Megpróbálom picit felgöngyölíteni a jelenlegi Lócit, aki annyira cukorfalat. Mindezek mellett erősen vannak olyan dolgai, amit nem tudunk kordában tartani és megregulázni. Szó szerint sz@rik a fejünkre :). Benne nem működik csöppnyit sem egyelőre a megfelelési kényszer vagy hasonló. Cserébe be nem áll a szája. Mesél, kitalál, kombinál, és úgy adja elő, mintha megtörtént esemény lenne, hogy pl Hután elment futni, és vaddisznóval találkozott és sárkányt űzött el. Összemontázsolja a mesékben hallottakat, szereplőket, tárgyakat (ami éppen hatással van rá) kiegészíti valós cselekménnyel, amit mondjuk Attila mesél Nekik vagy nekem. Minden mondat végén és közben meggyőzően beleszúrja, hogy IGEN..., IGEN..., és égnek emeli nagy barna szemeit. Olyan, mint a visszhang. Ismétli Mózit, de bizonyos fáziskéséssel, sokszor csak a mondat végét, amit utána tovább fűz és kiszínez. 
Ahogy sejtettem, Hután elhagytuk a pelenkát. Nappalra teljesen, alvásokhoz még felcsatoljuk. Olyankor is előfordult már, hogy szárazon kelt a délutáni szunyából vagy éjszaka felsírt, hogy pisilni kell, de ezt még nem kockáztatnám. Ügyesen intézi bölcsiben is. Élvezi, hogy le tudja húzni, itthon is inkább a fellépő+WC kombót használja, mint a bilit. Nem is bánom. Imádom a kisgatyás seggét és a kis birkózó alkatát.
Körömrágást jó ideje elhagyta, amit akkor szinte közvetlenül felváltott az orrtúrás, pituszkálás. Most egy ideje ez sem számottevő, csak ha tényleg van benne valami.
A hajigálással még most sem vagyunk sokkal előrébb. A szandált, papucsot is leveszi, és eldobja. Most talán ez a favorit. Törékeny dolgokat nem górál, viszont ha valamit talál az ennivalóban, ami beazonosításra szorul, azt is kihajítja a szájából.
Mózival hol így vannak, hol úgy. Ez a közösen megférésre vonatkozik. Általában Lóci kezdi a csipkelődést, Mózi kitart, tűr, aztán visszacsap, csíp, de azt erősen. Vagy csak törleszt, és a fejét veri... Hol flakonnal, hol ami a kezébe akad. De nem a fenekét vagy kezét vagy hasát. Szegényt annyiszor leteremtettük már ezért, mert Lóci annyira "fejnehéz" :). Mindig azt érik a sérülések, azt vágja be, az lesz zöld és dudoros, és ragasztani való, röntgenezni való. Lekopogom, de most ezzel is jól állunk, senkivel nem kell szaladni semerre.
Tudom, hogy annyi mindent begyűjtöttem a fejembe, hogy na majd ezt se felejtsem el leírni, meg azt se, de kicsit szita az agyam. Majd pótolgatom még. Ez úgy is csak a tegnapi restanciám volt.
A képek egy hutai reggelizés pillanatát örökítik a meg a lépcsőn éppen a tettetett mufurc arcát mutatva:)
Hát ez haláli! És milyen szép színe van!
VálaszTörlés