tűkkelütött

Hajnal 5 előtt óta fent kurjantgatok. Na, nem önszántamból, hanem Lóci pocsék alvási szokása és szopási hulláma miatt. Bevallom, nem igazán vele van bajom. Mert kelek, kiveszem, etetem, visszateszem. De költözik Mózi is. 1 körül rendszeresen jön, áll a fejemnél az ágy mellett, hogy Anyaaaa, nem tudok átmászni, be akarok bújni!! Ok. Simán. Nincs erőm sem ellenkezni, magamról sem veszek tudomást, hogy ott fekszem, ahol éppen. Viszont innentől kezdve nem férek. Vagy Mózi fekszik keresztbe-kasul vagy melege van középen, és a nagy közös paplant elkezdi lerúgkapálni. Attila is kapaszkodik az ő végébe, én az enyémbe... Aztán kel Lóci, és 4 db emberi test hever "Noé bárkájában". Még szerencse, hogy nagy a bárka, így lapjára elférünk. Ha meg nem, a szélsők lepotyognak. Ez egy ilyen játék :). Kapaszkodni kell a túlélésért. Ha nagyon elég, hogy azt a picike alvási idő sem alvással töltöm, akkor nekikezdek szortírozni. Lóci is észnél van már, Mózi is féltékeny. Most már konkrétan megkérdezi, hogy de Lóci miért alszik velünk, miért kel  fel éjszaka sokat. Lóci nem szól, de egyből méltatlankodik, ha látja, hogy őt kiteszem a sutba, és Big Brother fészket rak középen. Na erről tudnék Mózinak sokat mesélni, hogy ő hányszor kelt, és hányszor abrakolt az éj leple alatt... 

Mivel hajnal négykor evett a tits addict Lóci, ötkor már nem akartam. Sikerült is visszacsendesíteni, de addigra belőlem kicuccolt az álommanó. Hatkor aztán csak sírt újból, és feltápászkodott a család többi része is. 

És hogy most akkor miért nem fekszem? Mert megfogadtam ugyan, hogy Mózi szülinapjára csak tortával és kajával készülök idén, jövőre pedig összevonjuk a 2 szülinapot, a lelkem csak háborog, hogy akkor idén Mózinak ne készüljek?? Most ezzel bíbelődtem, de nem fogom tudni túlzásba vinni, mert pénteken a bölcsitől is el kell köszönni, és Márti néninek, Erzsike néninek is szeretnék valami aprócska köszönömöt sóhajtani magamból.

Egyéb iránt ma kint jártunk a klinikán, a szülészeten Sanyikámmal. Megszületett január 18-án, Piroska napján (Kevin Costner születésnapján... ;-) - Én ne tudnám? Nagy fan voltam...) Boros Iván. Egy újabb gyönyörű Boros gyerek. Mesi pedig tárgyalóképes kinézettel bír. Durva :)! Nosztalgiáztunk hármasban a klinika falai között, ahol mindenkinek olyan kitéphetetlenül pozitív élményei vannak.

Isten hozta a kis Ivánt a Földre!!

Nézzétek el, ha végig kusza és értelmetlen voltam. Ma ennyit telt belőlem.