Listám volt a mai napra. Hogy mit szeretnék megcsinálni a sulikezdésre. Nem értem a végére, és lehet, jobb, hogy nem hagytam több napot rá, mert hetekig is szét tudnám húzni, és e nélkül is lesz szeptember 1.
Jó nyarunk volt, nem várom még taposómalmot. Na jó picit. De csak azért, mert nehezebben tudok határt szabni, amikor nem annyira muszáj, jól esik lazán lenni, viszont hiányzik kicsit a szűkebb élettér. A fene se ért meg, tudom :D.
A héten semmit nem mozogtam, csak supportáltam a család aktív tagjait. Tenisz, foci, Attilának Balaton Bike Derby. És így is fáradtan zárom a hetet, kinlódok az allergia miatt, hót takony vagyok.
A nyár utolsó napjait a Balatonon töltöttük. Csak Attila, Lola és én. Ez már nem nyaralás volt, hanem a tavalyi Balaton körbetekerés ismétlése Attila részéről. Én segítettem a vezetésben, hogy 24 óra tekerés és nem alvás után ne kelljen még bő 4 órát is vezetnie (ami lett bő 6 is). Lola pedig szeretett volna jönni, bár mondtam neki, h most nem lesz strandolás, mert én pénteken, amíg Attila teker dolgozom, de így is jönni akart. Sátorral mentünk, a kicsivel, de ezt legközelebb már kihagynám. Főleg mert nem is volt meg az összes pöcök, fel se állítottuk profin, és második éjszaka, amíg Attila tekert esett is, jól be is ázott, így Lolával átágyaztunk a Ford hátuljába, mint májusban, csak most tettünk matracot, volt ágynemű, így nagyon kényelemben voltunk :D. Este 10-kor még beszéltünk Attilával, h mennyire esik ott, ahol éppen jár, nem kell-e érte menni, de azt mondta, nem, gyűri végig, ahogy eltervezte. A befutón ott akartunk lenni, így én hajnal 4-re húztam az első ébresztőt, és csekkoltam a trackert, merre jár, kalkuláltam a tempót és az útviszonyokat, majd mindig áthúztam az órát. Végül 6-kor keltettem Lolát, h még van kb 6 km, kisétálhatunk. Még szerencse, mert elszaladtunk pisilni is, és már várták ketten a célban, mondta a csaj, h már itt kellene lennie, mert a kütyü alapján completed a táv. Aztán már kanyarodott is, hozta a világosságot magával koszosan fáradtan, csalódottan, hogy 24 óra 20 perc lett. Ami hiába jobb 3 órával a tavalyinál, nem fért bele a 24-be. 295 indulóból 37. célbaérkező, sok feladni kényszerülő előtt/után ❤️. Mi nagyon büszkék voltunk/vagyunk, mára megdolgozta magában az élményt, és az elégedettség is megérkezett.
Mi Lolával vadasparkban voltunk és a Festetics Imre élményközpontban, annyira élvezte ezt a kis közös programot, ami befért. Haza felé útba ejtettük Gödöllőt, ahol Attila levadászta Lola első kis országutiját. Annyira cuki volt Szlovéniában is, de kinőtte a cangát, és vágyott ő is egy ‘országpuszira’. Gyűrhetjük közösen a BMW köröket és a Kékest, Tour de France-t ;) De előtte még vészeljük át ezt az első félévet a tanévből, ami a 8. miatt sok stresszt fog a vállamra rakni. Tudom, nem nem kellene stresszelni, elveszem a gyerek elől.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése