Ma végre megint úgy éreztem, hogy de jó dolgom van. Dehogy akarok én visszamenni fát vágni valami üvegablakos légkondis - már ha a tekerőgomb elérhető magasságban csatlakozik a falba (ami örök vitára ad okot házon belül, hogy mi legyen a kinti 40 fokban a benti limit, és legalább 21 foknál több) kalickába, jó nekem a tűzhely mellett, aztán majd valahogy...
Sanyikámmal már több levélben és telefonon keresztül egyeztettük, hogy akkor ma, az első komoly sétájukat, ami nem csak kutyasétáltatás, megfejeljük Lócistól mi is. Jól is tettük. Friss vér csörgedezik az ereimben, hogy újabb hozzám jó közelálló fog pelenka árfolyamot figyelni és mesteri szintre emelni a kuponozás művészetét, hogy lesz olyan lelki társam, aki ropizabáló, és mégis van teje :). Aki futni fog velem az erdőben és a pályán és bárhol szoptat (ok, tudjuk hogy vannak illendőségi normák), akinek hatalmas esemény és címszalag lesz, egy-egy karcoló fogrügyecske, és aki előbb vagy utóbb biztosan megérti és társul is a megőőőőrülök, ha ez így folytatódik tovább részhalmazhoz. Ma viszont csak szimplán császkáltunk, és teraszon üldögélve, leparkírozva a két mózessal megvitattunk sok ilyenkor fontos témát. Nem készült rólunk kép, de belül lefényképeztem, mert olyan régóta vártam már erre. Bíztam benne, hogy valamelyik gyerkőcnél csatlakozik, és hogy nem leszünk elcsúszva időben rettenetesen. Isten hozta hát Sanyikámat is a fedélzeten Boribonnal.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése