2016. július 22., péntek

Lóci szereti a hasát

Már pici korábban látszott, hogy olyan lesz, mint én. Aki élvezi az evést, nem csak a túlélésre megy, mint Attila és Mózi. Olyan beleéléssel cuppogott, röfögött cicizés közben is, hogy haajjj :)).
A hozzáállása most sem változott. Vannak dolgok, amiket nem szeret, de maga a tény, hogy enni lehet vagy főétkezés jön különös fontossággal bír nála.
Bútor és stb híján a teraszon ebédeltettem őket, utána/közben a konyhát jöttetek szétszerelni. Röpködtem jobbra-balra hol Lolával az ölemben, hol nélküle, amikor hallom Mózit, hogy Fúúúj, Lócika, azt nem szabad!! Megyek oda, hogy mit nem szabad, látom, hogy valami kenyér csücsök félét majszolgat. Mondom Mózinak, hogy de, azt a teraszról hozta el.

- Nem anya, azt most vette ki a konyha pult alól...
...
Nézem, és valóban. Egy szottyos régi, előző lakó által itt hagyott sajtos tallér volt. Ohh, Lócika, atz ne edd meg - szólok rá én is, Ő meg nagy maki szemeit lesütve mondja, hogy de tiszta, mert alaposan megmosta.

:D:D azért volt hát olyan szottyos :)


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése