Olyan meghatódós lettem. Pedig nem akarok ennyire. A héten toltam a nagy kombájnt Lóci alatt a téren, és az egyik ablakpárkányon szemmagasságban (ami nektek egyébként kb. derékmagasság...) megláttam egy megpusztult kis verebet felemelt fejjel puha-pihés tollal az álla alatt :(. Annyira ember bébi jellege volt. Olyan kis elesett, törékeny. Még ez is meg tud hatni. Ennyire, hogy posztot szül. Egyébként mióta gyerek van a háznál sokkal aggódósabb vagyok. Kimondatlanul. Egy része normális. De egy része mélyről fakadó szorongás lehet. Főleg Mózinál éreztem ezt a kórházban, amikor született, de Lócinál is, és azóta is fel-felüti a fejét. Képtelen marhaságok, amik nem valósulhatnak meg szerencsére, de átlibbennek a fejemen. Gyorsan el is hajtom, és csodálkozom, hogy miért vagyok ilyen hülye.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése