Egyelőre

Megpróbálom a pipákat kicsomagolni, részletezni. Jutok, amíg jutok, de mára már hasznos tevékenységre alkalmatlan vagyok, elszállt minden affinitás. Max kivasalok még három inget, és megnézünk két Big Bang-et :D. 

Bölcsőde: Kijelenthetem, hogy megszoktuk. Húsvét után indult a beavatás, és 4 nap után ötöt itthon töltöttünk, majd két hét bölcsi, és reggeli zokogás után öt napot megint itthon betegeskedtünk, de aztán újult erővel három hetet legyűrtünk. Most fogyasztjuk a negyedik hetet, és eddig nincs baj. Elfogyott a reggeli sírás is, ha nem ácsingózok sokat a bejáratnál, és nem búcsúzkodunk, és nem akkor kezdjük megbeszélni Márti nénivel a gyereknapi programot, illetve, hogy elfogyott a pelenka vagy hasonló. Mert ha látja Mózi, hogy nem távozom egyből, akkor rázendít. Egyébként szépen eszik, alszik, játszik (hol egyedül, hol csoportosan) sokat rámol, borít, de pakol is utána :). Lilla is nagy kedvenc lett. Valamelyik este az ágyban összebújva megeresztette, hogy Sze(re)tem Anyát. Majd: Sze(re)tem Lillát is. Köhömmm... 

Alig vártam, hogy elsőként elhangozzék a szájából délután, hogy Bőcsi Yo! Látom, hogy feldobva jön el, ugrabugrál, tapsikol, itthon felismerhetően "énekel". Nem dallamot, csak szaval. Na, nem mint Petőfi, de a kis sorok végét befejezi, meg ha lassan éneklek, akkor fázis késéssel mondja utánam. Most a Körben áll egy kislányka a favorit, illetve a Zöld erdőn, ibolya virág...

Tudom, hogy imádják a gondozó nénik. Ami nem csoda. Az ölemből hetykén most is odavetette Erzsike néninek, hogy Elmentem! és dobta a puszit :D. Márti nénit is emlegeti itthon, hogy szereti, mesél itthon ha kérdezgetem.

Az még nem tisztázott, hogy mit jelent az, hogy nagyon jól evett. Vagy hogy pontosan mekkora adagokról van szó. Mert itthon is ha teljesen egyedül eszik, és nem segítek be, akkor sokkal kevesebb csúszik le sokkal hosszabb idő alatt, mert a vége maszatolásba torkollik, elkalandozik, megunja. Úgy jövünk haza uzsonna után, hogy a sarki pékségnél mondja, hogy kifli vagy pogácsa. Azt megeszi itthon, meg egy banánt vagy eszeget almából, ebéd maradékból.

Állatkert: Nem voltunk még korábban, mert úgy ítéltük meg, felesleges, nem értékelné még különösebben. Nem tévedtünk. Pünkösdkor is még izgalmasabb volt a játszótér és a pénzbedobós helikopter. A kis pápaszemes maki tetszett, ott ácsingóztunk egy darabig, de inkább mászókázott az elkerítő rudazaton vagy motorozott a díszburkolaton. Attila szórta a Zoo Csemegét, mert nyilván azt sem merte még ő odaadni vagy normálisan beszórni :). Javában a kerítés elé sikerült. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, csak még mindig korai. Ahhoz biztosan, hogy kijelentse, biológus szeretne lenni, mint Attilapa egykor ;-).

Gyereknap alkalmából Nagyanya meghívta az összes unokát a Hangyaboly Játszóházba. Ez telitalálat volt. Nekünk, felnőtteknek az tetszett legjobban, hogy a tenger játékot nem nekünk kell szétválogatni, és elgórálni, hanem angolosan távozhatunk. Mózi annyira cukin tud örülni. Felváltott lábbal magsastérdemelésben topog, a kezét összekulcsolja vagy tördeli, és közben erőltetetten nevet, kurjongat. Csúszdázott itt nagymama, anyuka mindenki. Lóci baba csak ringatózott a függő székben. Jött Dodó, Barna, Juditka, mind az összes unokatestvér is.

Vasárnap a 2 nagy unokatestvér jött át délelőtt dorbézolni, majd a négy fiút közösen sétáltattuk át anyáékhoz ebédre. 4 fiú! Durván festettünk :D. Ráadásul korban is úgy tűnhetett, mintha mind a mi fészekaljunk lenne. Egy lassan 8 éves, egy bő 4 éves, egy bő 2 és egy egy bő 0. A zebrán átérve utánunk is iszkolt egy nő, hogy: Jézus szereti Önöket!! :D Magyarázkodni idő sem lett volna, hogy a fele nem a miénk, már futott is át a villogó zöldön. Így csak jól összekuncogtunk Attilával, és bízom benne, hogy legalább fele annyira szeret Jézus, mintha mind a miénk lenne.
Szombaton délben a Refiben volt kiállítás, ahol Juditka cuccai is fel voltak sorakoztatva, és mi mind elmentünk a megnyitóra. Majdnem mindannyian. Volt szerencsém kb fél órára együtt maradni egy zsák bolhával. Amíg a felőttek hallgatták bent a szót, én kint maradtam a "lovakkal" (5 fiú, de ebből egy Lóci, aki cserepesnövény). Fél óra után bementem kihívni anyát, hogy most jöjjön, mert a 4 100 fele szalad, és hiába van a Református Kollégiumnak szépen ápolt belső kertje, és első nekifutásra gyerek legeltetésre megfelelő terepe, közelről nézve fele se tréfa. 2 csap is átellenben, az egyiken slag, a másik meg spriccel 45 fokban. Nem én fedeztem fel, hanem Ők. Mózi ebben extrán veszélyes, mert az sem számít, ha bunda van rajta vagy mínusz 50 fok, akkor is pancsolna. Szaladgáltam a 2 kút között, másztak a fára, közben elkezdett esni, igyekeztem összeterelni őket az árkádok alá, a szél felborította a 2 lábon álló kukákat, ez is jó játéknak tűnt, és közben jöttek ki pisszegni nekem, hogy halkabban. AHHHA!! Majdem mondtam nekik, hogy cseréljünk :). Eleven egy társaság, meg délre fáradt is. Alá feküdtek a pénztárt és bejáratot jelző felállított fa táblának, hogy az a kisház, a portán megkaparintottak valami régi cipős dobozt, és a nem használt szárnyat lezáró vaskerítésen kezdtek el felmászni. Mondtam is a végén, hogy ha ma már nem találkozunk, akkor is elég volt ez az egy óra....