Dundus Angyal

Egyre fogékonyabb vagyok a gömbölyded formák iránt... Valószínűleg ezért lett olyan kedves a szívemnek ez a felfúvódott kis szárnyas jószág, ami itt röpköd körülöttem még most is.

Szép álmokat, kellemes hétvégét :)

Ígérjétek meg...,

hogy nem fogtok csámcsogni akkor sem, ha köszönős fogsorotok lesz!! Ez a cuppogás, cüccögés, szipiszkálás annyira tud bosszantani (Attila ismeri ezt :)), hogy a buszon is el morogtam magam hallhatóan, mire észbe kapott az illető :D. Egy darabig csak ráncolom a homlokom, és próbálom nem meghallani, leküzdeni a morgást, de aztán csak kibújik a dünnyögés belőlem. Hamar kiközösítenek a tömegközlekedési eszközökről ha így folytatom, hiszen még csak második alkalommal utaztam rajta mostanság, de egy taknyát szívó bácsinak is felajánlottam, hogy megkínálom a zsebkendőmből. Azt mondta, van neki. Akkor tessék használni (de ezt már csak magamban tettem hozzá, így is látta rajtam, mit kell tennie)!!

Részese vagyok egy 100 órás intenzív tanfolyamnak, ami nem nyelvi, hanem egyéb, és ami már önmagában derűre ad okot. Hát még az, hogy rég nem ültem tömeg közepén tömegközlekedési eszközön, most mégis ez tűnt kézenfekvőnek. Kívülről elég kifejezéstelen az ábrázatom a konstans fáradtság miatt, ami úgy tűnik két gyerek mellett egy állandó bekapcsolt filter rajtam, néha már fel sem tűnik, inkább csak tudom :(. Ettől függetlenül belül tarka-barka érzések megélésére vagyok képes így is. Most ez a buszozás is feldob gyermektelenül. Nem kell nekem már sok a vidámsághoz :D.

A tanfolyásról pedig majd beszámolok (vagy nem) ...

Szülinap 3:1 bontásban

Itt is vagyok. Gyermekek még hunynak, hátha be is tudom fejezni. Vasárnap tartottuk a nagy családot (is) kielégítő szülinapot, és azt kell mondjam, NAGYON jól sikerült. Remekül érezte magát mindenki, ebben biztos vagyok ;-). Lerepült a poros kis Debrecenbe Poszikó Brüsszelből ezért az alkalomért, mint keresztmami, és képviselte magát a pesti rokonság is Dózsa Peti és Lola képében. 10-től vártuk a csapatot, és nem kellett reggel már űzötten megőrülni, mert előző este éjjel 1-ig a nyomasztóan (ez a szó csak olyan értelemben hat negatívan, hogy szeretném mindig a lehető legjobban, legpontosabban kikerekíteni a végét, ezért a sok feszültség és tevékenység bennem) szükséges mozzanatokat elintéztem/elintéztük. 

Reggel már csak porszívózni, pakolni kellett, illetve a vasalást befejezni és a kis halkrémes kiflikarikákat megkenni, teríteni. Mindenki bevállalt valamit a készülésben, így lett nagy terülj-terülj asztalkám fácán levessel, zöldséges májraguval, sajtos-szezámmagos rudacskával, kukorica és tormás céklasalátával, zabpelyhes fasírttal és répás-hajdinás lepénykével, valami jó fajta csokis koszorúval, szülinapi tortával, mandula golyócskával... :))). Szép mennyiségű alkesz is lecsöpögött, illetve BaristAttila főzte a kávékat, cappuccinokat habosított, és leitatta a családot. Mózi is nagyon élvezte. Reggel fél 9-től kérdezgette, hogy mikor jönnek a vendégek?? Miután pedig becsuktuk az ajtót az utolsó vendég után is 3/4 6-kor, legörbült szájjal mondta, hogy ne menjetek el, Vendégek!!! Lócika aludt is egyet közben, de Mózi bírta a gyűrődést. Nyilván ilyenkor nem készül kép, max ímmel-ámmal. Este pedig még be volt ígérve a fiúknak (inkább Mózinak, de Lóci elvonszolhatatlan lenne) egy projektoros mesenézés. 

 

Ne kérdezzétek, hogy honnan jött az ötlet, hogy ebben a vonulatban fog megvalósulni idén a a party. Egymás után jöttek az ötletek, főleg, mert nem is akartam most extra kihágást. Végül csak sikerült :). A tortaötletet bátran ajánlom mindenkinek, aki kezdő háziasszony és/vagy nem tud sütni... Annak ellenére, hogy már az elején tudtam, hogy valami robbantott kinézetű tortát kell összehoznom, rendesen aggódtam, hogy nem fog sikerülni. Nem ÚGY fog sikerülni, mint szeretném. Végül, amikor rápakoltam a kis munkagépeket, és beleszúrtam a táblákat úúúgy örültem, hogy ilyen jól sikerült. A vakondtúrás torta adta az alapot kinézetben, de belül a krém nem olyan. Tejbegrízes, barackos tejszínes krémet toltam bele csoki darabokkal és habfixálóval valamint kicsi zselatinnal igyekeztem tartást kölcsönözni neki. Jó lett ízre is szerintem.

A fiúk kaptak egy nagy John Deere trakit, ami közös!!! még akkor is, ha egyelőre Lócika csak tolni próbálja vagy a lehető legjobb fekvőrendőr statiszta. Vigyázni kell, hogy Mózi ne dózerolja le... Ezenfelül is volt sok-sok rengeteg ajándék, teli a lakás így karácsony, mikulás és 2 szülinap után. Legközelebb jövőre kapnak valamit ;-).

Köszönöm a családnak is a sok segítséget és részvételt, hogy ilyen emlékezetes murit rittyenthettünk.

Ezt csak, mert szívemnek kedves...

Az előző posztban, ahol Beni búcsúzik, említettem, hogy olyan jó lett volna lefényképezni a bögrés szekrényt, de nem akartam magam előtt sem cikinek érezni magam... 

Délután azzal jött haza Attila, hogy van egy meglepetése, és tologatta a telefonját az orrom alá. Azt mondta, nagyon tud a fejemmel gondolkozni :))... Hál' Istennek ez is megvan! Pussz

Holnaptól indul a kemény menet itthon, de megpróbálok beszámolni a mai szülinapozásról.

Búcsúzik Beni!

Ezt is bevégeztük. 

Reggelente Attila vitte bölcsibe, és a nénik felváltva vannak délelőtt, délután, ezért tudtam, hogy Márti nénit csak akkor fogom tudni levadászni egy utolsó KÖSZÖNÖM-re, ha alvás időben Lócival arra somfordálunk. Akkor viszont letudtunk mindenkit. Tegnap este még vásároltunk némi elemózsiát a benti szülinapozásra és búcsú party-ra, délelőtt meg is történt a köszöntés. Azt mesélte Márti néni telefonon, amikor beszéltünk, hogy nagyon élvezte, tetszett neki :). Erzsike néni meg mintha csak fel lett volna bérelve fél 1-kor már úgy mentem be, hogy mondta, a telefonjával lőtt egy utolsó, összegömbölyödött alvós képet Beniről. Én is beosontam megnézni, és úgy örültem, amikor mondta, hogy már lecsattintotta, mert nem akartam annyira túlérzelgős lenni, hogy én kérjem meg rá. Vittünk egy pendrive-ot a héten, és ígéretett tett nekünk Erzsike, hogy az összes képet összegyűjti róla. Szülinapokat, Mikulást, diótörést, gyereknapot, bábszínházat stb-stb :)). 

Az fogalmazódott még meg bennem, amikor délben gurultunk be Lócikával a ragyogó napsütésben, hogy le a kalappal minden anyuka előtt, aki száraz szemmel kibírja a fia/lánya esküvőjét, és nem kap sírógörcsöt a köszönöm-virágok átadásakor :D. Nyugtassatok már meg, hogy nem én vagyok érzelmekben túltengő anya, aki csak azért nem fényképezte le a bölcsis kis szekrényt a piros pöttyös bögrével, mert rettentő cikinek éreztem, és valószínűleg ha nem ebben a ballagó cipőben jártam volna, csak olvasom valahol, azt gondolnám, hogy de gáááz... :)

Több érzelmi hullámmal nem is terhellek Benneteket, megköszöntem mind a 2 gondozó néninek a kitartását, a dadusnak, a vezető nőnek és a helyettesnek. Kis apróságokkal de ez kikívánkozott. Pl

Mózit is utolérte az idei születésnap

Lám-lám, öregszik a család. Mózi éveinek száma is hármassal kezdődik. Egyelőre neki csak kezdődik :).

Későn értünk haza. Jutott játszóház is, bár majdnem én is elsírtam magam :(. Nyílt novemberben egy Manóvár játszóház a Mester utcán, ami nagyon kedvünkre való. Ide indultunk el négyesben, de nem tudta Mózi, mi a végső cél. A kocsiban is csak fűtöttük, hogy magától gurul az autó, mi sem tudjuk, merre megyünk stb. Aztán, amikor befordultunk a parkolóba, kézzel-lábbal hadonászott a boldogságtól, hogy Apa, ez az! Gyere be, és lecsúszunk..., és jó? Jó lesz? Annyira imádom látni, amikor ilyen önfeledten minden sejtjével örül és boldog.

Sokan voltak, rengetegen. Már láttuk az ablakból. Utána az ajtón kiírva: CSÜTÖRTÖKÖN ZÁRVA! ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY!!

Addigra Mózi már be is nyitott, de elénk siettek, és jelezték, hogy teltház van. Mondtuk, hogy ő is szülinapos, de sajnos nem jutottunk be. Elkezdett zokogni. Olyan szívszorító volt, ahogy a boldogságból egyszerre ekkora szomorúság lett és mélyről jövő zokogás, nem hiszti :((. Még az autóban is mondta, hogy ez nagyon szomorú dolog... nagyon sajnálja... (Attila közben lektorálta az emlékeimet. Kicsit már nagyi vagyok :)) Mondtuk, hogy keresünk másik játszóházat. Így jutottunk át a domb utcai Hangyabolyba, ami ez után nagyon lelakott volt, de megnyugodott. Volt fagyizás, este finom túrórudi tortázás őszibarackkal dúsítva (nem kakaóporral hintettem meg, hanem reszelt csokival), de a nagy-nagy összevont családi szülinapi banzáj vasárnap esedékes. Én már éjszaka, amikor felkeltem három körül Lócihoz, észleltem, hogy ilyenkorra 3 éve már 25 perce megszületett az első kisfiam.... (Sóóóóhaj.... - jó nagy) Tovább nem is részletezem. Holnap köszöntik fel a bölcsődében, illetve búcsúzunk el a csapattól. Másik sóóóóhaj ... Jól van ez így, próbálok nem visszafelé vágyakozni RÁK módjára, az oviba is nagy-nagy bizodalmunk van. Nem szeretek évértékelő összegzést írni. Még akkor sem, ha utólag jó egyben látni, hogy mi is történt, mit is tud, mit csinál, mit szeret stb. Tűkkelütöttnek pont ez az apropója. Hogy ebben benne vagyunk mindenestől. Így csak szimplán:

Isten éltessen Mózi Cicám!!

Nagyon koncentrál - alig tudtuk visszafogni, hogy addig
ne fújja el, amíg nem fényképezzük le :)

Hajnal 5 előtt óta fent kurjantgatok. Na, nem önszántamból, hanem Lóci pocsék alvási szokása és szopási hulláma miatt. Bevallom, nem igazán vele van bajom. Mert kelek, kiveszem, etetem, visszateszem. De költözik Mózi is. 1 körül rendszeresen jön, áll a fejemnél az ágy mellett, hogy Anyaaaa, nem tudok átmászni, be akarok bújni!! Ok. Simán. Nincs erőm sem ellenkezni, magamról sem veszek tudomást, hogy ott fekszem, ahol éppen. Viszont innentől kezdve nem férek. Vagy Mózi fekszik keresztbe-kasul vagy melege van középen, és a nagy közös paplant elkezdi lerúgkapálni. Attila is kapaszkodik az ő végébe, én az enyémbe... Aztán kel Lóci, és 4 db emberi test hever "Noé bárkájában". Még szerencse, hogy nagy a bárka, így lapjára elférünk. Ha meg nem, a szélsők lepotyognak. Ez egy ilyen játék :). Kapaszkodni kell a túlélésért. Ha nagyon elég, hogy azt a picike alvási idő sem alvással töltöm, akkor nekikezdek szortírozni. Lóci is észnél van már, Mózi is féltékeny. Most már konkrétan megkérdezi, hogy de Lóci miért alszik velünk, miért kel  fel éjszaka sokat. Lóci nem szól, de egyből méltatlankodik, ha látja, hogy őt kiteszem a sutba, és Big Brother fészket rak középen. Na erről tudnék Mózinak sokat mesélni, hogy ő hányszor kelt, és hányszor abrakolt az éj leple alatt... 

Mivel hajnal négykor evett a tits addict Lóci, ötkor már nem akartam. Sikerült is visszacsendesíteni, de addigra belőlem kicuccolt az álommanó. Hatkor aztán csak sírt újból, és feltápászkodott a család többi része is. 

És hogy most akkor miért nem fekszem? Mert megfogadtam ugyan, hogy Mózi szülinapjára csak tortával és kajával készülök idén, jövőre pedig összevonjuk a 2 szülinapot, a lelkem csak háborog, hogy akkor idén Mózinak ne készüljek?? Most ezzel bíbelődtem, de nem fogom tudni túlzásba vinni, mert pénteken a bölcsitől is el kell köszönni, és Márti néninek, Erzsike néninek is szeretnék valami aprócska köszönömöt sóhajtani magamból.

Egyéb iránt ma kint jártunk a klinikán, a szülészeten Sanyikámmal. Megszületett január 18-án, Piroska napján (Kevin Costner születésnapján... ;-) - Én ne tudnám? Nagy fan voltam...) Boros Iván. Egy újabb gyönyörű Boros gyerek. Mesi pedig tárgyalóképes kinézettel bír. Durva :)! Nosztalgiáztunk hármasban a klinika falai között, ahol mindenkinek olyan kitéphetetlenül pozitív élményei vannak.

Isten hozta a kis Ivánt a Földre!!

Nézzétek el, ha végig kusza és értelmetlen voltam. Ma ennyit telt belőlem.

Vasárnap névnap

Köszönöm a koránkelő névnapi köszöntőknek viberen, chat boxban, smsben, emailben, szóban, telefonon a megemlékezést. Még korán van, várom a többiek jelentkezését is :-)).

Tegnap elvitte a Jézuska a fát. Mama kapcsolta le Mózit, Lóci maradt, és remélem, nem raktározott túl sok élményt a koppasztásról, ablakon kigórálásról (akkor betettem az ágyába), tűlevél szedegetésről négykézláb a szőnyeg bolyhai közül... Szépen el is pakolásztam, Attila meg délelőtt polcokat fúrt a falra, még fog is, így nyertünk megint plusz teret. A mellkasomból múlik a feszítő hiszti, hogy NEM FÉÉREK!!! Pakoljon már mindenki maga után egyből!!! Nem akartam felhívni a Mózi figyelmét a fára, kíváncsi voltam, észreveszi-e egyből. Nem :). Fürdés után (ahol sajnos megint jól le kellett teremtenem, mert örökösen vödörrel önti Lóci nyakába a vizet. Egy még nem annyira baj. Kettő is csak akkor, ha nem vagyok bent. Viszont ha ordítás van, akkor már az első is sok. Szokta kérdezni tőlem, hogy ráfeküdhet a hátára, lebírkózhatja stb. Én meg megengedem, de mindig mondom neki, hogy a visítás a mérce. Amikor elkezd nyöszörögni, méltatlankodni Lóci, akkor hagyja abba. Mert onnan már nem játék. És ez az a pont, ahol be szoktam avatkozni. Nem tudom - vagy nem is lehet - ügyesen csinálni, mert nyilván nekem kell a kicsi védelmére kelnem a nagy rovására, így meg csak azért is azt érem el, hogy nő a féltékenység, nő a piszkálódási haditér. Nem ennyire komor a helyzet, mert a sok puszi, és saját játékok önszántából való felajánlása azért bőséges így is. Ha szemet vet a Lóci kezében lévő játékra, főleg ha az övé, akkor is cserelehetőséget javaslok. Hogy adjon akkor a kezébe mást Lócinak, ami legalább olyan vonzó, mint amitől megfosztotta. Még most szerencsés a helyzet, sokszor lekenyerezhető Lóci. Próbálok nem hülyeséget mondani. Nem azt mondom, hogy haragszom Rád, hanem, hogy Ezért, amit csináltál haragszom. Nem azt mondom, hogy buta VAGY, hanem hogy butaságot CSINÁLTÁL. Mégis attól esik leginkább kétségbe, ha szomorú vagyok. Ha Lócit bántja vagy kikelek magamból, akkor is ijedten kérdezgeti, hogy szomorú vagy Anya? Mikor vagy haragos, Anya? Akkor ha nem fogadsz szót! Ha sokszor kell elmondani valamit, és akkor sem azt csinálod.) Pont egy ilyen eseményt követően reméltem, hogy ma már nem veszi észre este, hogy szublimált a karácsonyfa. Nem szerettem volna, ha összeköti a rosszcsontkodását, a fa hiányával. Miután kiszállt, és pizsiben ténfergett a nappaliban, egyszer csak mondja, hogy

Jééé, de szép rend van. El vannak pakolva a játékok a polcra (a fa takarásában volt az egyik könyves polc, aminek az alsó polcain játékok vannak). Jövök ki, és csodálkozva mondom, hogy jéééé, a fát pedig elvitték az Angyalok. Legörbült szájjal mondja, hogy Csúnya vagyok (mármint ő maga). ??? Miért lennél csúnya, dehogy vagy. - De, csúnya vagyok, mert bántottam Lócikát, és azért vitte el a fát a Jézuska.... :(
Bummm. Győzködtem, hogy ez abszolút nem így van. Sőőőt. Azért, mert ilyen jó fiúk voltak, azért maradhatott ilyen sokáig itt. Ha megnézi, már szinte mindenhonnan elvitték az Angyalok.

Hamar túlléptünk rajta, annak örült utána, hogy milyen szép rend van, nagy hely, és hogy a Jézuska vasalt-e ki? (mert közben ezt is sikerült befejeznem, de a kivasalt, összehajtogatott ruha még ott maradt a vasalódeszkával együtt :)). Végül is majdnem.... Az Angyalok vasaltak ki :)).

Holnap is próbálkozom némi írással, most a fiúk piacoznak, tankolnak.

Bízván remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki mélységesen szerencsétlennek tudja érezni magát, ha valami nem sikerül. Legyen az bármilyen petit dolog, kivetítem mindenre. Olyankor, akarom mondani ilyenkor, amit már elkészítettem, azt is megkérdőjelezem, hogy jó-e. Nem mindig hozza magával ezt az önbizalom hiányos állapotot egy-egy kudarc, de ma igen :(. Igyekszem nem túlfújni és nem elmerülni a saját mocskomban, hanem felülkerekedni, és újból neki futni. Néha elég egy szenesebb fasírt, egy helytelen anyagválasztásból fakadó sikertelen varrás élmény, és úgy érzem a világ is ellenem van. Ráadásul éjszaka Ádám gyerekek potyogtak az ágyról.... :(. Kettőből kettő. Ez legalább 100%-os arány. 

Tűkkelütött

Megkérlek Benneteket, Mindenkit, - kivéve aki nem kapott személyre szóló felkérést levélben (mert az válaszolja meg haladéktalanul abban a formában:)) - hogy a párbeszédablakba (nevezzük chat box-nak) név nélkül írjon egy-két gondolatot, képet, stílust bármit, ami az eszébe jut, ha Tűkkelütöttről van szó. De tényleg. Bármennyire is idegen, vegye a bátorságot most. Azt sem bánom ha negatív (max lemoderálom, ha nagyon csúnyán terít meg hozzá ;-)). Aki már levélben reagált, annak nagyon köszönöm. A többiek pedig ragadják meg az egér farkát, és cincogjanak nekem valamit a napokban. Csók érte!

Csak mint enyhe cirrusz,...

...de távol a kumulusz felhőtől, a fejem felett lebegett a Kenézy kontroll Lóci mozgása miatt. Régóta nem aggódok rajta, de januárban, pont ma reggel még vissza kellett mennünk. Többet viszont nem szeretnének minket ott látni, mert hál' Istennek ennek a gyermeknek az ég egy adta világon semmi baja. Nyilván ezt akartam hallani elbocsátó szép üzenet gyanánt, így napsütéses szép napot mindenkinek. A jó dolgú, sorsú perpignaniaknak is ;-)

Ha nem fértek a lomtól otthon

Csak egy aprócska ötlet. Ganézzuk a lakást, dobozolok, pakolászok (bár ez nem látszik), és van egy zsák ruha, amiben van gyerek holmi, játék, de nem találtam a helyét. Pontosabban még nem másztam el vele a Batthyány utcai adományboltba. Ha nektek is van ilyen, ami már nem hordható, nem eladható, de kidobni sajnáljátok, adjátok be ide. Vagy az H&M-ben a pénztárok mellett is ki van helyezve egy nagy zöld kuka, hogy a használt (nem feltétlenül H&M-es) ruhát itt kuponra váltják. 500 HUF értékű kupont adnak egy darabért, ami minimum 2500 HUF értékű, nem akciós H&M cuccra levásárolható.

És természetesen a TESCO Pesti utcai oldalában is van vagy 5 használt ruha konténer kipakolva, oda is szortírozhattok.

Én vagyok én, Te vagy te

Ki a hülye: Én vagy Te? Én! Gondolhatjátok sokan, hogy minek kínlódok egy szimpla itthoni szülinapozás miatt ennyi sallanggal, amikor belépek a boltba, és megvásárolhatok egy csomó kelléket. Vagy meg se kell vásárolni, csak sütni egy tortát. Azt hiszem itt a válasz: Áldozathozatal. Még akkor is, ha nem tudja egyelőre értékelni az illető. Én viszont így érzem felköszöntve a gyerekeimet. Sajnos nem fogom bírni szusszal és feladattal karácsony után a januári menetet, így muszáj lesz egyszerűsíteni a jövőben, és összevontan ünnepelni. Csak nem fogja csorbának érezni Senki. Viszont az is fix, hogy több januári ivadékkal nem sokkoljuk a családot és a büdzsét ;-).

Morfondírozok már egy ideje, hogy mi lenne a legtalálóbb szülinapi ajándék Lócinak. Nehéz eset, mert nem szeretem a játék-dömpinget, és nem a rumli miatt, hanem mert fölöslegesnek érzem. Igyekszem a klasszikus darabokat beszerezni, zenélős-elemesek kíméljenek!! Inkább legyen logikai vagy kreatív (olló, filctoll, ragasztó, pötyi, gyurma stb) Mózi idején is így sakkoztam, ezért törni kell a fejem, hogy mi az, ami még nincsen, mert fölöslegesnek érzem a duplikációt is. Ez a kiindulási alap, de világos, hogy ennyire letisztítva nem megvalósítható. Ami eddig elmaradt az a FA hintaló!!! Tökéletes választás, tökéletes ötlet. A Voilá fajátékok már karácsonykor és adventkor is sikert arattak, különben is megtudnám vásárolni az egész boltot, főleg, ha töredéke lenne az ára... :) Ajándék eztán pipa. Én a neten  levadászom, Attila beszerzi :D. Remek munkamegosztás.

Karácsonyra kaptam egy könyvet Marikától. Mintha csak magamnak választottam volna annyira telitalálat volt. Ez adta az ötletet, hogy Lócinak erdei állatok legyenek a szülinapi vendégei. Annyi az ötlet benne és a neten, hogy belefulladok. Mindent szeretnék mindig megvalósítani, de lehetetlen egyedül. Meg persze vérzik kicsit a szívem, amikor 2 perc alatt rombolás áldozata lesz. Pedig tudom, hogy erre van szánva. Ebből a kis könyvből követtem el a szalvéta gyűrűket pici módosítással, illetve varrtam 3 kis erdei állatot filcből (mosómedve, róka, mókus), ilyen vonulatban készült a meghívó (vagy inkább emlékkártya), az ital feliratok, müzliszelet borítók és a girland is. Utóbbihoz 4 levélsablont rajzoltam, azokat másoltam át piros nátronpapírra, majd ragasztottam rá az előre szerkesztett, előhívott és kivágott L-Ó-C-I 1 É-V-E-S betűket. Készült a családban mindenkinek fejdísz (nyuszi fül, róka, medve és farkas fül). A torta a jól bevált extra gyerekbarát (főleg, mert Lócika le van maradva a hozzátáplálási táblázatban) maci forma volt, ami mazsolás, banános, sütőtökös, csak tojássárgája van benne, olívaolaj és liszt (fehér és rozs).
Attila segített a bevásárlásban, piacozásban, kaptam szép virágot, amit Mózi választott, de a Lóci 'spórolt pici pénzén' vettek Apával Nekem :). Délutáni kelést követően ünnepeltük meg a kettes számú nagyfiút, Mózi eléggé meg volt a háttérben csendesedve, estére meg kiakadva. Olyan fura ez, hogy nem beszél, nem tudja elmondani, hogy féltékeny-e, mit érez ilyenkor, csak következtetni lehet. Nem tudom, mennyit szűr le a készülődésből, hogy ez most nem neki szól, de neki is fog majd hamarosan. Könyörgés, alkudozás, és nyivákolás tarkítja a minden napjainkat, mintha csak most ért volna el minket igazán a dackorszak. Attila szerint egyre jobban látja Lóciban a vetélytársat, ami nagyon valószínű. Annyira aranyos, amikor látszik, hogy a helyzetét erősítve, az én kedvemben akar járni, és mondja meleg, mély hangon,  hogy Én szeretem Lócikát, nem bántom. Téged is szeretlek Anya, Téged sem bántalak... Úgy vágytam volna rá, hogy nosztalgiázva képzeletben végig lebegjem a tavalyi  pár napot, de erre nem volt módom. Az órát figyeltem nagyon délelőtt 11 óra tájban, de fektetésig a gondolataimat nem hallottam, este meg hamar rászundítottam fél 12-kor. Majd a héten kicsit lesz módom feltöltődni. Pl ma fel sem öltöztünk Mózival, és délután is sikerült aludnom majdnem 2 és fél órát. Valahogy így morzsolgatjuk napjainkat, ami legkevésbé sem unalmas :)).

Boldog születésnapot, LÓCIKA!!!

Első születésnap

Jó lenne beszámolni az első születésnapról frissen, melegen, de annyira K.O vagyok, hogy feladom. Addig pácolom a fényképeket, és a jövő héten csak magammal akarok foglalkozni, illetve az Emberrel.

Holnapután Lóci 1!!!!

Gondolom, már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy Lócikának gyártok-e a szülinapjára valami aprócska dekorációt ;-).

Nem, nem katicabogaras lesz :)