok a nyolcadikos diákok és szüleik számára, volt már az iskolában is felvételi tájékoztató, voltunk már és még megyünk is Attilával benyomásokat gyűjteni. Jó hír, hogy kevésbé érzem mumusnak a témát, kezd megszelídülni az érzés bennem, hogy nem egy túlélő labirintus az egész, amiből vagy kijutunk élve vagy felfalnak a farkas kutyák.
Amikor kiraktam Mózit az első nyílt nap alkalmával - és a kapucnit a fejére húzta, 10/10 pontos kamaszos testtartással, hangszínnel még visszahajlolt, hogy ‘Kössz, Muter!’, majd elballagott a suli irányába, - bevéstem erősen a szívemben, hogy megint kinyitott egy újabb ajtót a Titkok Kamráján, és követi majd a többi Ádám-Seres gyerek is, addigra ‘mi-sem-természetesebb’ érzéssel, viszont ez megint egy első közös - elsödlegesen minket érintő - élmény hármunknak 🥺❤️.
Tegnap este, Ági laza viberes bejelentkezésére, h ‘Csá Nyanya, hogy telik az ősz?’ megint azt írtam volna, hogy az dominál bennem, hogy MINDEN SOK, túl vagyok ingerelve, mindenki lépjen hátrébb tőlem 2 lépést. Estére leszívottnak érzem magam. Sikerült megállítani a ventilálási igényt, és a felszabaduló energiával áthelyeztem a másik szemüveget az orromon, és végre meg tudtam látni a fáradtságon túl a befektetett energia eredményét, tudom értékelni saját magam, amit sokszor levezénylek egy nap. Sokat tanulok Lolával, mert lelkes, és állandóan trekkeli a Krétát, készül szorgalmival, jelentkezik versmondó versenyre, dúl benne az energia, nyüstöl, emlékeztet mit ígértem, és nem nagyon hagyja, hogy halasszam :). Valszeg hatással van rá most a továbbtanulási téma, és mondta, hogy már ő is gondolkozik ezen, de még nem tudja, mit szeretne, leginkább most Vandával fodrász szalont nyitnának :D.
Akivel nem vagyok most isten igazából kibékülve az Lóci. Őt érzem most fénytelenebbnek, önbizalomhiányosabbnak. Neki egyelőre nehezebben megy a feladatok menedzselése, nem feltétlenül tanulmányokban, de kell segíteni előre tervezni a hetet, szemléltetni, hogy mi miután következik és az mennyi időt vesz el, és mi fér/nem fér akkor a napba/hétbe. Továbbra is kicsit elvarázsolt, és szorongásra, füllentésre hajlamos. Ezek mellett őt érzem továbbra is a legerősebb szeizmográfomnak. Figyeli a hangulatom, látom, h igyekszik segíteni, próbál kímélni, kérdezi, hogy megmasszírozza e a hátam, mégis alakul a kamaszsága, önállósodik, érik. Kicsi Makim 🥺.
 |
| Somogyi esten H.böszörményben 😍 |
 |
| Mózi nagy kedvence |
 |
| Leendő fodrász szalon tulajdonosok 😁 |
 |
| Lola érzi a divatot, nem szólok bele az öltözködésbe 😂 |
 |
| Édes Lóci maki Géza Papával ❤️ |
 |
| Cipő fanatikus |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése