Úgy dagad a mellyem, mikor Erzsike néni átadja Mózit ölből ölbe, vagy csak kihozza, hogy úgy imádja ezt a gyereket :). Márti néni is mindig meséli a nap végén, hogy leadja a fél életünket itthon, hogy merre járt, hol ugrált, hol csúszkált, milyen karúszója van (polipos :)), és hogy olyan okos. Ma pl a bölcsőde udvarára beállt egy teherautó délelőtt, mert újítják az óvodát, és a gyerekek fürtökben lógtak a kerítésen, hogy mi csipog. Mózi meg mondta, hogy ez tolatóradar!!! Ilyenkor nem sajnálom a befektetett energiát, hogy százszor elmeséltem, visszakérdez, megnéztünk nem egy ilyen járművet, ami hátra felé menet csipog. És hogy nem intézem el annyival, hogy SEMMI, meg NEM TUDOM, NEM KÉRDEZZ ENNYIT stb. (az orvosi rendelőben mindig hallok, látok olyan elrettentő példákat, hogy fogom a fejem. pl tegnap varratszedésen voltunk, és várt egy kisfiú is, aki nagyobb volt Mózinál, és látszott, hogy meglehetősen izgul, be volt kötve a keze. meg sem mert mozdulni, de a lábát himbálta. közben persze nyikorgott alatta a műanyag széksor. erre az anyuka!!! nem is egy idegen, hanem a saját anyja: ne mozogj már, ülj normálisan, és leszorította egy pillanatra a lábát, de ezt olyan arrogánsan mondta, hogy szabályosan megsajnáltam szerencsétlen fiúcskát. úgy ölbe vettem volna. közben Mózi is ott ült koala pózban, mert ő is nagyon be volt tojva :(...) Szóval okos (és itt egy szerényen büszke emoticon).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése