És mindig csak azt érzem, hogy mennyi mindent szeretnék még csinálni. Mózi megfigyelés alatt áll, miután tegnap a délutáni alvásból felébredve fél 5-kor kihányta az ebédet, majd este is művelt egy hasonlót... Azóta semmi, remélem, csak valami gyorsan múló vírus talált ránk, és már további is állt.
Hután sikeresen összerakta első komoly mondatát, ami teljesen érthető, de teljesen az ő kis konyhanyelvén szólt. Valahogy így: Dabda, va-vaú, hamm-hamm!. Kétségbeesve esett be a konyhába ezzel a felkiáltással nyomában a kutyával, aki a szájában hozta a labdát :). Fordítanom nyilván nem kell, mert ti is megértitek. Elég sokat kotyog, változnak a hangok és a szótagok, néha azt hiszem, titokban valami japán kurzusra jár, és ott tanulja ezeket. Elég jól ki tudom hámozni a lényeget belőle, mert a magánhangzók már sokszor stimmelnek, de távol állunk még nagyon a valóságos magyar nyelvtől. Ami fel sem tűnt, hogy mikor történt, hogy szépen iszik pohárból. Nem ömlik már a nyakába orrába, ruhára, földre. Június vége óta kint van mind a 16 foga, és a hutai hét óta különösen partner mindenben. Volt időm, időnk és türelmem, mert a fél napban, ami júliusban a francia után maradt, csak a zabolázás jutott, meg mellette a nyomás, hogy ezt is, meg ezt is, meg még azt is meg kellene csinálnom/tanulnom stb. Most ez oldódott, és nem volt nyüszörgés minden felett, nem kellett könyörögni, nem akartam kifutni a világból.
Este megpróbálok még pár képet is feltenni, illetve a hétvégén végre itthon leszünk, és frissítem a picassát is. Meg jó lenne ablakot pucolni és vasalni is.
Különben meg menjetek ki a Békás-tóhoz, mert most van az első hazai és cseh kézműves sörök fesztiválja, ami tényleg jó. Én csak sóvárogva dugdostam a nyelvem a csokoládés barna sörbe és a gyömbéres mézesbe, de vigasztalásként fogyasztottam sajt poharat.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése