Lóci 5. foga

Lócika egyből kezdi feltölteni a vámpír fogacskái között az űrt. kibújt az ötödik foga, felül középen jobb oldalon :). Pár nap és kint van a hatodik is. Durvaaa. Kis cápa.

Fuss Dagi!

Én akarok lenni a friss Fuss Dagi (aki bokaficama ellenére cirka 23 óra alatt, de lefutja a londoni maratont).

Veszélyben a szeptember 8-ai NiKe félmaraton. Az csupán egy elenyésző indok, hogy 2 kezemen megszámlálható, mennyiszer voltam futni az elmúlt hónapokban, a másik tény kicsit makacsabb, és "csakazértis" teljesítésre sarkall. Két hete elkapott egy gyors lefolyásúnak remélt torokfájás, ami két nap rekedt bizakodás után, orvosi javaslatra sem folytatódott antibiotikumos kezelésben csak hasonlóan reményteljes rekedt kézrátétben a szoptatás miatt: homeopátia, köptető, szopogatós Tantum Verde, ezüstkolloid, C-vitamin, propoliszos méz, tea, crossed fingers... Sajnos csúnya köhögési rohamok, és hajnali átvirrasztott SPAR, TESCO, Müller, ALDI katalógusnézegetés és fuldoklás sem segített, így három nap után bevetésre került az antibiotikum. Pusztította is bennem, amit kellett, de addigra az egyik köhögési rohamban megnyekkent a bordám. Eléggé... A röntgen hivatkozik mellhártya gyulladásra és nem zárja ki a törést sem :(. Mondanom sem kell, még nagyobb kedvem lett futni. Kimerészkedtünk egy pallagi tesztelésre, hogy képes vagyok-e futást imitálni. És igen. Imitálni mindenképpen. Beszélni nem bírok közben, ami nem baj. Felsőtesttel mozogni, forgolódni derékban nem bírok, de nem is kell. Szimplán az alsó végtagjaimat pakolni egymás után, és karral hajtani magam előre szegezett fejjel megy. Megállni nem volt jó. Sőt, este igen csak mondogattam, hogy talán az ötlet sem volt jó, de ennek ellenére még neki futok egyszer-kétszer. És ha nagyon nem megy, akkor storno ez a program egy időre.

Ötleteket várok

Kérdezem én az összes Bilibo-t ismerő és használó rokonomat, ismerősömet, valamint rajtuk túl az oldalt szorgalmasan látogatókat, hogy mire használják, használnák otthon a BILIBO-t. Akkor is, ha csupán szennyes hordásra (Mózi abban hozta utánam a fürdőszobából a mosnivalót, amit elpotyogtattam :)) Elkélne itthon egy-két inspiráló friss ötlet. Lócika nagyon szeret benne csücsülni, de az kevés.

Szóval okos

Úgy dagad a mellyem, mikor Erzsike néni átadja Mózit ölből ölbe, vagy csak kihozza, hogy úgy imádja ezt a gyereket :). Márti néni is mindig meséli a nap végén, hogy leadja a fél életünket itthon, hogy merre járt, hol ugrált, hol csúszkált, milyen karúszója van (polipos :)), és hogy olyan okos. Ma pl a bölcsőde udvarára beállt egy teherautó délelőtt, mert újítják az óvodát, és a gyerekek fürtökben lógtak a kerítésen, hogy mi csipog. Mózi meg mondta, hogy ez tolatóradar!!! Ilyenkor nem sajnálom a befektetett energiát, hogy százszor elmeséltem, visszakérdez, megnéztünk nem egy ilyen járművet, ami hátra felé menet csipog. És hogy nem intézem el annyival, hogy SEMMI, meg NEM TUDOM, NEM KÉRDEZZ ENNYIT stb. (az orvosi rendelőben mindig hallok, látok olyan elrettentő példákat, hogy fogom a fejem. pl tegnap varratszedésen voltunk, és várt egy kisfiú is, aki nagyobb volt Mózinál, és látszott, hogy meglehetősen izgul, be volt kötve a keze. meg sem mert mozdulni, de a lábát himbálta. közben persze nyikorgott alatta a műanyag széksor. erre az anyuka!!! nem is egy idegen, hanem a saját anyja: ne mozogj már, ülj normálisan, és leszorította egy pillanatra a lábát, de ezt olyan arrogánsan mondta, hogy szabályosan megsajnáltam szerencsétlen fiúcskát. úgy ölbe vettem volna. közben Mózi is ott ült koala pózban, mert ő is nagyon be volt tojva :(...) Szóval okos (és itt egy szerényen büszke emoticon).

Mózi megmondja - gyerekszáj

- Anya, ez mííí? Hogy működik? ELemmel?  (az L betű azért van kiemelve, mert mióta szépen ejti, mint egy kis kaméleon öltögeti közben. pl zöLd, hoL :))
- Nem
- Akkor áronnal?

Lefekvéskor bevitte magával az egyik fluoreszkáló gumi labdát, és mondtam neki, hogy adja ide, a lámpa mellett feltöltöm mielőtt kimegyek, és akkor a takaró alatt is világítani fog. Ezután hangzott el a fenti kérdés. Most ez érdekli. Hogy mi működik elemmel, mi árammal, mit kell feltölteni vezetéken keresztül. Erre itt egy újabb csavar :), valamit elég csak fényre tenni, és világít.

Korunkat meghazudtolva ülünk az Árkád teraszán ;-)

Ma végre megint úgy éreztem, hogy de jó dolgom van. Dehogy akarok én visszamenni fát vágni valami üvegablakos légkondis - már ha a tekerőgomb elérhető magasságban csatlakozik a falba (ami örök vitára ad okot házon belül, hogy mi legyen a kinti 40 fokban a benti limit, és legalább 21 foknál több) kalickába, jó nekem a tűzhely mellett, aztán majd valahogy...

Sanyikámmal már több levélben és telefonon keresztül egyeztettük, hogy akkor ma, az első komoly sétájukat, ami nem csak kutyasétáltatás, megfejeljük Lócistól mi is. Jól is tettük. Friss vér csörgedezik az ereimben, hogy újabb hozzám jó közelálló fog pelenka árfolyamot figyelni és mesteri szintre emelni a kuponozás művészetét, hogy lesz olyan lelki társam, aki ropizabáló, és mégis van teje :). Aki futni fog velem az erdőben és a pályán és bárhol szoptat (ok, tudjuk hogy vannak illendőségi normák), akinek hatalmas esemény és címszalag lesz, egy-egy karcoló fogrügyecske, és aki előbb vagy utóbb biztosan megérti és társul is a megőőőőrülök, ha ez így folytatódik tovább részhalmazhoz. Ma viszont csak szimplán császkáltunk, és teraszon üldögélve, leparkírozva a két mózessal megvitattunk sok ilyenkor fontos témát. Nem készült rólunk kép, de belül lefényképeztem, mert olyan régóta vártam már erre. Bíztam benne, hogy valamelyik gyerkőcnél csatlakozik, és hogy nem leszünk elcsúszva időben rettenetesen. Isten hozta hát Sanyikámat is a fedélzeten Boribonnal.

Egy újabb fogacska (IV.)

Átbökte az ínyét tegnap Lócinak a negyedik foga. Úgy néz ki mint egy bébi vámpír, mert a felső szélső metszők bújtak ki hamarabb, nem a középsők :). Mondanom sem kell, hogy rettentő cuki, nekem biztosan.

Lőrinc napi Fogtündér (III.)

A héten, de legalábbis a második felében én voltam minden férfi és gyermek rémálma. Megkezdtem a sárkányosodást :(. Egyelőre pórázon, és remélem, még megszelídíthető. Most minden esetre két meséskönyvre való fejet növesztettem.  Ez sajnos valahogy tényleg így igaz. Próbálom a hőségre fogni, de inkább minden együtt. Újabb "alja" állapotot értem el - ez a csúfondáros igazság. Egyszerűen a sok az sok (de még a kevés is az most). Vagy még rosszabb: én vagyok gyenge láncszem, aki nem bírja a kiképzést. Már addig merészkedtem délelőtt, pedig ilyen nem nagyon volt eddig, hogy Attilát direktbe haza hívtam, hogy mindegy mit vagy hova, de vigye el mind a két fiút két órahosszára, mert nem akarok se pelenkázni, se etetni, se kakaót csinálni, se főzni, se vasalni, se mosni, se teregetni, se takarítani, se mosogatni, se ágyat húzni, se türelmesnek lenni és se jófej anyukának. Így is lett. Délelőtt 11-kor befeküdtem az ágyba, és fél 2-ig aludtam. Utána hogy simuljanak a ráncaim, a gané harci helyzettől függetlenül nekiláttam Lócika első névnapi ebadtáját megvarrni. Segítségemre volt szabásmintával és leírással a Játékok szívvel-lélekkel című könyv.
El is készültem vele, de Mózi olyan féltékeny lett rá, hogy Lóci eddig kb nem is látta. Most is Mózi ölelgeti álmában, illetve hordta Gizi nénihez (gyerekorvosunk), mert egy üveg elvágta a kutya lábát... A szerepjáték oldja a feszültséget, segít feldolgozni az eseményeket.

Negyed tizenegykor van csend itthon. Egyre durvább a helyzet. Kimerít. Mert reggel fél 7-kor kelés van. Nekem pedig lenne tanulnivalóm is, és a fejem befogadóképtelen így. 

Megyek is hunyni. Névnapi fogacska jobb felül kint van. Csók Nektek

Jaaaj, ezt most találtam a gépemen...

El is felejtettem, hogy készült márciusban az Anya szülinapján ilyen :).

Anya ágáról felfelé és lefelé a nők, majd az összes fiú unoka egy-egy kézben (Juditkának még csak pocakban)

Kórházi csendélet

Mondanom sem kell, a bölcsi nem volt jó ötlet még Mózi frissen összefércelt rongylábának... Picit begyulladt a seb csücske, így a tegnap délutáni programunk az volt, hogy elfurikáztam a Kenézyben, és ültünk, várva a sorunkra. Sok-sok MIÉRT? MI AZ? MI ZÚG? KI AZ? MIÉRT FEKSZIK? MIÉRT FÁJ? MILYEN/MELYIK AJTÓ? MILYEN SZÉK? MIÉRT GURUL? HOVA MEGY? MIÉRT VILÁGÍT? HAZA AKAROK MENNI! APA ÖLÉBE! PUSZIT AKAROK TOLSZTOJNAK... ÉN VOLTAM ÚSZNI stb. hagyta el a száját a várakozás alatt, amíg összeizzadtuk magunkat és egymást a kórház klímamenetes folyosóján. A rendelőben olyan éktelen visítást vágott le, hogy már számomra is ijesztő volt. Olyan sokkos állapot közeli. Az orvos és az asszisztens sem volt gyerekbarát. Ahelyett, hogy nyugtatták volna, azt mondták, hogy Fejezd már be! Jó' vanna, nem kell így visítani! Már én szóltam rájuk, hogy nem volt még ilyen helyzetben, természetes, hogy be van tojva, ha 30 centis szabó ollóval hadonásznak körülötte. Nem volt jó emlék egyikőnknek sem. Ráadásul ma délelőtt megint ott kolbászoltunk a sürgősségi labiritusban, és elhiszem, hogy meg volt rémülve már kint is. Én is. Sok ember és sok színű, sok ajtó, és mind mögött zúg valami, mindig kinyílik valamelyik, mindig jön rajta át ki vagy be valaki, kint is fúrnak, zúg a kv automata, szirénázik kint a mentő, tolnak be ágyat, széket, öreget és fiatalt törve, horzsolva, zúzva. Egy hős volt, hogy ennyivel kibírta a mai kötözést. És persze én is, hogy tartottam benne a lelket, és főttünk közösen :).

Az első midig számít - első kórházi öltések, Mózi

Olyannak miért nincsen kipontozott hely a babanaplóban, hogy első öltések? 

Ezért nem az igaziak ezek a naplók, és kell a blog. Nem csak az a mérföldkő, hogy első mosoly, első hajtincs, első lépés... stb. Hanem a Kenézy-s első öltés is számít :(.
Mózi délben levert egy üvegpoharat a hűtőről, és a csempéről visszaverődött a lábfejére. V alakban bevágta, két öltéssel varrták. Attila vitte el, volt nagy sírás-rívás. Most 10 napig nem érheti víz, így ugrott a ceglédi csúszdaparkozás, ami miatt szintén lesz sírás-rívás. Nem is férfi az a férfi, akiből nem hullik a kóc, és nincs valahol varrva.

Jön a fogam, no! A furulya is
teli van nyállal...

Úgy tűnik, ezt nem úszom meg egyik csecsszopó gyerekemnél sem :(. Éjszaka a szoptatásba belealszom, gyerek mozog már annyira, hogy csak a felsikító sírásra pattanunk ki az ágyból, mert leesett.... Még most is szaporán dobog a szívem és olyan gyengén rezgek belül ha felidézem az éjszakát... Egyem meg milyen rettenetes lehet neki is arra eszmélni, hogy BUMMM!! Hátha ez most terített bennem akkora bűntudatot, hogy többször nem játszom el, csak gyerekenként egyszer.

Most fejeztük be a barackozást. Olyan jó etetni, olyan finoman cuppog, olyan ügyesen szippantgatja le a kanálról, meg lapátolja be az öblös kis nyelvével. Azért még nem 5 perces procedúra egy nagy őszibarack elfogyasztása, de biztosra veszem, hamarosan fele ennyi idő alatt is leműveli.

az új trónusomban (kinövöm a régit)

Tegnap itt volt a védőnő (vártam már, mint a messiást), hogy saját környezetben nézze meg Lócit, hogy mozog, elég-e ennyi, biztos, hogy jól csinálja-e. Parásabb vagyok, mint Mózinál, főleg mert hatalmas mindene (feje, teste, kilója, szeme, étvágya :). Megnyugtatott, hogy nincs elkésve semmivel, elég küzdő fajta, de a tekintete mindig előrébb jár, mint a teste. Ezen aztán pikk-pakk begőzöl, hogy ő hason fekve nem halad csak hátra. Amikor nyugodt, akkor bűbájos, mosolygó, beszélgető, vigyorgó, szendergő. De ha nem, és kell valami, akkor hangosan visít, sír, egyre jobban begerjed. Látszik, hogy most már nagyon kell a társaság és szórakoztatás. Nem lehet bármikor betolni babakocsistól a fa alá, hogy nézegesse a leveleket, ágakat. Ölből, függőlegesből szebb a világ. Nyilván :). Miért vagyunk ezen meglepődve.

Kicsi Borinál látogatóban (pedig ő sem pici)