Anya felszabadított kicsit asszony sorsom alól, és elvitte Mózit, hogy ott alszik náluk. Volt már ilyen, de nem úgy, hogy én is itthon vagyok és nem mostanában. Bekészítettünk alaposan mindent: vetítő, diafilmek, ruhák, pizsik, holnapi bölcsis motyó, tea, mézeskalács tészta, hátha éppen ahhoz lesz kedve :). Én meg kicsit utolérem magam itthon. Épp csak egy picit.
Megkeresett a múlt héten egy férfi hang harmincas számról, hogy innen-és-innen van meg a számom és valami munka kapcsán szeretne bővebben mesélni, tájékoztatni. Mondtam, hogy szívesen meghallgatom, de szeretném ha tudná előre, hogy két gyereket húzok-tolok magam előtt, után, mellett, kicsik, nem fér be akármilyen munka a gépezetbe. Pontosabban De. Az éjszakáim még részben szabadok, ha Lóci és Mózi befejezi az éjszaki 100* kelést és költözést. Ezek után muszáj voltam felverekedni magam és ott ragadni - kb 2 év után - a tapasztalatukat és hangzatos neveiket sorakoztató aktív népesség hálójába, hogy arcul csapjon a jelen. Csak hogy érezzem, mennyire más héjját alkotom a világnak. Keménygallér és frizura nélkül, viszont helyette jó meleg trenyában (ha nagyon kiteszek magamért, akkor csinos passzentos szöszmöszös cicanaciban), meleg baba illatban, és frekvenciában. Szinte hihetetlen, hogy valaha közétek tartoztam, és hogy valaha újra kollegiális és/vagy baráti munkakapcsolatba kerülhetünk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése